Délmagyarország, 2000. március (90. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-16 / 63. szám

8 KAPCSOLATOK CSÜTÖRTÖK, 2000. MÁRC. 16. Bitang mi lobogónkat. Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 Képűnk akár egy süllyedőiéiben lévő, első világháborús csatahajón is készülhetett volna. A fedélzeten már átcsapott a víz, az árbocokon golyószaggatta zászlók lobognak. A kapitány - ahogy illik perceken belül együtt hal hajójával; addig is feszes vigyázban, tisztelegve áll a parancsnoki hidon, tekintetét a tépett zászlókra függeszti, míg el nem nyeli mindnyájukat a hullámsír. Csakhogy a fotográfus nem a világtengereken, hanem a szegedi Világ Utcájában rögzítette a nagyléptékű beruházás pillanatnyi állapotát. A program meghirdetésének helyét fölveri a gyom, az óriásplakátok fényét emelő zászlók megrongyosodtak az idők viharaiban. A világutca - amint a programigazgató a napokban nyilatkozott - váratlanul előálló (természetesen „objektív") akadályok miatt nem tud épülni. A nehézségek legyűréséig viszont új (esetleg: megfoltozott) vásznakat aggathatnának a rudakra - már csak azért is, mert a világprodzsekt arcára rossz fényt vetnek a lobogó cafatok. (Szöveg: Nyilas Péter, fotó: Schmidt Andrea) Kúszó díjak A tiszta beszéd védelmében A személyiadó-befizetés és az egyházaknak szánt 1 % odaítélése körül nem ártana tisztázni, mi is a most felkapott BITANG szó jelentése. Teszem ezt annak okán, hogy a Csörög rovatukban egy htvő személyes sértésnek vélte a dolgot. Nem vagyok nyelvész, de a magyar nyelvet - híradástechnikus létemre - tisztelem, szeretem. Bizonyára ismert az elbitangol kifejezés, melyet a nyájtól elmaradó, vagy elcsavargó báránykákra használtak először a pásztorok. Feltehetőleg ők is papoktól, vagy értelmiségiektől hallhatták először, mivel a bitang „bi" része a latin kettő szóra utal, a kettéválás kifejezésére. Az emberek, hívók nyájából is előfordul, hogy elbitangol valaki, sőt lehet, hogy letér az egyenes útról, kisebb-nagyobb bűnöket követ el. Ebben az értelemben a gazembereket is kezdték bitangnak nevezni. A bitangkasszának semmi köze a gazemberséghez, inkább az előző különállóságra utal. Nem az a bitang, aki adja, a cél „bitang". Ha például a sértve érzett htvő idős kora miatt nem meri lakása három ablakát megtisztítani, és a jó szomszédját kéri meg csekély dfjazás ellenében, akkor ő is „bitangkasszás". Hívhatna takarító vállalkozót is (ha az ilyen apró munkát elvállalna), sokszoros áron. A szomszédasszony az apró alkalmi munkából sem adót, sem tb-t, sem hasonlót nem köteles fizetni, a vállalkozó igen. Az egyház is hasonló, „bocsánatos bűnöket" követ el. M.T. Kúszóverseny nincs. Ám, ha az ember a szolgáltatások díjait figyeli, ráébred, hogy mégis van valami: a dijak, mintha versengenének, úgy kúsznak felfelé. Szegeden például a hideg víz díja ma több mint ötvenszerese a 10 év előttinek. Akkor egy köbméter hideg víz 2 forint 60 volt, most 172 felett ácsorog. A gázért egy adag fagylalt árát kérték. Havonta. Az áramdíj sem volt sokkal több. A kábeltévé akkori díján most pakli gyufát ha adnak. Egy liter benzin áráért akkoriban (átkos!) egy hónapig motoroztam. A szemétpénzt szinte nem ismertük. Még. Most ismeijük: a társasházi közös fizetendők legnagyobb tételévé masírozott elő az évi szemétdíj, amely pontosan huszonháromszorosa a tíz év előttinek. (A nyugdijam ötszöröse). Ezt nem emelte tisztességgel a kormány, tán gondolván: megszoktuk a keveset. S bár erről már volt szó Szeged lapjában (is), annyit meg kell jegyezni, hogy az elöjáróság, a városatyákkal Felfokozott érdeklődéssel hívtam vajdasági barátaimat, jöjjenek át hozzám szombat este, mert vasárnap reggel a 6.50-es gyorssal megyünk Pestre, koronanézőbe. Miután ők, odaát sokkal nagyobb magyarok, mint mi itt, nagyon örültek, és jöttek is, mind a négyen. Közöltem velük, a „királyi" magyar tévé még december 30-án este leadta, belföldről mindenki retúr ingyen utazhat, még új év második napján is! Kritérium: a vonatjegy budapesti lepecsételtetése! Összesen nyolc személy jelent meg reggel Szeged Nagyállomáson, 6 óra előtt kicsivel - én a jegyekért mentem. Ekkor, mint derült együtt, akkora butaságot tanúsított, nevetségessé téve önmagát, hogy muszáj újra említeni. Itt van előttem az írásos megállapodás, amelyet házközösségünk és a környezetgazda kötött majd tíz éve. Az áll benne - sokévi tapasztalat alapján hogy heti egyszeri ürítéssel 2200 liter hulladék elszállítási dfját kell fizetnünk. Különös módon ugyanezt rögzíti a szegedi közgyűlés erre vonatkozó 44/1998 Kgy. rendelete. Tehát: heti egyszeri ürítést. Logikus ez, hiszen a gyűjtőedény (kuka) szabványos: 1100 literes. S minthogy kettő van belőle, a két gyűjtőedény heti egyszeri ürítése írd és mond: 2200 liter. E tények ellenére 3300 liter után fizettetnek, ami - bárhogy is számolunk - egyharmaddal több, mint amennyit ténylegesen szolgáltattak. Az egész város zúgott, dühöngött teljességgel hiába. Azaz hogy mégis: annyi következménye égből tetőfedő, közölték, hogy „egy tegnap esti távirat alapján január 1 -jén 22 órától már ingyenjegyet nem lehet kiadni". Nem hagytam annyiban, kerestem az ügyeletes, illetékes vezetőt, ő telefonon szólt valahová, beszélt valakivel, és némi módosítással megerősítette a jegypénztárnál közölteket. Csak úgy utazhatunk „ingyen", ha megvesszük a teljes áru jegyeket Budapestre, és az állítólag jó lesz visszafelé, ha a jegy „lepecsételést nyer"! Vendégeim szomorúan, lógó orral, én pedig még magam nagyon szémégis volt a morgásnak, hogy az illetékesek változtattak: ma nem heti egyszer ürítik a kuka tartalmát, pedig nagyon elegendő volt húsz évig ez a gyakorlat, hanem most hetente háromszor áll meg a gyűjtőkocsi a ház előtt és mindháromszor ürítenek egy-egy kukát. Többnyire félig üresét, mivel a tisztelt elöljáróság minden erőlködése ellenére sem gyűlik össze a heti 3300 liter. Pedig fgy kéne, hiszen a város úgy határozott, hogy minden lakás napi 15 liter hulladékért fizet. Hogy nincs ennyi? Hogy a lakás szemetesvödre csak 10 literes, mint általában minden vödör az egész világon? Mit zavaija ez egy város magas elöljáróságát? Vagy itt a vízdtj. Az a díj is győzedelmeskedne a felfelé kúszók olimpiáján, hiszen ötvenszerese a jó tíz évvel ezelőttinek. A fogyasztó - akit természetesen folyvást tisztelnek a szolgáltatók - már-már képtelen eligagyellve hagytuk el az állomás területét. De előzőleg még javasoltam, én kifizetek mindent, ha már ennyire „felültetett" az állam és a MÁV, hogy nem ülhetünk ingyen vonatra koronanézni! Vendégeim ezt nem fogadták el, tudva, anyagi helyzetem ne'm túl rózsás, hónapok óta munkanélküli vagyok! Több kérdésem van az illetékesekhez, talán választ is fogok rájuk kapni: 1. Miért engedték, hogy még 30-án egy felelős főmufti azt nyilatkozza ország-világ előtt, hogy még új év 2-án is ingyen jeggyel meg lehet zodni. Még az almérónek nevezett vízmérő ügyében is, amit - ugyebár - hatévenként cserélni kötelező. Hitelesítés címén. Utánajártam ennek a hitelességnek. Elvégre négy-ötezresbe kerül a plombázással együtt, amit természetesen a vízmű végez. Cseréli a vízmérőt, újat ad vagy felújítottat, a néhány ezresért. Cseréli, majd hivatalosan plombázza. Hatóságosdi! De így legalább az ember azt hiheti, hogy valóban tökéletes az egész. Aztán következik a számlázás. A vízmű kimutatja, hogy az általa felszerelt, hiteles, lakásokban működő, alméróként tisztelt vízmérők például egy harminclakásos társasban összesen mutatnak 350 köbméter havi fogyasztást. A számla viszont 460 köbméterről szól. Hogyan? A jogos kérdésre a hivatalos válasz (vízműválasz!) a következő: igen, az almérők hitelesek; igen azokat nézni a koronát? Vagy miért nem vonták vissza nagyon gyorsan az előbbi hírt, ha az kacsának bizonyult? 2. Az államok államában egy külön állam (értsd: vasút) ennyire nem tudja a bal kéz, hogy mit csinál a két bal? 3. Nem gondoltak arra, hogy magyarok, akik a hírre megindulnak, nemcsak a határainkon belül élnek, mert látni akaiják - talán életükben egyszer - a Szent Koronát? És időt-pénzt áldoztak erre? Ezért ki lesz a felelős? Nem elég a vasút gondja-baja, hanem még újabb szégyent vesz a nyakába? a vízmű szerelte fel, de mindenesetre a vízmű plombázta le, bizonyítván, hogy valóban hitelesek és pontosak. Azazhogy nagyon is pontatlanok. Hitelesek ugyan, de pontatlanok. Hitelesen pontatlanok. Két hónap alatt - ennyi volt eddig az elszámolási időszak egy-egy társasházban 80 köbméternyi eltérést regisztrált a vízmű a harminclakásos társasméroinek adatai, valamint a vízmű tulajdonát képező főmérő adatai között. Miként lehetséges ez? Hát kérem: a főmérő, amelyik természetesen a vízmű tulajdonát képezi - a főmérő az pontos. Annak alapján kötelező fizetni a dfjat, mivel az a vízmű által bizonyíthatóan érzékenyebb, mint a lakások mérői. Aki nem hiszi - az se jáijon utána, mert még megütné a guta. A kúszó díjak miatt. így állunk nagyjából a szolgáltatásokkal meg a díjakkal. Á szolgáltató hatóságosdit játszogat, az ügyfél pedig mit tehet: fizet. Különben... Kaczúr István 4. A Petőfi Rádió január 2-i híreiben még meg is erősítették a Szent Korona látogathatóságának hírét akkor most már hogy is van ez? 5. Köztudott, hogy a jugoszláv állampolgár jelentős összeget köteles fizetni a határátlépésért - amiért ez esetben nem kapott semmit. Az ő kárukat ki fogja megtéríteni? Milyen véleménnyel lesznek az „anyaország" vasúti moráljáról? Vendégeim keserű szájízzel elutaztak, megfogadva, jó darabig még a fejükben sem fordul meg, hogy Szegedre átjöjjenek! (Név és cím a szerkesztőségben) Néhány, nem magyar nyelvet is itt-ott megértőként tudom, hogy szinte minden nemzetnél hódít az „úgy gondolom"-ozás, meg az „úgy vélem"-ezés. Ám a határozottabb „úgy hiszem"-ezést csak azoktól hallani, akik valamit határozottan állítanak, kijelentésüknek nincsen alternatívája. Nos, nálunk ez nem tgy van. Nálunk a legbizonytalanabb dologban is úgy hisznek, a beszédük hitelességére mit sem adók, mintha mondandójuknak semmi üzenete sem volna. Ezt tapasztalhatjuk - például a parlamenti szónoklatok és a rádió- és tévériportok, beszélgetések alkalmával. Ebből következik, hogy az átlagemberek is megfertóződnek immár, és most már a piaci kofa, és a miséről kijövő falusi idős is így kezdi válaszát: „Én úgy gondolom, holnap mögkezdhetjük a hagyma duggatását." Egyik jó barátom olyan sűrűn „úgy gondolom"-ozik, hogy magamban elneveztem „Úgy gondolom komának." Persze hogy észrevette. Azóta vigyázva úgy-ozik, lassan megszabadulva egy unalmas, az egyébként kiváló előadói stílusát sokáig kórosan fertőző szava járásától. Ő legalább gyógyulgat. FiA Hit Gyülekezete körül szárnyra kelt mindenféle híresztelés sok embert foglalkoztat. Sajnos, gyakran egyoldalú marad a tájékoztatás. A gyülekezetről a Parlamentben elítélően szóló Molnár Róbert országgyűlési képviselő figyelmébe ajánlom, hogy akadnak másképpen gondolkodó emberek is. Molnár Róbert képviselő ténykedésére először a nyáron figyeltünk fel, amikor a nagyszabású kübekházi operettestre és az utcabálra mozgósított. Másodszor a parlamenti interpellációival vonta magára az állampolgárok figyelmét, amikor fő témaköre a Hit Gyülekezete és vezetői pásztorának rágalmazása lett. Molnár képviselő azt mondta (idézet a DM-ből), hogy a „Hit Gyülekezete egyes megnyilvánulásaiban (ez utóbbi szó ködösttett és pontatlan kifejezés) nemzeti, faji, vallási csoportok elleni uszítások kapnak helyet". Tisztelt képviselőnk: ezen állításait mire alapozza? Nem a Hit Gyülekezete tehet róla, hogy az országban egyre többen éheznek, főleg gyerekek. Folyamatosan növekszik azoknak a munkanélkülieknek a száma, akik nem tudják számláikat kifizetni és hajléktalanokká válnak. Nem a Hit Gyülekezete tehet róla, hogy az országunkban nincs gyeljük csak meg azokat, akik nem képesek az ilyenképpeni betegségből való kigyógyulásra: ha mondataikból kiradírozzuk az úgy gondolomozásokat, akkor is megmarad a mondat értelme. Ez igazolja, hogy csupán tudálékoskodásról, nagyvonalúskodásról, másokat netán a szónoklatiaskodással lehengerelni akaró különcködésről van szó, amikor - tehát teljesen fölöslegesen! - ,;úgy gondolom"-ozunk, „úgy vélem"ezünk, netán - abszolút bizonytalan témákban is - „úgy hiszem"-ezünk. Ugyanis, aki valamiről, vagy valamit hisz, az „bombabiztos" kell, hogy legyen! Kétségtelen, hogy vannak helyzetek, amikor „elmennek" ezek az egyébként semmire sem való szavak. Ám ha valaki egy-egy előadásában, nem egyszer egyegy -mondatban (!) többször is használja, önkéntelenül is arra hegyeződik a fül, és a mondandó lényege elsikkad miközben - ne adj' Isten mi, a hallgatóság is rabjaivá leszünk: Óvodástól öregemberigMárpedig én úgy gondolom, hogy ... Nono, a fenébe is. Bocsánat. Ifj. Lele József közbiztonság, de a prostitúció, a gazdasági és egyéb bűncselekmények a virágkorukat élik. A választási kampánykor sok szép ígéret hangzott el, amelyek beváltatlanok maradtak - a valóság és a gyakorlati élet ezt bizonyítja. Jó lenne, ha a képviselőink azzal foglalkoznának, amit ígértek, és amire megválasztották őket, mert ezért veszik föl havi dijukat. Molnár képviselő nagyon hamar elfelejtette, hogy honnan jött, elfelejtette a tejipart (pedig ez is a mezőgazdasághoz tartozik), a több száz dolgozót, akik elkeseredve és sírva vették át áz elbocsátó papírjaikat. Többen öngyilkosok lettek. Lehetne sorolni még a súlyos és komoly problémákat (amiket ott fent, a Parlamentben nem lehet látni, csak kint a periférián), amelyek elég feladatot adnak képviselőinknek. Ne ilyen piti szektásgyülekezet-üggyel töltsék a drága idejüket. Mivel Isten megítélése szerint ezen a földön senki nem vétlen (még a képviselők sem), két idézettel fejezem be levelemet: „...az vesse rá az első követ, aki nem vétkezett"; „...vedd ki a szemedből a gerendát, mintsem a másik szemében a szálkát keresd..." (Név és cím a szerkesztőségben) Koronanézöben Gyűlöletkeltő gyülekezet?