Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-29 / 150. szám

6 HELYI TÜKÖR CSÜTÖRTÖK, 2000. JÚN. 29. Kulturális menedzserképzés a BTK-n Jön a kétszakos oktatás Dr. Berta Árpád: A rövid távú, költségtérítéses képzések bevezetésével tudjuk megőrizni hagyományainkat. (Fotó: Karnok Csaba) Idősek, ha utaznak Marad a kedvezmény Budapest (MTI) Nem szűnik meg a 65 éven felüliek ingyenes uta­zási lehetősége - cáfolt egy lapértesülést Boros István, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium sajtó­főnöke szerdán. Elismerte, hogy az előző közlekedési miniszter, Kato­na Kálmán kezdeményezé­sére valóban készül egy munkaanyag a tárcánál, ám ez csupán a kedvezménye­zettek regisztrálási rendjét érinti, a kedvezmények eset­leges megvonására nem tesz javaslatot. A díjmentesen, il­letve kedvezménnyel utazók regisztrálása jelenleg esetle­ges és a közlekedési társasá­gok a kedvezményekből adódó pluszköltségeiket csu­pán hozzávetőlegesen tudják felmérni. A pénzügyi, az ok­tatási és a szociális tárcához egyeztetésre átküldendő munkaanyagban megfogal­mazott javaslatok az e téren kialakult kaotikus állapotot hivatottak megszüntetni ­mutatott rá Boros István. Dóc gyermekei A hagyományostól el­térő képzések bevezeté­sével igyekszik megfelel­ni a kor kihívásainak a Szegedi Tudományegye­tem Bölcsészettudományi Kara. Ezek közé tartozik a felsőfokú kulturális menedzserképző prog­ram, amelyen belül ősz­től sportújságíró szak­képzés indul. Az oktatási paletta változásairól dr. Berta Árpád egyetemi ta­nárral, a kar dékánjával beszélgettünk. - Hogyan igyekszik meg­felelni a Szegedi Tudo­mányegyetem Bölcsészet­tudományi Kara a jelen kor kihívásainak és a tár­sadalmi változásoknak? - Az elmúlt években ta­pasztaljuk, hogy a hagyomá­nyos bölcsész képzés egyre kevésbé tud olyan piacképes diplomákat kiadni, melyekkel a hallgatók könnyen állást ta­lálnak a munkaerőpiacon. A demográfiai helyzetből kö­vetkezik, hogy egyre keve­sebb tanári diplomára lesz szükség. Úgy gondolom, a nálunk tanuló diákoknak leg­feljebb negyven százaléka fog tanári oklevelet kapni. A hallgatók ötven százalékát abban kell érdekeltté tenni, hogy a diploma megszerzése után valamilyen szakirányú továbbképzés befejeztével a gyakorlati élet legkülönfé­lébb területein helyezkedje­nek el. A fennmaradó tíz szá­zalékot a magasabb kvalifi­kációt igénylő pályák felé kell irányítani: csatlakozhat­nak a doktori képzéshez, hi­szen a karnak is ki kell nevel­nie az utánpótlást. - Mára enyhült a kezdet­ben erős ellenállás a ha­gyományostól eltérő kép­zések iránt? - Ézek az ellenérzések nagyjából megszűntek, a kol­légák megértették, hogy ép­pen ezeknek a rövid távú, költségtérítéses képzéseknek a bevezetésével tudjuk meg­őrizni hagyományainkat. Most állítottuk össze a kar stratégiai tervét, amelyben egyre több, a hagyományos­tól eltérő szakirányú képzés és önálló szak bevezetése szerepel, amelyeket a tudo­mányegyetem más karaival együttműködve indítanánk. - Évek óta húzódik a vita a kétszakos bölcsész kép­zés visszaállításáról. Hol tartanak ebben a kérdés­ben? - Az egyetemek és az Ok­tatási Minisztérium is egyet­ért abban, hogy újra be kell vezetni a kétszakos oktatást. Az a megállapodás született a dékánok és az oktatási kor­mányzat között, hogy ha az idén elfogadják a bölcsész képesítési követelményeket, akkor leghamarabb a 2002­2003-as tanévtől lehetne visszaállítani a kétszakossá­got. Jelenleg egyébként a ka­ron tanuló 3400 nappali tago­zatos hallgató közül mind­össze 800 tanul egyszerre több szakon. - Éppen a hagyományok­tól való eltérésként három évvel ezelőtt kezdődött el a bölcsészkaron a felsőfokú kulturális menedzserkép­ző program. Mit tanulnak ennek keretében a diá­kok? - A Délmagyarországgal közös programon belül felső­fokú kulturális menedzser­képzés, továbbá felsőfokú PR-szakreferens és középfo­kú PR-munkatárs képzés fo­lyik. A program jól működik, és szeptembertől az oktatás irányítója, Jóni Gábor néhány új tárgy bevezetését tervezi, mint például a szervezet szo­ciológiája vagy a városmar­keting. Az eddigi képzések mellett újabbal bővül a prog­ram. Szintén szeptembertói indul a közép- és felsőfokú sportújságíró képzés, ame­lyen belül egyebek mellett tö­megkommunikációt, tömeg­kultúrát, PR-t, város- és sportmarketinget oktatnak, és kommunikációs készségfej­lesztő tréninget is tartanak. Az oktatók egy része a böl­csészet", a gazdaság-, vala­mint az állam- és jogtudomá­nyi kar tanszékvezetői közül kerül ki, mellettük azonban külsős előadóként a Délma­gyarország munkatársai, pél­dául Dlusztus Imre főszer­kesztő, Sulyok Erzsébet és Panek Sándor is részt vesz­nek a képzésben. A két fél­éves, költségtérítéses képzések iránt érdeklődők a kar dékáni hivatalában jelentkezhetnek. Hsgsdüs Szabolcs Az önhibáján kívül hátrányos helyzetű Dác képviselő-testülete pén­teken - 13 óra 30 perc­kor - a polgármesteri hivatalban tartja soron következő ülését. A testület tagjai ez alka­lommal meghallgatják az iskola és az óvoda vezető­jének beszámolóját az 1999/2000. tanévben vég­zett munkáról, valamint tá­jékoztató hangzik el a gyer­mekvédelemről, a védőnői feladatokról is. Ez utóbbiakkal kapcso­latban szó lesz arról, hogy a faluban élő kiskorúak kö­zel 70 százaléka, 106 gyer­mek szorul gyermekvédel­mi támogatásra. Ezt a tanév időszakában az étkezési dí­jak kifizetésével biztosítja az önkormányzat. Egyre nagyobb gondot okoz viszont, hogy szapo­rodik azon családok száma, ahol a gyermekek után megállapított ellátásokból élnek, azaz „a gyerek tartja el a szülőket". Ez megnö­veli a gyermekjóléti szolgá­lat munkáját is, de a védő­nőtől is fokozott odafigye­lést igényel. A községben 17 olyan család él, akik nem megfe­lelő környezetben nevelik gyermekeiket. Az igazán veszélyeztetett öt családban összesen 14 kiskorú hely­zetét kell folyamatosan nyomon kísérni annak ér­dekében, hogy ne váljon szükségessé állami gondo­zásba vételük. Megoldásra váró problé­mát jelent, hogy nincs olyan család, amelyik vál­lalná, hogy a rövidebb idő­re átmeneti elhelyezést ad­jon a krízishelyzetbe került kiskorúaknak. A testület számára így mindezen kér­dések tisztázása, megoldása nem lesz könnyű feladat. N. R. J. A technológiai fejlesztések, az üzleti kapaci­tás bővítése az Ön vállalkozásánál is a versenyben maradás feltétele. 1999-ben a Gazdasági Minisztériumhoz benyújtott leg­több sikeres pályázatot a Budapest Bank finanszírozta. Szakembereink továbbra is segítenek Önnek a fejlesztési hitelekhez és a pénzügyi lízinghez kapcsolódó kamat­támogatásos hitelkonstrukció megpályá­zásban, a pályázat elkészítésében, benyújtásá­ban, valamint figyelemmel kísérik, és szak­mailag támogatják a pályázat elfogadását. Munkatársaink aktívan közreműködnek a kedvező kamatozású export célú deviza­kölcsön, a környezetvédelmi hitel, valamint a vállalkozások részére nyújtott kamat­támogatásos lakásépítési kölcsön igény­bevételében. Vállalkozásának sikere ezután csak az Ön elképzelésein múlik. Várjuk megkeresését! 06-40-477-777 www.budapestbank.hu Sikerre visszük vállalkozását! BUDAPEST BANK AGCCapdatAffilutte A Délmagyarország pályázatának díjnyertes müve Menekülésünk naplója (10.) „Ez a napló egy gyermeké. Egy 11 éves kislány írta, a második világháború utolsó hét hónapjában, mely idő alatt szüleivel és nővé­rével a harcok elől Szegedről elmenekül­ve, keresztül utazott az országon, egészen a nyugati határig, Szom­bathelyig." 1945. márc. 19. Reggel 8 órakor keltem fel. Apu majd holnap elmegy Csempesz faluba. Vasszé­csény után következő meg­álló. A vasszécsényi falu katonai parancsnoka aján­lotta ezt. Mint mondotta, azért, mert onnan most ment el egy egész zászlóalj katonaság. Hát nem tu­dom, hogy sikerül-e majd néki?! Az este bementünk Mikó néniékhez. Ők kap­tak volna Muraszombat után következő faluban, Belatincban lakást, mert ott katonaság nincsen, de annak is utána kell járni. A jegyzőnél meg a bírónál kell bejelenteni. így ők oda csak nem mennek. Ha­nem a Mikó bácsi elment még reggel, és szerez majd a csendőröktől kocsit és ők kimennek abba a rossz kamrába. Anyu azt: mond­ta, hogy ha mi Csempesz­ben nem kapunk lakást, akkor mi is odamegyünk hozzájuk a kamrába. Én nem fogom bánni, hanem majd Éva! Később fújtak kisriadót. Elindultunk. A Kálvária utca vége felé jár­hattunk, mikor a nagyria­dót fújták. Pedig azt hittük. hogy már nem lesz! Kiér­tünk és egy padra, egy fe­nyőfa alá ültünk le, a vil­lán kívül. Nemsokára jött Apu is. Ültünk tovább. Egyszer csak lefújtak. Ez nagy meglepetés volt. Apu visszament a hivatalba, de mi még ott maradtunk, arra számítottunk, hogy még esetleg lesz nagyriadó. De később meguntuk, és mi is hazajöttünk. ***1945. márc. 20. Reggel fél 8-kor keltem fel. Fáradt voltam, mert 5 órakor felébredtem, mikor Apu készült, és azután már nem tudtam elaludni. A Mikóékhoz megérkezett a kocsi és felpakoltak. Most a hangulat elég rossz. Azt mondják, hogy jönnek az oroszok. S hogy úgy ál­lunk, mint karácsonykor. Pedig akkor elég rosszul álltunk. Csak már ne kelle­ne innen is elmenni. Ké­sőbb fújtak kisriadót. Mi erre elindultunk Hermán­ba. A térből nyíló egyik kis utcában igazoltattak. Az ásási cédulát is kérték. De az nem volt nálunk. S így vissza kellett menni és meg kellett keresni a cédu­lát. Mérgesek voltunk. Az­után kiértünk és bemen­tünk a pékhez. Kenyér nem volt, hanem majd hol­nap 2 órakor lesz. Innen azután elmentünk, és egy szalmakazal tövébe ültünk le. Ott voltunk egy jó ide­ig, mikor a városban nagy­riadót fújtak. Azután to­vább ültünk, s egyszer csak gépzúgást hallottunk. Akkor beszaladtunk a pék udvarába. Addigra elment a gép. Ezután még jött há­rom hullám, jó távol, de alacsonyan. Később még jött több egyes gép, ame­lyekre lőttek is. Azután in­nen is kimentünk és mivel nem győztük várni a lefú­jást, elindultunk haza. A Nagy Lajos utca közepén jártunk, mikor 5 óra volt. De a riadó még mindig tar­tott, pedig a mozdonyok is, és az emberek is, mind mentek befelé. Anyu a Rá­kóczi utcában megkérdezte egy asszonytól, hogy „ugye még nem fújták le a riadót?" Erre az asszony azt mondta, hogy már kb. egy órája lefújták! S mi ezt nem hallottuk! Hát ez ré­mes! Pedig kint voltunk a szabadban! Hazaértünk és megebédeltünk. Később Apu is hazajött, holtfárad­tan, eredmény, lakás nél­kül. Ott sem lehet kapni. (Azt mondja Anyu, hogy majd pár nap múlva majd­csak kialakul a helyzet és eldől, hogy megyünk-e in­nen, vagy nem? S ha nem kell, akkor valószínűleg kimegyünk a kamrába a Mikó néniékhez.) Mikor beesteledett, kisriadót fúj­tak. Anyu azért lefeküdt. Nemsokára lefújták, majd ismét fújtak. Mi azért lefe­küdtünk. Ezt nem tudom, hogy mikor fújták le. 1945. márc. 21. Reggel 8 órakor keltem fel. Na­gyon rosszul éreztem ma­gam. Hasmenésem van, Apunak és Anyunak szin­tén, sót még a fiatalúrnak is. Nem tudom, hogy mi az oka ennek? Én még a tete­jébe náthás is vagyok na­gyon. Kellemetlen eset. Azután kitakarítottunk. Nemsokára fújtak kisria­dót. Elindultunk Hermán­ba. A Rákóczi utca végén jártunk, mikor fújták a nagyriadót. Szaladtunk az­után kifelé. Már a pék előtt jártunk, ott egy nagy mezó van. És sok sáncárok. Hát mikor itt jártunk, jött egy gép, és azt elkezdték lőni. Mi erre nagyon megijed­tünk, no meg mindenki, és sokan a legközelebbi tank­csapdába hasaltak le. Mi is oda ugrottunk be. Mikor elment a gép kimásztunk az árokból és akkor Anyu­nak valami kemény vas­vagy kődarab esett a mel­lére és nagyon megütötte, piros is volt a helye. Az­után elmentünk a pékhez, kenyér még nem volt. El­indultunk egy másik ház­ba. Még nem értünk oda, mikor gépzúgást hallot­tunk. Beugrottunk a legkö­zelebb levő házba, s itt vártuk be a riadó végét. Addig sok gép ment el. 4-5 hullám is ment. Mikor a repülőtér lefújt, akkor el­indultunk a pékhez. A ke­nyér már régebben kisült. Kaptunk 6 kilót. (Folytatjuk.) Radányi Edit NYOMDAI SZOLGÁLTATÁS: „ 62/466-847. Lendítse fel vállalkozását!

Next

/
Oldalképek
Tartalom