Délmagyarország, 1999. április (89. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-16 / 88. szám

PÉNTEK, 1999. ÁPR. 16. KITEKINTŐ 7 Kedves Környékbéliek! jkjem sok idői hagy a tétlenségre az idei tavasz. I V Még szinte föl se száradtak a belvizek, ki sem heverhettük a csatornák okozta vízisokkot, máris elő kellett venni a gumicsövet, rá a spriccelőszórót és add neki: hadd szokja! Jöjjön az új víz. Bár volt a régiből is, de mint látjuk: nincs az a sok, ami egyszer el ne fogyna. Ha már a soknál tartunk, nem tudom, Önök így látják-e, de a balástyai fóliabirodalom már Csengelétől Szatymazig ér. S támadhat olyan érzése az embernek, hogy a határ valósággal kirántotta az embereket az otthonukból és a fákat metszet, szőlőt kapáltat, krumplit vettet. Csakhogy tudjuk, ezt nem a határ teszi, hanem a határát alakító, dolgos, szorgos ember... Kár lenne kedvüket venni! Pedig, sajnos, történnek olyan dolgok, ami csöppet gondolkodóba ejthet mindnyájunkat. Itt van mindjárt a szomszéd ország háborúja. Megmondom őszintén, éjjelente, amikor „morog fölöttünk az ég", elönt bennünket a tompa moraj, kicsit kiszolgáltatottnak érzem magam. Mit tehetünk? S mit tehetnek a szomszéd falvak, tanyák emberei? A dolgosak, a szorgoskodók... Nem veszünk röla tudomást?! Vagy éppen a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítunk neki?! A választ fogalmazhatjuk éppen locsolás, kapálás, vagy permetezés közben. (Lehet, hogy akinek ez nem dolga, sokkal elfogadhatóbb javaslattal állna elő, mint az, vagy azok, akiket ezért fizetnek.) Gondolom nem állok messze az Önök véleményétől, ha azt mondom: ember embernek sose legyen ellensége! És azzal is tisztában vagyunk mindnyájan, hogy eddig inkább az ellenségeskedés volt a jellemző. Ha a természet békén hagy bennünket - mostanában ez nem igazán fogható rá -, akkor jövünk mi gyarló emberek és össze-vissza keverjük a dolgokat. Háborúzunk, igába kényszerítünk másokat. r» zerencsére az oldalunk nem erről szól, olvassák is U úgy, mintha ez egy kincs volna. Erre való tekintettel kíván békés köznapokat: JL Zsombón is csattog a metszöolló Tanszakok a sándorfalvi művelődési házban Beköltözött a furbic Csengele A színjátszó tanszak diákjai - próba közben. (Fotó: Gyenes Kálmán) Lajkó Istvánék az öszibarackfákat metszik. (Fotó: Gyenes Kálmán) A tavasz tüneményszép jelenségéhez is magyarázat kell. bájunk egyik legrejtélyesebb gyümölcsfája őszibarackot tetont, már amikor terem, és akkor csattog ágai között legjobban a metszőolló, amikor vifágzik. A gyanútlan idegen emberi kegyetlenségnek fogja tol, pedig kemény ráció húzótok mögötte. Mindenféle vírós fertőzés fenyegeti ezt az érzékeny gyümölcsöt, legbiztosabban az védekezik ellene, aki toegvárja, amíg megindul "•Jenné a tavaszi nedvkeringés, ^hogy elvágott ujjunkból kimossa a fertőzést a vér, ugyanúgy gátolja meg behatolását a fa sebébe is a kikelet nedve. Lajkó Istvánék virágban pompázó őszibarackosban metszik Zsombón fazonra fáikat, és bizakodnak a jó termésben. Most hetedik évesek, ez lenne az első jó termő esztendő. Csak el ne kiabáljuk. - Akkor szokott elfagyni, amikor már olyan rajta a barack, mint az ujjam vége — mondja Pista bácsi. Ettől mentse meg a termelőket a tavasz istene! H. D. Időbe telne, mire előkeresném, mikor jártam utoljára a sándorfalvi művelődési házban. Budai Sándorra emlékeztünk, a nagyhírű citerásra, a kegyelet hangján szóltam akkor. Olyan nagyon másról nem is szólhattam volna, mélypontján volt a kultúrának ez a háza is, ugyanúgy, mint a többi. A kíváncsiság vitt be a napokban, megtudni, merre változott azóta a világ. Lehet jó is, amit láttam, lehet csupán átmeneti állapot, mint sok minden manapság kicsike hazánkban, de hogy figyelemre méltó, az biztos. Felelősséggel ennél többet nem mondhatok. Az igazgatónő, Pataki Zsuzsa azzal kezdte beszélgetésünket, itteni működésének tíz éve alatt konstrukciós változások történtek. A korábbi képzettségi rendelet szerint elvégezte ő is a szegedi tanárképző főiskola közművelődési szakát, megtapasztalta hiányát is annak, hogy. az elméleti képzéshez G

yerekként, ha vágyakozni kellett, beleadtunk apaitanyait, hogy az apai föld, a Nagypart, egy reggelre tűnjön el a föld színéről, mert sokkal kellemesebb dolgokkal is tudtuk volna múlatni a napot, mintsem az ősi birtok életben tartására rendelten, kapálni, permetezni. Naná, hogy ilyesmi, akkoriban meg nem történhetett. Még akkor sem, amikor már elért hozzánk a téeszcsé és magáévá tette még a Kislapost is. A Nagyparton sült az apai föld a nyár melegében, nem termett az nagyon semmit, és még csak azt se mondhattuk, hogy emiatt süljön ki a szeme annak, aki ezt így kitalálta, mert örökség volt. Később, amikor már alkalmakként meghallottuk mások Jöldet dicsőítő hangját, azokét, akik kocsit, ekét, jószágot állítottak a birtok szolgálatába, hogy a nevén nevezett Vasútoldal, Fináncföld, az élet igazi magja legyen, magunk is belegondoltunk: a nagymama évekig koplalt, hogy pár öllel odébb vihesse az ősök mezsgyéjét! egymástól kérdeztük, gyerekek: Miért hozta nekünk a még annyi gyakorlati foglalkozás se járul, mint a tanár szakosok iskolai tevékenysége, mégis hasznos volt a négy esztendő, mert legalább találkozhatott a hasonló gondokkal küszködő többi népművelővel. Egymástól lesték el a hasznosítható ötleteket. - Az utóbbi három évben lényegesen átalakult az itteni munka, a kábeltelevízió központja is itt van, és a művészeti iskola is itt működik. • Nekem ez lenne az újdonság. - Több tanszakunk működik. • Viccelni teszik? Tanszakok, a művelődési házban? - Színjátszó tanszakunkra 5 évestől 21 évesig járnak, és Molnár Józsefné tanítónő vezeti. A zenei tanszaknak több tagozata is van, zongorát Deák Tibor és Szimon Erika tanít, furulyát Kálmán János, gitárt Rossu Tivadar, a magánének-szak pedig Andrejcsik István vezetésével működik. • Operaénekes akar lenni, aki az utóbbira jár? - Egy fiú és öt leány, de nem hiszem, hogy ilyen ambíciójuk lenne. Szeretnek énekelni. Külön vannak természetesen a citerások, talán a híres-neves Budai Sándoregyüttes utánpótlását adják majd. A képzőművészeti tanszaknak festői, grafikai és kerámia tagozata van, Balogh Orsolya és Török Zsuzsa a vezetőjük. A tánc tanszakon modern táncokat tanít Józsa Magda, néptáncot Csókási Csaba, társastáncot Zsilák Zsuzsanna és Palánkai László. Kétszázötvenen járnak a művészeti iskolánkba. Egészen furcsa kezdeményezésre alakult meg Szépasszonyok névvel az aszszonytánc-csoport. • Vigyázat! A néprajzban a szépasszony boszorkányt jelent. - Még inkább találó a nevük. Arra szerveződtek, hogy a böllérbálon megtáncoltassák a bölléreket, és utána együtt is maradtak. Es itt működik a nyugdíjasok klubja is. 0 Tudja, mi a furbic? - Bár sándorfalvi vagyok magam is, mint a legtöbb csoportvezető, de még nem hallottam. • Iker ökör a furbicon címmel írtam valamikor arról, hogy az utcasarkon gyülekeztek beszélgetésre a nyugdíjasok. A házcsoport, háztömb régies neve a furbic. Beköltözött tehát ez is a művelődési házba? - És működik a nagycsaládosok egyesülete, a testedző terem, és van asszonytorna is. Nálunk bálok vannak, nem diszkó, és gyakran rendezünk komolyzenei koncerteket is. • Merjem kérdezni? •Honnan van erre mindre pénz? - Fönntartásunkról az önkormányzat gondoskodik, mi viszont vállaltuk, hogy megőrizzük, sőt állandóan javítjuk a művelődési ház állagát. Mindenki tudja, öreg az épület, valamikor kocsma volt, de a falakon belül erre semmi nem emlékeztet már. Eddig legalább kétmillió forintot fordítottunk rá. • Hej, pedig se sok helyen hajlott el a kultúra háza a „kocsmásitás" irányába. - Eddig ezt is megúsztuk. Horváth Dezső keztek. Azóta hordják! Viszik! AzJ a főidet, amelyet nem igazán szerettünk, amely miatt megpróbáltatásokat kellett viselnünk. Amiért a nagymama koplalt, az apám meg még Barcikát is megjárta, merthogy nem termett elegendőt a beadásra. Most, mikor a homokkal púpozott dömperek könnyedén húznak el mellettem, saját szememmel láthatom, hogy tényleg tűnőben a Nagypart. A behemót gépek könnyedén bánnak a szilaj homokkal. Kiemelik, s billenők más tájék laposára. Igy lelem meg a szőlőben felejtett kisbicskát a mórahalmi focipályán, a horolóreszelő vaskarikáját a Maty-éri vízvezetőnél. A

lőcsös kocsi rozsdás szegét meg a valamikori gurulókarikát, amelyet hosszú dróttal Juttattunk. Szedegethetem szóródtatott múltam. Tudom, már semmi közöm a hajdani szőlőnk földjéhez, mégis olyan érzés fog el, mikor a markoló megmeríti a kanalát, s vasfogával harapja a Nagypartot, mintha belőlem is szakadna egy darab. M. T. • Munkatársunktál Az idén második alkalommal rendezik meg a Csongrád megyei falusi művészeti iskolák találkozóját. A rendezvény két részből áll, az első holnap, szombaton 10 órától a csengelei faluházban kezdődik. A találkozón a résztvevő iskolák diákjai egyéni és csoportos zene-, tánc- és színművészeti produkciókat mutatnak be. A műsorok délután 3 óráig tartanak, majd az érdeklődők táncházon vehetnek részt. Míg a közönség próbálgatja különféle tánclépéseket, addig a zsűri eldönti, mely iskolák produkciója volt a legjobb. A találkozó második részét május 7-én Balástyán tartják, itt az iskolások munkáiból nyílt kiállítást tekinthetik meg az érdeklődők. Kübekháza • Munkatársunktól A kübekházi általános iskolában ma, pénteken 16.30tól vers- és mesemondó versenyt rendeznek. A mára már hagyománnyá vált megmérettetésen kübekházi óvodások és általános iskolások mérik össze tudásukat öt korcsoportban. A selejtezőket kedden bonyolították le, ahonnan minden csoportból öt-öt gyerek jutott tovább a mai döntőbe. Sándorfalva • Munkatársunktól Április 20-án, kedden délután három órakor képviselő-testületi ülést tartanak Sándorfalván. A megbeszélésen többek között szó lesz a település közbiztonsági helyzetéről, a gondozási központ és a bölcsőde működéséről. Ezenkívül a képviselők megvitatják a falunapi rendezvény programját és eldöntik ki vagy kik kapjanak díszpolgári címet. A gondozási központ és a bölcsőde működéséről Darázs Sándor polgármester számol be a képviselőknek. Egyik intézmény kihasználtsága sem megfelelő, de szükség van mindkettőre. A bölcsődébe és a napközis otthonos központba is 17-20 főt gondoznak. A sándorfalviak inkább az otthoni ápolást részesítik előnyben, ezért kevesen veszik igénybe a gondozási központ szolgáltatásait. Zákányszék • Munkatársunktál Az idén ünnepli a Zákányszéki Parasztkórus a 35, a Nefelejcs Citerazenekar pedig a 25 éves fennállását. Ebből az alkalomból holnap, pénteken 18 órától jubileumi hangversenyre várják az érdeklődőket a zákányszéki művelődési házban. A polgármester, dr. Kovács József köszöntője után a Monoki Lajos vezette parasztkórus és citerazenekar műsora következik. A repertoárjuk igen széles, a dél-alföldi népdaloktól kezdve egészen a magyar és latin nyelvű egyházi énekekig minden szerepel benne. A hangversenyen a Hódmezővásárhelyi Városi Vegyes Kar is fellép Győri Sára vezényletével. A koncerten zongorán közreműködik dr. Dombiné dr. Kemény Erzsébet. A műsor után bált rendeznek a sportc sarnokban. NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, "'RDETÉSÉT FELADHATJA A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, Fó út 88. Tel.: 62/269-397. Balástya, Felszabadulás u. 10. Tel : 62/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer. Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜlLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Ullés. Fogarasl u. t. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány. Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-23!. Forráskút, Ú| u. I. Tel.: 62/287-156. Öttömös, Rúzsai u. I. Tel : 62/296-623. Pusztamérges, Tolbuhln u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, F<5 u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, s*«tymaz, Dézsa Gy. u. Z5-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó. Felszabadulás u 104. Tel.: 62/255-504. Nagyparton Ahol szöló termett... (Fotó: Gyenes Kálmán) Nagypartot? Idővel arra is fény derült, hogy akiért tette, az szívesebben hegedült volna, mintsem a tejelő Pirók tehenet törje járomba e föld kedvéért. Mivel errefelé az emberek tényleg nem élhettek muzsikaszóval, az apánk időnek teltével a Nagypart tetejét megforgatta, abba tízezer tőke szőlőt, s hozzá tízsoronként gyümölcsfát ültetett. Velünk gondozta s becsültette, mindazért, hogy a termésből mindig jusson amennyi kell, a fölösleg pedig tudományra, zeneszóra cserélődjék. (Amint a történelmünk közelmúltja igazolja, nem teljesen az apai elgondolás szerint alakultak a dolgok.) Most már mondhatnám, hogy a téeszes hányattatás után a Nagypart ismét a régi formájában pompáz, de nem Igy igaz Miközben elvették, tönkrement virágzása, gödrei kélet-