Délmagyarország, 1998. október (88. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-31 / 255. szám

SZOMBAT, 1998. OKT. 31. STEFÁNIA-RIPORT 9 Olyan jó volna most valami szépet írni. Temetők csöndjéről, sárguló falevelekről, szerettei sírját gondozó anyókáról, virágok ezernyi színéről. Míves verssorokba foglalni, milyen is az, ha lábunk alatt roppan az avar, s a lombkoronáiktól búcsúzó fák ágai köiött átküldve sugarait miként áldja fényével sírkertjeinket a Nap. Am a holtak birodalmában barangolva, a temetők rendjére vigyázó szakemberek szavait visszaidézve most mégis ilyen szavak következnek: a felújítás gondjai, pénzhiány, elöregedett utak, rongálok elleni harc. A halottak napi gyertyagyújtás előtt - tisztelve őseink emlékét, és ismervén a mai gondokat - igyekszünk realista képet fölrajzolni a szegedi temetők állapotairól. Mai riportunkra készülve bejártuk Szeged több sírkertjeit, s most sétánk tapasztalatait adjuk közre. Építkeznek Szeged határában. Hogy még pontosabb legyek: beton alapok réseit ásó munkásokkal, darukkal ugyan nem találkoztunk, de a földből kifordított farönkökből nem volt nehéz megfejteni - a buldózerek nem ásítozós unalmukban látogatták meg a Bajai út környékét. - Itt lesz nemsokára Szeged új nazarénus temetője. Nem nagy terület ez, hiszen nazarénusok sem élnek túl sokan a városunkban, de mindenképp meg kellett kezdeni az új sírkert kialakítását. Ugyanis a régi már romokban hever, még a kerítését is ellopták - magyarázta a földmunkák okát, a halotthamvasztó előtti parkban beszélgetve, Hódi Lajos, a Szegedi Temetkezési Kft. ügyvezető igazgatója. Hódi úr Szeged több, önkormányzati kezelésben lévő temetőjét felügyeli, így nem véletlenül kerestük fel őt elsőként hivatalában. S bár a nazarénusok sírkertjéről elmondottak - romok, ellopott kerítés... - azonnal odakenték az alapozó fekete színt temetői körképünk alá, a panaszok felsorolása helyett előbb egy kis statisztikai összegzésre kértük a direktort. Ugyanis halottak napja előtt a temetőkről szinte mindenki ejt egykét szót, de arról igencsak kevés szegedi polgárnak vannak pontos információi, tulajdonképpen hány sírkertben is nyugszanak városunk halottai. Belvárosi deszkás, gyevi... - Szegeden négy temető a belvárosi, a tápéi, a dorozsmai és a gyálaréti - rendjére vigyáz az önkormányzat cége, vagyis a Szegedi Temetkezési Kft. Egyházi fennhatóság alá tartozik az evangélikus és református temető, az alsóvárosi, a Dugonics, vagy ahogy a régi szegediek emlegetik, deszkás temető, valamint a szerb, a zsidó, a nazarénus, szőregi úti sírkert. Ezek Szeged, úgynevezett élő temetői, vagyis azok, ahova még ma is temetkeznek. Van viszont városunkban négy bezárt sírkert ls: a rókusi és a felsővárosi <más nevén: gyevi), valamint egy-egy temető Tápén és Gyálaráten - összegezte a Pontos leltárt Hódi igazgató ur. • Tehát ma a szegediek tizenegy temetőben vehettek búcsút halottaiktól. vajon ezek között hány olyan sírkert találtatik, amelyik külsőségeiben is 'féltő arra, hogy kegyeleti Parkként említsük? • Temetői séta, októberi fényben Sírok, virágok, forintok Az esténkénti kapuzárás óta béke költözött a Belvárosi temetőbe. (Fotó: Nagy László) - Ha valaki a feldúlt és kirabolt rókusi, netán a gyevi temető kapuján lép be joggal elszörnyedhet. Ám a ma is funkcionáló temetőink, úgy vélem, napjainkban már a gondozott sírkertek látványát nyújtják. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs még rengeteg tennivalója a temetők gazdáinak, ám a korábbi évekhez képest sokkal ápoltabb lett a sírok világa, és hosszú, kitartó harc után sikerült azt is elérnünk Szeged legnagyobb temetőjében, a Belvárosiban, hogy elriasszuk, kiszorítsuk a sírok fosztogatóit. # Annyira veszedelmes környék volt ez a 10 hektáros terület, hogy kutyával és fegyveres őrrel őrzött vidékké kellett nyilvánítani? Ugyanis a temető falán olvasható táblák ilyen óvintézkedésről árulkodnak. - Hogy veszélyes-e? Volt olyan éjszaka, amikor néhány óra leforgása alatt 231 sírt rongáltak meg, leginkább a könnyen értékesíthető réz és bronzdíszektől fosztották meg a síremlékeket. De olyan is előfordult, hogy autók csomagtartójában nagy tételben lopták ki az újra eladható virágokat. így aztán nem volt más választásunk, mint éjjelre bezárni ezt a temetőt is, s a biztonság kedvéért sorompót is szereltünk fel a főbejárathoz. Mivel a virágtolvajok még most sem mentek nyugdíjba, senki ne sértődjék meg azon, hogy amikor kocsijával kihajt a Belvárosi temetőből, vagyonőreink átvizsgálják az autót. Tudom, sokakat bánt ez a szigorúság, de csak így érhettük el, hogy a biztonság költözzék a sírok közé. Szerencsére ma már elmondhatom, hogy ebben a sírkertben brutális rongálások nem fordulnak elő, s nagyobb értékek sem tűnnek el nyomtalanul. • Ugye, nem csak a rongálok ellen harc győztes csatáit tudja felsorolni, amikor az elmúlt év eredményeit veszi számba... Csapok helyén kutak - Szerencsére nem. A Belvárosi temetőben az elmúlt És szólt a harang. •• A közelmúltban riport jelent meg a Délmagyarországban a rókusi temetőről. Első mondata így hangzott: „Ki tudná megmondani, mikor kondult meg utoljára Szeged-Rókus temetőjében a harang?" Nos, Ábrahám István plébános úr, aki a hatvanas évek közepén Szeged-belvárosi káplán volt, megadta a pontos választ szerkesztőségünknek címzett levelében. Most ebből idézünk: „Temetésen 1965. január ötödikén kondult meg utoljára a rókusi temető harangja. Én voltam a szertartás végző papja annak a két temetésnek, amely ekkor történt. Nagyon hideg, havas, síkos januári nap volt ez, 11 és 13 órakor kellett volna temetni. Mi a kántorral pontosan érkeztünk, de a temető gondnoka jelezte, hogy valószínűleg nem lesz temetés. A két kiásott sír színültig megtelt vízzel (köztudott, hogy a rókusi temető Szeged legalacsonyabban fekvő részeihez tartozik) és a családok nenf engedik letenni a halottakat. A szivattyú hiába dolgozik, amennyi vizet kipumpál, annyi jön a helyére. Mit tehettünk, vártunk, s közben megjelent a tisztiorvos is, aki szintén nem engedte meg a temetést. Teltmúlt az idő, a sírásók dacoltak a vízzel, de a sírgödröket nem sikerült megtisztítani. Már délután 3-ra járt az idő, csak a közvetlen hozzátartozók maradtak mindkét sír mellett. A tisztiorvos is elment azzal, hogy jelentést tesz a hivatalban és javasolni fogja a temető bezárását, hiszen ami ott tapasztalható, az kegyeletsértő állapot. Erre megkérdeztem: és most mit tehetünk? Ő bizonytalanul azt válaszolta: ha úgy látja, hogy el tudják temetni, temessék el! Ekkor a családokkal szót értve úgy döntöttünk, megtartjuk a temetéseket. A koporsókat rátették a sírokban álló vízre, s addig nyomták lefelé a lapáttal, amíg annyi sarat nem tudtak rárakni, hogy az lent tartsa a koporsókat. És közben szólt a temető kisharangja. Temette az elhunytakat, siratta a temetőt is. Másnap megjelent az újságban a hirdetmény: a rókusi temető bezárást elrendelték. - írta meg emlékeit Ábrahám István. Aki levelét így zárta: jó lenne egy emlékművel megörökíteni az utókor számára, hogy e terület 1842-től sok-sok elhunyt szegedi polgár földi maradványainak nyughelye volt, s marad, az oda épülő házak alatt is... B. Z. évek során fel tudtuk újítani a ravatalozót, új tetőt kapott az épület és megszépültek a belső terek is. Az elhasználódott csapok helyén kutakat találnak már a látogatók, korszerű vízvezeték-hálózat épült ki, higiénikus eurovécéket állítottuk föl, új hangszórót vásároltunk, és nagyon szép munkát végeztek azok a munkások is, akik parkosították a ravatalozó környékét. E több millió forintos beruházások felsorolásával persze nem akarom azt mondani, hogy a Belvárosi temetőben immár nincs szépíteni való. A ravatalozó előtti A halottak napjára készülődve, sok szegedi polgár kereste föl szerettei sírját térburkolat például teljesen tönkrement, környékén a csapadékvíz elvezetése sem megoldott, de terveink szerint aki jövőre látogat ki halottak napján szerettei slijához, már egy átépített környezettel találkozhat itt is. Szeretnénk a főutat is felújítani, még pedig úgy, hogy a platánsort semmilyen károsodás ne éije. • Gondolom, ezek az építkezések is sok millió forintba kerülnek majd. Egyáltalán mennyi pénzt tud áldozni káeftéjük a szegedi önkormányzati temetőkben folyó építkezésekre? - Idei költségvetésünk megközelíti a 180 millió forintot, s ebből 15-20 millió jut fejlesztésekre - mondta Hódi igazgató úr, aki beszélgetésünk végén szolgált néhány fontos adattal is. Ezek szerint az önkormányzat kezelésében lévő temetőkben egy év alatt 1300-1400 elhunyttól vesznek végső búcsút a hozzátartozók. A hamvasztás utáni urnás temetések száma már meghaladja az évi ötszázat, ami egyértelműen arra utal, hogy átalakulnak temetkezési szokásaink. Ez mennyiben magyarázható az árakkal, vagyis azzal, hogy egy koporsós temetés 50 ezertől akár 800 ezer forintig elnyújtózkodó áron is megrendelhető, míg a hamvasztás maximum 40-50 ezer forintba kerül? Vélhetően elég szoros az összefüggés hallhattuk Hódi Lajostól, hiszen a temetés, bármilyen tiszteletlenségnek is tűnik kimondani, egy pénzügyi tranzakció is. És bizony Szegeden sok olyan polgár ér, akit a szegénység a sírig elkísér. 80 holdon kilenc munkás Amit a családok szegénységnek neveznek, azt a hivatali nyelv szűkös anyagi lehetőségként emlegeti. Temetői sétánk során ezt a kifejezést bizony elég gyakran hallhattuk. Említette például Bajusz János, Szeged második legnagyobb sírkertjének, az alsóvárosinak gondnoka is. Mint elmondta: a 80 holdas temetőben 9 munkás dolgozik azon, hogy minél szebb látvány fogadja az ide kilátogatókat. Az elmúlt évek során költöttek is sokat a temetői épületekre, útrekonstrukciókra, új kerítésre, (ez utóbbiból például 460 méter épült), de akadna még tennivaló bőven, csak hát azok a szűkös anyagiak... - A mi feladatunk a temető kiszolgáló létesítményeinek gondozása, a sírok ápolása a családtagok kötelessége lenne. Sajnos a hozzátartozók egy részének már túl nagy terhet jelent az, hogy halottaik nyugvóhelyének csinosításáról is gondoskodjon, s ez a pénztelenség meglátszik a magyar temetőkön - mondta Bajusz János. Majd megnyugvással számolt be arról, hogy az alsóvárosi temető már korántsem olyan veszélyes hely, mint pár éve volt, amikor leittasodott lumpenek, csempészárusok, sírfosztogatók költöztek be éjszakánként a sírok közé. Természetesen esténként az alsóvárosi temető is zárt terület, de a sírkert értékei meg is követelik ezt a szigorúságot. De vajon mit ér el az a gondos gazda, aki mondjuk a rókusi, vagy a felsővárosi temető kapujára szereltet erős lakatot? Hát nem sokat. Ugyanis e két elhagyott temetőnek már kerítése sincs, és csak az a síremlék maradt meg talapzatán, amelyiket a sírfosztogatók túl nehéznek, vagy túl értéktelennek találtak - állapíthattuk meg temetői sétánk során. A rókusi sírkert egyik körzetét már tisztítják a Környezetgazdálkodási Kht. szakemberei, s az is elképzelhető, hogy a rókusi temető hektárjaira nem is olyan soká társasházas lakótelep épül majd. De hogy mi lesz a felsővárosi (más nevén: gyevi...) temető sorsa - azé a sírkertté, amelynek kellős közepén, a ledöntött síremlékek mellett, egy alvázáig leégetett személyautót is találtunk barangolásunk során? Kegyeleti park, de mikor? - Kegyeleti parkot szeretnék itt kialakítani - válaszolta kérdésünkre Kovács Mihály, Felsőváros plébánosa. - Csak éppen azt nem tudjuk, mikor lesz erre elegendő pénzünk. Teljesen jogosnak tartjuk a panaszokat, miszerint hulladéklerakó lett ebből a temetőből, a sírrongálók kedvelt célpontja, de sajnos nem tudunk mit tenni ellenük. Egyszer már lakossági összefogás eredményeként megtisztítottuk a gyevi temetőt, de pár héttel később már újra áldatlan állapotok uralkodtak itt panaszolta Kovács Mihály. Szeged város főépítésze, Nóvák István megerősítette a plébános úr szavait: valóban kegyeleti park áll majd egykor a gyevi temető helyén, ugyanis így rendeli ezt Szeged hosszú távú fejlesztési terve is. Csak éppen az időpont kérdéses, hiszen mint minden városfejlesztési munka, ez is csak akkor kezdődhet meg, ha lesz rá pénz. A Dugonics temető bejáratánál viszont pénzről már kevés szó esett. Annál inkább szidta a szemetelőket, meg a virágtolvajokat két bosszús asszony. - Látja, ezt a temetőt szépen rend behozták. Ki gondolta volna akár pár éve is, hogy egyszer ilyen gondozott hely lesz a deszkásból. Csak ne lézengene ebben a világban olyan sok mihaszna ember, akinek még a halottak nyugalma sem szent - ballagtak be a kapun. És hangosan köszönték az égnek, hogy ilyen szép napos időt ajándékozott októberünknek... Bátyi Zoltán