Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-09 / 7. szám

SZOMBAT, 1999. JAN. 9. SZEGED 5 Felvételi hírek • Munkatársunktól A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola és az Eötvös József Gimnázium közös hat osztályos gimnáziumi képzése iránt érdek­lődő tanulók számára tartanak bemutató foglalkozást számítás­technikából január 13-án 15 órá­tól az általános iskola, január 20-án 15 órától pedig a gimnázi­um épületében. Az osztályba március 1-jéig lehet jelentkezni. Ugyancsak hat évfolyamos képzéssel kapcsolatban rendez nyílt napot január 11-én 15 órá­tól a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium. A Deák Ferenc Gimnázium négy- és hat évfolyamos angol két tannyelvű osztályaiba hirdet felvételt. A négyosztályos kép­zésre jelentkezők írásban febru­ár 8-án, szóban pedig február 15-én vizsgázhatnak. A hatosz­tályosok felvételét megelőző be­szélgetés várható időpontja: feb­ruár 16. A speciális angol, né­met és humán osztályok írásbeli és szóbeli vizsgáit várhatóan március 8-án és 16-án tartják. Jelentkezési határidő: március 1. Kutyaklub • Munkatársunktól A téli szünet után ismét munkához lát a Magyarországi Német Juhászkutya Klub szege­di szervezete. Ma, szombaton reggel 9 órától újra váiják a régi és új tagokat Újszegeden, a Szövetség utca végén, az árvízi emlékműnél. Az érdeklődők a 30/9456-042-es telefonon sze­rezhetnek bővebb információt. Szóbeszédben az egészségügy • Munkatársunktól Ettől a héttől kezdve egy órá­val korábban, vasárnap este ki­lenckor kezdődik a Globe Tele­vízióban a Délmagyarországgal közös közéleti háttérmagazin, a Szóbeszéd. Az adás témája ezút­tal az egészségügy finanszírozá­sa lesz, különös tekintettel a gazdálkodás és a struktúra átala­kításának lehetséges módozatai­ra. A stúdió vendégei: dr. Ba­ráth Lajos, a Il-es kórház gazda­sági igazgatója és dr. Baradnay Gyula sebész professzor. A mű­sor házigazdája Arató László, a Délmagyarország újságírója. Az adás alatt hívható telefonszá­mok: 495-555 és 495-666. Mi lesz a menedékesekkel? Sok külföldi tartózkodik Magyarországon különféle jogcímen. A turistától a be­vándorlási engedéllyel ren­delkezőkig, legalább öt kategóriát lehet megkülön­böztetni. Közülük az egyik a menedékes. Ez a csak­nem újnak számitó kate­gória csak 1991-től, a bal­káni konfliktus kezdetétől ismert. Most azonban, egy tavaly novemberben ho­zott kormányrendelet ér­telmében - megszűnik. A közelmúltban a szegedi Kisebbségi Székházban tartott fórumon a Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal és a Me­nekültügyi és Migrációs Hiva­tal képviselője ismertette a kor­mány határozata által előállt helyzetet és azt az igyekezetet, amely az illetékesek részéről megnyilvánul az összetett prob­léma megoldásában. Térsé­günkben - Bács-Kiskun és Csongrád megyében - ugyanis mintegy 500 menedékes tartóz­kodik. Az említett rendelet egyéb­ként a Magyarországon ideigle­nes menedéket élvező bosznia­hercegovinai állampolgárok tar­tózkodási engedélyét 1999. júni­us 30-áig meghosszabbította, míg a horvát és a jugoszláv ál­lampolgárokét 1998. november 30-ával bezárólag megszüntette. A probléma azért súlyos, mert a jugoszláv állampolgárok eseté­ben szinte kizárólag vajdasági magyarokról van szó, akik an­nak idején a délszláv háborútól való félelmükben menekültek hazánkba. Itt menedékes stá­tuszt kaptak,'rendszeres mini­mális ellátásban és támogatás­ban részesültek, most azonban válaszút elé kerültek: vagy ké­relmezik a Magyarországra való bevándorlást, vagy elhagyják az országot. Információink szerint a legtöbben (80 százalék) az el­ső utat választják. Hogy a többi­ekkel mi lesz? Talány. Tudniil­lik sokuknak már nincs érvé­nyes (jugoszláv) útiokmánya sem, így tulajdonképpen jogta­lanul tartózkodnak az ország­ban. Az illetékesek azonban a segítségükre sietnek: különféle procedurális könnyítésekkel és illetékfizetési engedményekkel, sokszor a méltányosság alkal­mazásával igyekeznek ezeknek az embereknek a magyarországi tartózkodását felülvizsgálni és szabályozni. Ez mindenekelőtt a Közigazgatási Hivatalra vonat­kozik, amelyhez az érintettek bevándorlási kérelemmel for­dulnak. Sokkal nehezebb a hely­zet a baranyai régióban, amely­ben mintegy 800 menedékes horvát állampolgár tartózkodik. Közöttük sok az olyan vegyes házasságban élő család, amely­nek a visszatérése felettébb ne­héz. Tudniillik a horvát hatósá­gok a horvát nemzetiségűeknek minden további nélkül megad­ják az állampolgárságot, a szer­beknek - dacára annak, hogy házastársról van szó - ez jóval körülményesebb, vagy eseten­ként lehetetlen. A békéscsabai befogadó állomáson többnyire albán, valamint az ázsiai és afri­kai országokból érkező mene­kültek tartózkodnak. Közöttük van 23 jugoszláv (délvidéki ma­gyar) állampolgár is. Értesülése­ink szerint ők nem a bevándor­lási kérelmet választották, ha­nem menekült státuszt szeretné­nek kapni. Ez alapvetően meg­változtatná helyzetüket, hosz­szabb tartózkodást és ellátást jelentene. De nem véglegeset. A balkáni kataklizma ­ennyi év után - még mindig érezteti hatását. Tudniillik a menedékesek ügye, bárhogyan zárul le, megnyugtató módon talán soha sem rendeződik. K. F. Új műsor az MTV 1 -en • Munkatársunktól Mától, szombattól új műsor­ral jelentkezik az MTV 1. A ha­gyomány- és értékőrzéssel fog­lalkozó Aranyfüst magazin 6.15-kor kezdődik. A mai adás­ban szó lesz a végveszélybe ke­rült pécsi ókeresztény sírkamrá­ról, a kitelepített németek és elűzött drávaszögi magyarok kálváriájáról. Hámori József kulturális minisztertől megtud­hatjuk milyen taktikát követ a minisztérium az egykori Szov­jetunióba hurcolt magyar mű­kincsek visszaszerzése érdeké­ben. A nézők megismerkedhet­nek a legnagyobb burgenlandi magyar várral, a hőlégballonos vaddisznó-vadászattal. • Nyílt nap a torony alatt Új terv a városrendezésről Nóvák István városi főépítész (balra) mellett a tervkészítők: Molnár Attila és Takács Máté. (Fotó; Schmidt Andrea) Szeged új rendezési terve szerint akár 25 százalékkal is bővülhet a város belterülete. A városi közgyűlés jóvá­hagyására váró tervet tegnap mutatta be a képviselőknek és az ér­deklődő szegedieknek Nóvák István városi fő­építész. A program 1 5-20 évre határozza meg Szeged fejlődési irányait. Tegnap délelőtt nyílt na­pot tartottak a szegedi város­házán. A közgyűlési terem­ben összegyűlt képviselők és a város polgárai előtt bemu­tatták a Szeged fejlődését másfél-két évtizedre megha­tározó, új rendezési tervet. A polgármesteri hivatal nemré­giben megválasztott jegyző­je, dr. Mezei Róbert beveze­tőjében elmondta: a fórum célja az, hogy a közgyűlés döntése előtt a szegediek még egyszer véleményt mondhassanak a város ren­dezési tervéről. A nyílt napon bárki beül­hetett a városháza közgyűlé­si termének padsoraiba. A civil érdeklődőkön kívül a szegedi képviselők mintegy fele tisztelte meg jelenlété­vel a rendezési terv bemuta­tását. Nóvák István főépítész Szeged adottságairól tartott diavetítéssel szemléletessé tett előadást. Elmondta, hogy az utolsó rendezési ter­vet 1980-ban hagyták jóvá ­az azóta bekövetkezett vál­tozások nyilvánvalóvá tet­ték, hogy eljött az ideje a tervek újraalkotásának. El­sőként az 1993-ban elfoga­dott városfejlesztési koncep­ció alapján összeállított programterv készült el, ame­lyet az időközben érvénybe lépett új építési törvény szellemében dolgoztak át. A tervet a feladattal meg­bízott munkacsoportok ve­zetői : Molnár Attila (VÁTI) és Takács Máté (Délterv Kft.) mutatták be. Molnár Attila emlékeztetett arra, hogy a településrendezés fontosságát már az ókorban és középkorban is fölismer­ték. Rendezési terv azért szükséges, hogy az adott te­lepülés lakói komfortos, egészséges, esztétikus és biztonságos környezetben élhessenek. Szeged új általános ren­dezési terve két részből áll. Az egyik a település szerke­zetét meghatározó anyag, amely 10-15 évre szóló cse­lekvési program. A másik a szabályozási rész, amely a városi közigazgatási terület ingatlanjainak hasznosítási lehetőségeit részletezi. Az új ÁRT-be az 1994-es riói természetvédelmi konfe­rencia elveit is belefoglalták: a „fenntartható fejlődés" szellemében határozták meg a városszerkezet változásá­nak irányát. A tervkészítést egyéves vizsgálódás előzte meg: föltérképezték Szeged értékeit, s összegyűjtötték a megoldásra váró problémá­kat. A program összeállítá­sakor alapvető kérdésekre kerestek választ: mekkora legyen a város, merre ter­jeszkedjen tovább, tovább épüljön-e a jelenlegi, gyű­rűs-sugaras utcarendszer? A városrendezők szerint Szeged lélekszáma mintegy 200 ezerre nőhet az elkövet­kező másfél-két évtizedben. Új iparterületként a teherki­kötő környéke jöhet számí­tásba. A gyűrűs-sugaras rendszer természetesen megmarad, ám a terjeszke­dés a hálós utcaszerkezet megjelenését is magával hozza. Szó esett az új belterüle­tek kijelöléséről is. Takács Máté elmondta, hogy a ren­dezési terv szerint akár 25 százalékkal is bővülhet a vá­rosi belterület. A jelenlegi, közel 4800 hektárnyi belte­rület mellé még 1200 hektár kerülne, főként a mai kisker­tek bevonásával. Az új bel­területek kijelölése azonban sok pénzébe kerülne a vá­rosnak. A rendezési tervről várhatóan februárban tár­gyal a szegedi közgyűlés. Ny. P. Szebb napokat is látott a szegedi Eszperantó utcá­ban található szakszerve­zeti székház. Az 1970-ben átadott épületet valaha teljesen belakták az ér­dekképviselet alkalmazot­tai. A rendszerváltás után azonban szinte kihalt a hatalmas épület. A tulaj­donos, az MSZOSZ sokáig kísérletezett, hogy a megüresedett helyiségeket bérbe adja. Lakók azon­ban csupán módjával akadtak, s a bérleti díj is csak csordogált. Nem ma­radt más megoldás: dobra kellett verni az épületet. Ám menet közben kide­rült, ez nem is olyan egy­szerű. Minden különösebb hírve­rés nélkül Végül mégiscsak gazdát cserélt az épület. Ezt a hírt erősíti az is, hogy az új tu­lajdonos most tetővel fedi be az épületet, amelyben több bérlő is lakik. Az épület két szintjét egy esztendeje bérli a Démász Rt., s néhány kisebb kft., bt. is ide tette át székhe­lyét. Az új tulajdonosról elő­ször Szegeden szinte senki sem tudta, kicsoda. Érdeklődé­sünkre rendre az volt a válasz, • Pesten adták el a szegedi székházat Gazdacsere: „tetőzik" a gond? az ingatlant Budapesten adták el. Hírlik, hogy maga az MSZOSZ is megpróbálkozott először pénzt csinálni az iroda­ház üzemeltetéséből. Valószí­nű szüksége is volt rá, hiszen komoly adóságok terhelték a szervezet büdzséjét. Az egyko­ri szegedi apparátus 1996-ra már csak egyetlen emeletre szorult vissza, annak is legfel­jebb, ha felét lakták be. Ám nem volt könnyű jól fizető al­bérlőket találni. A vállalkozók jöttek-mentek, néhány hónapot kifizettek, azután többen „elfe­lejtették" átutalni az esedékes bérleti díjat. Közben változha­tott az MSZOSZ gazdaságpoli­tikája is. Vélhetően dönteniük kellett: érdekvédelmet szervez­nek vagy gazdálkodnak? Miu­tán az utóbbihoz kevésbé értet­tek, egyetlen megoldás maradt: megszabadulni az országos in­gatlanhálózattól, s a befolyt pénzből tisztázni az adósságo­kat. így került sor arra, hogy vevőt keressenek a szegedi épületre is. Tudomásunk sze­rint azonban soha, sehol nem hirdették meg a négyszintes ingatlant. Jelentkező azonban így is akadt: először az OTP Rt. nézte ki a négyszintes építményt - garzonháznak. Az ajánlat, miszerint a bank lakásokat alakít ki, majd érté­kesíti azokat és csak ezután számol el a szakszervezettel, nem nyerte meg az eladó tet­szését. Az ország túlsó szeg­letéből is akadt volna jelent­kező a hasznosításra. Ám az önjelölteknek volt egy közös szépséghibája: szerették vol­na azonnal birtokba venni a házat és csak azután, részlet­re kifizetni a teljes vételárat, így a ház gyakorlatilag ön­magát adta volna el, menet közben kitermelve saját árát. Az MSZOSZ-nek minden bizonnyal gyors szüksége lehe­tett a pénzre, nem véletlen árulta öt-hat nagyobb székhá­zát szerte az országban, közöt­tük a budapesti központi épü­letet is. Ekkor új vevő jelent meg a színen: a budapesti Ha­ris közbe bejegyzett, ám ismert szegedi üzletemberekből álló csoport. (A Cégbírósági iratok szerint a vásárló betéti társaság tagjai Balogh Ferenc és család­ja.) Az adásvétel megkötése után csak hónapokkal később lehetett hallani arról, hogy az ingatlanhasznosítással is fog­lalkozó társaság ismét bővítet­te Szegeden „birodalmát", rá­adásul többen a vételárról is tudni vélték, nem túlzottan ma­gas áron jutott a befektetőcso­port az irodaházhoz. Más a pletyka és persze más a valóság. A megyei föld­hivatal - mindenki számára nyilvános - adatai szerint a Szandi Bt. még 1997 októberé­ben megvásárolta az épületet. A csatolt szerződésből az is ki­derül, 47 és fél millió forintért, no meg ennek forgalmi adójá­ért jutottak az irodaházhoz a vásárlók. Vitatkozni persze lehet azon, sok-e vagy kevés egy ek­kora ingatlanért ez az ár, ám nem érdemes morfondírozni rajta, hiszen minden annyit ér, amennyiért el lehet adni - tart­ja az aranyszabály. Ráadásul két független szakértőirodával is felbecsültette az eladó, mennyit is ér az épület. Nos, 45-50 millióra taksálták a szakemberek az árat, amely most a piacon tökéletesen „be is jött." Hozzátartozik a kép­hez, hogy a szocialista építői­par, no meg az eltelt huszonki­lenc esztendő megtette a ma­gáét: a házon ma már szinte semmi sem működik tökélete­sen. Nemcsak megsüllyedt az épület, de cserére szorulnának a villamosvezetékek, a teljes gépészet és a szigetelés. így, aki megvásárolta a házat, szá­míthatott arra, hogy tízmillió­kért teheti csak rendbe, mielőtt hasznosítani akaija. Első hallásra meglepő, de a ház alatti telek sorsa sem min­dennapi. A szakszervezet ugyan eladta az épületet, de az adásvételi szerződés tanúsága szerint, a földterület csak ké­sőbb kerülhet a vevők birtoká­ba. A telek ugyanis - régi jó szokás szerint - az adásvétel idején még nem volt az eladó tulajdonában így vételi jogot engedményeztek a vevő részé­re „1826 négyzetméter alapte­rületű telekingatlan vételére oly módon, hogy a vevő a fen­ti felépítményre jutó vételár maradéktalan megfizetése ese­tén vételi jogával 1000 forint vételár megfizetésével élhet." Ez természetesen csak jel­képes összeg lehet egy ekkora portáért. Igaz, ami bejön a ré­ven, az már jócskán elment előre a vámon. Hírlik az is, hogy az MSZOSZ gyakorlati­lag egyetlen fillért sem látott már az üzletből. Hiteleinek fe­jében a budapesti központ ugyanis évekkel ezelőtt több vidéki ingatlanát ajánlotta fel fedezetként. így került jelzá­log a szegedi irodaházra is. Ennek töröltetése vélhetően elvitte a teljes vételárat. A befektetőcsoportot is megkerestük, vajon milyen üz­letet látnak abban, ami az elő­ző tulajdonosnak sem jött be. Az azóta kft.-vé alakult cég azonban nem kívánta nyilvá­nosságra hozni sem szándéka­it, sem a tulajdonosi kör össze­tételét, mondván, ez szigorúan üzleti ügy, ami nem tartozik a nyilvánosságra. Annyit azon­ban elmondtak, nem jóked­vükből építkeznek, azért kell most tetőt húzni az épületre, mert már olyan rossz állapot­ban volt, hogy folyamatosan beázott a ház. így akár még örülhetnek is a városlakók a tulajdonosvál­tásnak, egy eddig elhanyagolt közösségi épület valódi gazdá­ra talált. A befektetők megje­lenésével minden bizonnyal nagyobb esély lesz arra, hogy ne pusztuljon tovább. Az is igaz, a szakszervezeti vagyon rendezése máig nem fejező­dött be Szegeden. A szomszé­dos, Eszperantó utca 5. szám alatti épület sorsa továbbra is a levegőben lóg. Az egykori egyházi tulajdonra a csanádi püspökség elidegenítési tilal­mat jegyeztetett be néhány éve. Tavaly májusban már úgy tűnt, megoldódik az épület sorsa: visszakapja az egyház, az itt működő klubok, egyesü­letek pedig átköltözhetnek az MSZOSZ Kálvária sugárúti épületébe. Akkor a központi költségvetésből 18 millió fo­rintot ígértek a beköltözésre váró épület rendbehozatalára, hogy használható legyen. Az akkor ígért pénzről azóta sem hallott senki... Rafai Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom