Délmagyarország, 1999. június (89. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-17 / 139. szám

CSÜTÖRTÖK, 1999. JÚN. 17. FOCISULI 3 Beszélgetés a Kossuth nyomda vezetőjével Útban a régi hírnév felé A szegediek a Kárász utca nyomdai zajára még élénken emlékezhetnek. Főként az esti órákban tudták azt, hogy készül másnapra a friss napilap. A zaj megszűnt, a szegedi nyomda (a Kossuth nevet felvéve) pedig új helyre költözött. Sokan azt hitték, hogy nem is létezik már a patinás vállalat, pedig az utóbbi időben ismét remek eredményeket tud felmutatni a vezetés - a régi hírnevét kezdi visszaszerezni. A nyomdával, és sporthoz való kapcsolattal ismertet meg bennünket Gera Imre ügyvezető igazgató. • Kérem mutassa be a Szegedi Kossuth nyomdát. - A Fekete sas utcából Tarjánba, a Makkosházi körútra költözött a vállalat. Jelen pillanatban 160 fő dolgozik nálunk, s főként könyvnyomtatással foglalkozunk - igaz, régebben is erről voltunk híresek. A magyar befektetők által vezetett országos vállalkozáshoz a szegedi 1997-ben csatlakozott. Rövid idő alatt sikerült egy jól működő, s igazán jól termelő egységet kialakítani a Tisza-parti városban. • Csak a magyarországi piacra koncentrálnak? - Az elmúlt időszakban rengeteg megrendelés érkezett a nyugati országokból: Németországba, Angliába, Hollandiába, Svédországba is készítünk különböző könyveket. Nagyon korszerű technológiával tudunk dolgozni, ezért is van egyre több ajánlatunk. • A nyomdászok mindig is szerettek sportolni, mennyire mozognak rendszeresen a maiak? - Sajnos, az elmúlt években a sportra nagyon kevés figyelmet fordítottunk. Szerencsére többen is igényelik, hogy szervezzünk rendszeresen sportnapokat, ahol a dolgozók összejönnének, s együtt szórakozhatnának. Igaz, ennek régebben nagy hagyománya volt, a keletmagyarországi nyomdászok mindig ádáz csatát vívtak egymással kispályás labdarúgásban, kézilabdában, asztaliteniszben és sakkban. Szerették az emberek ezeket, remek kikapcsolódást jelentett számukra. • Mint ügyvezető igazgató, mennyire szimpatizál a sporttal? - Ha sportnak nevezhetjük, akkor közel 25 éve természetjáró vagyok. Rengeteg helyre eljutottam, s most már a szegedi nyomdában is negyvenen járunk rendszeresen a természetbe. Havonta kétszer szervezünk túrákat. Legutóbb Szlovákiában egy ötnapos kiránduláson gyűrtük a kilométereket. • Hogyan kerültek kapcsolatba a Tisza VolánMÉH Focisuli VSI-vel, hiszen a nyomda először szponzorálja a fiatalokat? - A központunk Budapesten van, s a vezérigazgató, Székely Károly szegedi születésű, aki nagyon jó kapcsolatban van a focisuli elnökével, Kővári Árpáddal. Valamikor fiatal korukban együtt kézilabdáztak, s innen alakult ki a szoros barátság. A vezérigazgató is hallotta, hogy milyen kiváló szakmai munka folyik az egyesületnél, így a mostani segítségre nem kellett sokáig rábeszélni. • Hosszabb távra tervezik a kapcsolatot? - Fontosnak tatjuk, hogy Szegeden ismét a figyelem középpontjába kerüljünk. Ezért mindenféleképpen olyan dolgokat kell felkarolnunk, ami ismertté tesz bennünket. Nagyon jelentós szerepet töltöttünk be a kajak-kenu világbajnokság alatt is, a helyi szállítói voltunk a nagyszabású eseménynek. Örültünk annak, hogy mi is részesei lehettünk az évszázad legnagyobb szegedi sporteseményének. Természetesen már sok irányba nyitottunk, s nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a napfény városának a kulturális törekvéseit is támogatjuk. A beszélgetés befejezése után Gera Imre, a Kossuth nyomda ügyvezető igazgatója végigkalauzolt a vállalat területén. Itt megismerkedhettünk a közelmúltban 250 millió forintért vásárolt négyszínnyomó, íves ofszet nyomógéppel, amely Csongrád megyében a legkorszerűbb és legnagyobb. A gép egy óra alatt 13 ezer ívet nyom, egyszerre négy színben. Ezzel a korszerű technikával közel 50 százalékos értékesítési növekedéssel számol a kft. Az igazgató megemlítette, hogy az elmúlt esztendőben 675 millió forint volt az árbevétele a nyomdának, ez 1997-ben 502 millió volt. A vezetés nagyon bízik benne, hogy a fejlődés hasonló lesz, mint a Tisza Volán Focisuliban, akik nagyon eredményes idényt tudhatnak magukénak. S. R. Gera Imre, a Kossuth nyomda ügyvezető igazgatója szeretné, ha hosszabb távon tudnák majd támogatni a Tisza Volán-MÉH Focisuli VSI-t. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Beszélgetés a Tisza Volán-MÉH Focisuli elnökével Felnőtté vált a focisuli Kővári büszkén tanulmányozza a focisuli eddigi eredményeit. (Fotó: Gyenes Kálmán) Kővári Árpád sikeres elnöknek vallhatja magát. A Pick Szeged kézilabdásai európai hírnévre tettek szert a munkássága alatt, míg az ötlete alapján az ország egyik legkiválóbb focisulija alakult ki a Tisza-parti városban. Fö gondolata az, hogy Szegeden, minden hátráltató körülmény ellenére, igenis lehet jó focit csinálni. • Immár hagyományosan megint egy hatalmas focifesztivállal búcsúznak a fiatalok, az edzők, a szülők és a szponzorok az idénytől. Hogyan értékelte Kővári Árpád az elvégzett munkát? - Egyre szélesedik a focisuli tábora, bővül az a kör, amelyet bevonunk a munkába. Több környező település csatlakozott hozzánk, így szélesedett a létszám. Most közel 300 igazolt focistánk van, míg akik még nem szerepelnek a bajnokságban, azoknak a száma 800. • Eddig a Szegedhez közeli körzettel (Sándorfalva, Deszk, Mórahalom) voltak kapcsolatban, tervezik a többi megyei nagy várossal is ennek a felvételét? - Hosszú távú célunk éppen ez. Jó lenne minél több decentrumot kialakítani, s ezekkel partnerekre találni. A hódmezővásárhelyiekkel már most nagyon jól együttműködünk. Szeretnénk, ha Szentesen és Csongrádon is létrejönne egy komoly labdarúgó utánpótlásképzés - ez a későbbiekben nagyon jó volna sok-sok felnőttcsapatnak. • Ezt hogyan érti? - Állandó a harc a profik és az amatőrök között. Ezt szét kell választani, mert két teljesen különböző dolog. Egy valamiben egyeznek csak meg, az pedig a szakmai munka. A többi A felnőtté váláshoz a focipályán is rengeteget kell szenvedni... (Fotó: Gyenes Kálmán) teljesen eltérő egymástól. Miért mondtam azt, hogy a későbbiekben jól jön a széles körű utánpótlásbázis kialakítása? A Tisza VolánMÉH Focisuliban a legidősebb korosztály most érte el azt a kort, amikor a felnőttek között kell szerepelniük, mert „kiöregedtek" az ifiből. Jelen pillanatban nincs olyan gárda a környéken, ahova mehetnének. • Nem próbáltak szegedi egyesületekkel „összehangolódni"? - Mindig erre törekedtünk. Először a SZEAC-nál próbálkoztunk. A vezetőséggel gyorsan megszakadt a tárgyalássorozat, hiába kínáltunk kedvező feltételeket, nem voltak hajlandóak az elképzeléseinket támogatni. Azóta a patinás egyesület sorsa ismert. A fő indok az volt, hogy túl drágák vagyunk a képzést illetően. A felnőttkorba lépett focistákat piaci áron kellett volna megvenniük, sokallták ezt. A PNB-be igyekvő Szeged LC-vel jobban összefonódtunk. Felvállaltuk jelképes összegért az utánpótlás-bajnokságokban való szereplést. Azonban az anyagi juttatásokat csak részben egyenlítették ki, elég nagy összeggel tartoznak az egyesületnek. Vissza is léphettünk volna, azonban ezt nem tettük... • Lesz ennek ellenére valamilyen megoldás? - A mostani lehetőség szerint a felnőttgárdával a megyei III. osztályban rajtolhatnánk az ősztől. Azt hiszem, ennek semmilyen szakmai értéke nem lenne. Felmerült az a gondolat is, hogy a SZEAC helyén az NB III Alföld-csoportjában indulunk. Ez azonban még mindig tárgyalás alatt van, mert ezért a jogért négy millió forintot kérnek a vezetők. Jó lenne megoldást keresni rövid időn belül, mert a gyerekek egyre jobban nőnek, s egyre többen kerülnek ki a Tisza Volánból. • A szegedi klub nevezetes volt arról, hogy mindig remek hangulat uralkodott a tréningeken, a meccseken. Hogyan sikerült ezt megteremteni? - Nagyon sok segítséget kapunk a gyerekek szüleitől, akik borzasztóan ragaszkodóak. Ezért köszönet jár nekik. Ennek ellenére vigyáznunk kell. Új jelenségként tűnt fel, hogy a támogatásért feltételeket próbáltak meg kiharcolni. Ez nálunk nem működik, ezért ezt mindenféleképpen meg kell beszélni. # A sikereket azonban nem lehet elvenni a fiataloktól... - Jó érzés az, hogy a Tisza Volán-MÉH Focisuliünnepen ezekről a diadalokról is beszámolhatunk. Évről évre egyre nagyobb eredményeket tudunk felmutatni. Az ifisták két bajnoki címe mellett még két korosztály is dobogón végzett. A többi évfolyam is gyarapította az eddig is gazdag kupagyűjteményünket, s a kis egyesületünk munkájára már nem csak hazánkban, hanem külföldön is felfigyeltek. Ez pedig hatalmas elismerés a mai magyar futballvalóságban. Suli Róbert