Délmagyarország, 2000. április (90. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-05 / 80. szám

8 KAPCSOLATOK SZERDA, 2000. ÁPR. 5. A hét fotója Csörög a „bocifon" Mielőtt a képzelet szélvészgyors vitorlása a tévelygések tengerére taszajtana bennünket, gyorsan tisztázzuk: Tamás Károly államtitkár nem az ajtón kikukucskáló bocival mobilozik. Kérdés csak az, vajon a magas hivatalnok istállómenti látogatása, vagy inkább a telefónia pillanatnyi állása iránti kíváncsiság csalta elő a növendék állatot. Az államtitkár láthatólag jól érzi magát a marhák közelében: az istállóajtó mellett kifogástalan a téreró, létrejött „a kapcsolat"; a kukoricaszárak „az élvonal" világában lengedezhetnek a beszélgetés alatt. Ráadásul a kép akár a közeljövő reklámfotója is lehet: a gazda „bocifon"-ján hívja Riskát, és megrendeli a „hosszanfriss" dobozba csorgatandó tejet, kakaót, vagy kapucínert - utóbbi két tejtermék előállításához persze még a teheneknek is fejlődniük kell egy kicsit. Ny. P. Ásotthalmi életkép: Tamás Károly államtitkár az éter hullámaira hangolódik. (Fotó: Schmidt Andrea) Szomorú emléknapra virradtunk március 12-én, Gergely napján. 121 évvel ezelátt döntötte romba a nagy árvíz Szeged városát. A töltésrakodás és a vízbetörés pontos helyét helyszíni adatgyűjtés, valamint a korabeli résztvevők emlékiratai alapján sikerült meghatároznom. Az éjjel fél 2 órakor történt gátszakadás helye a Rókusi pályaudvar végében, 600 ölnyire az indóháztól északra, pontosan 1,137 méternyire a bejárati jelző (szemafor) mellett van. További helyszíni pontosítással a 98-as „istállós" őrház (a sínek között most is ott áll!) és a 97-es csapósorompós őrház között - amelyet ma nem találni, mert 1995-ben lebontották az öthalmi (most Vértói) átjáróban, a Merkúr telep felé vezető sínpár épftése miatt. Az átjáróban automata fénysorompót állítottak. Még pontosabban: a Nagyváradi 0-ponttól száz méteres távolságokban, a sínpár mellett szelvénykarók találhatók - most kavicsbeton oszlopok állnak, rajtuk számozás. A vízbetörés vonala ezek szerint az 1773-as és az 1774-es hektóméter kövek között volt annak idején. Ha a körtöltésen sétálunk, akkor könnyen rátalálhatunk a pályaudvar északi végénél: a körtöltés külső téglázott falához épített, vaskorlátos téglalépcső vezet lefelé; az erdőn át az egykori Aigner, most Béke telepre jutunk. Ha megállunk itt, a város felé fordulva, a sínpárok során átnézve, a kocsimosó állással szemben, az 1898-ban épített víztorony épület mellett, a távolban a trolibuszok nagy garázsát látjuk. Innen, a régi Rókus városrész nyugati szélétól befelé indult az árvíz rohama. Tovább, a mai Csáky és Kereszttöltés utcák között, a távolban látszó kéttornyú RóAz emlékkő története Hol tört Szegedre az árvíz? kusi templom irányából zúdult a víz az egész városra. Szomorú emlékhely ez, most 121 év múltán is. Az egy éve kezdődött árvtztörténeti kutatásomról a Délmagyarország 1999. október 15-i számában már előzetesen beszámoltam, most az árvfzi emlékkő születésének, és az emléktábla első eredeti szövegének felderítéséhez dr. Apró Ferenc segített hozzá: arra hívta föl a figyelmemet, hogy az 1911. november 21., keddi Szegedi Naplóban megjelent a körtöltésről egy teijedelmes írás. Ez az újság mikrofilmen olvasható, talán ezért nem tekergették e csodás olvasó masinát a Somogyi-könyvtár III. emeletén, így én lettem a képernyőn futó újságoldalak böngészője. Mikor készült az árvízi emlékkő? Az emlékmű születése szoros kapcsolatban áll a körtöltés felmagasításával. A meglévő körtöltést az 1898-as árvízi szintmagasság miatt fel kellett emelni 0-10 méterre, és a tápéi komptól 0-7772 méterre lévő Kálvária utcai átjáróig, 30 cm-es cementhabarcsba rakott külső téglafalburkolat kiépítését kezdték meg 1906. május 28-án. Az első száz folyóméter elkészülte után a város vezetősége 1906 július 14-én bokréta(zöldág-) ünnepséget rendezett az épftő munkásoknak és családtagjainak. Korabeli fénykép őrzi e nemes pillanatot. A fotó Tarnai István Ybldíjas szegedi építész felesége, Árendás Mária tulajdonában van. Ki szállította a tengernyi téglát? A KJ jelzésű, kézi vetésű, nagy, kemény téglát szakaszosan szállította a Kovács József és fiai cég, a hódmezővásárhelyi téglagyárból. Ahogyan tovább épült a körtöltés kitéglázása, a (M500 méternél eljutottak a Csongrádi úti körtöltési átjáróhoz. Az 1907. október 12-i városi értekezleten felvetődött ' az 1879-es árvíz betörésének helyét megjelölő díszes emlékkő felállításának gondolata. A polgármester ad-hoc bizottságot küldött ki a Csongrádi úti átjáróhoz, s a bizottság tagjai a makadám úttól jobbra, száz méterre jelölték ki az emlékkő felállítási helyét. Az emléktáblát a téglaburkolaton lévő falra tervezték. A bizottság tagjai: Zombory Antal szenátor, Tóth Mihály városi főmérnök, Hubert Lajos kir. folyammérnök, a körtöltés építési vezetője. így került az emlékkő az árvíz Rókusi pályaudvar végén betört árvíz helyétől egy kilométerre, olyan helyre, amely az árvízkor még nem is létezett. 1908. január 29-én írja a Szegedi Néplap, hogy az emlékkő elkészítésére megtartott árlejtésen (versenytárgyaláson) Stark Vilmos 800 koronás ajánlata mellett Fischer János és fiai kőfaragó cég (Szeged Kálvária utca 3.) 790 koronás ajánlatát fogadta el a városi mérnökség. Hogy ki tervezte, ki rajzolta, ki írta az emlékkövön lévő fekete márványtábla szövegét, még történelmi homály övezi. Az emlékkő elkészült, és 1908. április 29-én a Fischer cég arra a helyre állította, ahol ma is, 92 év óta emlékeztet a szegedi nagy árvíz betörésére. A Délmagyarország írja 1929. március 14-én, az 50. évfordulós ünnepségek után két nappal: „Tíz évvel ezelőtt vakították meg Szeged egyetlen árvíz-emlékét, amely még ma is vakon nézi a föltámadt várost". Délmagyarország, 1929. június 21.: „E helyen törte át a gátat a Tiszának kiömlött áija". Márványtáblát állítanak a körtöltésre Móra Ferenc disztichonos versével." Dr. Szabó Géza kulturtanácsnok még áprilisban javaslatot tett a tanácsnak a márványtábla pótlására. Móra Ferenc valószínűleg nem kereste a pontos régi szöveget a Szegedi Naplóban, és egy politikamentes verset írt, amelyet a mai napig olvashatunk az emlékkövön. A vers sorait eredetileg hibásan faragták ki. Péter László 1964. június 10-én, a Délmagyarban megírta (rekonstruálva) a vers helyes szövegét. Apró Ferenc: „Az emlékmű regénye" című munkájában írja, hogy a '40-es években a Móra versét megörökítő táblát is kilopták az emlékkőből. Ezután, bemondás alapján vésték újra (három nagy hibával!) az emlékverset. 1978ban szintén táblát cseréltek: a régit összetörték. 1995-ben A. L. fija a Délmagyarban, hogy vandálok a körtöltésen ismét összetörték az árvízi márványlapot. 1996. augusztus 29-én a Litoszféra Bt. új táblát készített, és ezen már hibátlanul szerepel Móra Ferenc versének minden betűje. 1999. október végén - minthogy a tábla szövegét olvashatatlanná tették a festékfújkálások - a városgondnokság munkatársa. Kelemen Zsuzsanna megrendelésére Vanyó Sándor vegyész letakarította a grafiti feliratokat, és a mészkő hátteret védőréteggel vonta be. Hemmert János Lárma helyett nemzeti ünnep Általában tudjuk, hogy a hazai médiapiac világviszonylatban is igen széles skáláján egy-egy sajtóorgánum, elektronikus médium milyen értékrenddel bír, s ez alapján választjuk ki a számunkra legmegfelelőbbet. Van akinek a heti hülyéskedést hét egymáshoz simuló, szavaiban szexorientált klimaxközeli ember társalgása jelenti, van aki ugyanezt egy úgymond „magyarkodó" hetilapban látja. Mindenkinek szívejoga eldönteni, hogy mit választ, s így rendszerint nem is csodálkozik azon, amit a pénzéért kap. Dühítő azonban, ha váratlanul egy közszolgálati feladatokat felvállaló, párt- és világnézeti semlegességet közvetítő orgánumban találkozik a gyanútlan fogyasztó olyan véleménnyel, amely legalábbis alapvető azonosságtudatában tapossa sárba. Nem tudom máshogy értékelni a március 16-án a szegedi lokálpatrióta és ezáltal közszolgálati funkciókat ellátó sajtó éllovasának számító Délmagyarország című napilap hasábjain megjelent Lárma című írást. Való igaz, hogy a cikk szerzője, Tóth-Szenesi Attila újságíró keretes jegyzetében a saját véleményét vetette papírra, de az írás mondanivalója olyan mértékben piszkít bele sok százezer ember egészséges identitástudatába, hogy amellett nehéz lenne szótlanul elmenni. Higgyék el kedves olvasók, nem az zavar, hogy a szerző szerint március 15én a „MIÉP megtartotta szokásos ünnepi gyűlöletóráját, s így legalább a június negyediki trianoni megemlékezésükig kihúzzák valahogy". S az sem különösebben zaklatott föl, hogy Tóth-Szenesi Attila azt a médiát félti az Orbán-kabinettől, amelynek legalább a kétharmadára semmilyen hatással sincs a magyar kormány, legfeljebb a nemzetet nem, a profitot annál inkább ismerő globális tőke, a maga sok tízmilliós hirdetéseivel. Engem sokkal inkább az hozott ki a sodromból, ahogy a cikkíró felcserélte a Pilvax kávéházat a McDonald's-ra, s ahogy megpróbálta ledegradálni a legnagyobb magyar nemzeti ünnepet egy silány és szórakoztató lármává. Az újságíró szerint az a lényeg, hogy Petőfi és Kossuth utálta egymást, s az, hogy „héroszokat kreálnak hús-vér emberekből, akik ilyen-olyan okokból a nagybetűs történelem alakítói lettek". Tóth-Szenesi Attila idézi Kossuthot is, utalva arra, hogy március 3-a is lehetett volna nemzeti ünnep 15-e helyett. De nem lett. A sors ugyanis úgy hozta, hogy több mint százötven éve március 15én emlékezünk a másfél évig - s nem csak egy napig! - tartó 1 848-49-es forradalomra és szabadságharcra. Emlékezünk arra a névtelenül a hazáért hősi halált halt sok tízezer hús-vér emberre, akikből senki sem kreált héroszokat, és akiknek többek között azt is köszönhetjük, hogy szabad országban élhettünk. Lehet, hogy TóthSzenesi Attilának március 15-e „unalomig ismert és felemlegetett esemény", a 152 évvel ezelőtt élt és meghalt őseinknek azonban nem az volt. És nem az az ő ükunokáiknak sem, és nem az a magyar nemzetnek sem. Ha Tóth-Szenesi Attila függetleníteni akarja magát mindettől, ám tegye. De ne egy közszolgálati funkciókat betöltő lapban gázoljon bele a lelkébe azoknak a magyaroknak, akik nem szenvednek identitászavarban. Toroczkay László, a MIÉP Csongrád megyei szóvivője Tisztelt Toroczkay Úr! Érzékenységünk más. Én nem értem Önt, Ön nem ért engem, vitáznunk hiábavaló. Mindazonáltal felteszek négy kérdést. 1. Mit jelent az „egészséges identitástudat"? 2. Mit jelent a „beteges identitástudat" ? 3. Hol olvasta, hogy a médiát féltem az Orbán-kabinettől? 4. Nem érdemes néha elgondolkozni évszázados dogmákon ? Üdvözlettel: TÖHI-SMHMI Attila Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivaiájának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF,: 153. 6740. TELEFON: 481-460 ^FIGYELEM! W AZ APRÓ1 HIRDETÉS W OLDAL I TALÁLT ' ROVATÁBAN INGYEN U JELENTETJÜK MEG A HIRDETÉSEKET! Mindent a vásárlóért? Egyszerű, dolgozó háziasszonyként úgy képzeltem el a március 15-i ünnepre való bevásárlást, hogy az ünnep előtti napon, munka után szerzem be a szükséges élelmiszereket, egyebeket. El is mentem kedden este, 6 óra körül a Tescóba, ahol azonban, legnagyobb meglepetésemre - szokatlan módon üresen ásítoztak a polcok, pultok. Nem volt kenyér, nem volt hús. Mi történt? Talán mások is úgy gondolkoztak, mint én: azt gondoltuk közösen, hogy az ünnep előtt vásárolunk be? És nem készült a Tesco? Ekkor értettem meg a márciusi katalógus hirdetésének valódi üzenetét: „Március 15-én is nyitva tartunk!" Vagyis: nem baj, ha nem tudsz előző nap bevásárolni, eljössz majd holnap, friss árukkal várunk, sugallta a Tesco. Teljes lesz a nyitva tartás, és kezdődik az új akció is...! S arra gondoltam: ez legyen hát az ünnepünk? Ne menjünk el esetleg a múzeumhoz, vagy ne nézzük az ünnepségsorozatot, beszédeket a televízióban? Maradjunk ki az emlékezésből, abból a kis együtt-gondolkozásból is, amit március 15-e adhat? Menjünk bevásárolni az ünnepen, mintha az egy egyszerű, sima hétköznap lenne? Ha jól emlékszem, tavaly (vagy azelőtt) még egy ilyen transzparens figyelmeztetett bennünket a Tescóban az ünnep előtt: „Elnézést kérünk, március 15-én zárva tartunk!". Kár, hogy az idén nem ezt tette a Tesco, és még az se lett volna baj, ha mindezért nem kér elnézést. Gratulálok viszont a Corának és a Spamak! Ők meg merték kockáztatni, hogy zárva tartanak, s elesnek egynapi bevételtől. Hagytak minket ünnepelni, tiszteletben tartották egyik nagy talán a legnagyobb! - nemzeti ünnepünket. (Név és cfm a szerkesztőségben) 3 év vagy 100 000 km garancia! Ajánlott kenőanyag: Mobil • akciós alapár: W Daewoo Matiz 1 549 000 Ft T Autózzunk vidém@in! Szeged, Zápor út 3. (62) 463 031