Délmagyarország, 1998. december (88. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-31 / 305. szám

CSÜTÖRTÖK, 1998. DEC. 31. SZILVESZTER III. KERETES HIRDETES Zoknistoppolók végnapjaimon (riportázs) Ez a nap is jól kezdődik: megyek riportot írni. Cipő van rajtam, kabát, a kezemben egy mobiltelefonnak is használható, számológép alakú, tévécsatomaváltós riportermagnó. Alig, hogy megyek egyet, már ott is a téma. De előbb leírom a környezetet. Az égen süt a nap, az emberek sokat gyalogolnak, a fákat elvadult madarak himbálják, a távolból halk zeneszó hallatszik, mint amikor egy sárkányrepülős rázuhan a lemezgyárra. De jó volna ma minden munkát elvégezni, ez a fő gondolatmenet, ami majd áthat, és utánam síri csend, érzed, én is ásom magamnak a munkagödrömet. No. de ne várjunk sokára, híg leves kő a fenének, sok beszédnek sok a farka, gyerünk, lássunk bele. Az egyik út szélén sokan állanak, és távolról úgy látszik, mintha a körmüket piszkálnák egy szotyolahéjjal. Pedig biztosan nem azt csinálják, de kell egy kis téves alapfeltevés. Megpróbálok közelebb kerülni hozzájuk, mert ilyen messziről nem jegyzek meg semmit. Genetikailag vagyok süket. A jó riportban annyi a jelző, mint pészmékerben a kattogás. Az alany az adott, sok ember van, mást és mást csinálnak, igét csak teszek közéjük, például kifejezem, hogy mit csinálnak. Már eddig is sok igét használtam, de most már haladjunk, mert a hal adja a másikat, ha nem leszek kész, ripsz-ropsz, ketté törik a kar, a karrier. Az út szélén álldogáló emberek egyenként vannak, nincs közöttük összefüggés, csak ha teszek. Teszek. Mindegyik kezében egy-egy stoppolófa, rajta zokni és szép öltésekkel szűkítik a lyukat, ami a zokni hordásból ered. Már ott vagyunk a tematikánál, egy útszélén zoknit stoppoló törpekisebbségnél, amely vájt fülemnek köszönhetően most bekerül az újságba, és zseniálisan megközelítem a témát, pedzegetés, ráharapás, máris dől a nagy farakás. Megkérdezem a hozzám a legközelebb álló embert, hogy mit csinál. Eközben autók zúgnak el az úton, sorban, még ma felkészülök erre a riportra is. A megkérdezett férfi azt mondja, hogy stoppol, ne zavarjam. Természetesen mi sem természetesebb tőlem, hogy nem zavarom meg az alanyokat, inkább más eszközökkel közelítek. Mondom a másodiknak, hopp-hopp, nekem is van egy lyukas zoknim, és mégse állok ki vele az út szélére. Gyanítottam. hogy elhajt, megkeményedett a tekintete, és csak annyit közölt, maga, mármint én, egy fércmű. Igen, talán nem lehet összetéveszteni egy erőművel. A harmadik zoknistoppolót már meg sem kérdezem, kezd kifogyni a magnóból a szalag. Otthon majd meghallgatom. A magnón csak autók zaját hallottam, jó lett volna velük többet beszélgetni, ilyen ez a mi szakmánk, ugye, szoció, oszt mi húzzuk a rövidebbet. P. Sz. Vásároljon KERETES NAPSZEMÜVEGET! A nap kérdése Sokunkkal megesik, hogy otthon annyira otthonosan érezzük magunkat, hogy még gondolkodni is elfelejtünk, többnyire csak az utcán jut eszünkbe ez-az. Erre alapozva kérdeztünk meg három emberanyagot: • Lekapcsolta-e a fürdőszobában a villanyt? Kamy K. Z. (gyesen lévő műanyag bevonatú kistehervagon-rakodó szakmunkás): - Én mindig lekapcsolom a fürdőszobában villanyt, mert megszoktam már. Ha kijövök, azonnal a kapcsolóhoz nyúlok, és ha ott találom a kapcsolót, csak rutinszerűen kattintok egyet. Nem szeretnék egyszer ott a falon valami mást találni, ha odanyúlok. Például egy baglyot. El se tudnám képzelni, hogy akkor hol a kapcsoló, akkor hová lett vagy mit keresek én ott a bagoly fején. Szalad-Gál Mea Fene (detektoros hőmérőszivárgás-jelző-gyártó kisiparos): - Kicsi a lakás, ezért bárhol vagyok, mindig a fürdőszobában vagyok, ahonnan egyszerűen nem lehet kijönni, ha már bent vagyok. Ezért nekem nem okoz gondot, ha égve hagyom a villanyt, mert így világít és én jobban látok, mint a szekrényben, ahol nincs világítás, pedig direkt optikailag jobb lenne, mert ráadásul elemes bútort vásároltunk, csak nem tudom hová csatlakoztatni az égőt, különben meg mennyit fizetnek, ha megmondom az igazat, mert arra vagyok kíváncsi, hogy mennyit fizetne a biztosító, ha mondjuk a villany, adj'isten, jó napot, ne adj'isten lángra kap, mert még mindig nem oltottam el a villanyt, tavaly volt egy csúnya baleset nálunk, amikor a villanyszámlás nem tudott kettőhúszból visszaadni, olyankor gyorsan kaktuszért kiáltok. Han Gerő (hivatalos egynyári vízisikló): - Ami azt illeti, komoly a helyzet, nagyon komoly. Teszem azt magát leprosztózza valaki és még pokrócba se csavarhatja. A fürdőszobában viszont teljes a nyugalom. Én ha tehetem, a kádba fejem a tehenem, utána kimegyek cigizni, de a tehénnek addig is kell a fény, hogy majd sötétben foszforeszkáljon. Saját elhatározásom szerint, izzigvérig azt mondom, a villanykapcsoló rossz tanácsadó, mert fel van fuvalkodva, sok ember állástalan, a kapcsolónak meg, ugye, két állása is van. Könnyű neki. Ha felteszimeglátja! Praktikus, rágható szár! Kapható eldobható kivitelben is! Orba-szájba Viselhető! Ehhez is van képünk! - Kérve könyörgök, maradjanak csendben, nehogy fölébresszék az alvó oroszlánt! (Fotó: Karnok Csaba) A magyar hadsereg legújabb szárazvirág kollekciója, amellyel elnyerte a NATO ikebana kontingensének Arany Napernyö-díját. (Fotó: Nagy László) • Az Egy százalék esete az autós melléklettel A magyar Porse meg a füstje Lóértesült források szerint nagy titokban és egy elhagyott gyárépület lebontásra ítélt kéményének szellőztető csatornájában elkezdődött magyar személygépjármű (autó) prototípusának összeszerelése. Vannak akik úgy vélik, hogy inkább olyan autóbuszokra kellene összpontosítani a gyártási tapasztalatokat, amelyeket Kujbisev-Alsótól nyugatabbra is el lehet adni, ám mi most mégis annak jártunk utána, hány napot kell még arra várnunk, hogy begördüljön Európa főútjaira a magyar Porse. Tesszük ezt már csak azért is, mert évközben oly keveset tudtunk foglalkozni Egy százalék nevű gazdagsági mellékletünkben az autókkal... Magyar autó nemcsak volt, de most éppen nincsen virít a felirat a személykocsi gyártására szakosított szupertitkos raktárház női vécéjének bal kettes tartályán. E néhány szó ugyan nem indulhat selejtező nélkül az optimizmus világbajnokságán, ám az tény, hogy szárba szökkenő piacgazdaságunk magyar személygépjárművének kísérleti munkái már a Horn-kormány irányítása alatt megkezdődtek - tesszük most közzé összes tudományunkat a magyar kicsi kocsi ügyében. Az első elképzelések szerint a magyar autót három szabad madárerővel rendelkező motor hajtotta volna, s úgy tervezték, a politikamentesség autósztrádáin négy darab, vérveres szegfút mintázó keréken gurul egykoron az egyesült Európa felé. Néhány szaktekintély és igazgatótanácsi tag azt is megjegyezte: tervezett kocsink esetében nem az a fontos, hogy száguldjon, hanem az, hogy szimbolikus erővel rendelkezzék, § elősegítse csatlakozásunkat a fejlett ipari államok nagy családjához. Ezért aztán a prototípust el is nevezték Eurokomformkának (mások meg NATO-kompatibilinek). Ettől persze a mi kocsink még teljesen magyar lesz, ezért aztán jobb, ha még véletlenül sem üti kardántengelyébe az orrát a laboratoár gárnyijé, a lóreál future, a bébipempörsz vagy valamelyik liposzómás vizázs - lelkesült a tervezői gárda. Egészen addig, míg ki nem derült, hogy az anyagi háttér biztosítására rendelt Macibank and Princz Bété vezérlő csillaga azt üzeni - az 6 saját behajtású BMW-ire még úgy ahogy összekuporgatott a konyhapénzből, de még hogy magyar kocsit? Na, majd az, akit kőbölcsőben konszolidáltak... így aztán a magyar Porse gyártószalagjain egyelőre mákos sajtfalatkákat és eben gubát állítanak elő kelet-litván megrendelők őszinte örömére. Ám aggodalomra semmi ok: a magyar Polgárka (új kormány, új név, ugyebár...) Orbán, (netán Szájer?) napján már begurulhat az autószalonokba. Hiszen összefogott immár minden, hazánkért és kocsinkért tenni akaró, s még inkább felelősen gondolkodó erő. A magyar lelemény bizonyítékaként hadrendbe állították a szabolcsi almát, a kalocsai paprikát, a hortobágyi kilenclikú hidat és a fővárosi 4-es metró nyomvonalát, bár takarékossági kényszerűségtől vezérelve végül kiderült: mégse a Polgárka hátsó ülésére épül az új Nemzeti Színház. Értesültünk a magyar autó néhány egyedi megoldásáról is. Eszerint futóműve infláció követő lesz, fékrendszere különös tekintette] viseltetik a nagycsaládosokra, mfg alvázába csak akkor építik be a bombanyílást, ha tulajdonosa garantáltan Pesten, mondjuk az Aranykéz utcában szeretne hosszabb ideig parkírozni. A magyar autó néhány szigorúan titkos újításnak köszönhetően garantáltan bevethető MÁV-sztrájkok, mezőgazdasági kistermelők félpályás útlezárásos tüntetése idején, s ünnepnapokon kiválthatja az Okucsániban parádézó SFOR erőink sliccgombját is. Ami pedig a magyar autó árát illeti: drága lesz, mintha gyémántból csiszolnák. És nem csomagtartót tesznek rá, hanem áfát. No, de kit zavar ez egy olyan országban, ahol még mindig százezer, megbízhatósága miatt joggal közkedvelt Trabant okádja ránk a füstöt..? Bátyi Zoltán