Délmagyarország, 2000. július (90. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-26 / 173. szám

II. EGY SZÁZALÉK SZERDA, 2000. JÚL. 26. Amikor az április végi Pickközgyűlés befejeztével, szeged i k é n t, egy kicsi házigazdagént szalámis szendvicsre invitáltam a hátsó sorok egyikében csöndesen üldögélő Leisztinger Tamást, a Pickböl mára egyharmadot birtokló Arago igazgatósági elnökét, még nem sejtettem, a legközelebbin ö hív meg engem. Úgy tűnik, néhány közgyűlésen az Arago lesz a - legtöbb szavazattal rendelkező - házigazda. Leisztinger Tamással, az Arago Befektetési Holding Rt. elnökével ugyanabban az irodában beszélgettünk, mint néhány esztendővel ezelőtt, amikor a Heliomed Rt. szegedi részvényeiről kérdeztem. A bútor új, a folyosó azonban még mindig tipikus kábelgyári, ruhagyári, kendergyári stb. irodaépületre emlékeztető, a minimálisnál is kevesebb útbaigazító táblával. Aki nagyon akarja, megtalálja őket. Amikor az Arago-részvény tavaly szeptemberben C-kategóriás papír lett, az elnök úgy nyilatkozott, tőzsdére kényszerből léptek, sok értelmét nem látja, igaz, kivezetni sem akarják a papírt. „Az Arago befektetési portfoliójáról a szokásos tájékoztatási időszakokban mindig a lehető legminimálisabb információt kívánják majd adni, a tervekről pedig vélhetően semmilyen konkrétumot nem közölnek" - írta szeptemberben a Bank és Tőzsde Leisztinger Tamásra hivatkozva. A társaság ezt az ígéretet jellemzően be is tartja, maga az elnök Tavaly áprilisban vette első Pick-részvényeit az Arago Jövőre akartak „bejelentkezni ## sem túl bőbeszédű, mint ahogy ez lapunk kérdéseire adott válaszaiból helyenként ki is derül. - Hogyan lett a fizikusbál nagy befektető? - Az ELTE-n végeztem 1993-ban, de mindössze fél évig dolgoztam fizikusként. Ebből talán csak az Arago név maradt, aki francia fizikusként elsősorban az optikával foglalkozott. Tulajdonképpen inkább polihisztor volt, felfedezései nem rengették meg a világot, érdekelte őt az alagút és az útépítés is. Szóval csak fél évig bírtam fizikusként, másfél év múlva már megalakult a HB Westminster II.. a kárpótlásijegyhasznosító részvénytársaság. - Kicsit gyorsan haladunk, valami névjegyfélét is kérnék, hobbi, ilyesmi. - Rendszeresen focizok, természetesen csak kispályán, a posztom jellemzően csatár, itt kevés mozgással is lehet látványos eredményeket produkálni. Sakkban a másodosztályig vittem, vagyis nem jutottam csúcsközeibe, így más utat kellett választanom, hogy első legyek: körülbelül másfél éve vagyok a Magyar Sakkszövetség elnöke. - Sakkra lehat áldoz az Arago, de mennyire szereli a kézilabdát? Kővári Árpád egyik legfigyelmesebb olvasója mostanában a pickes írásoknak. - Véleményem szerint egyelőre nem fogunk ezzel a kérdéssel mélyrehatóbban foglalkozni. Amit viszont már most biztosan mondhatok, az az, hogy nem akarunk negatív értelembe beavatkozni. Közgyűlésen. Leisztinger Tamás (középen) az Arago elnöke. (Fotó: Nagy László) - Szegeden, Heliomedügyben nem örültek az akkor már Arago néven ismert társaság megjelenésének. Utólag hogy látja? - A Heliomed kezdetben csupán cél volt, s az utólagos belemagyarázás, hogy nekünk mindenáron kellett, mert szakmai befektetőként akartunk pályázni a többi gyógyszernagykerre. Ha így lett volna, olcsóbb megoldást keresünk, veszünk húszmillióért egy kis céget, vagy gyorsan csinálunk egy zöldmezőset. - Végül mégis Heliomedzászló alatt vásároltak be, a sokáig bizonytalan Szeged meg majdnem hoppon maradt. - Nézzük a történetet, persze röviden. A volt megyei gyógyszerári központ első részvénycsomagját Szirbik Imrééktől vettük. Szentesen, pontosabban nem mi, hanem egy brókercég. A Heliomedközgyűlésre akkor köszöntünk be, amikor már tíz százalék felett jártunk, de addigra készen volt a koncepció arra, hogy továbblépünk a gyógyszer-nagykereskedelem területén. Szegeddel szóbeli megállapodást kötöttünk arról, hogy marad a vezetés és konszenzusos alapon mennek tovább az ügyek. Később szerettük volna, ha a Heliomed beolvad az akkor már több gyógyszemagykert összefogó Westpharmába, de a város ezt nem támogatta. Pontosabban olyan hangnemben vitatkoztak az ügyről a szegedi torony alatt, hogy ott kellett hagyni a közgyűlést. Akkori ajánlatunk úgy szólt, hogy egy az egyben cseréljük a veszteséges Heliomed-részvényt a nyereséges Westpharmára. Nem lett semmi a dologból. Egy éve 250 százalékon sikerült értékesíteni a Westpharmát, a Heliomed-papírokat pedig úgy vásárolta meg 100 százalékon Szegedtől a német befektető, hogy szinte nekünk kellett rábeszélni. - Mikor vették meg az első Pick-részvényt? - Áprilisban. Tavaly. Hétezer-ötven forinton, vagyis nagyon olcsón. Akkor, amikor a Westpharma eladásáról is döntés született. Egyébként már itt voltunk Szegeden, az 1998-at lezáró Pick-közgyűlésen is, igaz, csupán ezer szavazattal. - Önök vették meg Szeged 2,5 százalékos pakettjét is november elején? - Erre így nem tudok, vagy inkább nem akarok válaszolni. Tőzsdén vettük, s ilyenkor nem az Arago, hanem egy brókercég köti az üzletet. - Csak azért kérdezem, mert itt egy kicsit elsirattuk ezt a csomagot. Már akkor beszélték, hogy az Arago benne van a képben. - Közgazdaságilag egyetértek a várossal, hogy eladta ezt a pakettet, arról viszont szabad vitatkozni, hogy ezt a legjobbkor tette-e. Érzelmi kötődés lehet, a városvezetésnek azt tisztelni kell a Pickbcn, hogy ennyi szegedit foglalkoztat, de ehhez nem kell 2,5 százalék, elég hozzá egyetlen részvény is. És azt tegyük hozzá, hogy a Pick kis forgalmú részvény volt már akkor is, nem olyan könnyű egy ekkora csomagot több mint hatszázmillióért értékesíteni. - Megvolt a harminchárom százalék már az idei, az április végi Pick-közgyűlésen is? - Fogalmazzunk úgy, tudtuk hol vannak a részvények. Egyébként az Arago két évre tervezte a Pick-projektet, csak 2001 áprilisában szerettünk volna nyíltan színre lépni. Volt azonban két ok, ami meggyorsította a történéseket, s nem tudtuk tartani az időzítést. A Pick által tervezett tőkeemelésből nem akartunk kimaradni, mert akkor csökkent volna a szavazati arányunk, így kénytelenek voltunk bejelentkezni. Továbbá nem akartuk, hogy a menedzsment elbizonytalanodjon, túl sok volt a pletyka, s akadt már új, önjelölt vezérigazgató is. Mindenképpen egyezkedni, beszélgetni kellett. - Mindenki az Arago nyomását véli felfedezni abban, hogy az április végi Pick-közgyülés öt százalékról harmincháromra emelte a szavazati korlátot. - Tudom, s azt is, hogy hiába mondom, ezért más potenciális külföldi tőkebefektető dolgozott meg, s ez nekünk inkább csak úgy az ölünkbe hullott. Ezzel persze nehéz meggyőzni bárkit is. - Milyen lábakon áll ma az Arago? - Stabilakon. A legerősebb a Pick harminchárom százaléka, azután jön az Eravis, hatvannyolc százalékkal, de ez az augusztusi tőkeemelés után még növekszik. Továbbá ott van a huszonnégy százalékos Zalakerámia-részesedés. - Eddig milyen sikeres a zalai kirándulás? - Inkább tanulságos, és sokkal több munka van benne, mint azt előzőleg gondoltuk. Meggyőződésem, hogy ha nincs az Arago, már elkezdődött volna a felszámolás. - Mikor lesz legközelebb Pick-közgyűlés ? - Mostanában nem, sőt, többhónapos csöndet szeretnénk, s csak akkor óhajtunk megszólalni, ha túl vagyunk egy-egy sikeres akvizíción, bevásárláson. A menedzsmentnek van egy határozott elképzelése, e mellet haladunk tovább, s stratégiai tulajdonosként folyamatosan egyeztetünk a lehetséges akvizíciók ügyében. - Tervezett terjeszkedési irány? - Dél, délkelet. Kovács András / • \ DÉGÁZ ^•ÍVYTÁ^ Több mint 450 ezer ügyfelet szolgál ki a DélAlföldi Gázszolgáltató Részvénytársaság, közel 13 ezer kilométeres gázvezetéken közel 1,2 milliárd köbméter földgázt továbbít egy év során kis- és nagyfogyasztóihoz. A számokból látszik, nem is akármilyen nagyüzemet kell mozgásban tartaniuk a szakembereknek ahhoz, hogy ne legyen fennakadás a fűtésben, a melegvíz-szolgáltatásban. Kisebb költséggel Aligha kell mondani, ennyi fogyasztót hibátlanul, reklamációmentesen kiszolgálni szinte lehetetlen. A Dégáz évek óta törekszik arra, hogy a legjobb minőségben és a legkedvezőbb áron elégítse ki ügyfelei gázigényét. A költségek csökkentése - éppen az éledező piaci verseny miatt nemcsak a szolgáltató, de az ügyfelek elemi érdeke is. Többek között ez indokolta, hogy a közelmúltban a győri székhelyű Égázt és a Dégázt közös vezetés alá vonták. Fontos állomása volt a költségek racionalizálásának az az új ügyfélszolgálati és számlázási rendszer, amelynek bevezetése tavaly júniusban fejeződött be. A tarifarendszer változását és az új számlázási rendszer bevezetését azonban toknak", azaz a háztartásoknak ajánlják a negyedéves számlázást: a mérőórát évente csak négyszer olvassák le, s ennek megfelelően, egyszerre három havi tényleges fogyasztást kell kifizetni. Ezen túl egy „kiegyenlített fizetési mód" bevezetése is felvetődött. Ez lehetővé tenné, hogy a fogyasztók havonta egyenlő részletekben fizetnének, és évente egy alkalommal kerülne sor a tényleges fogyasztás elszámolásra. így nyáron a valós fogyasztásnál valamelyest többet, míg télen kevesebbet kellene fizetniük azoknak, akik ezt a módszert választanák. Kétségtelen előnye ennek a fizetési módnak, hogy előre jól kalkulálhatók a háztartások kiadásai. Az is tény, hogy a Dégáz Rt. a Móltól vásárolja a gázt, ötnapos fizetési kötelezettséggel. Amennyiben nem tudja időben behajtani szolgáltatásának árát, nem lesz képes fizetni sem, s olyan helyzet is előállhat, hogy problémák lehetnek a folyamatos gázszolgáltatással, amelyre pedig törvény kötelezi a gázszolgáltatót. Az elmarasztó Ítélet után a társaság szakemberei tovább dolgoznak azon, hogy olyan számlázási és fizetési rendszereket vezessenek be a közeli jövőben, amelyek megfelelnek a törvényi előírásoknak, s figyelembe veszik ügyfeleik érdekeit is. Ám egyelőre a bírósági ítélet arra kötelezi a társaságot, hogy minden fogyasztójával új szerződést kössön, hiszen az ítélet alapján a jövőben nem számlázhat a Dégáz becsült adatok alapján. (x) A Dégáz tovább finomította számlázási rendszerét... Gázszolgáltatás: ki, kinek tartozzon? Folyamatosan fejleszt i: érzékenyen érint. Az is igaz, a rendszer bevezetése során akadtak problémák, ám ezek többségét - éppen a per lezajlásáig - sikerült kiküszöbölnie a szolgáltatónak. Sajnálatos tény, hogy mire a per végkifejletéhez, azaz a Dégázt elmarasztaló ítélet kimondásához érkezett, a valódi problémák nagy része megoldódott, s a fogyasztók döntő többségének már nincs problémája a gyermekbetegségén túljutott számlázási rendszerrel. Furcsa, de az áramszolgáltatók is hasonló módon készítik el számlájukat. Igaz, a villamosenergia-törvény számukra módot ad arra, hogy becslésen alapuló elszámolási rendszert alkalmazzanak. Ráadásul a gázfogyasztók megtehetik azt is, hogy hónapról hónapra telefonon vagy személyesen bejelena Dégáz. tik a mérőóra állását, így nem kerülnek kényszerűen abba a helyzetbe, hogy átmenetileg valamivel többet fizessenek, mint amennyit az adott időszakban elfogyasztottak. Nyugat-Európában ezek a számlázási rendszerek már kiválóan, a fogyasztók megelégedésére működnek, hiszen mindenki belátta, a szolgáltatónak elemi kötelessége költségeivel takarékoskodni, hogy ügyfeleinek a legkedvezőbb árat tudja kalkulálni. Ügyfélbarát fizetési módok Bár a társaság szakemberei szerint az új rendszer megbízhatóbb a réginél, mégis más lehetőséget is kínálnak azoknak, akik a becslésen alapuló fizetési módot szeretnék elkerülni. Elsősorban a „kisfogyaszMérőóra leolvasás. A költségcsökkentés a fogyasztók érdeke is. sok vihar és félreértés kísérte. Ez természetes is, ha figyelme vesszük, hogy közel félmillió ügyfél, több évtizedes fogyasztási szokását kellett megváltoztatni. Az átmeneti problémák nyomán azonban az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület a bírósághoz fordult, amely két héttel ezelőtt másod fokon is kimondta: a törvény szerint a gázszámla alapja csak a leolvasott érték, azaz az elfogyasztott gáz mennyiségének ellenértéke lehet. Becslés, nem hasra ütéssel! A fogyasztók egy részében - tévesen - él az a képzet, hogy a becslés teljesen légből kapott adatok alapján történik. A számlázási rendszereket Európa szerte úgy alakítják ki, hogy számítógépes programokkal figyelembe veszik az adott ügyfél szokásait, azaz az elmúlt években tapasztalt fogyasztást veszik alapul. Természetesen, ha valaki például más típusú fűtésre áll át, az akkor jár jól, ha időben közli ezt a szolgáltatóval, s kéri a becslés megváltoztatását. A havonta történő leolvasásról lassan Európa szerte „leszoknak" a szolgáltatók. Ennek két fontos oka van: az egyik az, hogy túlzottan költséges minden hónapban díjbeszedőt házhoz küldeni. S ne legyenek illúzióink: ott, ahol a régi módszert alkalmazzák, annak összes költségét kénytelenek beépíteni az árba. így azután hosszú távon idehaza is a fogyasztók járnak jól azzal, ha kisebb költséggel gazdálkodik a szolgáltató, hiszen ez az árakban előbb-utóbb tükröződik majd. A másik alapvető probléma a havi leolvasással éppen az, hogy a fogyasztók nagy része nem képes időrőlidőre lehetővé tenni, hogy a szolgáltató munkatársa mondjuk kora délelőtt - bejusson a mérőórához, hogy leolvassa azt. Túl a gyermekbetegségeken A becsült számlákkal a legtöbb probléma ott adódott, ahol felmerült a kérdést: ki, kinek hitelezzen egy-kétszáz forintot. A legkisebb jövedelemmel rendelkező fogyasztói csoportok - például a nyugdíjasok - az elmúlt években a mérőóra állása és a díjbeszedő kalkulációja alapján tették félre nyugdíjfizetési napokon az esedékes számla összegét. Érthető, hogy a kisjövedelműeket néhány százforintos számlaeltérés is