Délmagyarország, 2000. február (90. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-04 / 29. szám

4 KRÓNIKA PÉNTEK, 2000. FEBR. 4. MA Emlékképpel üzen a jövőnek Tankok elé álltak a hídon Molnár János a készülő alkotás vázlatával. (Fotó: Schmidt Andrea) miről írt a DM? 75 éve Az egyetem elhelyezéséről Újra helyet kell kijelölni az egyetemnek, amely minden más érdek megsértése nélkül is megfelel a célnak. Ilyen hely több is akad a városban. Az egyik a Kálvária háta mögött, a másik a Gedó mellett terül el, a harmadik pedig a Mars tér. Az első kettő ellen az egyetemnek van kifogása, mégpedig egészen alapos kifogása. Egyik területen sincsenek közművek, csatornázás és magasnyomású vízvezeték nélkül pedig az egyetem klinikái nem, vagy csak nehezen működhetnének. A legkevesebb kifogás a Mars tér ellen van. Ez ellen a megoldás ellen csak egyetlen kifogás hozható fel, hogy a tér feláldozásáról van szó. Az építkezés sok munkanélkülinek ad majd munkalehetőséget. (1925) 50 éve Falusi sajtémunka Napról-napra bebizonyosodott falun is a népnevelő, felvilágosító munka egyre növekvő jelentősége. Azokon a helyeken, ahol jó agitáció folyik, a dolgozó parasztság bizakodó, reménykedve tekint a szebb és jobb élet felé. Ennek a nagy, új típusú, új embert formáló népnevelő munkának szerves részét képezi a sajtóagitáció. (1950) 25 éve A csúcsrél a mélybe Szinte példa nélkül áll a labdarúgás történetében, hogy miként kerülhet egy csapat a legmagasabb csúcsról olyan mélybe, mint a Bayern München évekig diadalt diadalra halmozó együttese. A Bundesliga tavaszi, második fordulójában az új edzőnek, Dettmar Kramernak ismét nem sikerült megállítani a vereségsorozatot: a nyugat-berlini olimpiai stadionban nyolcvanezer néző elótt a Hertha szétzúzta Beckenbauert és társait. Már a csapatok kivonulásakor füttykoncert és gúnyos hangú szavalókórusok fogadták a münchenieket, s az egykor oly higgadt csapatkapitány, Franz Beckenbauer ismét elvesztette a fejét. (1975) A februári Tiszatáj A Madonna című Döbrentei Kornél-verssel nyit a Tiszatáj februári száma, amelynek lírai összeállításában Pintér Lajos, Gyurkovics Tibor és Petöcz András költeményeit is olvashatjuk. Szántó T. Gábor Szétszóratás című izgalmas kisregénye egy zsidó származásáról csak amerikai egyetemistaként tudomást szerző magyar fiú és identitását nem vállaló édesapja kapcsolatáról szól. Két vagon kalap begyűjtve (Nagy Imre miniszterelnöksége, egy párthatározat elsüllyesztése) címmel részletet közöl a lap Pünkösti Árpád Rákosi bukása és halála, 1953-56, 1971 című készülő könyvéből. A tanulmány rovatban Görömbei András Csoóri Sándor költészetszemlclete, a néző rovatban pedig Pomogáts Béla Románia: útvesztő vagy útirány című írását olvashatjuk. Ágh István: Mivé lettél című kötetéről „keringtem körülötted, világ" címmel Márkus Béla, Kovács István könyvéről, A gyermekkor tündökletéről Szakolczjay Lajos írt kritikát. Görömbei András Létértelmezések című tanulmánykötetét Távlat és küldetés cfmű írásában Nagy Gábor mutatja be. A kiteljesedő életmű címmel Péter László könyvét, a Szegedi seregszámlát Gyuris György méltatja. Bíró Zoltán Kiss Gy. Csaba „politikai lecke-szövegeiről" ír A szabadság kísértése című kötet kapcsán. „A Tisza-parton mit keresek?" interjúsorozatban ezúttal Kovalik Balázs rendezővel készült beszélgetés „A magam útját szeretném járni" címmel. A diákmellékletben Elszakadás és megkötöttség (Egy motívumkör Csoóri Sándor költészetében) címmel Vasy Géza tanulmánya olvasható. A nemrégiben elhunyt Kiss Ferenc irodalomtörténésztől, aki 1985-ben kezdődött tragikus betegségét megelőzően két évtizeden át a Tiszatáj vezető munkatársa volt, emlékező írásával Olasz Sándor főszerkesztő búcsúzik. A folyóirat februári számát a Szegeden élő neves erdélyi grafikusművész. Deák Ferenc munkái illusztrálják. H. Zs. „Virágos Magyarországéi-verseny Kétezer emlékfa AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN 14 órától szerepjáték-klub, 17 órától ikrek klubja, 20 órától aerobik-foglalkozás, valamint megtekinthető a tápéi tűzzománctábor alkotóinak kiállítása. AZ ÚJ AKROPOLISZ KULTURÁLIS EGYESÜLET rendezésében (Berzsenyi u. 3.) 18 órakor: Hogyan „olvassunk" szimbólumokat? címmel Rusznák György előadása. A KÖZÉLETI KÁVÉHÁZBAN (Bartók Béla Mű velődési Központ nagyterme) 18 órakor: Dalokról verselünk. versekről dalolunk..., rendhagyó romantikus dalest három egyetemista közreműködésével. Énekel: Szerb Zsuzsa, verseket mond: Ignácz Mihály, zongorázik: Andrássy Gertrúd. AZ ALSÓVÁROSI KULTÚRHÁZBAN (Rákóczi u. 1.) 19 órától péntek esti filmkör. Bemutatásra kerül: Tage Danielsson: Picasso kalandjai cfmű film. 20.30 órakor MÓRA-buli a 60-as, 70-es évek nosztalgiazenéiből. A CSILLAGVIZSGÁLÓ (Kertész u.) 18-tól 21 óráig látogatható. A JUHÁSZ GYULA MŰVELŐDÉSI KÖZPONT BAN 20 órától kobudó - keleti harcművészetek edzés. HOLNAP A SZÁZSZORSZÉP GYERMEKHÁZBAN 9 órától Szabó Lőrinc országos versmondó verseny selejtezője. Babakiállítás, a kiállításon Dalongovszky J6zsefné „újraálmodott" babái tekinthetők meg. A SZEGEDI NŐK KLUBJA EGYESÜLET irodájában (Jósika u. 4.) 9-tól 11 óráig dr. Újvári Márta tanácsadást tart „Női jogok" témában. AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN de. 10 órakor Csengey Dénes vers- és prózamondó verseny. AZ ALKOTÓHÁZBAN (Árboc u. 1-3.) ma: 14 órától szövő szakkör. Fintor Edit, ha ördögura életben felejti kilenc-tíz évvel ezelőtt, lenne ötvenhat éves. Tímea az asszony első házasságából származik. Tünde és Andrea a másodikból. Pándy volt a féljek sorában a harmadik. Tünde és Andrea fölvéve a Pándy nevet - új keresztneveket kaptak. Eredeti nevük J. Anikó és J. Zsuzsanna. Szülőapjuk, J. Á egy nagyvállalat megbecsült vezetője. Érdekes adalékokkal szolgált a Mai Nap riporterének: „Edittel 1970-ben keltünk egybe - mondta az inkognitójához ragaszkodó férfi, aki azóta új családot alapított. Gyerekei természetesen nem tudják, hogy féltestvéreiket a „brüsszeli rém" vette a nevére. - Házasságunk első hét esztendeje csodálatosan telt el. Az utolsó fél évben egymást érték a viták, főként azért, mert Edit rendkívül befolyásolható személyiség volt." Fintor Edit 1978-ban különvált J. Á.-tól, de folyt közöttük a harc a gyerekekért. Molnár János Dunakesziről hívott fel telefonon. Kezébe került a Délmagyarország egyik tavalyi száma, amelyben az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékeztünk. Tulajdonképpen csak elmesélni akarta, mibe is fogott, mit szeretne üzenni a mai fiataloknak, a jövónek. Mindezért nem volt rest Szegedre elutazni. Csöndes szavú ember Molnár János. A dicsekvés végképp távol áll tőle. A saját szerepét csupán annyiban említi, hogy részese volt 1956-ban a szegedi eseményeknek, amelyeket jó lenne sajátos formában megörökíteni. Az emlékkép, a majdani dombormű - aminek megvalósításáért fáradozik egy üzenet lenne: „Azt mondaná el, hogy nem éltünk mi itt, a Tisza partján gyáván" fogalmazta meg. Algyőről hárman dolgoztunk akkor áztatósként az újszegedi kendergyárban. Rajtam kívül Kecskeméti Mihály és Belovai László. Sajnos, utóbbi már nem él. Húszéves fejjel nem akartunk kimaradni az októberi eseA férfi nem akart lemondani róluk. Az év augusztusában hivatalos útra, külföldre ment. Mire visszatért, családját Pándy „megrendelésére" egy személyszállító Barkasszal kicsempészték az országból. ..Panni hétéves volt. Zsuzska hat - említi eredeti keresztnevükön lányait a férfi. - Soha nem mondtam le róluk. Utóbb tudtam meg, hogy Pándy még ismerősöket is megkért, közjegyző előtt jelentsék ki, hogy én alkalmatlan vagyok az apaságra. Valószínűleg így érhette el, hogy hozzájárulásom nélkül a nevére vehette a lányaimat." Hét évig semmit sem tudott róluk. Vajon miért következett be a váratlan fordulat 1985-ben? Pándy elküldte hozzá Ágnes lányát Magyarországra, s meghívta őt magukhoz. .Ágnes külön élt a családményekből, ezért munka után nem hazafelé vettük az irányt, hanem be, a városba, az élet sűrűjébe, ahol az ifjúság mozgolódott - emlékezett 1956 októberére Molnár János. Október 23-án este nagy tömeg gyűlt össze a múzeum előtt, a híd lábánál. A diákság szervezte a tüntetés. Egyesek azt híresztelték, hogy robbantás készül. A tömeg nem tágított. - Orosz tankok indultak át a hídon Újszeged felől magyarázta és mutatta a helyszínen Molnár János. Ne engedjük őket, álljunk elébük! Hogy ezt ki mondta, nem tudom. Tucatnyian lehettünk, akik egymás csuklóját erősen fogva élő láncot alkottunk. A harckocsik csak jöttek, jöttek. Nem tudtuk, hogy eltipornak-e bennünket. Elszántan markoltuk egymás kezét. Az első tank néhány méterrel előttünk megállt. A végtelenségig elgyötört orosz katona nyitotta ki a tetejét. Egy térképet bogarászott, azt kérdezte, „Éto, Szuez?", és közben a Tiszára mutogatott. Aztán meg a fasiszta szót emlegette, mire mi nemet intettünk. A tankból egy magyar tiszt is előkerült. A diákvezetőkkel nétól. Pándy másik házában emlékszik vissza J. Á. a furcsa találkozásra. - Náluk nem jártam, de Ágnes odahozta magához a lányaimat. A gyerekek zavarodottak voltak. A tizennégy éves Panni például végig azt hajtogatta, hogy nagy karrier vár rá Franciaországban, ahová tanulni készül. Furcsa volt nekik az is. hogy az eredeti nevükön szólítottam őket. Azt hiszem, nagyon féltek... A férfi mézesmázos embernek találta Pándyt, akivel futólag találkozott a brüsszeli néhány nap során. Egyszer látta még a lányait, két évvel később, mikor átutazott a városon. Pándy viszont levelet küldött neki, melyben elnézést kért, amiért nem találkozhatnak hamarosan újra, de sokat vannak vidéken. „Kérte, ne keressem őket, majd jelentkeznek - idézi a levelet J. Á. - A kilencvenes hány szót váltottak, majd a harckocsik elindultak az 5ös úton Pest felé. Nos, ezt a jelenetet szeretném egy emlékképben elkészíttetni. Molnár János két algyői barátjával részese volt annak a kézitusának is, amely a Mars tér mellett, a kenderés lenszövőnél történt. Az este 10 órakor kezdő műszak dolgozóit akarták kihívni, hogy tartsanak a tüntetőkkel. Azokban meg is lett volna a hajlandóság, ám a „harci legények" - ahogy ó fogalmazott - már várták őket, reflektorokat irányítottak rájuk. Sőt, a csata közben még fegyvert is használtak. - Egy lemezből kivágott Kossuth-cfmert vittem magammal. Azt próbálta kicsavarni a kezemből egy ávós. A transzparens nyelét apróra törtük a verekedés közben. Szégyelltem magam, hogy verekedős algyői létemre alul maradtam. A körúton meg vízágyúkkal locsoltak bennünket. Taposták egymást az emberek, a nők sikoltoztak, borzalmas volt. Tavaly beszélgettem az algyői atyával. Kardos Mihállyal az elképzelésemről. Ő javasolt nekem valakit, aki elkészítené a képet. Végül így jutottam el egy kecs(10.) évek elején kaptam legközelebb üzenetet attól az embertől. Tudatta velem, hogy Edit a lányokkal együtt elhagyta őt, s Németországban telepedtek le. Később fölkeresett Pesten, s azt állította, hogy Editék továbbálltak DélAmerikába. Jól vannak. A tévéből tudtam meg, hogy mivel gyanúsítják Pándy Andrást. Amíg kézzel foghaló, hivatalos információt nem kapok a lányaimról, nem tudom elfogadni, hogy elvesztettem őket" Az eltűnések 1986-ban kezdődtek el, a 43 éves Fintor Edittel és a 13 éves Andreával. Kékszakáll búcsúlevelet is mutat Ágnesnek, melyben Edit közli, hogy Németországban élő szeretőjéhez költözött. Majd 1988-ban Sőrés Ilona, az első feleség következik a két huszonéves fiúval, Dániellel és Zoltánnal. Pándy ezúttal azzal áll elő. keméti grafikushoz, Szalai Sándorhoz. Ő már a tervezetét megrajzolta. A végső alkotás 2x1,8 méteres lenne. Kérdés, persze, hogy hol legyen elhelyezve. Megkerestem Szeged városát, ám azzal utasították el az ötletemet, hogy van már '56-os emlékmű. Nem akarok tolakodni, de talán elférne még egy másik is. A főépítész úrral is tárgyaltam, aki elképzelhetőnek tartja, hogy a híd egyik pillérére a harckocsi előtt élő sorfalat alkotókat mintázó dombormű felkerüljön. Molnár János addig igazából nem akar senkitől segítséget kérni, amíg a kész produktumot, az emlékképet nem tudja letenni az asztalra. Hogy hol lesz majd a kép helye? Az algyői kultúrház szívesen fogadná, miként Pongrácz Gergely '56-os emlékmúzeuma Kiskunmajsán. Molnár Jánosnak egyetlen kérése volt lapunkhoz. Szeretné megtalálni egykori bajtársait, azokat az ifjúmunkásokat, diákokat, akik jelen voltak a szovjet harckocsik megállításánál. Címe: 2120, Dunakeszi, Bajcsy-Zsilinszky u. 17. V. Fekete Sándor hogy Franciaországba mentek, majd módosít: Dél-Amerikában kötöttek ki. Két évre rá megkéri legidősebb lányát, menjen nyaralni a kis Andrással és Rékával a tengerpartra. Mire visszatérnek, eltűnik Tünde. A rémember azt hazudja, hogy nem bírt a kamasz lánnyal, ezért eltanácsolta hazulról. Időközben felfigyel az eltűnésekre egy holland lelkipásztor, a Pándyt jól ismerő Andries Den Broeder. Magyarországon járva összeakad Fintor Edit hozzátartozóival, akik elmondják, hogy évek óta nem tudnak semmi bizonyosat belgiumi rokonaikról. Aggódnak értük. A lelkész magánnyomozásba kezd. Több mint gyanúsak számára a körülmények. Ezért tíz évvel ezelőtt levelet ír, hivatalos vizsgálatot kér Fabiola belga királynőtől. A levél - mint később kiderült - eljut a igazságügy-minisztériumba. Iktatják, és soha többé nem kerül elő. Vizsgálat qem indul. (Folytatjuk.) Munkatársunktól A millenniumi rendezvényekhez kapcsolódóan 2000 emlékfa ültetését tervezi a Virágos Magyarországért országos környezetszépítő verseny szervezőbizottsága, a minisztériumok, szakmai szervezetek támogatásával, a Magyar Turizmus Rt. koordinálása mellett. A felhívás értelmében március 7-én ünnepélyes keretek között, településenként legalább egy-egy díszfát ültetnének el a program résztvevői. A szervezők ezzel szeretnék felhívni az önkormányzatok, a lakosság, főként pedig az új évezred fiataljainak figyelmét a környezetszépítés, a fák adta tiszta levegő fontosságára. Az önkormányzatok február 10-éig jelezhetik csatlakozási szándékukat a Magyar Turizmus Rt. sajtóirodájában, illetve a 06/1/375-1646-os faxszámon. Gazsó L Ferenc Nászút az ördöggel