Délmagyarország, 1999. június (89. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-17 / 139. szám

2 FOCISULI CSÜTÖRTÖK, 1999. JÚN. 17. A '80-8l-es korosztály, állnak (balról): Falusi András, Kovalik János, Makra Zsolt, Döme István, Kiss Zoltán, Szalai István edző, Ács Krisztián, Rácz Attila, Szekeres Attila, Tamás Ákos, Szénási Krisztián. Ülnek: Gyenes János, Emödi Attila, Horváth Zoltán, Kerekes Krisztián, Puskás Csaba, Beló Pál technikai vezető, Terhes Csaba, Szeles Tamás, Csúri Csaba, Fábián Nagy Gábor, Gyimesi Roland Az I. osztályú utánpótlás-bajnokság délkeleti csoportjának végeredménye, I. korosztály: 1. Tisza Volán-MEH FS 20 14 5 1 82-25 47 2. Tiszakécske-N.-kőrös 20 13 5 2 50-28 44 3. Jerking-Szekszárd 20 12 3 5 43-29 39 4. Pécs '96 20 11 2 7 42-24 35 5. KTK-Hungary Meat 20 10 3 7 46-36 33 6. Kalocsa 20 7 4 9 34-37 25 7. Paks 20 6 6 8 33-35 24 8. Szolnok 20 6 2 12 31-50 20 9. Komló 20 4 5 11 30-53 17 10. Beremend 20 5 1 14 25-51 16 11. Kiskőrös 20 3 2 15 26-74 11 A legidősebb korosztály egyúttal a szegedi klub első, „ballagó" csoportja is. Szalai István '80-as és '81es tanítványai úttörőszerepet vállaltak a focisuli indulásakor. Az idény elején az egyesület részéről nem volt célkitűzés a gárda előtt, ám a szigoráról híres edzőnek Kővári Árpád elnök és Dlusztus Imre elnökhelyettes téli kérésére mégis bajnoki címhez kellett vezetnie a csapatot. Ez sikerült, méghozzá meggyőző fölénnyel. A fiatalok korukból adódóan megtalálták a számukra fontos hármas, a sport, a tanulás és a szabadidő céltudatos felhasználását, amire példa, hogy a gárdából tizennégyen felvételiztek felsőfokú intézménybe. A Szalai-tanítványok mindig pozitív példával jártak az utódok előtt, az elvárásoknak pedig végig megfeleltek. Döme István személyében egy szegedi klubban focizó játékos a korosztályos válogatott tagja lehetett. Az edző szerint az eltelt egy évben senki nem teljesített optimálisan: volt, aki a sport területén nyújtotta a maximálishoz közeli produkciót, mások inkább a magánéletben, a tanulásban tevékenykedtek sikeresebben. A jövővel kapcsolatban a tréner elmondta, hogy az egyesület szeretné egyben tartani a garnitúrát, mert példaértékű húzóerőt jelentenek a fiatalabbaknak a felnőtté válás kezdeti korszakában járó Kerekesék. A Kisstadion, a Dózsa- és a Szeol-pálya volt a legidősebbek otthona, ám a negatívumok között kell említeni, hogy szinte mindig a legrosszabb minőségű pályán edzhettek. Ebben a korban Szalai szerint a focistáknak többet kellene a felnőttekkel dolgozni, hiszen a gyorsaság, az ingerek hatásfoka, az erőnlét, a rutin, a párharcok gyakorisága mind meghatározó tényező a fejlődésükben. Bár az utolsó félévben már a csapat gerince, kilenc játékos a Szeged LC NB l-es együttesének edzésein erősödhetett, azért az ilyen jellegű munkát már hamarabb el kellett volna kezdeni. A hamleti kérdés a jövőről még válasz nélkül áll Döméék előtt: lenni, vagy nem lenni? • A nagy kérdés: mi lesz velük? Ballagó • Beszélgetés Szeri Istvánnal Tisza Volán, a hűséges támogató Bármennyire meglepő, a szegedi sport leghűségesebb „gazdája" két közlekedési cég, a MÁV és a Tisza Volán. Az elázó sportmúltja a háború elöttre nyúlik vissza, mig az utóbbi, megalakulásának pillanatában már úgy gondolta, fel kell karolni Szeged város sportját. - Igaz, soha nem tudtunk kimondottan nagy pénzt fordítani a sportra - kezdte a beszélgetést Szeri István vezérigazgató -, de az eltelt évtizedek alatt bebizonyítottuk, hogy mindig tartottuk a szavunkat. Dokumentumok őrzik, hogy az ötvenes évektől részt vállalunk a szegedi sport működéséből. • Melyik sportágat karolták fel először? - A Szegedi Előre férfi kézilabdacsapata volt az, amelynek a Villamosművekkel együtt biztosítottuk a kiadásait. Aztán egyedül vállaltuk, egészen 1992-ig az NB l-es csapat fő terheit. • Volt olyan időszak, amikor a SZEAC és a SZVSE mellett a Szegedi Volán SC is a többszakosztályos egyesületek közé tartozott... - Természetesen, hiszen volt labdarúgócsapatunk, asztaliteniszezőink az NB Ibe jutottak, a kézisek is a legmagasabb osztályban küzdöttek. Felkaroltuk az autó- és motokrosszt, s nem beszélve a salakmotorról, amelyben a sportág hazai küzdelmeiben sokáig meghatározóak voltunk. Ez utóbbi talán a mai napig is működne, ha a Béketelep lakói nem fognak össze ellenünk a pálya hangossága miatt. • Mára az a fura helyzet alakult ki, hogy a cég nevét viseli az egyesület, de a csapatok közül csak a jégkorongozók használják... - Mint mondtam, olyan volumenű támogatást nem tudtunk nyújtani, mint a Pick Rt., vagy a Medikémia, de egy szervezett egyesületi életnek jó feltételt biztosítunk. Szerencsére ebben partner lett a Pick Rt. és a Taurus Rt. Sőt, csatlakozott hozzánk a MÉH is a focisuli révén. Nem értem azokat a szegedi nagy cégeket, amelyek teljesen becsukják a kapujukat a sport előtt. Rájöttünk, a cég image-t csak emeli az, hogy mi ott vagyunk a szegedi sportban is. Közösségi pénzből élünk, s a sporton keresztül ebből vissza is juttatunk. Hadd dicsekedjek azzal, hogy mi a szívünkön viseljük a helyi kultúra és egészségügy dolgát is. Bizonyára az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy nagy figyelmet fordltunk a PR-tevékenységünkre. Mi is hibázunk a szolgáltatásaink közben, de azt tapasztaljuk, hogy könnyebben megbocsátanak azért, mert találkoznak velünk egy-egy kulturális-, vagy sporteseményen, avagy az egészségügyben. • Megkérhetem, hogy mondjon véleményt a volános csapatokról? - Nagyon szívesen! Kezdeném a jégkoronggal. Lehet, hogy néhányan vitatkoznak a kijelentésemmel, de Szegeden létjogosultsága van ennek a sportágnak. A pálya kitűnő, csak egyetlen hiányossága van, hogy nincs öltöző. Például ezért nem kapott rendezési jogot Szeged a közelmúltban befejeződött magyarországi junior vb-n. Nagyon sok tehetséges fiatallal foglalkoznak az edzőink, s szerintem inkább a jégpályán legyenek a gyerekek, mint az utcán csavarogjanak. Ez a sportág még másodosztályú szinten is nagyon élvezhető. Célunk, hogy még legalább két évig az OB I-ben szerepeljen a csapat, majd megerősödve kerüljön fel az extraligába. Ennek megvalósításához azonban az anyagi erőnk már kevés. Már most is mi álljuk a költségek felét. Szívesen fogadnánk egy szponzortársat a jégkoronghoz is. • Csak az NB l-es felnőtt kézilabdacsapat nem használja a nevüket, de ennek ellenére nagyon jól ismerik a sportágban a Tisza Volán SC-t. - Ez így igaz, hiszen az utánpótlás csapatok Tisza Volán néven szerepelnek, s tavaly az NB l-es ifjúságiak bajnokok lettek. A serdülő gárda pedig a nem hivatalos világbajnokságukon végzett első helyen. Hazánkban ebben a sportágban az első helyen állunk az utánpótlás-nevelésben. Nagyon helyesen kitart a klubvezetés azon véleménye mellett, hogy csak magas szintű neveléssel tartható az élcsoportban a felnőtt csapat. Egyébként példaértékű az együttműködésünk az Emergével és a Pick Rt.-vei. Az előbbivel közösen viseli az NB Il-es csapat a nevünket. • Több mint másfél évtizedes szünet után visszatértek a fociba. Nem bánták meg? - Sőt, az ellenkezőjét állíthatom. Ha eddigi szavaimból nem derült volna ki, akkor a focisuli az a terület, amely egy az egyben bizonyítja az utánpótlás-nevelés fontosságáról vallott elveinket. Nagyon sok tehetséggel foglalkoznak a szakembereink, csak egyetlen hiányossága van, hogy az ifjúsági kort túlhaladok továbblépését nem oldottuk meg mondta dr. Szeri István. Süli József Szeri István közismert sportimádatáról, Szegeden rengeteg helyen szurkol a helyi sikerekért. (Fotó: Gyenes Kálmán) '••mm,**' Megelőlegezett bizalom Ha a labdarúgásról esik szó, az utóbbi időkben büszkén húzhatja ki magát a szegedi ember. A PNB-be feljutó Szeged LC mellett Döme István 1998. november harmadika óta ifjúsági válogatottnak vallhatja magát. Hazai közönség előtt ekkor öltötte magára a meggypiros, címeres mezt, s bár a jugoszlávoktól 1-0-ra kikaptak a mieink, a találkozó utolsó hat percét míg él, nem felejti el a középhátvéd. - Természetesen rettentő boldog voltam, amikor a szövetségi edző, Sarlós Bandi bácsi pályára küldött, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ettől megváltozott körülöttem a világ - mondta szerényen a középhátvéd. - A válogatottbeli debütálásomat előlegezett bizalomként fogom fel, tisztában vagyok azzal, csak azért léphettem pályára, mert a mérkőzést Szegeden rendezték. • Gratuláltak a klubtársak? Döme István (kabátban) a novemberi, jugoszlávok elleni szegedi meccsen húzhatta először magára a válogatott címeres mezét. (Fotó: Gyenes Kálmán) - Hogyne, de ki nem hagyták volna a műsorból a „fűzgét". Az edzésen az egyikük tgy szólt hozzám: „Döme úr, ha esetleg megszomjazna, nyugodtan jelezzen, már rohanok is a vízért..." • Az edzője, Szalai István nagyon büszke magára. - Amit a futballban eddig elértem, az elsősorban az ő érdeme. Rendelkeztem egy bizonyos adottsággal, de nélküle nem találhattam volna meg a helyes utat. Köszönök neki mindent, s persze a családomnak (elsősorban a bátyámnak), az osztály- és csapattársaimnak is. # Na és a tápaiaknak? - Nekik is. Tizenegy évesen ott ismerkedtem meg a futballal. Miklós János volt az első edzőm, őt Hódi Tamás, majd Kormányos János követte a sorban. A Tápéi ESK jó alapiskolának bizonyult, onnan kerültem két és fél évvel ezelőtt Szalai Pista bácsihoz a Tisza Volánba. • Kiöregedett az egyesületből. Hogyan tovább? - Nincs még konkrét elképzelésem. Tavaly nyáron próbajátékon vettem részt a Ferencváros ifinél. Nem vallottam szégyent, elégedettek voltak velem, marasztaltak, de megmondom őszintén, elég sok negatív tapasztalatot szereztem. Az Üllői úton az utánpótlás teljesen más elbírálás alá esik, mint a felnőttcsapat... • Tizennyolc esztendősen még vannak az embernek példaképei. - Szakmailag nézve a kérdést, nekem nincs... Az viszont borzasztóan szimpatikus, ahogy a két földim, Schultz Levente és Szabics Imre előbb gyökeret eresztett, majd kiharcolta az állandó csapattagságot a Fradiban. Példájuk a szemem előtt lebeg... Szélpál László