Délmagyarország, 2000. március (90. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-17 / 64. szám

6 KITEKINTŐ PÉNTEK, 2000. MÁRC. 17. Kedves Környékbéliek! S

zemünkkel tapasztalhattuk, fülünkkel hallhattuk, hogy a nagy ünnepi dolgok mindig a felkeléssel kezdődnek. A történelemben és - legyünk magunkhoz bátran igazságosak - a mi mindennapi életünkben is. Tegnap, hogy a témánál maradjunk, mikor már „elzúgtak forradalmaink", tanúi lehettünk a nagy történelmi esemény, a márciusi ifjakra emlékezők médiás megemlékezésnek, a mi dolgos napjaink is a korai keléssel kezdődtek. A kedves környékbéliek tapasztalhatták, csütörtökön pompázó fényében kélt a Nap. Olyan gyönyörű ragyogásával, hogy bármelyikünk hihette: na, a tévébéli meteorológia megint megsztvatott bennünket, megint összehordott szelet, havat Fújt egyazon szájjal hideget-meleget. (Szegény Vissy Károly, mennyire boldog, hogy most eltalálhatta... változékonyra alakult a tegnap időjárása.) No de, vissza a magunk dolgaihoz! A csütörtöki fölkelésünkkel, bizony - ki ne tapasztalta volna - kezdetüket vették a két ünnep közé szükségszerűen beékelődő, dolgos hétköznapok. A nemzet kokárdás ünnepét követi a húsvéti. Április végéig még van idő bőven, de épp a karácsonyi vizesség inthet óvatosságra mindnyájunkat, készülnünk muszáj a legváratlanabb történésekre is. Hogy mi minden történhet addig, az még a jövő zenéje, de gondoljanak csak a tegnapi hajnalra. Amikor ezer fényévet ragyogott a Nap, ki gondolta volna, hogy délután már a márciusi szánkázás gondolatával muszáj barátkoznia, nemélve, hogy ilyen váratlan fordulat a húsvéti kéIV szülődés eddig megszokott folyamatában nem következik be, köszönti minden kedves környékbélit, jelezve, hogy a korai bejelentéssel nem a gőzölgő sonkára, festeni hagyott tojásra gondol, hanem csupán a sorra vett tavaszi munkákra: fttAjvrXto ti Kistelekiek Bakson Munkatársunktól Holnap, szombaton a kistelekiek szomszédolnak Bakson. A helyi művelődési házban délután 4 órától lépnek fel a vendégek. A művészeti iskola vonósai után a nyugdíjasklub énekkara, majd a rézfúvós kvintett lép színre. Pataki Tímea népdalokat énekel, Mészáros Pálné pedig prózát mond. A Pro-Art Táncstúdió tagjai standard és latin táncokat mutatnak be. A vonósnégyes Mozart műveket, a citerazenekar és pávakör pedig népdalokat ad elő. László Sándor saját versét szavalja el, a művészeti iskola növendékei verbunkost táncolnak. Az Id. Vándor Rudolf Fúvószenekara és a művészeti iskola iitőseinek produkciója zárja a kistelekiek baksi vendégszereplését. Domaszéki Hírmondó Munkatársunktól Megjelent a Domaszéki Hírmondó legfrissebb száma. A lapban beszámolnak a legutóbbi képviselő-testületi ülésről. Kiderül, hogy az idén mennyit kell fizetni a házi szociális gondozásért és étkeztetésért, illetve ki jogosult erre a támogatásra. Az aktuális növényvédelmi munkák „rovatból" a gazdák megtudhatják, hogyan védekezhetnek a termésüket dézsmáló hörcsögök ellen. Az óvodai és iskolai hfrek most a farsangról és a befratásokról szólnak. A Hírmondó ezen kfvül közli még a kispályás labdarúgó-bajnokság eredményeit. Öttömösiok Zákányszéken Munkatársunktál Ma. pénteken este 6 órától a Szomszédoló keretében az öttömösiek lépnek fel a zákányszéki művelődési házban. A „Derűs alkony" nyugdíjas kórus népdalokat énekel, Makra Attila pedig „A pap és a kántor" című népmesét mondja el. Hárman is szavalnak. Tanács Tímea egy Kányádi Sándor, Szakái Márk egy Edward Lear és Wolford Dóra egy Petőfi Sándor művet. A néptáncosok kalocsai lakodalmast és dunántúli ugróst mutatnak be. A szintetizátoros gyerekek többek között Bach, Beethoven és Edda dallamokat szólaltatnak meg a hangszereiken. Az általános iskolások egy afrikai népmesét adnak elő, majd aerobikoznak. A Szomszédolóról nem hiányozhat a népszerű Kató néni és a kán-kános lányok sem. Megjelent a Zákányszéki Kis Újság legújabb száma. Ebben dr. Turbucz Sándor volt jegyző elköszön a zákányszékiektől, a hivatalát bordányi kollégája veszi át. Beszámolnak a legutóbbi képviselő-testületi ülés történéseiről. Kezdeményezték a bel- és csapadékvíz-elvezető csatornarendszer kiépítését, illetve elfogadták a képviselők az 2000-es költségvetést. Öttömössel társulási megállapodást kötöttek a gyógypedagógiai ellátásról. A gazdaoldal témája ugyanaz, mint a Domaszéki Hírmondóban, vagyis a hörcsögirtás. Földmunkák, hóesésben Antal László tegnap egész nap szivattyúzta a vizet a régészek tárta ósi faluról. Amennyit átemelt, annyi érkezett. (Fotó: Gyenes Kálmán) Mintha a régészek föladták volnál Igy, most már bizonyos: nem lesz ösi magyar falu a kisteleki téeszút perczeli kanyaróban. A múltkeresők becsületére legyen mondva: érte mindent megtettek! Utánanéztek, utánajártak. Esztendőkön át lapozgatták miatta az ösi Sejben, Kucsora, Tóth-birtokok réteglapjait, munkába állították a földhéjazó masinákat, a talicskás-lapátos, kenyérgőzös rohamcsapatot, de sajnos: amit előtte azért sejtettek — bekövetkezett. A perczeli kiskövesút ebbéli hajlatában, ahol majd az autópálya szeli a vidéket, nem leltek komolyabban csodálható darabkáját a múltunknak. Falu volt, csak régésznyelven szólva: szóra sem érdemes, így néhány napja öregmorajjal robajló gépóriások homokkal töltik a nyár munkájaként munkált régészárkokat. Élőmunkára Antal István Szegedről érkezett. Csöveket illesztett, szivattyúmotort röffentett és a japán technika azonmód emelte a vizet az árokba. - Ha nem szívatnánk le, se a tolólapos lánctalpas, se a homokhordó Tátra, Rába nem dolgozhatna - említi emberünk a kismercédesz ülésén, mivel védett helyre kellett húzódnunk a hirtelen jött hózápor elől. E nélkül is a víz jó ideje fogságában tartja a régészterepet. Köröttünk a táj majdhogynem ameddig lapos, odáig hullámzik. Amit a régészek korábban a földfölöző kanalaikkal elegánsan leszedegettek a felszínről, annak kupacait majd elegyengetik, ha érkezik alája annyi a Bódi föld homokbányájából, amennyivel a gödröket betemetik. - A mi cégünk gépe rakja a homokot. Rácz Pista szedi a markolóval. Engem nem nagyon érdekel, hogy mit miért csinálnak. Azt látom, hogy onnan hordák ide, innen oda tudjuk meg beszélgetőtársunk véleményét a leendő autópálya nyomvonaláról. Mint mondotta, Dorozsma, Szatymaz már kész, ha jól ismeri ki magát ezeken a munkákon. Neki nem kell mindenről tudnia, elég, ha a szivattyú azt csinálja, amire befogták. Az pedig szívja a vizet rendületlenül. - Legutóbb már csontszáraz volt - mondja Antal László. Ahogy az idő szája akkor igencsak komoly sírásra állt, a megnevezett állapotra még vámunk kell. Ha ősi falut nem is adott Sejben kovács földje, meg a Rabi birtok, vagy éppen Tóth Antal földje, de kukoricát, krumplit még máshová hordva is teremhet. Mivel az autópálya csupa beton lesz és hogy az alája kerülő jó perczeli föld ne vesszen kárba, eldömperezik a javát onnét. Mindazért, hogy a szintén a sztráda miatt nyitott homokbányát, a volt Bódi földben azzal majd betemessék. Emiatti a télvégi, nagy gépmozgás a kisteleki határban. így forrasztják be a föld testén ejtett sebet. Pár lépéssel arrébb, szintén az említett kiskövesút mentén, Felföldi Tibor nem forraszt, hanem éppen ejt néhány szükséges vágást óriás robotnak is nézhető árokásó masinájával. A munkát a hóesés nem akadályozhatta meg, a víz vezető árok egyenes, formás. Elfut majd Csengelétől Kistelekig. Ha igaz, beleviszi a tanyák nem kívánatos vizét a főcsatornába. S az arravalók hihetik: előbb a Fehér tóba, onnét a Tiszába, Dunába majd a Fekete tengerbe jut az. Ahogy Tóth Ferencék nagyfájáról, a Pántlika út menti hiteles belvízmérő mércénkről megállapíthattuk, jó volna ha a ez minél hamarébb megtörténne. Ugyanis, az ól mögött, ahol az emiitett fa áll, még fél lábszárig ér a víz. Mindezt azért Írhattuk le a rendcsinálás okán, mert a csengelei gázkutat, amely kedd óta ismét erős morgással adott hangot magáról, tűzcsóvát is lövellt az égnek - sokan megálltak, megszemlélni, hogy mi a kénköves istennyila adja ezt a félelmetes morajt tegnap, csütörtökön délelőtt elnémították. Mondhatnánk, hogy elfojtották. Mivel a járatása előre ki volt gondolva, a szükséges karbantartó munkálatokkal méregtelenftették a szanki gázmező ide eső darabkáját, a mi mezei gázkitörésünk semmiképp se hozható egy szintre a negyedszázada történt zsanaival. (Hála Istennek! Sokan még emlékezhetünk rá, hogy ott a tűzoltás, a kitörő gázkút lefojtása hetekig tartott). Igaz, hogy az olajipar meg a gázos cég emberei ezt a kútméregtelenítést mindenképpen szakszerűbben mesélnék el, de hát, az bennünket igazából nem is érdekelne, ha nem Szarvas Gáborné, Csontos Imre vagy éppen Gera Gyurka mesélné. Ok ezt igy gondolják, mellettük történt, ami történt. Majoros Tibor A baksi „Zááé A fellépéseken viselt jelmezeket mi magunk varrjuk - mondta Fátyolné Ménesi Ildikó. (Fotó: Miskolczi Róbert) Porcelánfestőnek készült Fátyolné Ménesi Ildikó, korábban Hódmezővásárhelyen „pingált" szebbnél szebb tányérokat, vázákat, jelenleg pedig Bakson él családjával, ahol a helyi művelődési házi ügyeit intézi. A hölggyel Kisteleken találkoztunk, ahol faluja színeiben több produkcióban is színpadra lépett, sőt az egész műsornak ö volt az egyik összefogója. Nem egyszerű dolog egy közel másfél órás műsort összeállítani. A szervezőnek tudnia kell, hogy a községben ki játszik citerán, ki hegedűn, az óvodások, iskolások hajlandóak-e betanulni a Ludas Matyit, illetve a népdalkör épp ráér-e a fellépés idején vagy sem. - Nem elég az embereket meggyőzni arról, hogy vállalják el a szereplést, ha ez megvan, utána jön csak az igazi „rohangálás", az időpont, a műsor és a helyszín egyeztetése - tudtuk meg Ménesi Ildikótól. A kisteleki szomszédoláson a baksiak paródiái aratták szinte a legnagyobb sikert. Ménesi Ildikó először „A bábuk" című darabban lépett színre Tóth Mariann tanárnővel együtt. Maguk varrta jelmezben, egy Lou Bega nótára táncoltak úgy, mintha zsinóron rángatták volna őket. A színes bőrű énekes a dalában eredetileg több hölgyről énekel, ezért a baksi duó „megduplázódott" - vagyis elől-hátul nőnek öltöztek. A tévéreklámból ismert „férfiasítódezodor" adta az ötletet a „Se here, se zádé" című vidám jelenethez. Ebben Ildikó mint „beugró szlnészpalánta" basát játszott. Bevallotta, hogy nagyon nehéz volt férfit alakítania. Hatalmas szakállt és bajuszt ragasztottak az arcára, az ingét és a bugyogóját pedig kitömték, hogy jó kövérnek látsszon. A bajor táncparódia pedig úgy született, hogy Ildikó nézte Lagzi Lajcsi showműsorát, ahol az Irigy Hónaljmirigy „poénbanda" is fellépett. A németek közkedvelt pofozós táncát kifigurázó együttes bemutatóját felvette videóra, mert tudta, hogy ezt nekik is elő kell adniuk. A baksi változatban három hölgy is szerephez jutott, ő volt az egyik. A próbák egy kicsit fájdalmasra sikeredtek, ugyanis a párja „élesben" játszott, többször is fenéken billentette. De a siker érdekében ezt is el kell viselni... Ildikó férje egy kicsit zsörtölődik a sok fellépés és esti próba miatt, mert a felesége emiatt ritkán van otthon. Kisebbik fia, a 10 éves Balázs próbálja utánozni édesanyját, a 14 éves Robi azonban igazi kamasz, a technón kívül nem nagyon érdekli más. K. T. Szokott-e színházba Hegyi Józsefné. sándorfalvi takarítónő: - Nagyon régen, közel 15 éve nem voltam színházban, de arra jól emlékszem, hogy a „Mária főhadnagy" cfmű darabot láttam utoljára Szegeden. A szegedi színészek közül meg örökké emlékezetes marad számomra Király Levente. Az utóbbi tíz évben - el-' sősorban anyagi okok miatt - nem jutok el színházba, no, meg nincs olyan szervezés, mint régen, amikor busszal vittek-hoztak többünket. A színpadhoz mindig csak nézőként volt közöm, magam soha nem szerepeltem, nem játszottam, nem énekeltem műkedvelőként. Antal Lajos, dóci földműves: - Gondolkozom, mikor is jártam utoljára? Hát, amikor katona voltam, az pedig nem most volt, hanem 1962-ben, azóta nem voltam se Szegeden, se máshol színházban. De én nem is szeretem a színjátszást, a színház sose érdekölt. Tudja, én más típusú vagyok, a jószágokat, a földet szeretem, paraszt voltam mindig. Most is vannak lovaim, teheneim, meg kis földem. Gyerekkoromban, az iskolában volt ugyan szereplés. A karácsonyi, meg a húsvéti ünnepségeken - a társaimmal - előadtunk valamit, de az már olyan régen történt, hogy csak halványan dereng. Bödiné Nagy Márta, halástyai bolli eladó: - Középiskolás koromban rendszeresen jártam a Kecskeméti Katona József Színházba. Az „Én és a kisöcsém"-re emlékszem legszívesebben, talán azért erre, mert ez nem kötelező olvasmányhoz kötődő előadás volt. Egyébként is a zenés darabokat és a vígjátékokat élvezem a legjobban. Szegeden a kőszínházban még nem jártam, a szabadtérin viszont igen. Gyerekkoromban általában részt vettem az iskolai rendezvényeken, de azok nem színházi darabok, hanem valamilyen ünnepséghez kötődő előadások voltak. járni? Tombácz Gézáné, domaszéki nyugdíjas: - Sztnház? Régebben többnyire nem a nézőtéren ültem, hanem a színpadon játszottam. Még a helyi pávakörnek is a tagja voltam. A kis csapatunkat kétszer is felhívták Budapestre, hogy szerepeljünk a rádióban. Stróner tanár úr indította el a kört, de idővel átvettük tőle a „stafétabotot". Kisebb színdarabokat is betanultunk, s ezekkel és persze népdalokkal léptünk fel a környéken. Most a falunkban nincs igazán kulturális élet, a nyugdíjasklub nemrég felbomlott. Talán a fiataloknak sikerül valami szépet, maradandót összehozniuk.