Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-29 / 150. szám

6 HELYI TÜKÖR CSÜTÖRTÖK, 2000. JÚN. 29. Kulturális menedzserképzés a BTK-n Jön a kétszakos oktatás Dr. Berta Árpád: A rövid távú, költségtérítéses képzések bevezetésével tudjuk megőrizni hagyományainkat. (Fotó: Karnok Csaba) Idősek, ha utaznak Marad a kedvezmény Budapest (MTI) Nem szűnik meg a 65 éven felüliek ingyenes utazási lehetősége - cáfolt egy lapértesülést Boros István, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium sajtófőnöke szerdán. Elismerte, hogy az előző közlekedési miniszter, Katona Kálmán kezdeményezésére valóban készül egy munkaanyag a tárcánál, ám ez csupán a kedvezményezettek regisztrálási rendjét érinti, a kedvezmények esetleges megvonására nem tesz javaslatot. A díjmentesen, illetve kedvezménnyel utazók regisztrálása jelenleg esetleges és a közlekedési társaságok a kedvezményekből adódó pluszköltségeiket csupán hozzávetőlegesen tudják felmérni. A pénzügyi, az oktatási és a szociális tárcához egyeztetésre átküldendő munkaanyagban megfogalmazott javaslatok az e téren kialakult kaotikus állapotot hivatottak megszüntetni mutatott rá Boros István. Dóc gyermekei A hagyományostól eltérő képzések bevezetésével igyekszik megfelelni a kor kihívásainak a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara. Ezek közé tartozik a felsőfokú kulturális menedzserképző program, amelyen belül ősztől sportújságíró szakképzés indul. Az oktatási paletta változásairól dr. Berta Árpád egyetemi tanárral, a kar dékánjával beszélgettünk. - Hogyan igyekszik megfelelni a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara a jelen kor kihívásainak és a társadalmi változásoknak? - Az elmúlt években tapasztaljuk, hogy a hagyományos bölcsész képzés egyre kevésbé tud olyan piacképes diplomákat kiadni, melyekkel a hallgatók könnyen állást találnak a munkaerőpiacon. A demográfiai helyzetből következik, hogy egyre kevesebb tanári diplomára lesz szükség. Úgy gondolom, a nálunk tanuló diákoknak legfeljebb negyven százaléka fog tanári oklevelet kapni. A hallgatók ötven százalékát abban kell érdekeltté tenni, hogy a diploma megszerzése után valamilyen szakirányú továbbképzés befejeztével a gyakorlati élet legkülönfélébb területein helyezkedjenek el. A fennmaradó tíz százalékot a magasabb kvalifikációt igénylő pályák felé kell irányítani: csatlakozhatnak a doktori képzéshez, hiszen a karnak is ki kell nevelnie az utánpótlást. - Mára enyhült a kezdetben erős ellenállás a hagyományostól eltérő képzések iránt? - Ézek az ellenérzések nagyjából megszűntek, a kollégák megértették, hogy éppen ezeknek a rövid távú, költségtérítéses képzéseknek a bevezetésével tudjuk megőrizni hagyományainkat. Most állítottuk össze a kar stratégiai tervét, amelyben egyre több, a hagyományostól eltérő szakirányú képzés és önálló szak bevezetése szerepel, amelyeket a tudományegyetem más karaival együttműködve indítanánk. - Évek óta húzódik a vita a kétszakos bölcsész képzés visszaállításáról. Hol tartanak ebben a kérdésben? - Az egyetemek és az Oktatási Minisztérium is egyetért abban, hogy újra be kell vezetni a kétszakos oktatást. Az a megállapodás született a dékánok és az oktatási kormányzat között, hogy ha az idén elfogadják a bölcsész képesítési követelményeket, akkor leghamarabb a 20022003-as tanévtől lehetne visszaállítani a kétszakosságot. Jelenleg egyébként a karon tanuló 3400 nappali tagozatos hallgató közül mindössze 800 tanul egyszerre több szakon. - Éppen a hagyományoktól való eltérésként három évvel ezelőtt kezdődött el a bölcsészkaron a felsőfokú kulturális menedzserképző program. Mit tanulnak ennek keretében a diákok? - A Délmagyarországgal közös programon belül felsőfokú kulturális menedzserképzés, továbbá felsőfokú PR-szakreferens és középfokú PR-munkatárs képzés folyik. A program jól működik, és szeptembertől az oktatás irányítója, Jóni Gábor néhány új tárgy bevezetését tervezi, mint például a szervezet szociológiája vagy a városmarketing. Az eddigi képzések mellett újabbal bővül a program. Szintén szeptembertói indul a közép- és felsőfokú sportújságíró képzés, amelyen belül egyebek mellett tömegkommunikációt, tömegkultúrát, PR-t, város- és sportmarketinget oktatnak, és kommunikációs készségfejlesztő tréninget is tartanak. Az oktatók egy része a bölcsészet", a gazdaság-, valamint az állam- és jogtudományi kar tanszékvezetői közül kerül ki, mellettük azonban külsős előadóként a Délmagyarország munkatársai, például Dlusztus Imre főszerkesztő, Sulyok Erzsébet és Panek Sándor is részt vesznek a képzésben. A két féléves, költségtérítéses képzések iránt érdeklődők a kar dékáni hivatalában jelentkezhetnek. Hsgsdüs Szabolcs Az önhibáján kívül hátrányos helyzetű Dác képviselő-testülete pénteken - 13 óra 30 perckor - a polgármesteri hivatalban tartja soron következő ülését. A testület tagjai ez alkalommal meghallgatják az iskola és az óvoda vezetőjének beszámolóját az 1999/2000. tanévben végzett munkáról, valamint tájékoztató hangzik el a gyermekvédelemről, a védőnői feladatokról is. Ez utóbbiakkal kapcsolatban szó lesz arról, hogy a faluban élő kiskorúak közel 70 százaléka, 106 gyermek szorul gyermekvédelmi támogatásra. Ezt a tanév időszakában az étkezési díjak kifizetésével biztosítja az önkormányzat. Egyre nagyobb gondot okoz viszont, hogy szaporodik azon családok száma, ahol a gyermekek után megállapított ellátásokból élnek, azaz „a gyerek tartja el a szülőket". Ez megnöveli a gyermekjóléti szolgálat munkáját is, de a védőnőtől is fokozott odafigyelést igényel. A községben 17 olyan család él, akik nem megfelelő környezetben nevelik gyermekeiket. Az igazán veszélyeztetett öt családban összesen 14 kiskorú helyzetét kell folyamatosan nyomon kísérni annak érdekében, hogy ne váljon szükségessé állami gondozásba vételük. Megoldásra váró problémát jelent, hogy nincs olyan család, amelyik vállalná, hogy a rövidebb időre átmeneti elhelyezést adjon a krízishelyzetbe került kiskorúaknak. A testület számára így mindezen kérdések tisztázása, megoldása nem lesz könnyű feladat. N. R. J. A technológiai fejlesztések, az üzleti kapacitás bővítése az Ön vállalkozásánál is a versenyben maradás feltétele. 1999-ben a Gazdasági Minisztériumhoz benyújtott legtöbb sikeres pályázatot a Budapest Bank finanszírozta. Szakembereink továbbra is segítenek Önnek a fejlesztési hitelekhez és a pénzügyi lízinghez kapcsolódó kamattámogatásos hitelkonstrukció megpályázásban, a pályázat elkészítésében, benyújtásában, valamint figyelemmel kísérik, és szakmailag támogatják a pályázat elfogadását. Munkatársaink aktívan közreműködnek a kedvező kamatozású export célú devizakölcsön, a környezetvédelmi hitel, valamint a vállalkozások részére nyújtott kamattámogatásos lakásépítési kölcsön igénybevételében. Vállalkozásának sikere ezután csak az Ön elképzelésein múlik. Várjuk megkeresését! 06-40-477-777 www.budapestbank.hu Sikerre visszük vállalkozását! BUDAPEST BANK AGCCapdatAffilutte A Délmagyarország pályázatának díjnyertes müve Menekülésünk naplója (10.) „Ez a napló egy gyermeké. Egy 11 éves kislány írta, a második világháború utolsó hét hónapjában, mely idő alatt szüleivel és nővérével a harcok elől Szegedről elmenekülve, keresztül utazott az országon, egészen a nyugati határig, Szombathelyig." 1945. márc. 19. Reggel 8 órakor keltem fel. Apu majd holnap elmegy Csempesz faluba. Vasszécsény után következő megálló. A vasszécsényi falu katonai parancsnoka ajánlotta ezt. Mint mondotta, azért, mert onnan most ment el egy egész zászlóalj katonaság. Hát nem tudom, hogy sikerül-e majd néki?! Az este bementünk Mikó néniékhez. Ők kaptak volna Muraszombat után következő faluban, Belatincban lakást, mert ott katonaság nincsen, de annak is utána kell járni. A jegyzőnél meg a bírónál kell bejelenteni. így ők oda csak nem mennek. Hanem a Mikó bácsi elment még reggel, és szerez majd a csendőröktől kocsit és ők kimennek abba a rossz kamrába. Anyu azt: mondta, hogy ha mi Csempeszben nem kapunk lakást, akkor mi is odamegyünk hozzájuk a kamrába. Én nem fogom bánni, hanem majd Éva! Később fújtak kisriadót. Elindultunk. A Kálvária utca vége felé járhattunk, mikor a nagyriadót fújták. Pedig azt hittük. hogy már nem lesz! Kiértünk és egy padra, egy fenyőfa alá ültünk le, a villán kívül. Nemsokára jött Apu is. Ültünk tovább. Egyszer csak lefújtak. Ez nagy meglepetés volt. Apu visszament a hivatalba, de mi még ott maradtunk, arra számítottunk, hogy még esetleg lesz nagyriadó. De később meguntuk, és mi is hazajöttünk. ***1945. márc. 20. Reggel fél 8-kor keltem fel. Fáradt voltam, mert 5 órakor felébredtem, mikor Apu készült, és azután már nem tudtam elaludni. A Mikóékhoz megérkezett a kocsi és felpakoltak. Most a hangulat elég rossz. Azt mondják, hogy jönnek az oroszok. S hogy úgy állunk, mint karácsonykor. Pedig akkor elég rosszul álltunk. Csak már ne kellene innen is elmenni. Később fújtak kisriadót. Mi erre elindultunk Hermánba. A térből nyíló egyik kis utcában igazoltattak. Az ásási cédulát is kérték. De az nem volt nálunk. S így vissza kellett menni és meg kellett keresni a cédulát. Mérgesek voltunk. Azután kiértünk és bementünk a pékhez. Kenyér nem volt, hanem majd holnap 2 órakor lesz. Innen azután elmentünk, és egy szalmakazal tövébe ültünk le. Ott voltunk egy jó ideig, mikor a városban nagyriadót fújtak. Azután tovább ültünk, s egyszer csak gépzúgást hallottunk. Akkor beszaladtunk a pék udvarába. Addigra elment a gép. Ezután még jött három hullám, jó távol, de alacsonyan. Később még jött több egyes gép, amelyekre lőttek is. Azután innen is kimentünk és mivel nem győztük várni a lefújást, elindultunk haza. A Nagy Lajos utca közepén jártunk, mikor 5 óra volt. De a riadó még mindig tartott, pedig a mozdonyok is, és az emberek is, mind mentek befelé. Anyu a Rákóczi utcában megkérdezte egy asszonytól, hogy „ugye még nem fújták le a riadót?" Erre az asszony azt mondta, hogy már kb. egy órája lefújták! S mi ezt nem hallottuk! Hát ez rémes! Pedig kint voltunk a szabadban! Hazaértünk és megebédeltünk. Később Apu is hazajött, holtfáradtan, eredmény, lakás nélkül. Ott sem lehet kapni. (Azt mondja Anyu, hogy majd pár nap múlva majdcsak kialakul a helyzet és eldől, hogy megyünk-e innen, vagy nem? S ha nem kell, akkor valószínűleg kimegyünk a kamrába a Mikó néniékhez.) Mikor beesteledett, kisriadót fújtak. Anyu azért lefeküdt. Nemsokára lefújták, majd ismét fújtak. Mi azért lefeküdtünk. Ezt nem tudom, hogy mikor fújták le. 1945. márc. 21. Reggel 8 órakor keltem fel. Nagyon rosszul éreztem magam. Hasmenésem van, Apunak és Anyunak szintén, sót még a fiatalúrnak is. Nem tudom, hogy mi az oka ennek? Én még a tetejébe náthás is vagyok nagyon. Kellemetlen eset. Azután kitakarítottunk. Nemsokára fújtak kisriadót. Elindultunk Hermánba. A Rákóczi utca végén jártunk, mikor fújták a nagyriadót. Szaladtunk azután kifelé. Már a pék előtt jártunk, ott egy nagy mezó van. És sok sáncárok. Hát mikor itt jártunk, jött egy gép, és azt elkezdték lőni. Mi erre nagyon megijedtünk, no meg mindenki, és sokan a legközelebbi tankcsapdába hasaltak le. Mi is oda ugrottunk be. Mikor elment a gép kimásztunk az árokból és akkor Anyunak valami kemény vasvagy kődarab esett a mellére és nagyon megütötte, piros is volt a helye. Azután elmentünk a pékhez, kenyér még nem volt. Elindultunk egy másik házba. Még nem értünk oda, mikor gépzúgást hallottunk. Beugrottunk a legközelebb levő házba, s itt vártuk be a riadó végét. Addig sok gép ment el. 4-5 hullám is ment. Mikor a repülőtér lefújt, akkor elindultunk a pékhez. A kenyér már régebben kisült. Kaptunk 6 kilót. (Folytatjuk.) Radányi Edit NYOMDAI SZOLGÁLTATÁS: „ 62/466-847. Lendítse fel vállalkozását!