Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-13 / 10. szám

13 KRÓNIKA CSÜTÖRTÖK, 1999. JAN. 14. MA BABA-MAMA-KLUB 10-től 12 óráig a Százszor­szép Gyermekházban. TANÁCSADÁSOK 13­tól 18 óráig polgári szolgá­lattal kapcsolatos-, 16.30-tól 17.30-ig külföldi csoportos cserékkel kapcsolatos taná­csadás az Ifjúsági Irodában (Dózsa Gy. u. 5.). Ugyanitt 15 és 16 óra között szocio­műhely. . ÁLLÁSKERESŐ-KLUB 14 és 17 óra között a Man­dala-klubban (Berzsenyi u. 3.). GYERMEKJOGOKKAL kapcsolatos tanácsadást tart dr. Gáspárné dr. Szokol Márta, civil szervezeteknek adó- és könyvelési tanácsot ad dr. Borszékiné Szécsi Erika 15.30-tól a Gyermek­sors Alapítvány irodájában (Dózsa Gy. u. 5.). „HANGFORRÁS" zenei műhely 17-től 20 óráig a Forrás Szálló halljában. Házigazda: dr. Polgár Gyu­la. A JGYMK NYUGDÍ­JASKLUBJÁBAN (Kos­suth L. sgt. 53.) 18 órától Reisinger János előadás-so­rozata: Sidrák, Misák, Abednégó. BOOGIE-SZANATÓRI­UM: 19 órától középkorúak­nak tart boogie foglalkozást Kalapos József a Vízmű­klubban (Tisza L. krt. 88.). A SZOTE-KLUBBAN 22 órától nosztalgiabuli Molnár Lajossal. HOLNAP SZÁZSZORSZÉP SZÍN­HÁZ: 9.30, 10.45 és 14.30­kor ,.Nesze Pisze hinta" - az Andersen Színház előadása a Százszorszép Gyermek­házban (Bobojsza-bérlet). JÁTSZÓHÁZ délután 3­tól 5 óráig a Százszorszép Gyermekházban. TRANSZCENDENTÁ­LIS meditációval a stresszek ellen. Csányiné Zsóka in­gyenes előadása 18 órától az Ifjúsági Házban. A JATE-KLUBBAN 21 órától Student-est, nosztal­giabuli újdonságokkal. Há­zigazda: Mátrai Róbert. • AZ ALKOTÓHÁZ (Ár­boc u. 1-3) programja: ma, 15-tól hímző-, 15.30-tól fa­zekas-, 16 órától kosárfonó szakkör; holnap, 15.30-tól fazekas szakkör, 16-tól al­kotó csemeték klubja. Összeégett nöi holttest • Budapest (MTI) Tűzben elhamvadt női holttestet találtak a járókelők hétfőn késő éjjel a X. kerüle­ti, Kozma utcai kiserdőben. A rendőrség a több napja történt haláleset vizsgálatakor bűn­cselekményre utaló jeleket nem talált. Az eddigi megál­lapítások szerint az elhunyt nő hajléktalan volt, aki saját maga eszkábált össze egy kis kalyibát a kiserdőben, és nyilván a melegedésre rakott tűz okozta a balesetet. • 75 éve Szeged város közönségéhez 1924 nyarán lesz öt éve annak, hogy városunkból ki­indult a magyar nemzeti meg­újhodás, hogy a lelkek fel­szabadultak a proletárdiktatú­ra fojtogatásából, hogy meg­alakult az első nemzeti kor­mány és megszületett a vé­rünkből való nemzeti hadse­reg. Ezen történelmi esemé­nyek színhelye a királyi tör­vényszék épülete, amelynek falaiba ez alkalomból az örök emlékezés márványtáblájá­• 50 éve Az MLSz Az MLSz elnöksége leg­utóbbi ülésén fontos határo­zatokat hozott. Kimondták, hogy a labdarúgók részére kifizethető legmagasabb havi juttatás az NB I-ben 2000, az NB 11-ben 600 fo­rintnál több nem lehet. El­fogadtak ezenkívül bünte­tőszankciók alkalmazását azok ellen, akik a javadal­mazási rendelkezéseket megszegik. Kimondta az nak elhelyezése méltó ténye lenne városunk közönsége újabb hazafias megnyilatko­zásának. E falak között hang­zott el először az ország kor­mányzójának, Nagybányai Horthy Miklós őfőméltósá­gának esküje, mikor mint ha­dügyminiszter, tette első szent fogadalmát hazánk megmentésére. Az emléktáb­la költségeinek előteremtésé­re gyűjtést indít dr. Aigner Károly főispán. (1924) döntései elnökség, hogy a külföldi egyesületekkel kötendő portyamérkőzéseket csak a szövetségen keresztül tár­gyalhatják le az egyesüle­tek. Határozatot hoztak, hogy a külföldre engedély nélkül távozott játékosok­nak nem adnak játékenge­délyt. Végül döntöttek ar­ról, hogy hármas bizottság dönt a labdarúgók átigazo­lásáról. (1949) • 25 éve Atomerőmű épül Hazánk is intenzíven hozzákezd első atomerő­művének felépítéséhez Tol­na megyében, Paks közelé­ben. Első atomeróművünk kiválasztása a legnagyobb körültekintéssel történt. A paksi területet leginkább a Duna közelsége tette alkal­massá atomerőmű telepíté­sére. Az atomerőmű ugyan­is sok hűtővizet kíván, amit csak a legnagyobb hazai fo­lyónk képes biztosítani. Ma már alig van olyan ország, amely távlati fejlesztésében ne szánna komoly szerepet az atomenergiának. (1974) Egy asztalnál a város vezetője és tíz nemzetiség, etnikum képviselője. (Fotó: Nagy László) A szegedi etnikai és nem­zetiségi kisebbségek képvi­selőjével találkozott dr. Bartha László polgármester. A német, a román, a szerb, a szlovák, a cigány, az ör­mény, a lengyel, a vietnami és az ukrán kisebbségek képviseletében dr. Tóth Ist­ván elmondta, hogy az Oszt­rovszky utcai Nemzetiségek Házában rendkívül haszno­san élnek egymás mellett a különböző népek képviselői. Érdekes és eredményes, amint ebben a sajátos diasz­pórában szervezik program­jaikat, kulturális rendezvé­nyeiket annak érdekében, hogy a nagyvárosi környe­zetben is tovább éljenek ha­gyományaik. Tóth István örömmel újságolta, hogy si­kerrel vesznek részt a külön­féle pályázatokon, s az is előfordul, hogy egy-egy cél­ra a várostól kapott támoga­tás hétszeresét szerzik meg más forrásból. Szeged pol­gármestere az utóbbihoz gra­tulált, s elmondta, hogy a vá­ros vezetése számára nagyon fontos a civil szervezetekkel ápolt jó kapcsolat. Bartha László leszögezte: Szeged városa mindig híres volt ar­ról, hogy nagyon jó kapcso­latot alakít ki az itt élő ki­sebbségekkel. A polgármes­ter kifejtette, hogy Szeged jövője érdekében a további­akban is számít a nemzetisé­gek javaslataira, különös te­kintettel azokra a rendezvé­nyekre, amelyekkel gazdagí­tani lehet a város program­ajánlatát. A. L. • Egymás mellett, sajátos diaszpórában A polgármester a kisebbségeknél Búcsú Sipos Istvántól Drog-Nózis a vtv-n • Budapest (MTI) Barátai, tisztelői, munka­társai, ismerősei vettek búcsút az elhunyt Sipos István MÁV Rt. vezérigazgató ravatalánál, a vasúttársaság vezérigazga­tóságán kedden 10 és 15 óra között. A konferenciaterem­ben felállított koporsónál a MÁV Rt. tisztképzőinek hall­gatói, a MÁV Rt. és a Közle­kedési Minisztérium vezető munkatársai álltak díszsorfa­lat. Lerótta kegyeletét többek között a Katona Kálmán mi­niszter vezette delegáció, a pártok, valamint a partnervál­lalatok, civil szervezetek kép­viselői. A MÁV Rt. Izabella utcai bejáratánál vasutasok százai várakoztak arra, hogy leró­hassák kegyeletüket az el­hunyt vezérigazgató előtt. • Munkatársunktól Ma, szerda este nyolc óra­kor ismét jelentkezik a Drog­Nózis a város televízióban. A műsorban az elmúlt egy év adásaiból láthatnak válogatást a nézők. Réz András filmesz­tétával beszélget Nyemcsok Éva szerkesztő-műsorvezető, Stumpf István miniszter pedig az új drogtörvényről mondja el a véleményét. Dlusztus Imre Futballizmus (22.) Fiatalabbaknak mesélem: amikor még harmatgyenge, tartalékos másod-harmadvo­nalbeli csapatok alkalmi ver­senyeztetésével töltötték ki a nyári totóműsort, a témára szakosodé szélhámos, Molnár Tibor már egy erkölcsileg tel­jesen lepusztult, immunitását vesztett közegbe érkezett. Mi­dőn megjelent a néhány ezer forintjával, a magyar labdarú­gók nem győztek Molnár ké­nye és kedve szerint tenni, így aztán ez a jó svádájú csaló fordulónként néhány százezer forint befektetéssel a szeren­csejátékon milliókat kereshe­tett. Molnárnak mindenki lefe­küdt: a játékos, az edző, a szakosztályvezető, az elnök és a játékvezető. Minden úgy történt, ahogy akarta, s min­dig úgy, ahogyan fizetett. Ami a fiúknál tuti volt, az a totóban fix. Molnárt elkapták, elítélték, de még a börtönből is totózott a parancsnoka kedvéért. Sza­badulása után nem találta iga­zi énjét, nemrég lett öngyil­kos. Ma a magyar futball sze­rencselovagjai a játékosokban tartják a pénzüket. Egy időben kifizetett, és mástól átvállalt átigazolási díjjal a pályafutása végéig meg lehet venni a fut­ballistát. Ok is így mondják: „én a Tamásé vagyok". A do­log, természetesen, szabályta­lan, mert játékjog csak sport­szervezet tulajdonában lehet, mégis ezzel a sehová sem ve­zető gyakorlattal él együtt az egész futballtársadalom. S ha valóban jó időben, te­hát felszálló ágon kapják el a fiút, az érte kifizetett átigazo­lási díj sokszorosát keresheti a tulaj. A játékos ilyen módon két lábon járó sorsjegyként üzemel: ha eljön az idó, ki­emelik a dobozból, megka­pargatják, aztán lehet menni a kasszához. A gond áz, hogy a játékost nevelő, majd foglal­koztató klub nem kap semmit. De ez senkit sem érdekel. Ez az önzés lehetőséget te­remt arra, hogy a hazai labda­rúgásban működő tőke ne az értékképző pontokon, hanem a helyzeti előnyükkel vissza­élő újgazdag rétegnél összege­ződjön. A vagyontalan klubok és a jelképes törzstőkével raj­toló sportügyi gazdasági tár­saságok ezután sem fognak valódi gazdálkodásba. Eszköz híján nem is menne. Nincs stadion, nincs kiszolgáló épü­let, nincs edzőközpont, nincs saját játékos, nincs tömeges utánpótlás - nincs vagyon. Az igazi pénzmozgás vál­tozatlanul zsebből zsebbe tör­ténik, a felszínre került átiga­zolási díjat a megfelelő rubri­kából majd eltüntetik a ke­resztszámlák, legföljebb több lesz a papírmunka, vesződni kell egy kicsit az áfával, de azért nagy csodák nem történ­nek. Megjegyzem, a mostani vi­lágbajnoki címvédőnél, Fran­ciaországban épp tíz évvel ez­előtt kötelezték a klubokat a gazdasági társasággá történő átalakulásra. És azonnal rájuk is eresztették az adóhivatalt. S nálunk? Az új MLSZ még nem tudta rendbetenni a nemzeti labdarúgást mint gaz­dasági vállalkozást. A magyar futball ma még olyan, mint egy szocialista nagyvállalat. Magas a túlfoglalkoztatás, a világpiaci szinthez képest ala­csony a bér, kicsi a hatékony­ság, ezért túlzott a költség­szint, elmaradott a technoló­gia, s nem a megfelelő helyen ül az a kevés jól képzett szak­ember. Az átalakításhoz csökken­teni kell a költségeket és ezzel egy időben tőkét kell kon­centrálni a tevékenység mo­dernizálásához. Ez a futball­ban azt jelenti, hogy draszti­kusan le kell csökkenteni az NB-s csapatok számát, hogy 1. a játékosok árában jelent­kező inflációt letörjük, 2. a labdarúgásban még meglévő tőkét egy-egy regionális köz­ponthoz csoportosítsuk, 3. koncentráljuk és versenyez­tessük a szakmai tudást, 4. le­szűkítsük a léhűtők elől a pénzes pozíciók lehetőségét. Ezzel együtt helyzetbe kell hozni az értéket előállító, te­hát utánpótlást képző klubo­kat, amiket egyelőre úgy ra­bolnak ki a nagyok, ahogy nem szégyellik. A jelenlegi átigazolási díjszabás egyálta­lán nem kedvez azoknak, akik labdarúgót faragnak a kisgye­rekből, mivel néhány tízezer forintért elvihető a kis klub legféltettebb kincse. Ez a me­chanizmus egyrészt leértékeli a nevelő egyesület munkáját, másrészt épp azt a nagyobb klubot nem készteti az után­pótlás szakszerű és tudatos képzésére, ahol már csak a foglalkoztatott edzők és veze­tők létszáma, valamint a rela­tíve nagy tőke miatt is na­gyobb esély lenne a szerve­zett nevelőmunkára. így függ össze az alacso­nyan tartott átigazolási díj és a nagy klubok restsége: a ma­gyar profiknál dolgozók min­dig a pillanatnyi pénzügyi ér­dek alapján döntenek, s ha jobban megéri egy játékost húszmillió forintért venni és hárommilió schillingért elad­ni, mint egy városrésznyi gye­reknek futballiskolát szervez­ni (például a játék meg a klub szeretete miatt), s ott követke­zetes nevelőmunkát végezni, akkor marad a jelenlegi. A nagyok általában 14-16 éves korukban viszik el a korosztá­lyos válogatottakban föltűnt gyereket (ezért is fordulhat elő, hogy a legnevesebb profi egyesületek a gyermek kor­osztályokban semmivel sem jobbak, mint az utánpótlást nevelő klubok). Ekkor még maximum 300 ezret kell fizet­ni egy olyan srácért, akit már 6-8 éve képeznek erre a sport­ágra. Még 2-4 évi munkával az első csapathoz kerülő játé­kos megötszörözi-megtízsze­rezi az értékét, s további két év múlva már akár húszmilli­ót is lehet kérni érte. A sportnapilap rendszerte­lenül ugyan, de hellyel-közzel tudósít a gyermekkorosztá­lyok tornáiról. Ezeken nem a Ferencváros, az Újpest vagy a Vasas, de már a BVSC sem viszi a prímet, hanem a szom­bathelyi UFC, a pesti Gold­ball, a szolnoki és a pécsi Gó­liát, a Debreceni Olasz Foci­suli, meg a hálózatával közel 800 gyereket foglalkoztató, a Fradi Szabics Imréjét nevelő, szegedi Tisza Volán-MÉH Foci suli. Ezekből a klubokból bagó­ért viszik el a tehetségeket, hogy néhány év után elindul­hasson az átigazolások spirál­ja. De a nagy pénz, a mi fut­ballunk már csak ilyen, nem jut vissza egészben az egye­sülethez: kap belőle a nagy klubnál dolgozó - és a gyere­ket „fölfedező" - utánpótlás edző, a menedzselésében elé­vülhetetlen érdemeket szerző utánpótlás szakágvezető, a té­mát kézben tartó szakosztály­igazgató, és a mindenben ér­dekelt ügyvezető elnök. S kap egy keveset a szülő is, ha folyton ott sertepertél a gye­rek körül, hogy most aztán jól befogja a száját. A pénz körül ácsingózók nem a munkájuk után kapnak prémiumot vagy jutalékot, ha­nem a szerint, hogy a látókö­rükbe kerülő koncra milyen energiákkal vetik magukat. Azért van ez így, mert ez a történet nem csupán ennél az egy, példabeli iíjú labdarúgó­nál játszódik le így, hanem húsz-harminc éve az összes­nél. Nincs tudatos nevelő­munka, nincs szakmai és üz­leti terv, nincs hosszú távú el­képzelés, csak jelenlét van, meg azonnali pénzlenyúlás, valamint óriási mértékű visszaélés azzal a ténnyel, hogy a nagyobb klub az élvo­nalban játszik. A rendteremtés ezen a ponton akadt meg. A profik nem örültek volna az átigazo­lási díjban jelentkező újabb sarcnak, ezért megfúrták a reális munkát valóságosan ér­tékelő tarifálást. Emellett va­dászterületük leszűkülését lát­ták a tervezett csapatszám­csökkentésben, s mert egy­egy profinak kiterjedt holdud­vara, érdekszövetsége van az alacsonyabb osztályú csapa­toknál, a természetes szövet­ségessel összefogva ezt az ésszerű kezdeményezést is le­söpörték az asztalról. Mind­ehhez csak szalutáltak azok a megyei szövetségi vezetők, akik saját MLSZ-funkciójuk elvesztését látták, mellesleg teljes joggal, az ésszerűbb versenyeztetési modellben. Ezzel minden maradt a ré­giben. S maradt a bundázós világ is. (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom