Délmagyarország, 1999. április (89. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-16 / 88. szám

6 RIPORT PÉNTEK, 1999. ÁPR. 16. • Sok az iskola, kevés a „mazsola" Mi mennyi a tanpályán? Sok az eszkimó, kevés a fóka - állítják egybe­hangzóan a szegedi autó­siskolák vezetői. A rend­szerváltás elátt három helyen, az ATI-nál, az MHSZ-nél és az autóklub­nál képezték azokat, akik jogosítványt akartak sze­rezni. Ma Szegeden húsz­egynéhány autósiskola működik, amelyek több­ségében 1000-1300 forint közötti az óradíj. Néhány hónappal ezeláttig nem volt igazán kiélezett ár­verseny az autósiskolák között, mondhatni: beállt a piac. Idén év elején azonban néhányan rob­Csongrád megyében jelen­leg körülbelül hatvan, ebből Szegeden húszegynéhány autósiskola működik. A rend­szerváltás után, az autósisko­lák számának növekedésével, megszűnt a korábbi képzőhe­lyek, az ATI, az MHSZ és az autóklub monopóliuma. Min­dezek ellenére a szakemberek véleménye szerint 1995-ig kie­gyensúlyozott volt a piac. Az érdekeltek normális módon meg tudtak élni a munkájuk­ból. A pedagógus elbocsátások nyomán azonban újabb és újabb autósiskolák alakultak. Jöttek az ejtőernyősök, akik­nek a kvalitását és szakmához való hozzáállását megkérdője­lezik a (tan)pályán régebb óta jelenlévők. Miközben egyre többen szerettek volna megélni a gépjármű-oktatásból, a de­mográfiai hullám következté­ben egyre kevesebb középis­kolás - akik a tanulni vágyók 70 százalékát alkotják - jelent­kezett az autósiskolákban. Mindehhez hozzájárult még az is, hogy a jogosítvány meg­szerzése, magas, 50-60 ezer forintos ára miatt, luxus dolog­ként jelentkezett a családoknál. A szorító körülmények elle­nére a piac mégis beállt, nem volt árverseny az autósiskolák között. Egészen 1999 elejéig. Iskolák mennek tönkre A Csillag Autósiskola ­amely 10-15 oktatót foglal­koztat - tizedik születésnapja alkalmából nemrégiben akciót hirdetett. A Csillagnál a teljes körű B kategóriás tanfolyam díja 34 900 forint helyett csak 24 900 forint. Az akció április elsejétől június 30-ig tart, de a kedvezményt egészen az év végéig vehetik igénybe a ta­nulók. Mindez annyit tesz, hogy míg korábban 1000­1300, addig most 900 forintba Gyakorlati óra a tanpályán. Megannyi T-ádé nyomja a gázt... (Fotó: Karnok Csaba) kerül egy gyakorlati, vezetési óra. Orosz János, a Csillag ügyvezető igazgatója - aki 12 évig volt az MHSZ megyei igazgatója - megegyezett az oktatóival a 900 forintos óra­díjban, amiből az oktatók 700, az iskola pedig 200 forintot kap. Orosz jól tudja, hogy a magasabb óradíj is csak a má­ról holnapra való megélhetést biztosította az oktatóinak, de lépnie kellett, hiszen mások is levitték az óradíjaikat. A TAH-ATI és a Kovács Autós­iskola például 900 forintra vitte le az óradíjat az év ele­jén, mtg a Csiszár Autósisko­la óriási áresést jelentett be húsvétra. - A 10. születésna­punk alkalmából miért ne ad­nék kedvezményt? - kérdi az ügyvezető igazgató. - Mások is leszállították az áraikat, s akkor senki sem elégedetlen­kedett, senki sem zúgolódott, senki sem fordult a sajtóhoz! Orosz János március 19-én - amikor béralkut szeretett volna kötni az érdekeltekkel ­tett egy ajánlatot, amely sze­rint az oktatók kapják meg havonta a minimálbér két és félszeresét, ami körülbelül 50 ezer forint. Ezt azonban a je­lenlévő autósiskolák tulajdo­nosai és a gépjárműoktatók elutasították. Az ügyvezető igazgató elmondta: 1998 vé­gén elindult egy olyan folya­mat, amely rendkívül sarkossá tette a piaci versenyt, s meglá­tása szerint 2000-ig nagyon erős szelekció lesz az autósis­kolák között. - Ebben a ver­senyben lesznek, akik tönkre­mennek, de ez törvényszerű. Orosz János úgy véli, hogy inkább az oktatás színvonalá­ban kellene versenyezniük az autósiskoláknak, nem pedig az árakban. Feleannyiért dolgozni? Kónya István 24 évig dol­gozott az ATI-nál oktatóként. Ma is annak vallja magát, at­tól függetlenül, hogy tavaly megalapította a Volkswagen névre keresztelt autósiskolá­ját. - Egyszemélyes vállalko­zás az enyém, azaz én vagyok a tulajdonos és a beosztott. Kónya István abban látja a legfőbb problémát, hogy ke­vés a tanulóvezető, akikért az utóbbi időben egyre többen harcolnak tisztességtelen esz­közökkel. Szerinte ilyen tisz­tességtelen eszköz az óradíjak árának lejjebb vitele, vagy az autósiskolák által megveszte­getett középiskolák ügye. A szegedi autósiskolák három­negyedében, négyötödében 1000-1300 forint között mo­zog, mozgott az óradíj. Ennek az összegnek a 60-70 százalé­ka az oktatóké, a maradék pe­dig az autósiskoláké. Kónya István elmesélte: március 19­én, a Csillag Autósiskolába összehívott tanácskozáson el­hangzott egy olyan javaslat, hogy az óradíjakat emeljék fel egységesen 1400 vagy 1500 forintra. Mégpedig azért, hogy az iskolák között ne le­gyen árverseny, s a nagyob­bak ne hozzák nehéz helyzet­be a kisebbeket. Néhány autós­iskola azonban, főleg a kiseb­bek, nem fogadták el az indít­ványt, s úgy döntöttek: a jö­vőben is alacsonyabb áron ok­tatnak. Erre a nagyobbak kilá­tásba helyezték, hogy az óra­díjaikat az alacsony áron ok­tató kisebb autósiskolák alá viszik. Kónya István - aki egyébként 1000 forintért ad egy órát - úgy véli: ezzel a döntéssel a viszonylagosan beállt piacot robbantották fel. Ha ugyanis a kicsik felemelik az óradíjaikat 1400-1500 fo­rintra, akkor kevesebb tanuló­juk lesz, aminek következté­ben előbb vagy utóbb tönkre­mennek. Ha viszont a nagyok alámennek a kisebb iskolák­nak, akkor a tanulók elvándo­rolnak tőlük, aminek követ­keztében szintén becsukhatják a boltot. A kérdés csak az: hajlandóak-e az oktatók 3-600 forintért, tehát feleannyiért dolgozni, mint eddig? A tanulók örülnek A Victória Autósiskolánál dolgozó Bóna Vilmos 5-600 forintért valószínűleg nem ok­tat, mert, mint mondja, ennyi pénzből egész egyszerűen nem tudja fenntartani az egy­éves Volkswagen Pólóját. S már sorolja is, mit kellene eb­ből a pénzből kifizetnie: üzemanyag, szervizelés, al­katrész, tb, adó. - így is az amortizációból élünk! - fakad ki a fiatal oktató, aki szerint a rossz kocsikkal dolgozó nyugdíjasok verik le az ára­kat, mert nekik nem kell tb-t, adót fizetni, így 5-600 forin­tért is vállalnak órát. Bóna Vilmos úgy tudja, hogy a Vic­tória május elsejétől ad majd kedvezményt. A cége 700 fo­rintos óradíjjal számol. - Ha ez bejön, nem tudom, mi lesz. Vagy eladom az autóm, s ve­szek egy öreg Ladát, s azon folytatom, vagy abbahagyom. Úgy tudom egyébként, hogy csak az alapóra lesz 700, a pótóra továbbra is 1200forint marad, s tudja, a kötelező 25 óra csak annak elég, aki előt­te már vezetett autót. Az biz­tos, hogy a szervókormányos Pólóval elég 10-12 óra rutin, a Ladával viszont legalább 20-25 óra kell. Az egészben az a szomorú, közli az oktató, hogy bár most is közel 180 órát oktatok havonta, mert rengeteg a tanulóm, rosszab­bul keresek, mint négy évvel ezelőtt. Azt kellene csinálni, mint Veszprém megyében. Ott egységesen 1500 forint az óradíj, amiből 1100 forintot kap az oktató. A tanulók természetesen örömmel fogadták, hogy vá­logathatnak az olcsóbbnál ol­csóbb autósiskolák között, hi­szen nekik sem mindegy, hogy 1300, 900 vagy 700 fo­rintért vesznek órát. Raskó Enikő, aki a napokban vizsgá­zott le, elmondta: bár ő 1300 forintért vett órát, s elégedett volt a színvonallal, sajnálja, hogy nem most kezdte el a vezetést. Enikőnek közel 60 ezer forintjába került a jogo­sítvány. De megvan, lobogtat­ja boldogan, s ez a lényeg! Majd beült az autójába, kup­lungolt, egyes fokozatba rakta a sebváltót és kis gázzal elin­dult. Ahogyan az a nagy­könyvben megvan írva. Szabá C. Szilárd Az érintettek és érdek­védelmi szervezeteik már másfél évtizede lobbyz­tak egy átfogó törvény megszületéséért. Az elá­zó kormányzat utolsó parlamenti ülésén végre megszületett az esély­egyenlőségi törvény, amely a magyarországi fogyatékos emberek jo­gait, az egészséges tár­sadalomba integrálódá­sának keretszabályait rögzíti. A Szegedi Mozgássérültek Alternatív Egyesülete szer­dán azzal a szándékkal hívta Szegedre a Szociális és Csa­ládügyi Minisztérium mun­katársát, Kogon Károlyt, hogy „első kézből" hallhassa­nak az új keletű törvényről a fogyatékos szervezetek veze­tői és a fogyatékos gyerme­• A fogyatékosok jogairól Esélyegyenlőség ­pozitív diszkrimináció kek szülei. Az esélyegyenlő­ségi törvény, amelynek min­tái a világ fejlett demokráciá­iban már régóta léteznek, Magyarországon tavaly már­cius 16-án született meg, s ez év január elsejétől lépett élet­be. A célja, hogy többletszol­gáltatással biztosítsa a fogya­tékos emberek pozitív diszk­riminációját, ami lehetővé te­szi számukra a teljes értékű emberi életet. Magyarországon évtizede­ken át jellemző volt a fogya­tékos emberek szegregációja, kirekesztése, aminek „kitű­nő", máig élő eszköze az in­tézeti elhelyezés. A sérült emberek javára hozott tör­vénnyel az akadályokat akar­ják elhárítani az önálló embe­ri élet útjából. S korántsem csak fizikai akadályokról van szó, mint amilyenek például a tolókocsival megközelíthe­tetlen középületek, hanem a magyar mentalitás, gondol­kodásmód, társadalmi szem­lélet, miszerint az egészsé­ges, a sérült embertől elhatá­rolja magát, rosszabb esetben elkülönítése mellett voksol. Ennek, a szélsőséges példája­képpen említette Kogon a Csongrád megyei Derekegy­házán a napokban történte­ket. A törvényhez most ké­szülő fogyatékosügyi cselek­vési program egyik hangsú­lyos pontja éppen ezért a tár­sadalmi közgondolkodás po­zitív irányban történő meg­változtatása, ami vélhetően a legnehezebben megvalósítha­tó programpont. A másik lé­nyeges eleme a szakmai sza­bályok meghatározása a kü­lönböző szolgáltatók számá­ra. Annak rögzítése, hogy mi a teendője a közlekedési tár­cának, az egészségügynek, a médiának, mit kell átalakítani a közterületeken, a közintéz­ményekben, az oktatásban ahhoz, hogy a fogyatékosok útjából elháruljanak az aka­dályok. Egyelőre az még tisz­tázatlan, hogy a helyi szinte­ken, a településeken, kik le­gyenek felelősei az esély­egyenlőségi törvény mara­déktalan végrehajtásának. Budapesten már megalakult a fogyatékosügyi bizottság, amely követendő példa lehet a nagyvárosok számára. Az mindenesetre biztos, hogy az esélyegyenlőségi törvény, il­letve a hozzátartozó program teljes körű és tökéletes meg­valósulása igen hosszú folya­matot feltételez. K. K. • ECDL: a számítógépes írástudás Nemzetközi vizsgaközpont a SZÉF-en A szegedi élelmiszer­ipari főiskola megkapta a jogot, hogy ECDL-vizsga­központként működhes­sen. Ez azt jelenti, hogy a főiskola tanfolyamokat szervezhet az egységes európai számítógép-hasz­nálói bizonyítvány, az ECDL megszerzésére, és vizsgáztathat is. Ezzel je­lentősen nőhetnek a ná­luk végzettek munkaerő­piaci esélyei. Az ECDL az EU által tá­mogatott, egységes európai számítógép-használói bizo­nyítvány, mely az informati­kai felhasználói ismereteket hivatott igazolni. Vagyis ha­sonló az autóvezetői képessé­geket tanúsító nemzetközi jo­gosítványhoz. A? egységes mércét és a tudást igazoló do­kumentumot Európa 18 álla­mában használják és ismerik el. Bár Magyarországon még nem sokan, csak 2368-an sze­rezték meg az ECDL-t, a munkaerőpiacon már előnyt jelent, ha valaki igazolni tud­ja: európai mércével mérhe­tők számítógép-felhasználói ismeretei. Nem egy multina­cionális vállalat írta elő mun­katársai számára az ECDL megszerzését. Ebből kiindulva határozta el a szegedi élelmiszeripari főiskola, hogy hallgatóinak nemcsak számítástechnikai is­mereteket ad, hanem - ha a hallgatók megütik a kívánt mércét és sikerrel teszik le a vizsgát - nemzetközi bizo­nyítványt is. A SZÉF elindí­totta az akkreditációt, és az ezért országosan felelős szer­vezettől, a Neumann János Számítógéptudományi Tár­saságtól megkapta a felhatal­mazást, hogy ECDL vizsga­központként működhessen. Ez azt jelenti, hogy a főisko­lán tanfolyamokat szervezhet­nek a bizonyítvány megszer­zésére és vizsgáztathatnak is. Mint Nagy Elemérné tan­szék- és vizsgaközpont-vezető elmondta, a főiskola képzésé­ben igen nagy szerepet játszik a számítástechnika, hiszen a végzettek nagy része olyan munkakörökben helyezkedik el, ahol legalább felhasználói szintű ismeretekre szükség van. Nem véletlen, hogy a SZÉF-es hallgatók szép ered­ményeket émek el a különbö­ző országos számítástechnikai versenyeken. Ismerve az ECDL követelményeit úgy látták, hogy azok a hallgatók, akik komolyan veszik a főis­kolai informatikai stúdiumo­kat, külön tanfolyam nélkül is alkalmasak a nemzetközi bi­zonyítvány megszerzésére, így, a megfelelő vizsga letéte­le után, a főiskolai oklevelet az ECDL-lel kiegészítve min­denképpen javulnak a SZÉF­en végzettek munkaerőpiaci esélyei. A vizsgaközpontban ter­mészetesen nemcsak a főisko­la hallgatói szerezhetik meg a számítógépes bizonyítványt. A hamarosan induló önköltsé­ges tanfolyamok nyitottak lesznek, azokra bárki jelent­kezhet. Tekintettel arra, hogy az ECDL nem íija eló a meg­követelt ismeretek megszerzé­sének módját, a kurzusok el­végzése nélkül, korábban megszerzett ismeretek alapján is lehet vizsgára jelentkezni. K. G. Az áprilisi Tiszatáj Az immár élö klasszi­kusnak számító, London­ban alkotó Határ Gyózá verseitói, a Puerto Ricá­ban élö Ferdinandy György novelláján át Ve­kerdi László elgondolkod­tato tanulmányáig áprilisi számában is sokféle ol­vasnivalót kíván a szege­di irodalmi folyóirat, a Ti­szatáj. Határ Győző stílusbravúr­nak is beillő két „kétnyelvű" költeményével - Bölcsesség és Óda kiéneklésre - indul az áprilisi Tiszatáj. A lírai össze­állításban Vörös István, Szöl­lősi Zoltán verseit, valamint Caius Licinius Calvus római szónok és költő verstöredékeit olvashatjuk Kovács András Ferenc tollából. Ferdinandy György Fortuna szekerén és Szathmári István Augusztus, október című novellája mellett Csíki László hangjátékát is közli a lap. Az egyhangúság eszményéről Margittai Gábor írt esszét. A Néző rovatban Szőke Katalin Galgóczy Ár­pád orosz és ukrán műfordítá­sait méltatja, amelyekből ízelí­tőt is ad a folyóirat: Vlagyimir Szalavjov, Makszimilián Vo­losin, Marina Cvetájeva és Leszja Ukrainka néhány ver­sének magyar fordítását közli. A „Honnan jövünk? Mik va­gyunk? Hová megyünk?" so­rozatban ezúttal Vekerdi Lász­ló publikál tanulmányt Helyi gondok - világösszefüggések árnyékában címmel. A Kritika rovatban Gion Nándor: Jéghe­gyen, szalmakalapban című elbeszéléskötetét Pécsi Györ­gyi, Tolcsvai Nagy Gábor nemrégiben megjelent Nagy László-monográfiáját Büky László mutatja be. A Szeged­könyvek sorozatban megjelent Árpád elótt és után (Tanulmá­nyok a magyarság és hazája korai történetéről) című köte­tet Szer és ország című írásá­ban Szabados György ismerte­ti. „A Tisza-parton mit kere­sek?" interjúsorozatban ezúttal a Szegedért Alapítvány idei művészeti díjasa, Juronics Ta­más táncos-koreográfus szólal meg. Az interjúhoz is kapcso­lódva Révész Róbert Szegedi Kortárs Balett előadásairól ké­szített fotói illusztrálják a fo­lyóiratot. A Diákmellékletben A Kidron patakon túl címmel Vadai István Pilinszky János Négysorosát elemzi. H. Zs. Multinacionális cég Csongrád megyei épülő hálózata KERES 2 fő vezetőt évi 3 millió forintos jövedelemmel, 8 fő cégképviselőt Szeged, Makó, Mórahalom, Kistelek. Hódmezővásárhely, Szentes városból, illetve térségéből, évi 2 millió forintos jövedelemmel. A jelentkezések sorrendjében szelekeiós teszteket postázunk. Jelentkezésében, kérem, jelölje meg, hogy vezetői, cégképviselői vagy mindkét álláslehetőségre pályázik. Válaszát „Zöld át 1783" jeligére a Sajtóházba várjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom