Délmagyarország, 1999. április (89. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-09 / 82. szám

PÉNTEK, 1999. ÁPR. 9. KITEKINTŐ 7 Kedves Kii TTúsvét teltével erősödhetett mindnyájukban, hogy ÍI még nincs veszve minden az ünnepet illetően. Némi járatással ugyan, de beindult annak gépezete. Szórta kölnijét, spriccelte vizét, fogyasztotta étkét s vette magához csecsebecséit a locsolkodó népség. A legyűrt tojások, szeletelt sonkák, főtt kolbászok számáról nem húztunk strigulát - jól is néznénk ki, ha számolni kéne valamelyik hivatalos szervnek - de, ahogy a magamfajta jóétvágyú honfitársaimat ismerem: nincs szégyenkezni valónk! Bizonyára az italozás terén sem állottunk hadilábon, hiszen, amint utólag hallani lehetett, számolatlanul gurultak le a gégéken a kis és nagyfröccsök, apadtak a poharak sörei, s itt-ott némi tömény is gyorsított. Ettünk, ittunk, vígságokba merülten virágozódtunk! Ennek volt a napja... Mindazért, persze, hogy jöhessen utána a Nagy Megtisztulás. A húsvét utáni szent fogadalom! Mert mérget mernék rá venni, hogy nem vagyok az egyetlen, aki eljutott arra a mindenképp helyes, de semmiképp se kellemes elhatározásra, hogy most már aztán, tényleg fölhagy a mértéktelenséggel. Jó volt, szép volt, finom volt, de azért mindennek van határa. Pár nap alatt foleszegetni egy kiadós hátsó sonkát - hát, hogy is mondjam? Nem éppen a lege Italaltabb fogyókúrázó módozat. Apránként bekebelezni két tyúkalja tojást? Nem biztos, hogy ez viszi el a szervezetből a koleszterint. Megiszogatni - mégha némi segédlettel s épp a biztos emésztés kedvéért - több láda sört, nagykanna bort? Hááát...? A feledésnek, a lazulásnak más eszközei is lehetségesek. Akkor - kérdezhetnék ezek után - milyen legyen a mi ünnepünk? Virágtalan? Komor? Éhezős? No, ettől tényleg mentsen mindnyájunkat a húsvétok istene... M

aradjunk annyiban a héten is, hogy olvassák oldalunkat, hiszen nem tegnapi a felismerés: apadó hasssal beszélhetünk igazán a kenyerünkről... J^^jerXKttti^) A vidám öregségért Az ezredforduló előtti utolsó esztendő az «ldösek éve". A Csongrád megyei tisztiorvosi szolgálat ebből az alkalomból április 7-én, az Egészségügyi világnapon, Kisteleken, az 'dósek Otthonában rendezett egész napos programsorozatot, melynek tornája az időskori aktivitás volt. Nemcsak a fiataloknak kell magtanulniuk tisztelni a kort. Magyarországon az idősek Sem tudják, hogyan kamatoz'athatják az életük során összegyűlt tapasztalataikat, amelyekre igen nagy szükség Van. Ám ha nincs testi egészig, mit sem ér a szellemi frissesség. Tudják ezt a megyei tisztiorvosi szolgálat munkatársai is, akik az Időseknek ajánlott évben, az32 1999-ben, az Egészségügyi v'lágnap apropóján szűréssel, es életmód-tanácsadással egybekötött egészségnapot szereztek a kisteleki Idősek Otthonában. Ahogyan azt dr. Tombácz fauzsannától, az ÁNTSZ osztályvezetőjétől, a rendezvény e8yik szervezőjétől megtudok, a magyarországi idős emberek egészségi állapota sokkal rosszabb, mint az európai átlag. Az okokat lehetne sorolni, ám fontosabb, hogy a tarthatatlan állapotra megoldást találjanak. Tombácz Zsuzsanna szerint még időskorban sem késő az életmódváltás. Erről próbálták meggyőzni a kisteleki időseket a szakemberek. A programsorozatban a fül-orr-gége lés bőrgyógyászati szűrések mellett vércukorszint mérést is végeztek, az ANTSZ járványügyi szakembere, dr. Király Klára pedig előadásában tájékoztatta a számos érdeklődőt, milyen veszélyektől kell óvakodniuk. Természetesen kitért a tetanusz okozta problémákra, és az időskori tetanuszoltás szükségességére is. Bencsik Klára, a Budapestről meghívott táplálkozástudományi szakember már kellemesebb témát választott: a reformkonyha rejtelmeibe avatta be a kíváncsiskodókat. Finomságokról természetesen nem elég beszélni, meg is kell ízlelni a gasztronómia ínyencségeit. Erre természetesen lehetőség is nyílott, hiszen az otthon lakói a reform-receptekből remekeltek. K. B. NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHATJA A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, F6 út 88. Tel.: 62/269-397. Balástya. Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengele. Fetsiabadulás út 12. Tel.: 62/286+131. Ópusztaszer, Komócsin 2. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, üllés. Fogáras! u. 1. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány. Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, Ü| u. 1. Tel.: 62/287-156. Öttömös, Rúzsai u. I. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhln u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, fó u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. Z5-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó. Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504. • A vezető nem hagyta magára az embereket Kisvárosi (sár)dagasztás Halálhírét keltettük a minap kisteleki kenyérgyárnak. S ha gyárra is igaz a régi bölcselet - akkor hoszú életű lesz majd a Jójárt és Társa Betéti Társaság, merthogy a kisteleki kenyérgyár, ha nevében holt is, de munkájában még mozgékony. Atpofozva, de él. Szinte családi vállalkozás lett, Jójártéké. Hogy jól járt-e József karbantartó és Ágnes pék, - amiért, mint férj és feleség vállalták a rendszer váltásából szükségeltetett változást s nevükre vették a régi gyárat - azt majd az idő dönti el. Esztendővel a kezdet után is azt mondják: „Csináljuk! Igyekszünk jó kenyeret sütni." Mi sül ki ebből? Kíváncsiak lettünk, hiszen a kisteleki kenyérgyár majdhogynem utolsó bástyája volt a szocialistának nevezett világunknak. Mondják, hogy aki csak tehette, elsummantotta ott a tisztességes munkát. Az új társulási forma nevében már kapitalista. Mindent a pénz uralmának, a gonosz haszonnak kéne alárendelnie. A kettő rendszer közti különbözőségre, (jó-e vagy rossz, ki tudja?), még nem mondhatjuk, hogy ég és föld. Déli harang kondulására József főnök fehér köpenyt ölt, Ágnes asszony szintén, majd a kovászolóhoz állnak. Lisztet szitálnak, vizet ellenőriznek. Rácz Magdolna a hatalmas üstök mozgatásában segédkezik. Farkasné Erzsike pedig épp arról beszél, hogy régen ez nem egészen így volt, de Jójárt főnök beletaníttatta magát a kovászolásba s azóta nem kell emiatt berendelni mást. Olcsóbb és biztosabb is az indulás. Erzsike - írásos nevén Farkas Sándorné - már harminc éve dolgozója ennek a sütödének, s igazán otthonos a kemencék, szakajtók, bevetők, kivevők világában. Megtudjuk, hogy három fő részen zajlik az itteni kenyérsütők munkája. A lisztraktárban, ahonnét zsákolnak, a kemencék körül, ahol dagasztanak, porcióznak, sütnek, és a kenyérkiDéli kovászolás a kisteleki Jójárték pékségében. (Fotó: Gyenes Kálmán) adóban, ahová hajnalonta emeletein érkezik a portéka. Természetesen nemcsak a frissen sült, illatos cipók, ugyanis Jójárt elnök úr pontosította az átalakított kenyérgyár munkáját. - Sütemények is készülnek itt, hozzávetőlegesen négyezer darab. Zsemle, kifli, kakaóscsiga például. Három kemencében sütünk a dolgosabb napokon, máskor csak kettőben. Tíz mázsányi az átlag. Keveseb, mint gyár korában, akkor olyan ötven mázsa pékáru került ki innét naponta. • Gondolom, kevesebb az ember is. - Régen nagy volt a mozgás. Mostanra tizen maradtunk. Egy éve, mióta béreljük az üzemet, nem ment el senki. • Bizonyára jó a fizetés... - Nem a pénz a legfontosabb. Amióta vezető lettem, nem hagytam magukra az embereket. Szinte itt is alszom. Szót kell értenünk, szorult helyzetben vagyunk. Próbálom elhitetni a volt munkatársaimmal, barátaimmal, hogy szerencsések vagyunk. Becsüljük helyünket. Nagy kincs... Mindenki vigyázza, óvja, amivel dolgozik. Tíz éve itt fejlesztés nem volt, régiek a gépek. Mint volt karbantartó mind ismerem, tudom, mire képesek. Ezért mertünk belevágni... A kisteleki kenyérgyár korábban része volt a Csongrád megyei Sütőipari Vállalatnak, amely - széthulltával - Tisza Részvénytársasággá alakult. A csongrádi cég eladta a kisteleki üzemét a Szentesi Árpád Szövetkezetnek, tőlük bérli azt most - a sándorfalvi sütödével együtt - a balástyai Jójárt és Társa Betéti Társaság. Velük együtt három pékség dolgozik Kisteleken. A szomszédos pékségek Pusztaszerről, Csanytelekről, Dócból, Szentlászlóról, Kecskemétről, Félegyházáról és természetesen Szegedről küldik az árut. Jójárt József mégsem a konkurenciára panaszkodik. Szerinte a ma igazi baja - a múlt. Szavaival: - Nem volt jó híre a kenyérgyári kenyérnek. • Nyilván megvolt rá az ok. - Valójában. Senki se szereti tálcáról enni a kenyeret, mert széthullik, hamar morzsókálódik. A fölfújtat, a mesterséges adalékból készültet se. Ezt tudjuk mi is. Ezért a kenyerünk jó hírét szeretnénk visszaállítani. • Lehet ez csupán elhatározás kérdése? - A lisztet az Árpád szövetkezet őrleti a szegedi Izabella malomban. Nekik is érdekük, hogy abból hasznos áru, jó dolog süljön ki. Hagyományos pékséget szeretnénk, ránk jellemző ízekkel... Húsvétra 18 mázsa nagykalácsot sikerült eladnunk. • Eszerint szabad a pálya? - A kisteleki piacot nem a minőség uralja. Jópár intézménybe máshonnét hozzák a kiflit, meg a zsömlét. • Rossz hasonlat, de a kisvárosi zsemlesütés egyben sárdagasztás is? - Beszéltünk már erről a társakkal. Akkor járna jól mindenki, ha mi szállíthatnánk az árut. • Ez is csak elhatározás kérdése?! - Az intézmények a polgármesteri hivatalhoz tartoznak. • No de, kiflit onnét rendelnek, ahonnét a legjobb ajánlatot kapják. - Ezért emlegetjük mi is a minőséget! Meg azt, hogy ide fizetjük a helyi adót. Hajtás, Pajtás! - mondhatnánk a régi iskolai jelszóval, miután jól szemrevételeztük a kenyérgyári öreg kemencéket, merthogy ilyen névre hallgat közülük kettő. Megismerjük vetőszerkezetet, amelyről sorozatban potyognak le a kenyerek, a karos dagasztót, a precíz kovászolót, és a kiflisütő tálcákat. A formálókosárkák, kiadópultok épp üresek, merthogy a pékségben estétől hajnalig tart a munka. Mivel még épp a déli kovászolás idejét éljük, csak elképzelni tudjuk, hogy éjjelente sápadtan bambul itt a kenyér, mosolyog, de mégis sós ábrázatát mutatja a kifli, a szerelmes zsemlesor szinte szólal: eggyé leszünk, kerek-perec! Belegondolunk, ha a kemencék melege eléri a kívánt hevet, a meztelen kisteleki kenyér mind fénylő palástot, s reája piciny címkét kap. Úgy feszít majd a boltok polcain, mintha igazi soproni lenne. Holott csak jelzésében az. A Kisteleken sütött kenyér kistelekiként való szabadalmaztatása, mint hallotuk: az újsütetű pékmestereknek több lenne a soknál... M. T. Mit süssön a falusi pök? Pölös Nándor, a szatymazi Família ABC vezetője: - Nagyon kenyeres vagyok, egyedül csak a tésztához nem eszem kenyeret, amúgy mindenhez. Naponta körülbelül egy fél kilónyit „tüntetek el". A hagyományos módon elkészített kenyeret szeretem, de ez sajnos ma már nagyon ritka. A pékek többsége nem hagy elég időt arra, hogy a tészta megkeljen, így a közepe egy kicsit nyúlós a kenyereknek. A vásárlóimnak is hasonló az ízlése, mint nekem, a finom, jól átsütött kenyeret keresik. A péksütemények közül a rétest, azon belül pedig a túróst kedvelem a legjobban. Deli András, sándorfalvi plébános: - Éde sapám mindig azt mondta, hogy „Az életnek a padláson kell lennie!", vagyis mindig legyen a háznál búza, amiből kenyeret lehet sütni. Édesanyám még kemencében sütötte a nagy, kerek kenyereket, cipókat és az elmaradhatatlan lángost. Az az igazi kenyér, ami még szárazon is fogyasztható. Manapság ritkán lehet olyan kenyérhez hozzájutni, ami nem morzsálódik és gusztusosán szelhető. A szépen megsütött kenyér emeli az étkezések fényét, jobban esik tőle minden falat. Kovács Józsefné, dóci nyugdíjas fonónő: - Az igazi kenyér, a rozskenyér, csak nagyon nehéz bedagasztani. Nagy a család, hat unokám és három dédunokám van, akik állandóan diós, mákos kalácsért, kakaós briósért nyúznak. A péksüteményeket magam csinálom. Sajnos kenyeret nem tudok készíteni, a boltban vásárolom, de ez nem olyan, mint az igazi, kemencében megsütött házi cipó. Naponta fél kiló kenyeret veszek, amiből csak én és az állatok esznek, ugyanis a férjem cukros, ő ezért csak zsömlét kaphat a szalámi mellé. Becskeiné Förgeteg Gyöngyi, gyesen lévő balástyai anyuka: - Azt a kenyeret szeretem, amin nem érződik a keményítő íze. Kedvencem a rozs és a barna, de a családom inkább a fehéret részesíti előnyben. A kétéves kislányom imádja a vajas kenyeret, a friss vekniből vágott szeletet pillanatok alatt képes megenni. Öten lakunk együtt, így egy nap akár három kiló kenyér is elfogy nálunk. A péksütemények, kalácsok elkészítését inkább szakemberekre, a pékekre bízom, ugyanis egyszer próbáltam kelt tésztát sütni, de sajnos nem jött össze. Varga Tiborné, forráskút) rokkantnyugdíjas: - Nálunk a kenyér létfontosságú. Akkor szeretem, ha foszlós és nem tapad össze a közepe. A boltokban kapható kenyerek többsége két-három nap után tönkremegy. Nem egyszer fordul elő velem, hogy a hétfőn vásárolt kenyér belseje szerdára megsavanyodott. Gondolom, bedugják a forró kemencében, majd gyorsan kikapják. A teteje megsül ugyan, belül viszont nyúlós marad. Csak a kenyeret veszem meg az üzletben, más kelt tésztát, fonott kalácsot, buktát magam készítem, a családom legnagyobb örömére. K. T.