Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-13 / 10. szám
13 KRÓNIKA CSÜTÖRTÖK, 1999. JAN. 14. MA BABA-MAMA-KLUB 10-től 12 óráig a Százszorszép Gyermekházban. TANÁCSADÁSOK 13tól 18 óráig polgári szolgálattal kapcsolatos-, 16.30-tól 17.30-ig külföldi csoportos cserékkel kapcsolatos tanácsadás az Ifjúsági Irodában (Dózsa Gy. u. 5.). Ugyanitt 15 és 16 óra között szocioműhely. . ÁLLÁSKERESŐ-KLUB 14 és 17 óra között a Mandala-klubban (Berzsenyi u. 3.). GYERMEKJOGOKKAL kapcsolatos tanácsadást tart dr. Gáspárné dr. Szokol Márta, civil szervezeteknek adó- és könyvelési tanácsot ad dr. Borszékiné Szécsi Erika 15.30-tól a Gyermeksors Alapítvány irodájában (Dózsa Gy. u. 5.). „HANGFORRÁS" zenei műhely 17-től 20 óráig a Forrás Szálló halljában. Házigazda: dr. Polgár Gyula. A JGYMK NYUGDÍJASKLUBJÁBAN (Kossuth L. sgt. 53.) 18 órától Reisinger János előadás-sorozata: Sidrák, Misák, Abednégó. BOOGIE-SZANATÓRIUM: 19 órától középkorúaknak tart boogie foglalkozást Kalapos József a Vízműklubban (Tisza L. krt. 88.). A SZOTE-KLUBBAN 22 órától nosztalgiabuli Molnár Lajossal. HOLNAP SZÁZSZORSZÉP SZÍNHÁZ: 9.30, 10.45 és 14.30kor ,.Nesze Pisze hinta" - az Andersen Színház előadása a Százszorszép Gyermekházban (Bobojsza-bérlet). JÁTSZÓHÁZ délután 3tól 5 óráig a Százszorszép Gyermekházban. TRANSZCENDENTÁLIS meditációval a stresszek ellen. Csányiné Zsóka ingyenes előadása 18 órától az Ifjúsági Házban. A JATE-KLUBBAN 21 órától Student-est, nosztalgiabuli újdonságokkal. Házigazda: Mátrai Róbert. • AZ ALKOTÓHÁZ (Árboc u. 1-3) programja: ma, 15-tól hímző-, 15.30-tól fazekas-, 16 órától kosárfonó szakkör; holnap, 15.30-tól fazekas szakkör, 16-tól alkotó csemeték klubja. Összeégett nöi holttest • Budapest (MTI) Tűzben elhamvadt női holttestet találtak a járókelők hétfőn késő éjjel a X. kerületi, Kozma utcai kiserdőben. A rendőrség a több napja történt haláleset vizsgálatakor bűncselekményre utaló jeleket nem talált. Az eddigi megállapítások szerint az elhunyt nő hajléktalan volt, aki saját maga eszkábált össze egy kis kalyibát a kiserdőben, és nyilván a melegedésre rakott tűz okozta a balesetet. • 75 éve Szeged város közönségéhez 1924 nyarán lesz öt éve annak, hogy városunkból kiindult a magyar nemzeti megújhodás, hogy a lelkek felszabadultak a proletárdiktatúra fojtogatásából, hogy megalakult az első nemzeti kormány és megszületett a vérünkből való nemzeti hadsereg. Ezen történelmi események színhelye a királyi törvényszék épülete, amelynek falaiba ez alkalomból az örök emlékezés márványtáblájá• 50 éve Az MLSz Az MLSz elnöksége legutóbbi ülésén fontos határozatokat hozott. Kimondták, hogy a labdarúgók részére kifizethető legmagasabb havi juttatás az NB I-ben 2000, az NB 11-ben 600 forintnál több nem lehet. Elfogadtak ezenkívül büntetőszankciók alkalmazását azok ellen, akik a javadalmazási rendelkezéseket megszegik. Kimondta az nak elhelyezése méltó ténye lenne városunk közönsége újabb hazafias megnyilatkozásának. E falak között hangzott el először az ország kormányzójának, Nagybányai Horthy Miklós őfőméltóságának esküje, mikor mint hadügyminiszter, tette első szent fogadalmát hazánk megmentésére. Az emléktábla költségeinek előteremtésére gyűjtést indít dr. Aigner Károly főispán. (1924) döntései elnökség, hogy a külföldi egyesületekkel kötendő portyamérkőzéseket csak a szövetségen keresztül tárgyalhatják le az egyesületek. Határozatot hoztak, hogy a külföldre engedély nélkül távozott játékosoknak nem adnak játékengedélyt. Végül döntöttek arról, hogy hármas bizottság dönt a labdarúgók átigazolásáról. (1949) • 25 éve Atomerőmű épül Hazánk is intenzíven hozzákezd első atomerőművének felépítéséhez Tolna megyében, Paks közelében. Első atomeróművünk kiválasztása a legnagyobb körültekintéssel történt. A paksi területet leginkább a Duna közelsége tette alkalmassá atomerőmű telepítésére. Az atomerőmű ugyanis sok hűtővizet kíván, amit csak a legnagyobb hazai folyónk képes biztosítani. Ma már alig van olyan ország, amely távlati fejlesztésében ne szánna komoly szerepet az atomenergiának. (1974) Egy asztalnál a város vezetője és tíz nemzetiség, etnikum képviselője. (Fotó: Nagy László) A szegedi etnikai és nemzetiségi kisebbségek képviselőjével találkozott dr. Bartha László polgármester. A német, a román, a szerb, a szlovák, a cigány, az örmény, a lengyel, a vietnami és az ukrán kisebbségek képviseletében dr. Tóth István elmondta, hogy az Osztrovszky utcai Nemzetiségek Házában rendkívül hasznosan élnek egymás mellett a különböző népek képviselői. Érdekes és eredményes, amint ebben a sajátos diaszpórában szervezik programjaikat, kulturális rendezvényeiket annak érdekében, hogy a nagyvárosi környezetben is tovább éljenek hagyományaik. Tóth István örömmel újságolta, hogy sikerrel vesznek részt a különféle pályázatokon, s az is előfordul, hogy egy-egy célra a várostól kapott támogatás hétszeresét szerzik meg más forrásból. Szeged polgármestere az utóbbihoz gratulált, s elmondta, hogy a város vezetése számára nagyon fontos a civil szervezetekkel ápolt jó kapcsolat. Bartha László leszögezte: Szeged városa mindig híres volt arról, hogy nagyon jó kapcsolatot alakít ki az itt élő kisebbségekkel. A polgármester kifejtette, hogy Szeged jövője érdekében a továbbiakban is számít a nemzetiségek javaslataira, különös tekintettel azokra a rendezvényekre, amelyekkel gazdagítani lehet a város programajánlatát. A. L. • Egymás mellett, sajátos diaszpórában A polgármester a kisebbségeknél Búcsú Sipos Istvántól Drog-Nózis a vtv-n • Budapest (MTI) Barátai, tisztelői, munkatársai, ismerősei vettek búcsút az elhunyt Sipos István MÁV Rt. vezérigazgató ravatalánál, a vasúttársaság vezérigazgatóságán kedden 10 és 15 óra között. A konferenciateremben felállított koporsónál a MÁV Rt. tisztképzőinek hallgatói, a MÁV Rt. és a Közlekedési Minisztérium vezető munkatársai álltak díszsorfalat. Lerótta kegyeletét többek között a Katona Kálmán miniszter vezette delegáció, a pártok, valamint a partnervállalatok, civil szervezetek képviselői. A MÁV Rt. Izabella utcai bejáratánál vasutasok százai várakoztak arra, hogy leróhassák kegyeletüket az elhunyt vezérigazgató előtt. • Munkatársunktól Ma, szerda este nyolc órakor ismét jelentkezik a DrogNózis a város televízióban. A műsorban az elmúlt egy év adásaiból láthatnak válogatást a nézők. Réz András filmesztétával beszélget Nyemcsok Éva szerkesztő-műsorvezető, Stumpf István miniszter pedig az új drogtörvényről mondja el a véleményét. Dlusztus Imre Futballizmus (22.) Fiatalabbaknak mesélem: amikor még harmatgyenge, tartalékos másod-harmadvonalbeli csapatok alkalmi versenyeztetésével töltötték ki a nyári totóműsort, a témára szakosodé szélhámos, Molnár Tibor már egy erkölcsileg teljesen lepusztult, immunitását vesztett közegbe érkezett. Midőn megjelent a néhány ezer forintjával, a magyar labdarúgók nem győztek Molnár kénye és kedve szerint tenni, így aztán ez a jó svádájú csaló fordulónként néhány százezer forint befektetéssel a szerencsejátékon milliókat kereshetett. Molnárnak mindenki lefeküdt: a játékos, az edző, a szakosztályvezető, az elnök és a játékvezető. Minden úgy történt, ahogy akarta, s mindig úgy, ahogyan fizetett. Ami a fiúknál tuti volt, az a totóban fix. Molnárt elkapták, elítélték, de még a börtönből is totózott a parancsnoka kedvéért. Szabadulása után nem találta igazi énjét, nemrég lett öngyilkos. Ma a magyar futball szerencselovagjai a játékosokban tartják a pénzüket. Egy időben kifizetett, és mástól átvállalt átigazolási díjjal a pályafutása végéig meg lehet venni a futballistát. Ok is így mondják: „én a Tamásé vagyok". A dolog, természetesen, szabálytalan, mert játékjog csak sportszervezet tulajdonában lehet, mégis ezzel a sehová sem vezető gyakorlattal él együtt az egész futballtársadalom. S ha valóban jó időben, tehát felszálló ágon kapják el a fiút, az érte kifizetett átigazolási díj sokszorosát keresheti a tulaj. A játékos ilyen módon két lábon járó sorsjegyként üzemel: ha eljön az idó, kiemelik a dobozból, megkapargatják, aztán lehet menni a kasszához. A gond áz, hogy a játékost nevelő, majd foglalkoztató klub nem kap semmit. De ez senkit sem érdekel. Ez az önzés lehetőséget teremt arra, hogy a hazai labdarúgásban működő tőke ne az értékképző pontokon, hanem a helyzeti előnyükkel visszaélő újgazdag rétegnél összegeződjön. A vagyontalan klubok és a jelképes törzstőkével rajtoló sportügyi gazdasági társaságok ezután sem fognak valódi gazdálkodásba. Eszköz híján nem is menne. Nincs stadion, nincs kiszolgáló épület, nincs edzőközpont, nincs saját játékos, nincs tömeges utánpótlás - nincs vagyon. Az igazi pénzmozgás változatlanul zsebből zsebbe történik, a felszínre került átigazolási díjat a megfelelő rubrikából majd eltüntetik a keresztszámlák, legföljebb több lesz a papírmunka, vesződni kell egy kicsit az áfával, de azért nagy csodák nem történnek. Megjegyzem, a mostani világbajnoki címvédőnél, Franciaországban épp tíz évvel ezelőtt kötelezték a klubokat a gazdasági társasággá történő átalakulásra. És azonnal rájuk is eresztették az adóhivatalt. S nálunk? Az új MLSZ még nem tudta rendbetenni a nemzeti labdarúgást mint gazdasági vállalkozást. A magyar futball ma még olyan, mint egy szocialista nagyvállalat. Magas a túlfoglalkoztatás, a világpiaci szinthez képest alacsony a bér, kicsi a hatékonyság, ezért túlzott a költségszint, elmaradott a technológia, s nem a megfelelő helyen ül az a kevés jól képzett szakember. Az átalakításhoz csökkenteni kell a költségeket és ezzel egy időben tőkét kell koncentrálni a tevékenység modernizálásához. Ez a futballban azt jelenti, hogy drasztikusan le kell csökkenteni az NB-s csapatok számát, hogy 1. a játékosok árában jelentkező inflációt letörjük, 2. a labdarúgásban még meglévő tőkét egy-egy regionális központhoz csoportosítsuk, 3. koncentráljuk és versenyeztessük a szakmai tudást, 4. leszűkítsük a léhűtők elől a pénzes pozíciók lehetőségét. Ezzel együtt helyzetbe kell hozni az értéket előállító, tehát utánpótlást képző klubokat, amiket egyelőre úgy rabolnak ki a nagyok, ahogy nem szégyellik. A jelenlegi átigazolási díjszabás egyáltalán nem kedvez azoknak, akik labdarúgót faragnak a kisgyerekből, mivel néhány tízezer forintért elvihető a kis klub legféltettebb kincse. Ez a mechanizmus egyrészt leértékeli a nevelő egyesület munkáját, másrészt épp azt a nagyobb klubot nem készteti az utánpótlás szakszerű és tudatos képzésére, ahol már csak a foglalkoztatott edzők és vezetők létszáma, valamint a relatíve nagy tőke miatt is nagyobb esély lenne a szervezett nevelőmunkára. így függ össze az alacsonyan tartott átigazolási díj és a nagy klubok restsége: a magyar profiknál dolgozók mindig a pillanatnyi pénzügyi érdek alapján döntenek, s ha jobban megéri egy játékost húszmillió forintért venni és hárommilió schillingért eladni, mint egy városrésznyi gyereknek futballiskolát szervezni (például a játék meg a klub szeretete miatt), s ott következetes nevelőmunkát végezni, akkor marad a jelenlegi. A nagyok általában 14-16 éves korukban viszik el a korosztályos válogatottakban föltűnt gyereket (ezért is fordulhat elő, hogy a legnevesebb profi egyesületek a gyermek korosztályokban semmivel sem jobbak, mint az utánpótlást nevelő klubok). Ekkor még maximum 300 ezret kell fizetni egy olyan srácért, akit már 6-8 éve képeznek erre a sportágra. Még 2-4 évi munkával az első csapathoz kerülő játékos megötszörözi-megtízszerezi az értékét, s további két év múlva már akár húszmilliót is lehet kérni érte. A sportnapilap rendszertelenül ugyan, de hellyel-közzel tudósít a gyermekkorosztályok tornáiról. Ezeken nem a Ferencváros, az Újpest vagy a Vasas, de már a BVSC sem viszi a prímet, hanem a szombathelyi UFC, a pesti Goldball, a szolnoki és a pécsi Góliát, a Debreceni Olasz Focisuli, meg a hálózatával közel 800 gyereket foglalkoztató, a Fradi Szabics Imréjét nevelő, szegedi Tisza Volán-MÉH Foci suli. Ezekből a klubokból bagóért viszik el a tehetségeket, hogy néhány év után elindulhasson az átigazolások spirálja. De a nagy pénz, a mi futballunk már csak ilyen, nem jut vissza egészben az egyesülethez: kap belőle a nagy klubnál dolgozó - és a gyereket „fölfedező" - utánpótlás edző, a menedzselésében elévülhetetlen érdemeket szerző utánpótlás szakágvezető, a témát kézben tartó szakosztályigazgató, és a mindenben érdekelt ügyvezető elnök. S kap egy keveset a szülő is, ha folyton ott sertepertél a gyerek körül, hogy most aztán jól befogja a száját. A pénz körül ácsingózók nem a munkájuk után kapnak prémiumot vagy jutalékot, hanem a szerint, hogy a látókörükbe kerülő koncra milyen energiákkal vetik magukat. Azért van ez így, mert ez a történet nem csupán ennél az egy, példabeli iíjú labdarúgónál játszódik le így, hanem húsz-harminc éve az összesnél. Nincs tudatos nevelőmunka, nincs szakmai és üzleti terv, nincs hosszú távú elképzelés, csak jelenlét van, meg azonnali pénzlenyúlás, valamint óriási mértékű visszaélés azzal a ténnyel, hogy a nagyobb klub az élvonalban játszik. A rendteremtés ezen a ponton akadt meg. A profik nem örültek volna az átigazolási díjban jelentkező újabb sarcnak, ezért megfúrták a reális munkát valóságosan értékelő tarifálást. Emellett vadászterületük leszűkülését látták a tervezett csapatszámcsökkentésben, s mert egyegy profinak kiterjedt holdudvara, érdekszövetsége van az alacsonyabb osztályú csapatoknál, a természetes szövetségessel összefogva ezt az ésszerű kezdeményezést is lesöpörték az asztalról. Mindehhez csak szalutáltak azok a megyei szövetségi vezetők, akik saját MLSZ-funkciójuk elvesztését látták, mellesleg teljes joggal, az ésszerűbb versenyeztetési modellben. Ezzel minden maradt a régiben. S maradt a bundázós világ is. (Vége.)