Délmagyarország, 2000. április (90. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-05 / 80. szám

6 UNIVERSITAS SZERDA, 2000. ÁPR. 5. A tanszékvezető a társadalomföldrajz hasznáról Kötelező tanártovábbképzés A tanyarendszer szerepváltása Akár a jó pap Becsei József professzor: A geográfus munkáját a települések vezetői is hasznosíthatják. (Fotó: Schmidt Andrea) Tanulmánykötetet jelentetett meg nemrég a Szegedi Tudományegyetem Gazdasági Földrajzi Tanszéke Társadalomföldrajzi vizsgálatok két évezred találkozásánál címmel. Ez alkalombál beszélgettünk Becsei József professzorral, aki Mészáros Rezsó rektortól vette át nemrég a tanszék irányítását. Becsei József Debrecenben végezte el az egyetemet, történelem-földrajz szakon. Az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének aspiránsaként nevéhez fűződik a tanyarendszer második világháború utáni kutatásának kezdeményezése. Ebben az évben lett egyetemi doktor, 1976-ban a földrajztudomány kandidátusa. 1981 óta óraadó tanár a szegedi tudományegyetemen 1984-től címzetes egyetemi docensként. 1991-ben megszerezte a földrajztudomány doktora címet. 1992-től mellékállásban tanított az egyetemen általános társadalomföldrajzot, népesség- és településföldrajzot, szociálgeográfiát. 1993-ban címzetes egyetemi tanár lett, majd 1995-ben habilitált és egyetemi tanári kinevezést kapott. Mészáros Rezső rektorrá választása után átvette tőle a Gazdasági Földrajzi Tanszék irányítását. Középpontban a tanya - Minek a hatására választotta kutatási területének a társadalomföldrajzot, ezen belül a tanyakutatást? - Az orosházi gimnáziumban Keller József tanár űr adta a kezembe Mendöl Tibor egyetemi jegyzeteit, aki a hazai ember- és társadalomföldrajz megteremtője és legjelesebb képviselője volt. Innen az érdeklődés a társadalomföldrajz iránt. Abban pedig, hogy elsősorban a tanya lett a kutatásaim tárgya feltehetően az is szerepet játszott, hogy magam is tanyán születtem. - A szocializmus időszakában az országiránvítók feltehetően nem úgy gondolkodtak a tanyáról, mint a kutatók. - A tanyát nem tekintenék a településhálózat részének, inkább valami rossznak, amit meg kell szüntetni. Ennek részben politikai okai voltak, de a gazdaságban bekövetkezett változások is ebbe az irányba mutattak. A tanyai gazdálkodás és a nagyüzemi mezőgazdaság ugyanis „nem fért meg" egymás mellett. A tanya magántulajdonon lapuló gazdasági üzemforma, és ahol nincs magántulajdon, ott a tanyának sincs létjogosultsága. A tanyavilág megszűnését adminisztratív eszközökkel is igyekeztek előmozdítani: egyszerűen nem adtak felújítási engedélyt a tanyákra. A politikai, gazdasági és adminisztratív szorítás nyomán drasztikus tanyapusztulás következett be. Jelentős részük fizikailag is megsemmisült, emellett a tanyai társadalom teljes elöregedése következett be, hiszen a fiatalok a városokba menekültek a rohamosan romló tanyai életkörülmények miatt. Csak az öregek maradtak ott, akiknek már nem volt hova menniük. Ezt a folyamatot jól mutatja, hogy 1949-ben még egymillió ember élt tanyán, 1990ben viszont már csak 200 ezren. - Mi lenne ma a tanyákr kai, ha nem avatkoztak volna be a természetes folyamatokba? - Akkor sem maradtak volna meg a háború előtti nagy számban, mert szükségszerűen bekövetkezett volna a földbirtokok koncentrációja és a gazdálkodás centralizációja. Az 1945-ös földosztás után nagyon sok kisbirtokos tanya alakult ki, de az ötvenes években az a méret már nem volt gazdaságos. Egy részük feltehetően tönkrement volna, a fennmaradók pedig, koncentrálva az előbbiek földterületeit, olyan árutermelő farmergazdaságokká alakultak volna, amelyek a rentábilis gazdálkodáshoz szükséges birtokmérettel rendelkeznek. - Milyen mértékben lehet ma visszatérni ehhez a település- és gazdálkodási formához? - Az 1949-es tanyarendszer visszaállítása nem lehetséges. Egyrészt, mert a tanyai származású, mezőgazdasággal foglalkozó társadalom mára városivá lett, másrészt, mert ma sem a kisbirtok, inkább a középméretű üzem a gazdaságos. A nagyobb városok közelében levő tanyák feltehetően szuburbanizálódnak. Mezőgazdasági termeléssel, fóliázással, állattartással pedig inkább a városoktól távolabb fekvő tanyákon foglalkoznak. Elképzelhető a tanyák turisztikai célú hasznosításának elterjedése is. Tanulmányok a területi fejlődésről - Térjünk vissza az egyetemhez. Milyen tanszéket örökölt a rektor úrtól? - Szerencsére kötelességtudó, ambiciózus kollégáim vannak; ilyen emberekkel pedig sok szépet és jót lehet csinálni. A problémát az anyagi szűkösség jelenti. A mindennapi alapműködéshez ugyan sok megszorítással elegendő a pénz, de arra már nem, hogy az ország más műhelyeiből hívjunk szakembereket, vagy, hogy saját magunk rendszeresen kiadhassuk publikációinkat. - Most mégis megjelent egy tanulmánykötetük. - Mészáros professzor úr határozta el, hogy a tanszék két-három évenként kötetben adja ki addigi kutatási eredményeit, részben azért, hogy ezzel is inspirálja a tudományos tevékenységet, ugyanakkor a „külvilág" figyelmét is felhívjuk arra, hogy mit csinálunk, mihez értünk. A kötetben olyan tanulmányokat adunk közre, amelyek időszerű társadalom- és gazdasági földrajzi problémákkal foglalkoznak: népesedési kérdésekkel, a határmenti vállalkozásokkai, a cigány társadalom lehetőségeivel, a jövedelemviszonyok, a külföldi működőtőke területi különbségeivel, az infrastruktúra szerepével a területi fejlődésben, a mezőgazdaság helyzetével vagy a régióval kapcsolatos vitákkal. A tanulmányok egy része településekre vonatkozik, más részük a régióval, a Dél-Alföld kistérségeivel foglalkozik, de vannak közöttük országos szintű elemzések is. - Az önök munkáját éppen olyan jól lehetne hasznosítani a mindennapi életben, mint bármely természettudományi alkalmazott kutatást. Mennyire élnek ezzel a döntéshozók, az irányítók? - A korábbi években a települések fejlesztési terveinek elkészftésében a tanszék komoly feladatokat kapott, de az utóbbi időben kevesebb a megkeresés. A települési és megyei önkormányzatok, a kistérségek, a területfejlesztés felelősei számára pedig valóban hasznos lehet az elméleti problémafelvetés, a jelenlegi helyzet részletes feltárása, megoldási javaslatok kidolgozása, amit a geográfia kínál. A most megjelent kötettel is erre kívánjuk felhívni a figyelmet. Új szakirány az idegenforgalom - Milyen tervei vannak a tanszék jövőjét illetően? - A Földrajztudományi Tanszékcsoporthoz tartozó tanszéken két szak oktatása folyik: földrajz tanárokat régóta, geográfusokat az utóbbi néhány évben képezünk. A geográfus képzésből kirepültek az első fecskék, a tapasztalatokat most értékeljük, és ezek alapján alakttjuk át az oktatást. Jelenleg egy specializációt, a településkutatást kínáljuk a hallgatóknak. Szeretnénk elérni, hogy ennek gyakorlati hasznossága jobban bekerüljön a köztudatba. A településkutató olyan szakember, aki tisztában van a települések gazdasági, társadalmi kérdéseivel, morfológiájával, belső mozgásával, tudása hasznos lehet a települések működtetésében az önkormányzatoknak, a társadalmi szervezeteknek, a területfejlesztés felelőseinek. A településkutató mellett szeretnénk hamarosan elindítani az idegenforgalmi specializációt is. Terveim között szerepel a tanszék személyi állományának bővttése is, hiszen kevesebben vagyunk, mint amennyi a hallgatói' létszám alapján indokolt lenne. Szeretném. ha az új kollégák között kezdő és minősített oktatók egyaránt lennének. Fontos stratégiai feladat, hogy az informatika kínálta lehetőségeket, számítástechnikai eszközöket be kell építeni az oktatásba és a kutatói munkába. Szeretném erősíteni a kapcsolatunkat az ország más kutatóhelyeivel, műhelyeivel, tanszékeivel. És folytatni szeretném a tanszéken kiadott tanulmánykötetek sorát. Meggyőződésem, hogy a tanszék feladatait csak együtt tudjuk helyesen meghatározni, és a végrehajtás is annál eredményesebb. minél több vélemény épül be a kitűzött célokba. Koczer Gabriella A jó pedagógus, akár a jó pap, holtig tanul. Ennek megfelelően az utóbbi néhány évben számtalan kurzust hirdettek felsőoktatási intézmények, pedagógiai szolgáltató intézetek és vállalkozások. A kérdés, mely szerint mekkora szerepet játszik a tanártovábbképzésben a felsőoktatás, illetve a szabad piaci szféra, eldőlni látszik az előbbi javáA kötelező pedagógus-továbbképzési rendszer három éve működik, amelynek keretében az oktatók számtalan kurzus közül választhattak. A továbbképzési rendszernek három nagy pillére van: a százhúsz órás kurzus, az intézményekben folyó posztgraduális képzés és a pedagógusszakvizsga - tudtuk meg Benkő Zsuzsannától, a SZTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karának főigazgató-helyettesétől. A közoktatási törvény kötelezővé teszi, hogy a pedagógusok hétévente százhúsz órás képzésen vegyenek rész, aminek teljesítésével egy évvel csökkentik a kötelező béremelés hároméves várakozási idejét. A hétévenkénti továbbképzésen való részvétel elmulasztása saját hibából a munkaviszony megszüntetésével járhat. E kurzust akkreditált programmal rendelkező felsőoktatási intézményekben, pedagógiai szolgáltató intézeteknél és vállalkozásoknál lehet elvégezni. Tudni kell, hogy az első diploma megszerzése utáni hét évben a pályakezdő pedagógusok még nem, az ötvenévesnél idősebbek pedig már nem kötelezhetők a továbbképzésre. Ha valaki felsőoktatási intézményben folyó egy, másfél vagy kétéves posztgraduális képzésre jelentkezik, s elvégzi a szakirányú továbbképzési szakot, akkor automatikusan teljesíti a százhúsz órát. A posztgraduális képzés egyébiránt nem emeli a képzés szintjét. Tehát a főiskolai diplomával rendelkező továbbra is főiskolai végzettségű marad. A továbbképzési kötelezettségnek más módon is eleget lehet tenni, például pedagógus-szakvizsga teljesítésével. Az oktatók szakvizsgáztatását csak felsőfokú pedagógusképző intézetek végezhetik. - Egy iskolaigazgató például néhány éven belül nem maradhat a posztján, illetve nem pályázhat a direktori székre, ha nincs meg a pedagógus-szakvizsgája - hangsúlyozta Benkő Zsuzsanna. A főigazgató-helyettes hozzátette, hogy a három rendszer nem határolódik el mereven egymástól, ugyanis ha valaki elvégzi például a százhúsz órás kurzust, akkor azt az adott felsőoktatási intézmény a megfelelő kreditponttal beszámíthatja a pedagógus-szakvizsgához. Ugyanígy a posztgraduális képzésben is van olyan szak, mégpedig a közoktatás-vezető, amely egyenértékű a pedagógusszakvizsgával. A SZTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karon három területen számítástechnika-informatika egészségfejlesztő-mentálhigiéne és közoktatás-vezető - kezdik el a pedagógus-szakvizsgára vonatkozó képzést. Utóbbi kettő független a szakképzettségtől, minek után bármilyen szakos tanár elvégezheti. Tervezik továbbá a magyar nyelv és irodalom, a testnevelés és az alkalmazott társadalomismeret pedagógus-szakvizsga beindítását. A szakvizsga kötelező és szabadon választott moduljaiból az előbbit a főiskola tanszékei adják. A pedagógusok nagyobb része egyébként szívesen vállalja a fentebb felsorolt képzéseket, ugyanis néhány esetben - a pedagógusszakvizsgánál biztosan - háromezertől hatezer forintig terjedő jövedelemnövekedést eredményez a számukra. Benkő Zsuzsa elmondta, hogy az idáig vitatott kérdés, mely szerint mekkora szerepet játszik a tanártovábbképzésben a felsőoktatás, illetve a szabad piaci szféra, a törvényi szabályozások után eldőlni látszik a tanárképző intézmények javára. A főigazgató-helyettes állította: mint ahogy a jogászképzésben a graduális képzést folytató intézmények feladata a szakvizsgáztatás, úgy a pedagógusképzésnél is a tanárképző főiskolai és egyetemi karoknak kell azt biztosítani. Szabó C. Szilárd Bérezi Imrét köszöntötték A „szellem jogának" szakértője Munkatársunktól Több mint négy évtizedes hagyomány a tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, hogy a hetvenedik életévüket betöltó, nyugdíjba vonuló professzorokat emlékkötettel búcsúztatja a kar. A múlt héten Bérezi Imre tiszteletére rendezett ilyen ünnepséget az ÁJTK. Bérezi Imre professzor, aki majd félévszázadon át volt a tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tagja és meghatározó egyénisége, a múlt héten ünnepelte hetvenedik születésnapját. A kar több mint négy évtizedes hagyománya szerint kollégái emlékkönyvvel köszöntötték, melyben a pályatársak, a barátok, a közvetlen és tágabb körben vett munkatársak tisztelegnek életpályája előtt. Bérezi Imre 1930 március 31-én született Szegeden. Tanulmányait is városunkban végezte és 1952-ben fejezte be az egyetemet. Az akkori, ma már nehezen érthető szabályozás miatt csak 1957-ben avatták doktorrá. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Jogi Tanszékén volt rövid ideig tanársegéd, majd visszatért szülővárosába és alma materébe, azóta megszakítás nélkül a Kar tagja. Oktatói pályáját 1959-ében kezdte mint óraadó, majd 1961-től egyetemi adjunktus, 1976-tól egyetemi docens és 1995-től egyetemi tanár. Oktató és ennek megfelelően tudományos tevékenysége igen széleskörű, kiteljed a polgári jog szinte minden területére, de nagy szakértelemmel és Bérezi professzor fél évszázadot töltött a katedrán. (Fotó: Karnok Csaba) ügybuzgalommal foglalkozott a polgári jog hagyományos területétől kissé távolabb eső. ugyanakkor igen jelentős területével: a szellemi alkotások jogával és a nemzetközi magánjoggal. Külön kiemelendő, hogy kidolgozója volt az iparjogvédelem főkollégiumnak. amelynek azóta is gondozója. Tudományos tevékenysége döntően a szellemi alkotások területére esik. Elsők között volt. aki monografikusán feldolgozta az akkor igen jelentős gazdasági értéket is képviselő újítói jogot, de ugyanilyen szakértelemmel foglalkozott a szellemi alko. tások jogának másik nagy területével, a szerzői joggal is. Ezt mi sem bizonyítja jobban. mint az a körülmény, hogy jelenleg is tagja a szerzői jogi szakértői testületnek, amely a szakma legkiválóbbjait gyűjti egybe és szakmailag komoly kérdésekben adnak szakvéleményt. Bérezi professzor közéleti tevékenysége ugyanolyan jelentős, mint tudományos vagy oktató tevékenysége. Nincs illetve nem volt a karon olyan tisztség, amit ne töltött volna be. Volt tanszékcsoport-vezető, dékánhelyettes, dékán, szakszervezeti vezető, egyetemi és kari tanácstag, valamint megszámlálhatatlan bizottság elnöke és tagja. Ezen a területen is kimagasló munkát végzett és egyedülállóan tudta feladatait maradéktalanul megoldani Kivétel nélkül mindenki szerette, tisztelte és becsülte. Mindig megtalálta mindenkivel azt a hangnemet és közlési módot, amellyel - hivatalából fakadóan - kellemetlen körülményt kellett közölnie. Széles körű műveltségét, pontosságát és szervező képességét nagyon kevesen tudták csak megközelíteni. Mindenről tudott és mindenről tudott hallgatni. A hallgatók szerették és szeretik halk, nyugodt stílusáért, mindig megértő egyéniségéért.