Délmagyarország, 2000. július (90. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-17 / 165. szám

6 AKTUÁLIS HÉTFŐ, 2000. JÚL. 17. Ha üzenetet szeretne küldeni, keresse fel személyesen ügyfélszolgálati irodáinkat vagy hirdetöirodá inkát! www.0660.hu A nywwnánv^Mk |utajs 3 á»l augusztus 6-« tan A nysramSnysk ktezpéiurs nem vatmaloA A látekban vitt résívetellel a latekosoA ettogadiek ennek tetteteteti A nveremánvuton a (Alékosok satát letetóssegukte vehetnek reszt, a vonatkozó habzási szabályok betartásával A nyertesek neve a lenti teWanaaámon augusztus 7+Möt megtyillgatttalo rts a nyeneseket az Makik megadott szánton küUn is átlssigiát A hatokvSndulásra egy egy cselédből - a hayt kortálozott belogadokeoessege miatt - 4 tí részvételei tudjuk atlogadm M agáért b e S X 6 I oooo rÚjság, könyv, szórólap, ügyviteli nyomtatvány, meghívó, névjegy, _ IGÉNYES KIVITELBEN: 62/466-847. A hullámzó Balaton partján... Horgászat az évszázad viharában Az évszázad V vihara, ami szét^Kyr verte a JtKjÚ . vitorlásáé' * versenyt, a Balatonon ért bennünket. Szerencsére parton tartózkodtunk; ennyi előnye van, ha az embernek nincs pár milkója vitorlásvételre. Horgásztunk, fogtuk és raktuk vissza a vízbe egyik retúrpontyot a másik után. A balatoni pontyok mostanában 29 centinél abbahagyják a hosszúsági növekedést, s kizárólag magasságban nőnek, hogy vissza kelljen őket dobni. Persze, azért akadtak kivételek is, így azután öszszegyúlt a halászlére való, még a vihar előtt. Sőt, mi is beértünk a partról, mielőtt megjött volna a jég. Negyvenfokos hőségben megyünk horgászbotokkal, egyéb kellékekkel fölszerelkezve a partra. (Javában tart a szezon, zsúfoltság éppúgy nincs, mint pangás, népes a táj, de nem lépnek egymás hasába a napozók. A külföldiek? Németek, dánok, kevés angol. Soksok magyar. Rájöttek az itthoniak: érdemes a Balatonon nyaralni.) Vihar előtti csönd Az ég színtelen, levél nem rezdül, csak a túlparti viharjelzőlámpák villognak veszettül. A tó közepén vitorlások állonganak, zajlik a verseny. Itt, künn gyerekek ugrálnak hasast a félméteres vízbe, a kövek előtt küszök rajzanak, a hínárfolt mellett naphal lebeg türkizfehér uszonyvégekkel. Egyik kapás jön a másik után, a huszonkilenc centis pontyok közé egyegy méretes is keveredik. Meglesz a halászlé. (Ezzel együtt: ilyen alacsonynak még sosem láttuk a Balatont. Érthetetlen, miért kellett hagyni, hogy a korábbi években feltornászott, a lebegő algák elszaporodását meggátló magas vízszint ennyire lecsökkenjen. És hol vannak innen a korábban megszokott, többkilós pontyok, a partközeli süllők, balinok?) A túlparton szilvalekvárfeketeségű felhők torlódnak föl, fokozódik a hőség, a küszcsapatok eltünedeznek, a naphal mind mérgesebben ront ki a htnárfolt mellől, elzavarva az arra tévedő kis vörösszárnyúakat. A felhők jönnek, jönnek föl, hörgés hangzik belőlük, villámok cikáznak vízszintesen. Már a fél eget elborították a felhők, aztán nem moccannak tovább. Mint mikor a házőrző elment póráza legvégső határáig, s most ágaskodik, a lánc feszül, vajon elszakad-e? Nem szakad el, viszont jön egy másfél kilós ponty. Na, ez már kezd kissé emlékeztetni a régi szép időkre; mellesleg teljesen meglepő: prefrontális időszakban is eszik a ponty. Méteres hullámok - Atyavilág, a Bakonyban mekkora vihar lehet... - mondja valaki, a szilvalekvárszín ég s a türkizzöld víz élesen elüt egymástól. Egyszerre csak, hirtelen, azt vesszük észre: nyugatról is sötétedik az égbolt, és az északinál még feketébb, vakítófehér szegélyű felhőhegyek torlódnak föl. S ez már gyorsan közeledik, nincs mese. Szélroham csap le a tóra, egészen nyugatról, üvegtiszta hullámok kergetik egymást a parttal párhuzamosan. Mindez persze annak, aki figyel, nem váratlan: a nyugati láthatár vizén már fél órája látni lehetett a közelítő, haragoszöld csíkot. Most ért ide. (Közben hallom a híreket: alig van kősüllő, úgy látszik, a sügér után a kősüllő tűnik el a Balatonból. Nem fog hiányozni, csak pár tízezer embernek, a horgászoknak. A többiek azt sem tudják, létezett. Angolna még van jócskán, s néhány évig lesz is.) A forró szél hideg széllé válik, a dörgések elfulladnak, csak villámlik a továbbra is mozdulatlan északi felhőkben. A szél sivít. Mind gyorsabban követik egymást a széllökések, méteres hullámok sorjáznak, még mindig párhuzamosan a parttal. Mindenki menekül, csak mi maradunk. A nyugatról jött felhők beborították az eget. A Badacsony elhomályosul, ott már szakad. Egyre közeledik a homály, elkezd esni az eső. Azaz nem esik: dől, zuhog, a szél visít, a fűzfák vízszintesen lebegtetik karjukat, a nyárfák délkeletnek dőlve, az elpattanás határán. Az eső alábbhagy, csak a szél sikolt továbbra is, ekkor már északról, neki a kövezetnek, dirr. A hullámok döngésébe beleremeg a part. Égi jégtáblák Kitekerem a zsinórokat a vízből - a kishallal csalizott készségen termetes angolna küzd; észre sem lehetett venni a viharban, mikor kapott s megyünk haza, bőrig ázva. Eredetileg arra gondoltunk: maradunk, a nemsokára elvonuló eső után hátha megindulnak a jobb halak is az alaposan fölkavart vízben, de aztán mégsem maradunk. Mikor hazaérünk, elkezd esni a jég. A tóközepi vitorlásokra gondolunk (másnap aztán rádióból-tévéből-újságokból értesülünk a vitorlásverseny haváriájáról). A jég nem „élőén" esik, mint a zápor, döglötten hullnak a jégdarabok a közeli felhőkből, még gömbalakra sem volt idejük olvadni, szögletesek, mint az összetört jégtábla részei. Tört növényi részek zöld illata tölti be a levegőt. (Fantasztikus, a természet milyen gyorsan regenerálja önmagát. Azt hittük, heteken át észlelni lehet a katasztrofális jégverés eredményét, de másnapra, na jó, harmadnapra már szinte csak az emberi építményekben esett károkat látni.) Szakad a jég, a tető recseg-kopog, a föld már fehér, a bokrok látható gyorsasággal kopaszodnak le. Ez maga a halál. Dörgés semmi, csak a halott jég a döglöttszín égből. Másnap aztán - immár újra hétágra süt a nap, de a levegő üde, a hőség tovatűnt - látni lehet a kidőlt beton villanykarókat, derékba tört, évszázados fákat a sétány, az erdei út mentén. A Balaton tejesszínű, a víz sima, mint a márvány. Farka* Csaba Két vihar közt. A Balatonon mindenki megtalálja kedvelt időtöltési lehetőségeit. (A szerző felvétele) Torna - időseknek DM-információ Július 18-án (kedden) délután 16 órakor a Csanádi utca 9.-ben kerül sor a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szegedi Csoportja által időseknek és gondozóiknak szervezett ingyenes egészségügyi Jó estét, Munkatársunktól Hétfőn este negyed nyolckor ismét jelentkezik a Szegedi Városi Televízióban a Jó estét. Szeged! A 45 perces műsor különböző témákkal foglalkozik. Az adás vendége lesz Drégely Zoltán, aki munkatársaival az önkormányzatok informatikai fejlesztésén dolgozik. A nézők összeállítást sorozat következő foglalkozására. A máltai házban Elekes Attila, a kórház gyógytornásza az Izületi bántalmak megelőzéséről és kezeléséről tart bemutatóval egybekötött előadást, melyre minden érdeklődőt szeretettel várnak. Szeged! láthatnak a hét végi kamionostalálkozóról, Jeszenszky Zoltán riportja ezúttal a diákok nyári munkavállalásáról szól, Sándor Tamás pedig a Dégáz közelmúltban sokat bírált számlázási rendszerének járt utána. Természetesen lesz játék is, az érdeklődők hívják a 493-693 és a 424-647-es számot. Hatvanék szemmel láthatóan élvezik a szabadságot. Persze, ezt könynyen megtehetik, hiszen 60-as mobiljukkal nemcsak kényelmükről és biztonságukról gondoskodhatnak, hanem egy feledhetetlen nyárestéről is. Talán épp az Ön és családja társaságában... Hívja fel a Hatvan család hangpostáját, és vegyen részt nyári nyereményjátékunkban! Egy kis szerencsével Ön és szerettei is a 6 nyertes család között lehetnek, akik - egy kellemes vacsorát követően - Hatvanék társaságában csodálhatják meg az augusztus 20-ai tűzijátékot. És mindezt egy dunai sétahajóról! Szóval, nyáron is érdemes velünk tartani. (fBoldoq születésnapod^ Kedves Laci! Mint tudod, a mai napon 60 lettél, és nem vagy itt velünk, ezúton szeretettel köszöntünk! a Csajok