Délmagyarország, 2000. október (90. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-18 / 245. szám

SZERDA, 2000. OKT. 18. A TORONY ALATT 7 Szúnyogmentes város Horthy kormányzó avatta 1930 októberében, Rókuson... Egy iskola hét évtizede Kókai Gyula igazgató (képünkön diákjai körében) napjainkban több mint 800 gyerek oktatását irányítja. (Fotó: Schmidt Andrea) Várják az öregdiákokat A Rókus l-es ünnepség­sorozata október 25-én, szerdán reggel 8 órakor gróf Klebelsberg Kunóra emlékező ünnepi szentmi­sével indul a dómban. Ezt követően helyezik el a megemlékezés virágait a diákok és a tanárok Kle­belsberg sírjánál és Szé­chenyi téri szobránál. A is­kolatörténeti kiállítás 11 órakor nyílik, majd dél­után 2 órakor kezdődik a díszünnepség a tanintézet tornacsarnokában. Negyed 4-kor avatják a Rókus l-es falára felhelyezett iskolací­mert, átadják az új díszke­rítését, s millenniumi fát ültetnek az iskola előkert­jében. Az ünnepi programok közül külön is kiemelésre érdemesek a versenyek és a vetélkedők (koronatörté­netből, iskola- és kortörté­netből, valamint városis­meretből is vizsgáznak a diákok csütörtökön és pén­teken), s a „Rókusi hang­verseny", amit pénteken este 6 órakor rendeznek a Deák Ferenc Gimnázium­ban. Október 28-án szom­baton „Millenniumi étkek" címmel tartanak egy újabb vetélkedőt, míg az öregdiá­kok találkozójára délelőtt 10 órára várják az iskola volt tanárait és tanulóit. Szombaton délután 2 órá­tól pedig a Szegcdi III. Honvédzászlóalj Hagyo­mányőrző Egyesület be­mutatója színesíti a rókusi iskola ünnepét. B. Z. A városatyák legutóbbi tanácskozására beszámolót készített a Szegedi Környe­zetgazdálkodási Közhasznú Társaság a kullancs-, rág­csáló' és szúnyogírtási fel­adatainak idei végzéséről. A közgyűlés megvitatta a beszámolót, majd szava­zott: 30 igen és 2 tartózko­dással elfogadta a sok mu­tatószámot és táblázatot tartalmazó, gazdag anya­got. Szabó Ferenccel, a Kör­nyezetgazdálkodási Kht. igazgatójával a beszámoló tartalmáról beszélgettünk. - Igazgató úr, Szeged idén csaknem szúnyogmentes vá­rosnak minősíthető. Hogyan védekeztek a „vérszívók" el­len? - Keserű tapasztalatok előz­ték meg ezt az évet. Három év­vel ezelőtt még komoly problé­mák voltak a csípős rovarokkal. Ekkor kezdtük kidolgozni azt a szúnyogírtási programot, ame­lyet idén, úgy tűnik, sikeresen alkalmaztunk. Ennek a lényege, hogy biológiai megelőző mód­szerrel, kizárólag a szúnyoglár­vákat elpusztító anyaggal, ke­zeljük az élő helyeket. Ezek, a szúnyogok esetében, kizárólag belterületi vízfelületek. A vegy­szer elpusztítja a szúnyoglárvá­kat a kirepülés előtt, tehát a szű­nyogsűrűséget a megelőző mód­szerrel így nagy mértékben csökkentjük. - S mi lesz a kirepülő szú­nyogokkal? - Azokat hagyományos légi kémia módszerrel irtottuk. Ott, ahol nagyobb volt a szúnyogsű­rűség. földi kémiai módszerrel kezeltük a területet. Különben az említett három módszerrel elértük, hogy szinte elenyésző számú panaszbejelentés érkezett hozzánk, ez pedig számunkra elismerés, hiszen ez azt is jelen­ti, hogy jól végezzük a munkán­kat. - A rágcsálógyéritési mun­kálatokból a szegediek vaj­mi keveset észlelnek... - Sajnos, az utóbbi években elszaporodtak a patkányok a vá­rosban, sok lakossági panaszbe­jelentés érkezett. Egy felmérés alapján megállapítottuk, hogy a rágcsálók élőhelyéül szolgáló intézmények, cégek, költségkí­mélés miatt elmulasztották a rágcsálóirtási kötelezettségüket. A patkány ugyanis nem a közte­rületen él és szaporodik, hanem már csak akkor jelenik meg, amikor túlszaporodott és a csa­tornában, vagy a pincében nem talál elegendő táplálékot. Ezért dolgoztunk ki olyan programot, amely a vízmű-csatornahálózati körzetekre építve összehangolt védekezést biztosított. Mindez - a visszajelzésekből ítélve ­hatékonynak is bizonyult. - Hogyan lehet szankcio­nálni a rágcsálóirtási köte­lezettség elmulasztását? A gyérítés költségei Szeged kiemelten ke­zelte az utóbbi években a kártékony rovarok és a rágcsálók elleni védeke­zést. A hasonló nagyságú városokkal való összeve­tésben is. Idén a kullancs-, rágcsáló- és szúnyogírtási feladatokra a város 40 millió forintot irányozott elő. A legnagyobb össze­get a szúnyoggyérítés igé­nyelte, mert erre a célra 34 655 000 forintot köl­töttek. A kullancsok elleni „harcra" I 342 000. a rágcsálóirtásra I 367 000, légyirtásra pedig 52 fo­rintot költöttek. Ezekre a tételekre rá kell számolni az áfát is. A jelek szerint azonban még soha nem volt ilyen sikeres a rova­rok és a rágcsálók elleni védekezés, így a ráfordí­tás teljesen indokolt. Ezt a közgyűlés is megerősítet­te. K. F. - Közegészségügyi előírások határozzák meg az ingatlantulaj­donos idevágó kötelezettségét. Az ANTSZ jogosult az intézke­désre és adott esetben kötelez­heti a tulajdonost az irtásra, ha erre szükség mutatkozik. - A harmadik csoportba tar­tozó gyérítési munkálatok a kullancsokra vonatkoznak. Hogyan védekeztek Szege­den e veszélyes rovarok el­len? - A kullancsírtás az utóbbi években vált rendszeressé. Mint tudjuk, csípése fertőző betegsé­geket okozhat, ezért került az el­lene való védekezés is az érdek­lődés homlokterébe. Az ANTSZ és a lakosság bejelentése alapján vegyszeres irtást végeztünk a potenciálisan veszélyeztetett te­rületeken. Elsősorban gyermek­intézmények környékén, vala­mint olyan területeken, ahol vár­hatólag nagyobb tömeg fordul meg. A kullancsirtás eredmé­nyes volt, megismétlésére nem volt szükség. - Igazgató úr, a szegedieket elsősorban az foglalkoztatja minden év tavaszán, hogy: lesz-e szúnyog a nyáron. Lesz-e jövőre szúnyog Sze­geden? - Hasonló helyzet várható, mint idén. A mi feladatunk, hogy a szúnyogsűrűsséget olyan szintre csökkentsük, amely az emberi tűrőképesség határán van. Ha az. idei módszerekkel és gyakorlattal élünk, akkor az ide­ihez hasonló állapotokat tudunk teremteni - mondotta Szabó Fe­renc, a Környezetgazdálkodási Kht. igazgatója. Kisimre Ferenc Hét évti­zeddel ez­előtt, 1930. ok­tóber 25­én adták át Szeged egyik leg­nagyobb általános iskolá­ját, a ma Rókus l-es Szá­mú Altalános Iskola névre hallgató, Kossuth Lajos su­gárúti tanintézetet. A het­venedik születésnapra nagy lelkesedéssel készü­lődnek a rákusis diákok és tanárok,, már épül az iskola előtti díszes ková­csoltvas kerités (a hetve­nes években lebontott pontos mása...), s a na­pokban, sok év után, is­mét fölhelyezik a homlok­zatra az iskola címerét is. Mai Írásunkban arról kér­dezzük Kókai Gyulát, a Rókus l-es igazgatóját, minek köszönheti ez a több, mint 800 diákot ok­tató tanintézet, hogy ma is a város egyik legnépsze­rűbb tanintézete, olyan „suli", ahova szívesen íratják be gyerekeiket a szülök? Sok színpompás ünnepet rendeztek már Szeged városá­ban. De ha egyszer a leglátvá­nyosabb „protokollokról" ké­szülne album, a rókusi iskola avatása mindenkepp helyet kö­vetelne magának az első lapo­kon, hiszen nagyon ritkán nem gyűlt össze annyi országos fő­méltóság egy szegedi épület­ben, mint 1930. október 25-én délután. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó és neje délután 2 óra 10 perckor érkezett meg az iskolához. Az ötezredik tanterem Majd éljenző gyerekek sor­fala között vonult be a zsúfolá­sig megtelt tornacsarnokba ­adták tudtul a másnapi szegedi és „országos" újságok az 5000. népiskolai tanterem átadásról szóló cikkükben. S beszámol­tak persze arról is, hogy az ün­nepségen a kormányzó pár mellett részt vett József királyi herceg, gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, Gömbös Gyula honvédelmi miniszter, báró Vlassits Gyula, a felsőház elnöke, Glattfelder Gyula me­gyés püspök, vitéz Slivoy Kál­mán vegyesdandárparancsnok, dr. Aigner Károly főispán is. Vitathatatlan hát, hogy nem éppen hétköznapi módon kezd­te meg működését Öreg-Rókus iskolája. - De vajon mennyire volt kalandos az elmúlt hét évtized­ben a tanintézet élete? - kér­tük egy kis múltidézésre Kókai Gyulát, a 70. születésnapjára készülő Rókus l-es igazgató­ját, aki 1987 óta irányítja di­rektorként Szeged legnagyobb önkormányzati iskolájának életét. - Tanintézetünk történetét teljes részletességgel sajnos a most közelgő ünnep kapcsán sem tudtuk feltárni, mivel ezt a épületet a II. világháború ide­jén háromszor is katonák vet­ték birtokba, s az iskola első tanéveinek dokumentumai ek­kor eltűntek. Ötszáz tanár> tízezer diák Amit viszont pontosan tu­dunk: iskolánk egy Szeged vá­rosa által adományozott telekre épült. Két éves munkálatok után költözhetett be az akkor még csak egy emeletes, ám az ország egyik legmodernebb tornacsarnokával büszkélkedő tanintézetbe 12 tanulócsoport. Az épület aztán a hatvanas évek elején változott a legtöbbet - az 1962-ben befejezett eme­letráépítés után már 4900 négy­zetméteres intézményben foly­tatódott az oktatás. Napjainkban 32 tanulócsoportban 849 diák sajátítja el a különböző ismere­teket 65 tanárunk segítségével. A fellelhető okiratok tanúsága szerint a hetven esztendő alatt közel 500 pedagógus tanított ebben az iskolában, s eléri a 10 ezret azok száma, akik Rókus legöregebb iskolájában végez­ték általános iskolai tanulmá­nyaikat. - Közülük minden bizonnyal sokan részt is vesznek a jövő hét végén a születésnapi ünne­pen, ami igazán sokszínű prog­ramot kínál. A rendezvények listájából egyértelműen kiderül, nagy gondot fordít a Rókus l-es erre a jubileumra. - Az a célunk, hogy a mai tanulói és oktatói gárda szép külsőségek közepette, tisztelet­tel emlékezzen meg az elődök­ről, hiszen a mi iskolánkban mindig is nagy hangsúly kapott a hagyományok ápolása. Nem véletlenül, hiszen a Rókus l-es tradíciónak is köszönheti, hogy napjainkban a város egyik leg­kedveltebb alapfokú tanintéze­te, ahova a város legkülönbö­zőbb pontjáról íratják be gyere­keiket a szülők. Akik közül nem egy maga is nálunk végzett. Sőt tudunk olyan családokról, ahol a dédnagymama, a nagymama, az anyuka után már a dédunoka is itt vehette kézbe az év végi bizonyítványt. - A Rókus l-es valóban Sze­ged egyik sztáriskolája, ahol, mint hallottam, évről évre két­szeres a túljelentkezés. Ám aligha ajánlgatják csak a dicső múlt miatt ezt a sulit gyerekeik­nek a szülők... Segítenek a szülők is - Az iskolaválasztás fő szempontja valóban az, milyen oktatás folyik egy-egy taninté­zetben. A Rókus l-es története során igyekezett mindig az el­sők között bekapcsolódni va­lamennyi új pedagógiai kezde­ményezésbe. Már 1954-ben létrejött ének-zene tagozatunk, s az angol nyelvi oktatásunk is több, mint három évtizedes ­1965-ben indult az első angol tagozatú osztályuk. Büszkék vagyunk arra is, hogy kreatív, ötlctgazdag pedagógusok ta­nítják gyerekeinket. Ugyanak­kor soha nem akart tanintéze­tünk vezetése „csodaiskolát" varázsolni a Rókus l-esből, mert felelőtlen kísérletezge­tésnél sokkal fontosabbnak tartjuk, hogy széles körű, min­den lényeges ismeretre kiteije­dő tudást kapjanak diákjaink. Az eredmények egyébként minket igazoltak. Beiskolázási arányunk 90 százalékos, vagy­is tíz végzős gyerekből kilenc Szeged valamelyik középisko­lájában tanul tovább. Meggyő­ződésem, ez a siker annak is köszönhető, hogy az iskola életének alakításába immár évtizedek óta aktívan bekap­csolódnak a szülők is - vázol­ta a Rókus l-esben elfogadott pedagógia elveket Kókai Gyu­la igazgató. Bátyi Zoltán napirend előtt Munkatársunktól Szeged szerepe a ju­goszláviai demokratikus átalakulás elősegítésé­ben címmel szólalt fel a minap az országgyűlés­ben dr. Bartha László or­szággyűlési képviselő. Szeged polgármestere. Az alábbiakban közöl­jük felszólalásának tel­jes szövegét. „Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Déli szomszédunknál, Ju­goszláviában az elmúlt hetek­ben olyan változások történ­tek, amelyekre már régóta várt hazánk, sőt talán nem túlzás, hogy a világ demokrácia iránt elkötelezett minden kormá­nya. De ugyanazt jelenti-e ez a helyi konfliktus a Föld min­den polgárának? Több ezer ki­lométerről tekintve az egysze­rű emberek számára ez talán csak egy nap mint nap felbuk­kanó sajtóhír volt, de ahogy földrajzilag közeledünk az események helyszínéhez, úgy szőtték át a történések a pol­gárok mindennapjait. Szeged város polgármestereként, s a déli határ közelségéből tekint­ve, szeretném egy kicsit job­ban bemutatni az elmúlt évek mindennapjait. Amiről sokan talán csak ol­vastak, nekünk közel egy évti­zede életünk részévé vált. A háború elöl menekülő sorköte­les fiatalok, az életszínvonal zuhanása miatt áttelepülő csa­ládok tömegei, vagy a határo­kon átnyúló rokoni kapcsola­tokból eredő állandó aggódás beleívódott hétköznapjainkba. A jugoszláv hiánygazdálkodás következtében kialakuló ille­Bartha, gális üzemanyagkereske­delem, az alapvető élelmisze­rekért kígyózó sorok, illetve az éjszakák csendjét megtörő bevetésre induló vadászgépek dübörgése nekünk nem híre­ket, hanem a valóságot jelen­tették. És éreztük mindazt, amit egy válsággóc közelében érezni lehet: romló közbizton­ságot, lassuló gazdasági fejlő­dést, elmaradó beruházásokat. Történelmi hagyományaink azonban nem engedték, hogy problémáink ellenére ne segít­sünk az önhibájukon kívül ne­héz helyzetbe kerülteken. Amikor a múlt században a Tisza elmosta a várost, az új­jáépítésnél Európa sietett a mi segítségünkre. Most Szeged sietteti Európa segítségére. hogy közreműködjön a balká­ni krízis megoldásában. Cse­lekedtünk, mert reménytelen­nek láttuk, hogy a Milosevics­rezsim önként átadja a hatal­mat. Örömmel adtunk otthont a Dél-Kelet Európai Stabilitá­si Egyezményhez kapcsolódó konferencia-sorozat legfonto­sabb állomásainak. A mára a világon is „Szegedi Folya­mat"-ként ismertté vált elkép­zelés beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Az 1999. október 7-8-án „Az önkormányzatok szerepe a Stabilitási Egyezmény vég­rehajtásában" címmel megtar­tott szegedi konferencián vá­rosunk kezdeményezésére fel­mértük a demokratikus hely­hatóságok szükségleteit, és ennek eredménye alapján Sze­ged Megyei Jogú Város Köz­gyűlése 25 millió Ft alaptőké­vel létrehozta az „Esély a Sta­bilitásra" Közalapítványt. A Magyar Kormány volt az első a további segítségnyújtásban. Minket követtek más kormá­nyok, illetve a nemzetközi szervezetek felajánlásaival elegendő forrás gyűlt össze egy nagyszabású humanitárius programhoz, melynek nem tit­kolt célja volt a jugoszláviai demokratikus erők pozíciójá­nak megerősítése is. A nélkülözés mellett a re­zsim a teljes elszigeteléssel sújtotta a haladó mozgalma­kat. Az elkobzott vagy lesze­relt átjátszó állomások elné­mították a demokratikus mé­diát. Szabad sajtó nélkül a változás csak nehezen volt el­képzelhető, ezért 20(X). márci­us 17-18-i „A média és a he­lyi önkormányzatok szerepe a Stabilitási Egyezmény végre­hajtásában" című második szegedi konferencia már cél­irányosan foglalkozott a kér­déssel. Az elmúlt hetek ese­ményei igazolták, hogy jó úton jártunk. A mai napig közel 4(X) mil­lió Ft értékű segélyt sikerült a legrászorultabbak részére el­juttatni és azt reméljük - erre azt gondolom minden reális alapunk megvan -, hogy to­vábbi hasonló intenzitással tudjunk segíteni. A munkát azonban nem hagyjuk, nem hagyhatjuk ab­ba, hiszen ezt a csírázó de­mokráciát talán most még job­ban kell segítsük, mint valaha. Novemberben szeretnénk a harmadik konferenciánkat megrendezni, ahol már az új­jáépítés, a gazdasági alapok megteremtésének segítése a tervezett témánk, hiszen Euró­pa délkeleti kapujaként e munkában is szerepet kívá­nunk vállalni. Tisztelt Ház! Szeged minden polgárá­nak nevében büszkén mond­hatom, hogy lehetőségeink­hez mérten mi is hozzájárul­tunk ennek a világpolitikai jelentőségű válságnak a ren­dezéséhez. Egyúttal szeret­ném megköszönni a kor­mány támogatását és azt, hogy bízott bennünk, bízott a szegediekben. Városunk a jövőben is örömmel áll a magyar külpolitika, a ma­gyar kormány terveinek se­gítésére."

Next

/
Oldalképek
Tartalom