Délmagyarország, 1999. április (89. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-01 / 76. szám

A harmadik pillér M inden demokratikus ország polgára szeretne bé­kében és biztonságban élni. A közhelynek tűnő mondat napjainkban egyre jobban felértékelődik. A Balkánon kialakult helyzet, a mára fegyveres konflik­tussá terebélyesedett krízis, időszerűvé teszi az EU­csatlakozással kapcsolatos jogharmonizációs feladata­inkat. Nevezetesen azt, hogy az 1993-as maastrichti szerződésben rögzített, úgynevezett 3. pillért, mi is „ki­betonozzuk". Voltaképpen miről is van szó ebben a fejezetben? A vízum, a menekültügy, a bevándorlás, a tartózkodási engedélyek, valamint a szervezett bűnözés elleni fellé­pés joggyakorlatának összehangolásáról. Egy közel­múltban tartott szegedi EU-tanácskozáson elhangzott, hogy a mostani EU-tagországok számára is gondot je­lent e terület. Tudniillik, az említett kérdésekkel csak a 80-as évek végén és a 90-es évek elején kezdtek el ko­molyabban foglalkozni. Akkor, amikor a közép-kelet­európai országokban megindult a demokratizálódási folyamat, majd a rendszerváltozás. Mert demokrácia által nyújtott szabadság, szinte minden egyes ország­ban, a rosszul értelmezett szabadosságot is magával hozta. Ez pedig azután sok olyan nem kívánt jelensé­get „termelt", amelyet az éppen aktuális kormányok, nehezen, vagy egyáltalán nem tudtak kezelni. Magyarország még „kívül van a körön", az Euró­pai Uniónak tagjelöltje, de a jogharmonizációs mun­kát már most el kell kezdenie, mert csak így tud a csat­lakozásigfelkészülni, az uniós kívánalmaknak megfe­lelni. Az EU-szakértők szerint hazánk helyzete rendkí­vül nehéz, mert a schengeni határok, a mi felvételünk­kel, kitolódnak, gyakorlatilag mi leszünk a Nyugat védőbástyája. így azután különleges feladatok ellátása vár majd ránk, mind a menekültügyben, mind a szer­vezett bűnözés visszaszorításában. \Tem elhanyagolható azonban a majdani vízum­1 s szabályozásunk kérdése sem. Ismeretes, hogy a szomszédos országok - Szlovénia kivételével - az első körben, semmiképpen sem számíthatnak az EU-ba va­lófelvételre. így azután a határainkon túl élő magyar népesség, csatlakozásunk esetén, jóval nehezebben (a schengeni szabályozás kívánalmainak megfelelően) juthat majd el hozzánk. Az Európai Unió képviselői több ízben is kifejtették, hogy a hátralévő években erre a problémára megnyugtató megoldást kell találnunk. Természetesen, együtt: az Unió, hazánk és az érintett országok képviselőivel. Hogy ezáltal a harmadik pillér minél szilárdabban álljon! • Magyarország, az újdonsült NATO-tag „Jó szövetségesnek kell bizonyulnunk" • Budapest (MTI) A NATO-tagság alap­vető sorsforduló a ma­gyar történelemben, egyben megnövekedett felelősséget is jelent az ország számára ­mondta Martonyi János külügyminiszter újság­íróknak adott nyilatko­zatában. „A magyar külpolitika egyik legfontosabb felada­ta, hogy a tagságból fakadó felelősséggel körülte­kintően, értékrendjének fi­gyelembe vételével éljen" ­hangsúlyozta a külügymi­niszter. A NATO-tagsággal Magyarország szerepe je­lentősen nőni fog a nemzet­közi kapcsolatokban. ••Most már nem tárgyai, hanem alanyai leszünk a döntéshozatalnak" - fogal­mazott. A cél Martonyi szerint az, hogy NATO-tagként to­vább erősítsük stabilizáló szerepünket a térségben. ••Befolyásolni kívánjuk ezt a folyamatot, s elősegíteni, hogy szomszédaink is mi­előbb NATO-tagok legye­nek" - mondta. Ennek ér­dekében szorgalmazni kell, hogy a nyitott ajtó politiká­ja megmaradjon. Úgy vélte: Magyarországnak, Csehor­szágnak és Lengyelország­nak meg kell győznie a NATO-t arról, hogy helyes döntés volt a szervezet ovítese, „vagyis jó szövet­ségesnek kell bizonyul­nunk". Martonyi János egyálta­lan nem tart attól, hogy fe­lségek jöhetnek létre a ATO"ha most bekerült or­szágok és az első körből ki­maradó államok között. A külügyminiszter sze­rint a magyar NATO-tag­ság és az Európai Unióval zajló csatlakozási tárgyalá­sok között nem kell szá­molni közvetlen hatások­kal. „Nem kétséges azon­ban, hogy a NATO-tagság közelebb viszi Magyaror­szágot az EU-hoz is" - szö­gezte le. Indoklásként kifej­tette többek között, hogy Magyarország a NATO­tagsággal társult taggá vá­lik a Nyugat-európai Unió­ban (NyeU), így szervezeti­leg is közelebb kerülünk az EU-hoz. Magyarország, Csehor­szág és Lengyelország együttműködése a külügy­miniszter szerint a NATO­tagsággal új tartalmat kap. Martonyi János elmond­ta: a magyar hadsereg áta­lakítása a tervek szerinti ütemben halad. Magyaror­szág különösebb nehézség nélkül tud majd eleget tenni a honvédelmi költségvetés folyamatos emelésére vo­natkozó NATO-előfrások­nak is. Megerősítette, hogy a NATO-n kívül maradás, valamint az azzal járó vé­delmi költségek sokkal ma­gasabbak lettek volna, mint a tagságból fakadó költsé­gek. Martonyi János arra az álláspontra helyezkedett, hogy a néhány héttel ezelőtti közvélemény-kuta­tási eredmények - amelyek szerint a lakosság 65 száza­léka helyesli a NATO-csat­lakozást - összhangban áll­nak az 1997 novemberi népszavazás eredményével. mwrn íuripa'kopu • Mérlegen: az uniós csatlakozás Érvényesül az adok-kapok elv Michael Laké: Hatalmas befektetési és kereskedelmi lehetőség rejlik a bővítésben! (Fotó: Nagy László) Az európai uniós csat­lakozás nem csupán az elit vagy a kormány ügye, hanem mind­annyiunké, azaz min­denkinek tudnia kell, mit jelent és milyen kö­vetkezményekkel jár, mert így élvezhetjük, közösen, előnyeit. E ki­indulópont alapján tette mérlegre Michael Laké, az Európai Bizottság De­legációjának vezetője az integrációt. Alább kide­rül: új szempontokra is rávilágít, ha az EU szak­embere mondja el Ma­gyarország uniós csatla­kozásának előnyeit és hátrányait. Azzal, hogy Magyaror­szág kifejezte óhaját, csatla­kozni kíván az Európai Uni­óhoz, elkötelezte magát a demokrácia, a jogállamiság és a szabad piacgazdaság mellett. Ez a legfontosabb üzenet, amit Magyarország a nemzetközi közösség felé hangsúlyozhat integrációs szándékával. Ugyanakkor az európai uniós tagság garan­ciája lesz a demokráciának és a jogállamiságnak. Mert a taggá vált országok közül egy sem engedheti meg ma­gának, hogy kiváljon vagy kizáiják az Európai Unióból. Aszimmetrikus a jelenlegi helyzet, mely Magyarország javát szolgálja - mondta La­ké. Szerinte jó üzlet Magyarország számára az uniós csatlakozás! Mert míg az EU egy 10 milliós, addig Magyarország egy 318 mil­lió fős piacot kap. Ez le­hetőség arra, hogy az egész magyar gazdaság az exportra építve fejlődjön. Meg­győződése az EB magyaror­szági delegációja vezetőjé­nek, hogy a közös mezőgaz­dasági politika előnyeit él­vezni fogjuk, de e területen még tárgyalni szükséges ­például az átmeneti enged­ményekről. Magyarország vállalta a jogharmonizációt, ami nem a két jog egyesítését, hanem a jogszabályok egymáshoz való közelítését jelenti. En­nek következménye Laké szerint a stabilitás és a meg­bízható légkör, ami a befek­tetők szempontjából is lé­nyeges. Ezt mutatja a priva­tizáció következménye, vagyis hogy eddig több mint 19 milliárd dollár közvetlen tőkebefektetés gyarapította Magyarországot, amiből je­lentős részt vállalt az EU. Ennek hatására nagyobb a pénzügyi biztonság, aminek köszönhető, hogy országunk könnyebben tudta átvészelni az ázsiai és az orosz piac válságát. A regionális fejlesztési politika Szegeden és környékén kü­lönös figyelmet érdemel. Már csak azért is, mert ez az egyetlen módja annak, hogy az uniós forrásokhoz hozzá­juthassunk. EU-oldalról ugyanis a városok és a me­gyék túl kicsi egységek ah­hoz, hogy képesek legyenek olyan méretű és annyira át­fogó regionális fejlesztési terveket kidolgozni, melye­ket az unió finanszíroz. Ebből nem következik szük­ségszerűen a létező 19 me­gye vagy a területi önkor­mányzatok megszüntetése ­hangsúlyozta Michael Lake. De látni kell, hogy a csatla­kozás után az ország bruttó nemzeti össztermékének akár négy százaléka is az uniós forrásokból származik! Ebből számunkra az a követ­keztetés adódik, hogy ha tér­ségünknek jó a regionális fejlesztési terve, több pénzt kap az EU-tól. Különleges nehézségek­kel kell szembesülniük a mezőgazdaságban, különö­sen a gabonatermesztéssel és az állattenyésztéssel foglal­kozóknak. Nem csak azért, mert szinte már ma sem éri meg ezzel foglalkozni. Az EU-szakemberei tisztában vannak azzal, hogy az inflá­ció mértékének csökkenését a mezőgazdaság fizette meg. Ugyanakkor csatlakozásunk után nőni fognak a mezőgaz­daság árai, hogy elérjék az uniós árszinteket. Nem fog gondot okozni a közös mezőgazdasági politikához való alkalmazkodás - véli az EB-delegáció vezetője. Föl­hívta a figyelmet arra, hogy a csatlakozáskor általunk kért esetleges derogáció kétélű kard, mert az egyik pontban kért könnyítést más területen meg kell fizetnünk. A termőföld eladási tilalmá­ról szólva szempontként ajánlotta: a föld értékét mi­képpen befolyásolja, ha ott befektetni lehet. Mert az ide érkező külföldi tőke az ipar­ban látványos eredményt ho­zott, de a mezőgazdaságban nem láthatunk ilyen válto­zást. A magyar környezetvédel­mi koncepció hiánya is utal arra, hogy ez Közép-Európa egészében az egyik legelha­nyagoltabb terület. Például a magyar szennyvízkezelési programot az EU is három éve várja. Az elhanyagoltság miatt a környezetvédelem ügye, illetve a környezet ál­lapotának helyreállítása na­gyon sokáig fog tartani és sok-sok pénzbe fog kerülni, hogy Magyarország elérhes­se a közösség országainak átlagát - hangsúlyozta Mi­chael Lake. E területen bizo­nyos, hogy Magyarország kénytelen lesz derogációt kérni, de ez nem érinti a ha­táron átlépő környezet­szennyezés elleni harcot. Egy sokadik összehason­lítási területet jelent például az uniós szociálpolitika, mely elsősorban a munkakö­rülményeket, például a mun­kahelyi biztonságot jelenti, vagy az egyenlő lehetőségek és bérek biztosításának elvét férfi és nő számára. Összességében elmondha­tó Michael Lake szerint, hogy az EU-t alapvetően jel­lemző négy szabadságelv magyarországi érvényesülé­se javítja a minőséget, így a szabad versenyt, ebből kö­vetkezően esnek az árak, ami jó a fogyasztóknak. Természetesen az Európai Uniónak is megéri, hogy tagjai sorába fogadja Ma­gyarországot. A mérleg má­sik serpenyőjére pillantva Michael Lake elsőként emlí­tette, hogy az EU célja a demokrácia és a jogál­lamiság kiterjesztése. Mert például a jelen állapot fenn­tartásának biztonsági vagy védelmi költségei jóval na­gyobbak lennének, mint a bővítés költségei. Az sem el­hanyagolható, hogy 100 mil­lió emberrel több tartozik az EU jelentette egységes pi­achoz, ami idővel jó üzlet lesz. Az a helyzet, hogy míg a bővítés következményeként 25 százalékkal nő az EU te­rülete és lakosságának szá­ma, addig a GDP csak 9 százalékkal emelkedik. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy az EU-t jellemző két­százalékos gazdasági növe­kedés, melynek előnyeit minden uniós polgár élvezi, Közép-Európából szárma­zik. Lévén, hogy az első kör­ben csatlakozó országokban ötszázalékos a gazdasági nö­vekedés. Tehát hatalmas be­fektetési és kereskedelmi po­tenciál rejlik a bővítésben! De még ennél is fontosabb, hogy a gazdasági stabilitást kiterjeszti az EU. Ez azért is fontos, mert a bevándorlás rendkívül érzékeny politikai és szociális kérdés, aminek megoldását jelentheti a bőví­tés. Hiszen ha az emberek azt tapasztalják, hogy saját hazájukban folyamatos, sta­bil és fenntartható a fejlődés, akkor szívesebben maradnak ott, illetve térnek haza. Tehát közel fél milliárdos lakosságával és egységes va­lutájával a világ legnagyobb egységes kereskedelmi öve­zetévé válik, illetve az egyik legfontosabb politikai erő lesz a kibővült Európai Unió. Ahova Magyarország kultúráját, hagyományait, kreativitását viszi. így az Európai Unió és Magyarország között is ér­vényesül az adok-kapok elv. Újszáazi Ilona Santer listavezető • Luxemburg (MTI) A luxemburgi keresztény­szocialista párt (PCS) Jacques Santert, az Európai Bizottság leköszönt elnökét jelölte a párt választási listájának élére a júniusi európai parlamenti választásokon. Santer a jelö­lést „nagy megtiszteltetésnek" nevezte és elfogadta. A luxemburgi párt jelenleg két hellyel rendelkezik a strasbourgi parlamentben. Santer kezdettől fogva hang­súlyozta, hogy jóllehet morá­lis kötelességének érezte az általa vezetett bizottságról ké­szített jelentés után a rá háruló felelősség vállalását, és ezért is ajánlotta fel lemondását, a jelentés végkövetkeztetéseivel nem tud azonosulni, arányta­lannak és torzítónak érezvén a dokumentumot. Különösen sérelmesnek érezte, hogy „négy év minden teljesítmé­nyét háttérbe szoríthatta hat visszaélés, amelyek közül négy még az előző testület idejére nyúlik vissza". Kész az Agenda 2000 • Brüsszel (MTI-EAH) Az Európai Unió állam és kormányfái március 26-án reggelre lezárták az Agenda 2000 reform­csomagról folyó vitákat, és megállapodtak a maj­dani végsó intézkedések­ben. A csomag négy leg­fontosabb területe a csat­lakozási folyamat finan­szírozásával összefüggd intézkedések, a közös mezőgazdasági politika, az elmaradott régiók fel­zárkózását segítő (struk­turális és kohéziós) ala­pok, valamint a közös költségvetés belső forrá­sainak reformja. A hétéves költségvetés nagysága összesen 640 milli­árd euró lesz 2000-től, ami az EU ezen időszakra becsült ha­zai össztermékének (GDP) 1,07 százaléka. A csatlakozásra való fel­készülésre 21,8 milliárd euró, az újonnan belépők betagozó­dásának finanszírozására 58 milliárd euró fordítható. A Phare-keret évi 1,56 milliárd euró, a csatlakozásra felké­szítő, fejlesztési alap (ISPA) évi 1,04 milliárd euró, az ag­rárfejlesztési támogatás (SA­PARD) évi 0,52 milliárd euró. Az EU-csúcs üdvözölte az agrárminiszterek által három hete véglegesített mezőgazda­sági reformjavaslatot, néhány ponton azonban módosítások­ról döntött. Alapelvként szö­gezték le, hogy 2000-2006 kö­zött az EU agrárköltségvetés éves nagysága reálértékben nem lehet több 40,5 milliárd eurónál. További 14 milliárd eurót kötöttek le vidékfejlesz­tési, valamint állategészség­ügyi és növényvédelmi intéz­kedésekre. Az elmaradott térségek és a viszonylag hátrányosabb hely­zetben lévő tagországok fel­zárkózását célzó két politika ­a régiókat segítő strukturális alap és a közlekedési és kör­nyezetvédelmi projekteket fi­nanszírozó kohéziós alap ­együttes keretösszege hét évre 213 milliárd euró lesz (szem­ben az Európai Bizottság által javasolt 239 milliárddal, illet­ve az 1999-es szinten befa­gyasztani akaró tagországok követelésével, amelynél csak 200 milliárd lett volna a vég­összeg). A strukturális alapok rendelkezésre álló összege hét évre 195 milliárd euró, a ko­héziós alap 18 milliárd euró. Alapelvként rögzítették, hogy a befizetések nagysága nem haladhatja meg az EU nemzeti össztermék (GNP) 1,27 százalékát, azaz a már Edinburghban 1992-ben meg­szabott limitet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom