Délmagyarország, 2000. október (90. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-17 / 244. szám

10 KAPCSOLATOK KEDD, 2000. OKT. 17. A hét Tengerészek megmentője olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Nyugdíjas vasutasok Amatör alkotók Szentmihályon A Szegedi Amatőr Alko­tók Köre, megalakulása há­roméves évfordulója alkal­mából nagysikerű nosztalgia­bált rendezett a szentmihályi Móricz Zsigmond Művelő­dési Otthonban. Sántáné Kurunczi Mária, a kör elnöke beszámolójában elmondta, hogy a negyed­évenként rendszeresen meg­jelenő lapjukban a három év alatt 205 amatőr 1241 művét tették közzé. Az ország min­den részéből érkező alkotá­sok között vers, próza, grafi­ka, festmény, kerámia egya­ránt előfordul. Szoros kap­csolatot tartanak fenn az AKIOSZ-szal (Amatőr Költők írók Országos Szö­vetsége); lapjuk 2001. janu­ártól „Szegedi Kristály" címmel jelenik meg. A jó hangulatú nosztalgia­bál bevételét felajánlották a Mozgássérültek Alternatív Egyesületének. Fekete Al­bertné, az egyesület vezetője köszönettel vette a szerény segítséget, melyet sérült gyermekek szállítására hasz­nálnak föl. Az amatőr alko­tók megköszönték Csicsai Antalnak, a Móricz Zsig­mond Művelődési Otthon vezetőjének, hogy rendezvé­nyeik megtartásához helyet biztosít. Dr. Bálintné Ágoston Ilona titkárhelyettes Kispál és a Borz! Munkatársunktól Két lemezbemutató kon­certet is ad a héten Szegeden Magyarország egyik legnép­szerűbb zenekara, a Kispál és a Borz. Az együttes új le­mezének zenei anyagát először szerdán, az Ifjúsági Házban tárja a nagyközön­ség elé. A csütörtöki, JATE­klubbeli „Drasztik-akusztik" című hangverseny érdekes­sége, hogy - már amennyire a zenei műfaj kötöttségei engedik - az együttes majd­nem kizárólag akusztikus hangszereken, minimális erősítéssel ad tulajdonkép­pen „unplugged" koncertet. Ez a koncert az együttes re­pertoárját ismerőknek is ze­nei csemege lehet, hiszen csak kevesen hallhatnak Kispál-dalokat akusztikus hangszerelésben. Az előadás vendége Leskovics L. Gá­bor, a Pál utcai fiúk énekese lesz. Mivel a JATE-klub koncerttermének befogadó­képessége véges, jegyeket a csütörtökön 20 órakor kezdődő „csöndes, ülős" koncert előtt egy órával kez­dik csak árusítani a helyszí­nen. Különbségek Friderikusz Sándor na­gyon jól mozog a gyere­kek között, hálásan elbe­szélget velük, a gyerekek meg hozzák magukat ren­desen, mi meg, a felnőtt nézők, hegyezzük a zabot, hogy mi miért nem tudunk ilyen jókat mondani, hogy az egész ország bölcs derűben ússzon általunk Dehogynem, nagyon jókat tudunk mi is monda­ni, csak éppen más műsorban, de ott már nem nevetnek rajtunk, és nem tartanak bennünket bölcs­nek, legfeljebb hülyének. Ennyi a különbség. P. Sz. Még nyár közepén röppent föl a hír: a háziorvosok de­monstrálni akarnak. Tiltako­zásra, esetleg sztrájkra készül­nek. A meghökkentő nem a tiltakozás ténye, mert az nem egyedi eset, hanem az ok, ami ezt kiváltotta. A megelőző szűrések tervezett bevezetése ellen tiltakoznak, ha jól értet­tem. Nekik nem érdekük, hogy öt-, vagy tíz év múlva kevesebb súlyos betegük le­gyen? Mert ugye most is az a baj, hogy túlterheltségük mel­lett nem látják megvalósítha­tónak ezt az akciót. Ördögi kör.,. Azt már meg sem me­rem kérdezni önmagamtól, hogy tényleg nem érdekük? Mert akkor- felsorakoznak szemem előtt önzetlen kórhá­zi és háziorvosok, akik hihe­tetlen erőfeszítésre és önfelál­dozásra képesek; mint például a Szeged és Térsége Diabetes Egyesület munkájának, oktató programjainak szervezői és megvalósítói. Az én háziorvosom dr. Pa­róczi Katalin és sokan mások, akik saját érdeküket, egészsé­güket nem kímélve heroikus A Délmagyarország napilap 2000. október 12-i számában, a „Kapcsolatok" oldalon jelent meg „Játszótéri gondok" cím­mel, dr. Balogh Sándor levele. Az abban megfogalmazottakra szeretnék válaszolni, kérve szíves közreműködésüket vá­laszlevelem magjelentetésé­hez. Dr. Balogh Sándor tanár úr észrevételeit Szeged játszóte­reivel, különösen a Hajlat ut­caival kapcsolatban a követ­kezőkkel szeretném kiegészí­küzdelmet folytatnak azért, hogy hivatásuk szerint szol­gálják az egészség ügyét. El­keserednek mikor sokszor lát­ják, hogy hiába minden, mert túl későn jelentkezett a beteg és már nem sokat tehetnek. A betegek vagy hozzátar­tozóik nem érzik, értik, hogy hamarabb kellett volna? Az egészségesek nem gondolják, hogy meg kellene előzni a bajt? De hogyan? Mélyreható, messzire nyúló kérdések, alapkérdések. Csak együtt tu­dunk rá válaszolni, házi- és nem háziorvosok nyugdíjas orvosok, leendő orvosok és nővérek és... betegek és nem betegek. A tét óriási: az egészségünk, az életünk. Gondolkozzunk! Csak a házi­orvosok...? És az elküldött, a pályát és az országot elhagyó, a kutató­munkát elhagyó orvosok? És az adózás alól kibújni akaró (kényszerülő?!) állampolgá­rok? És a pénzt elosztó ve­zetők és nem vezetők? Ők ho­gyan gondolják? Név és cím a szerkesztőségben teni: a Hajlat utcai játszótér megtervezésekor több szem­pontot vett figyelembe a ter­vező és a kivitelező. Ezek kö­zött hangsúlyozottan szerepelt a gyerekek védelme. A véde­lem alatt nemcsak azt kell ér­teni, hogy a használt játékesz­közök biztonságosak és szé­pek legyenek, hanem azt is, hogy a játszótér megközelít­hetősége és használata bizton­ságos legyen, azaz mind az au­tóktól, mind a tömegközleke­déstől sőt a lakótelepen nagy A Rókus Vasútállomás­ról utazni kívánók nem kis megdöbbenésére a követ­kező negatív élményben van része az innen utazni óhajtó tömegnek! A villa­mos nem áll meg a Rókus Pályaudvar előtt, hanem egy óriási félkör leírása után a Szeged Plaza előtt áll meg, és ott „bemondja" a végállomást! így az utazó­közönség (csomagokkal megrakodva) visszafelé gyalogol a Rókus Pályaud­varhoz (ami előtt már elha­ladt a villamos!) Ez több mint fölháborító, arról már nem is beszélve, hogy aki­nek ki van számolva a vo­nat induláshoz az ideje, könnyen le is késheti, mert nem az utazóközönség a fontos, hanem a közelmúlt­ban megépült Szeged Plaza. Ezúton javasolnám az il­letékeseknek, hogy ha már a Plaza annyira fontos, ak­kor a következőt kellene csinálni! A villamos nem gondot okozó kutyáktól elzárt területen álljon. így nem elég a játszóteret bekeríteni, hanem meg kell választani azt az ideális helyet, ahol az előbb említett szem­pontok érvényesülnek. Ezért nem lehet és szabad fejleszteni a tanár úr által említett két Bu­dapesti körúti játszóteret. Megemlítem, hogy az új játszótéren fákat ültettünk ­igaz még fiatalok -, továbbá fokozottan figyeltünk a játszó­tér parkosítására. Reméljük, Az amerikai haditengeré­szet kaliforniai kiképzőbázi­sán a közelmúltban mutatták be a magyar hadsereg folya­mi flottillája számára terve­zett új mentőmellényt. A korszakalkotó találmány rendszeresítését azonban Szabó János, a prüdériájáról közismert honvédelmi mi­niszter úgy előzte meg, hogy egyszerűen felszámolta a vi­zes alakulatot. A korszerű mentőeszközt így az amerikaiak vásárolták meg. akiknek a magyar kato­nák rövid bemutatót tartottak a felfújható készség alkal­mazásáról. A mellény legnagyobb erénye, hogy a bajba jutott matróz valósággal öszekap­csolódhat a gumitesttel. En­nek jelentősége nemcsak ab­ban áll, hogy a nagy hullám­verés sem tudja szétválaszta­ni a hajótöröttet a mentőtu­tajtól, de egyszersmind a ka­tona legnemesebb része is biztonságban van a zsák­mányra leső cápáktól. Rá­adásul az éppen pihenőidejü­ket töltő tengerészek akár az ágyba is magukkal vihetik a mentőmellényt. így azután a legváratlanabb időpontban bekövetkező balesetek sem érhetik őket felkészületlenül, mi több, alkalmazását kö­vetően a hajószakács is ke­vesebb brómot kényszerül a legénység teájába keverni. (Fotó: Miskolczi Róbert, szöveg: Kéri Barnabás) kanyarodna el balra, a Vá­sárhelyi Pál útra. hanem menne tovább egyenesen a Kossuth Lajos sugárúton! (Mint valamikor a régi „tisztességes" időkben!), így alig pár méter sínt kel­lene megépíteni, viszont mindjárt ott lenne a Plaza, és utána következhetne a Rókus (valóban végállo­más). Utána pedig - vissza­fele - jöhetne a konzerv­gyár felé, és a Vásárhelyi Pál úton visszacsatlakozna a Kossuth Lajos sugárútra. így időt, energiát lehetne takarítani, és teljesen logi­kus lehetne. De hát a rend­szerváltás óta a pazarló megoldások valóságos Ká­naánját zúdítjuk a lakosság­ra, utána pedig csodálkoz­nak, hogy le vagyunk sze­gényedve! A pazarlás pedig - aki még nem tudná - a hazaárulás kategóriájában foglal helyet! dr. Bánhidy Béla Szeged, Árvíz utca hogy a környéken lakók to­vábbra is figyelnek, és vigyáz­nak a fiatal növényekre, így azok néhány év múlva megfe­lelő árnyékot adhatnak. Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy szükség van az olyan játszóterekre, mint a Hajlat ut­cai, hogy nemcsak Tarjánból, hanem más, távolabbi városré­szekből is rendszeresen járnak át szülők és gyerekek ide ját­szani. Tisztelettel: Dobó László A megjelent összes nyug­díjas nevében köszönetet mondok a MÁV Szeged Gépészeti Főnökség ve­zetőjének, volt munkatársa­inknak és mindazoknak, akik hozzájárultak a szep­tember 22-én rendezett színvonalas nyugdíjastalál­kozó és nosztalgiautazás megszervezéséhez. A prog­ram végén, a gépészeti főnökségen még meg is vendégelték a megjelente­ket. Köszönjük a szervezők Eléggé átlátszó, kivált a közelgő választások okán az, ami az infláció körül történik. Tapasztalt közgaz­dák már előre tudták, hogy az idei inflációs ráta nem lesz tartható. Szerencsére már nincs Rákosink, aki egy napon véget vetett az akkori világ legnagyobb inflációjának. Tehette, mert Sztálin prostituálta a közgazdaság­tudományt. Az infláció kórisméje azt mutatja, hogy tíz százalék fölött még elég nagy az operációs tér, de alatta már a politikai játékoknak igen nagy nehézségekkel kell megküzdeniük. Ez nálunk sincs másként, bár most a természeti csapások és az fáradozását, különösen azért, mivel ilyen találkozó az utóbbi 15-20 évben nem volt. Mindenki igen jól érezte magát. Jólesett, hogy találkozhattunk az igen ré­gen nem látott kollégákkal, és a mostani fiatal, és oda­adó vezetőkkel és munka­társaikkal. A találkozó ren­dezőinek figyelmességét di­cséri, hogy búcsúzóul em­léklapot és kulcstartót kap­tunk emlékbe. A találkozó résztvevői olajválság jó alibit adnak a r pénzügyeket gúzsba kötő, tudománytalan politikusok­nak. Van a dolognak jó oldala is: az elesettségben élő fél ország hitelezővé vált. Sőt, már kamatokat is fizetnek j az elmaradt nyugdíjak után. De ne jusson senkinek eszé­be, hogy ezért a kamatlábért kérjen hitelt a maga száma- | ra. A jövő év pedig, úgy < tűnik, egy újabb Bokros­csomag előkészítője lesz, s így a nyerő párt azt fogja tenni, amit most: mindenért az előző kormány a felelős. Szegény közgazdaságtu- | domány! Marosi János közgazda, nyugdíjas A különleges mentőmellény.. Egyedül háziorvosok...? Egy megálló, nagyon-nagyon hiányzik Emelés? A Délmagyarország 2000. szeptember 29-i szá­mában megjelent, nyugdíj­emelésről szóló cikkhez szeretnék hozzászólni. „Az 1995/96-os fekete év után sikerül visszaadni a nyug­díjasoknak azt, amit a Horn-kormány idején az MSZP és az SZDSZ gazda­ságpolitikájával, elsősorban a Bokros-csomaggal, elvet­tek tőlük" - nyilatkozott Selmeczi Gabriella or­szággyűlési képviselő. Saját nyugdíjamból utá­naszámolva: 1994-ben, az előző év­hez képest 23,7 százalék volt az emelés; 1995-ben (1994-hez viszonyítva), 11,1 százalék. 1996-ban, az előző évhez képest, 17 szá­zalék. 1999-ben. 1998-hoz mérve, 11,1 százalék, 2000-ben 8 százalék. Vagy­is, „százalékosan", az Or­bán-kormány visszatért az 1995-96-os évhez. Mit kaptunk akkor a mostani emeléssel? Ha az idei pótlólagos emelést is beszámítjuk, ak­kor feltehetjük a kérdést: mikor kapjuk meg azt, amit az Orbán-kormány elvett tőlünk? Kovács Antal Szeged, Budapesti krt. 6/A. Inflációs barkochba Játszótér, Hajlat utca Tartuffe és a korszellem Három általános isko­lás kislány ballag előttem az utcán. Arról beszélnek éppen, ma ki hogyan ve­zette meg hőn szeretett ta­nárát. — Tudom róla, hogy nagy sportrajongó, és a vízilabdát szereti - mond­ja a legpöttömebb, egy legfeljebb tízéves lányka, - ezért azt írtam a fogal­mazásban, hogy nekem Kásás Tamás és Benedek Tibor posztere van kint otthon a falon. Pedig a lóf...t - teszi hozzá még nőies eleganciával. Azt tudom, hogy a ha­zugságot, a tartuffe-i si­mulékonyságot a korszel­lem nevében mi, felnőttek tanítottuk meg neki. De a káromkodást ki? Sarnyai Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom