Délmagyarország, 2000. július (90. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-17 / 165. szám

HÉTFŐ, 2000. JÚL. 17. SZEGED 5 Kakukktojások" a Belvárosban Kedves olvasóink! Közérdekű problémáikat, ész­revételeiket, tapasztalataikat Hollósi Zsolt újságíró munkatársunkkal oszthatják meg, aki munkanapo­kon 8 és 10 óra. vasárnap 14 és 15 óra között hívható a 06-20-9432-663-as rádiótelefon-számon. Elveszett tárgyaikat kereső, illetve talált tárgyakat visszaadni szándékozó olvasóink ingyenes hirdetésben tehetik közzé mondandójukat. Hirdetésfelvétel: 8 és 18 óra között a 06-80-820-220-as zöld számon, illetve sze­mélyesen a Sajtóházban és hirdetőirodáinkban. Bérlet Baktói olvasónk fél­havi bérletet szeretett volna vá­sárolni a 4-es villamos végállo­másánál lévő jegy- és bérlet­pénztárban. Ezt vasárnap dél­után zárva találta. Másik pana­szosunk azt kifogásolta, hogy a Cserepes sori villamosmegálló­nál lévő pénztárat is a legvárat­lanabb időpontokban találja zár­va: például hétköznap délelőtt. IC. Balogh Lídia gyakran utazik InterCityvel. Az utóbbi időben többször előfordult, hogy a légkondicionáló nem működött. Mindezek nem a mostani, hűvösebb napokon történtek, hanem a legnagyobb kánikula idején. Azt sem érti, miért kell felárat fizetni a pon­tosságért, a tisztaságért és a ké­nyelemért? Nem ez lenne az alapkövetelmény? Az IC járata­in nyújtott szolgáltatás Nyugat­Európában a „minden bokornál megálló" személyvonatokon is megszokott - tette hozzá bosszúsan. laiüMignsi ..... Am él»«Ml. Él a Tisza! A Belváros testétől idegen Nagyáruház méltó párja a hozzáragasztott „bérpalota". (Fotó: Nagy László) Kisköre (MTI) A tiszai kormánybiztosi irodának eltökélt szándé­ka, hogy elsósegítse a Ti­sza élővilágát kutató inté­zet létrehozását - jelezte Füstös Gábor, a kormány­biztosi iroda munkatársa vasárnap Kiskörén, az Él a Tiszai elnevezésű hor­gászverseny alkalmából tartott sajtótájékoztatón. A pénteken kezdődött a kis­körei, valamint a Heves megyei önkormányzat, illetve a helyi Dózsa Horgász Egyesület által rendezett halfogó és ügyességi versenynek az volt a célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét: a Tisza-tó kiváló lehetőséget nyújt a horgászoknak, és alkal­mas strandolásra is. Füstös Gábor hangsúlyozta: az elmúlt évtizedekben elsősor­ban vízkémiai és nem biológiai szempontból kutatták a Tiszát, s ez az oka annak, hogy a mai na­pig nincs teljes képük a cián­szennyeződés levonulása után a folyó élővilágáról. Ezt a hiányt is pótolná tervezett kutatóinté­zet. A szakember beszámolt Gönczy János kormánybiztosnak a nagybányai Aurul bányaválla­latnál tett látogatása során szer­zett tapasztalatairól. Ezzel kapcsolatban szólt ar­ról, hogy ami az „ausztrál fel­Barát­ságtalan idő fogad­ta vasár­nap haj­nalban a Vásárhely felé vezető út mellékén a Szöreg és Vidéke Lovas Egyesület tagjait. Nyolc szekér, egy hátasló, nyer­gében lovasával, és vagy húsz kerékpáros gyűlt össze, hogy közel hatszáz kilométeres túrára indul­janak. A karaván tagjai négy nap alatt szeretné­nek eljutni Szilvásvárad­ra, a II. lovas világtalál­kozóra. Kiss Miklós szőregi fog­technikus - a Szőreg és Vidé­ke Lovas Egyesület alelnöke, a szőregi lovasnapok egyik ki­gondolója - télen gyakorta közlekedik szánnal a falu ut­cáin. Két lova, Matyi és Csilla repíti szánját a friss hóban, természetesen a gyermekek legnagyobb örömére, akiknek mindig jut hely a bakon. Az azonban nem gyerekjáték, amire a megszállott lovas ba­rátaival vállalkozott. Nyolc „ekhós" szekérrel vágtak teg­nap hajnalban az országúinak. ségterületen belül" található, at­tól nem kell félni. Ugyanakkor a kerítésen kívüli technológia, a meddőhányó és a ciántartalmú ülepítő tó veszélyeztetheti a fo­lyót. A kormánybiztosságnak az az álláspontja, hogy a kerítésen kívüli rendszerben ne legyen ci­án. Semmiképpen ne kerülhes­sen ki se a bemosásnál, azaz fel­felé, sem pedig az ülepítésnél, vagyis lefelé - közölte a szak­ember. Azt tapasztalták egyéb­ként, hogy a nagybányai üzem az elmúlt hét csütörtökén 70-80 százalékos kapacitással termelt. A horgász- és ügyességi ver­senyen tíz 3-3 tagú csapat mérte össze tudását a halfogás mellett halászlé főzésben, horgászólom­vetésben és a Tiszáról szóló szellemi vetélkedő keretében is. - Most annyi halat fogtak az amatőrök, mint korábban a pro­fik, vagyis legalább annyi hal van a Tiszában, mint a cián­szennyezés előtt - így foglalta össze a verseny tapasztalatait Lukács Akos, a Dózsa Horgász Egyesület elnöke. Mint elmond­ta: a győztes csapat három óra alatt csaknem 13 kilogramm ha­lat fogott ki, ami kiváló teljesít­mény. A statisztikai adatok vi­szont azt mutatják, hogy az idén nyáron 30-40 százalékkal keve­sebb turista érkezik a Tisza-tó­hoz, mint az elmúlt év hasonló időszakában. hogy hatszáz kilométer meg­tétele után érkezzenek haza Szegedre. Vasárnap hat órakor, a sze­merkélő esőben még csak két szekér álldigállt a vásárhelyi út mentén. A nedves aszfalton tucatnyi kerékpáros igyekezett a találkozó színhelyére, hiszen a karavánt vagy húsz biciklis is követi. (Tavaly a lovas egyesület tagjai, a lovakat pi­hentetve, bringával tettek meg közel kilencszáz kilométert, még az Őrségbe is eljutottak.) „Négy nap alatt szeretnénk Szilvásváradra érni. Közben Szentesen, Szolnokon és He­vesen állunk meg. Szilvásvá­radon, a II. lovas világtalálko­zón két napot töltünk, s a Ti­sza-tó felé vesszük az irányt" - mondta Kiss Miklós, mici­sapkáját a cudar időben mé­lyen a szemébe húzva. Neki még viszonylag könnyű dolga lesz, hiszen a bakon ülve utazza végig a több, mint fél­ezer kilométert. A karavánt követő kerékpárosoknak azonban csak az ad köny­Lapunk Éti. július 14-i V i 1K ván épí­tész város­4 történeti elemzését, amely Szeged Belvárosának megőrzött értékeit, és a történeti vá­rosrészbe nem illeszkedő épületeket vizsgálta. Most a 650 fotóval illusztrált tanulmányból válogatott példákkal tesszük szem­léletessé a Belváros nem kívánt változásait. Ha alkalmunk nyílik régi szegedi képeslapokat, vagy a város egykori szépségét fölvil­lantó fotográfiákat nézegetni, akkor fáj csak igazán a szívünk a Belvároson esett sérelmek miatt. Kiss István „Szeged tör­téneti városközpontja - Város­építészeti elemzés" című tanul­mánykötetében kereken 650 fénykép látható. Nagyrészt a szegedi Belváros mai állapotát nyebbséget, hogy felszerelé­sük nagy részét a szekerek vi­szik helyettük. Már amennyi fölfér a lovak nem kevés ab­rakja meHé. mutatják: mégpedig az utcák és terek harmóniáját (vagy éppen az összhang megbomlását) ér­zékenyen figyelő építész szem­szögéból. De jó néhány archív fölvétel idézi föl a tanulmány lapozga­tója előtt a város árvíz utáni, de még első világháború előtti ar­cát is. A legelszomorítóbbak azok a képpárok, amelyek egy­egy épület vagy házsor egyko­ri, s mai arcát fordítják szembe egymással. Vegyük sorra a sze­gedi Belváros néhány hangsú­lyos pontját, sétáljunk kicsit a képzeletben, s az időben... • „Jókai utca... nem is olyan régen, elhanyagoltságában is szép volt, kicsit kisvárosi jelle­gű üzletutca... A mai látvány (összevetve a régi képpel) ön­magáért beszél" - olvasható az elemzésben. A három utcaf­rontról (Tisza Lajos körűt, Jó­kai utca, Árpád tér) is meghatá­rozó látványt nyújtó Nagyáru­ház (a szerző szerint „a korszak tévedése") tökéletesen idegen környezetétől, bármely néző­„A gyerekeimmel - ők 18 és 12 évesek - már tartottunk edzéseket, sokszor negyven kilométert is tekertünk. Ám csak remélhetjük, hogy bírjuk pontból vizsgáljuk is. Az áru­házépítők hagyatéka: utcatorzó. Csaknem szimbolikus ese­ményként tekinthető, hogy az Árpád térre is átnyúló Nagy­áruház alapozásakor még mű­emléki védettségű épületet (a Sulkovszky-házat) is rombol­tak. Kiss István szerint a Jókai utca egykori hangulata még visszaidézhető lenne, ha egy jól megtervezett, ún. kulissza­fal takarná az áruház oldalát. Egy áttört oszlopsor (vagy az áruház oldalsó traktusának bő­vítése) enyhítené a lebontott romantikus, víz előtti házsor hiányát. Ugyancsak zavaró a Somo­gyi Béla utcai foghíj látványa. A Fekete ház és az Oskola utca közti házsor „félbevágásával", a merőleges, kis utcák eltünteté­sével csupán rendetlenség ma­radt hátra, amelyet egy illő pa­vilonsor eltüntethetne. A foghíjjal szemközt másik űr tátong: a könyvtár „hátsó ud­vara" egyenesen ízléstelen lát­vány - a tanulmány szerint is. De a Somogyi-könyvtár sem il­majd a gyűrődést, hiszen má­tól kezdve nyolcvan kilomé­teres adagjaink lesznek" ­tudtuk meg a vízhatlan eső­köpenybe burkolózott Bajcsi­lik a Dóm téri épületegyüttesbe, mert: a fordított lépcsős piramis sziluett" egy szinttel magasabb a kelleténél; fittyet hány Somo­gyi utcai környezetére; rácsos kazánháza beletolakszik a Dóm tornyaiba. Ha pedig az Apáthy utca fe­lől kukucskálunk a Dóm irányá­ba, akkor azt látjuk, hogy a templom tornyai „egy illemhely tetejéből nőnek ki" A nyilvá­nos, ráadásul többnyire bezárt WC kinyúló homlokzata tolak­szik a könyvtárépület, s a föl­magasodó templomtornyok elé. _ Á várostörténeti tanulmány korábbi ismertetésében már em­lített Centrum Áruház esetében Kiss István szerint „már elment a vonat". A Tisza Lajos körútra kakukktojásként pottyant „házi­lagos Manhattan" egyik mértani idoma az időközben fölújított Centrum, amely új ruhájában sem illik jobban az eklektikus sugárúti házak közé. Igaz, itt már csak drasztikus átépítés se­gíthetett volna valamit: a körúti homlokzathoz épített új traktus finomíthatná a házsor harmó­né Szigeti Erikától, aki gyer­mekeivel drótszamáron gurul majd hatszáz kilométert. Baj­csiéknak egyébként csak egy kis falovacskájuk van, ame­lyet az egyesület tagjaitól kaptak, ám ha kedvük tartja, mindig felülhetnek valame­lyik barátjuk hátasára. „Azt hiszem, a gyermekeim így, a bicikli nyergében ülve sokkal inkább megismerik az orszá­got, mintha egy autó ablaká­ból néznék az elsuhanó tájat" - vélte Bajcsiné Erika, aki bár elszántan készült az indu­lásra, bár Kiss Miklóst foly­ton arról kérdezte, ki az idő­járás-felelős a csapatban... Remélhetőleg az idő is kedvez majd a túrázóknak, akik az igazi szekérkaraváno­sok életét élik az elkövetkező napokban, hiszen sátorban alusznak, tábortűzön főznek. Egy lószállító folyamatosan készenlétben vátja hívásukat, ha esetleg egy paci megbete­gedne, de a biztonság kedvé­ért patkolókovácsot is vittek az útra. A karaván szekereinek ponyvája alatt lapul Szeged, Szőreg, és a lovas egyesület zászlaja is, melyeket a világ­találkozóra érve bontanak ki. Kéri Barnabás niáját megbontó áruház megje­lenését. Bőven meríthetnénk még a rendkívül gazdag föltáró mun­kából, amelyről megszületése­kor szerzője sem tudta még, hogy előkészítő tanulmánya lesz a ma már egyeztetés alatt álló, szegedi helyi építési sza­bályzatnak és szabályozási terv­nek. A szabályok az értékek vé­delmét, de a városlakók kényel­mét is szolgálják: az alkotók célja az volt, hogy a kincsként őrzött történeti belváros megfe­leljen az idővel együtt változó igényeknek is. A fölsorolás csak szomorú példákat hozott ­de azért ne keseredjünk el egé­szen. Kiss István bízik abban, hogy a Belváros sebhelyei, szí­vós munkával, összefogással, „szerencsével" (vagyis a szük­séges pénzforrások megtalálásá­val) eltüntethetők. (A szegedi Belvárosról szóló sorozatunk következő részében a városkép rehabilitációjáról írunk.) Nyilas Páter Tárlat nyílt a Kassban Munkatársunktól A minap szép számmal gyűltek össze a Kass Galéri­ában az érdeklődők, hogy részt vegyenek Orosz István és Keresztes Dóra grafikus­művészek kiállításának meg­nyitóján, a kis teremben szinte mozdulni sem lehe­tett. A látogatók, mielőtt megnézték volna a grafikus házaspár tárlatát, Kass János megnyitóbeszédét hallgat­hatták végig. A grafikusmű­vész elmondta, hogy már régóta ismerik egymást a két alkotóval, hiszen Szegeden kezdték a munkát, Keresztes Dóra pedig tanítványa is volt. Később Budakeszin tartottak fenn mindhárman műtermet. Orosz István réz­karcokkal, Keresztes Dóra pedig réz-, és fametszetekkel jött Szegedre. A két alkotó­művész animációval is fog­lalkozik, hiszen most Kecs­keméten laknak, mely a ha­zai rajzfilmgyártás egyik legnagyobb fellegvára. A ki­állítás szeptember 24-ig, hét­fő kivételével naponta 10-17 óra között tekinthető meg. Szőregrő! a szilvásváradI világtalálkozóra Több ló nem indul... A szekér- és biciklikaraván vasárnap hajnalban vette az irányt az első állomás. Szentes felé. (Fotó: Nagy László)

Next

/
Oldalképek
Tartalom