Délmagyarország, 1998. október (88. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-20 / 246. szám

KEDD, 1998. OKT. 20. KITEKINTŐ 7 Kedves Környékbéliek! M int tudják a régi film címéből: „Ha kedd, akkor Belgium!" Most viszont pénteki Kitekintő és Olasz­ország. Közelebbről Firenze. Még közelebbről Kistelek. A választás utózajában szólhatna most másról is az összeál­lítás, (eljő majd annak is az ideje), de Párizsban a fölcico­mázott perczeli parasztszekér a világ legnagyobb élelmi­szer-ipari kiállításán híreli - reményeinkkel a világ legíz­letesebb szalámiját. Mint már korábban olvashatták, csa­ládunk ereklyéje, a parasztkovács abroncsolta lőcsös ko­csi fölkeltette a vásározók figyelmét a kölni világkiállítá­son. Akkor, az étkek legnagyobb seregszemléjén, a néme­tek testes kancellárja, Kohl is elismerően csettintett a mi nehézveretes szekerünkre, hiszen kolbásszal,, sonkával, paprikával színezetten roskadozott. A kívánatos portéká­val megrakott rozoga szekér most a párizsi világkiállítá­son állja a helyét, és vonja magára a kíváncsiskodók fi­gyelmét. A szegedi szalámigyár és a hozzája tartozó többi húsföldolgozó munkájára. (A Pick Csoport exportra kí­vánt áruit vasárnaptól csütörtökig láthatja a 160 ország kiállítóit magába foglaló párizsi seregszemle.) Annyit azért mindenképp el kell árulnunk, hogy a nevezett per­czeli szekér nem a saját tengelyén gördült a messzi franci­ahonba. Gépdaru emelte a tanyakerítés sarkából, teher­autó vitte a pesti ápolóba, ahol díszítőmester vette kezelésbe. Kerekétől a saroglyájáig kellően kipofázva ke­rült a kamionba, a többi vásárkellékkel. Mondhatnánk erre nem kis büszkeséggel, hogy a perczeliek tolják a Pick szekerét, de ez épp fordítva igaz. Bár évente száz hízót ki­nevel a környék, s abból néhánynak az íze besegít az európai hírnévbe, de úgy kell ezt fölfognunk, mini a régi görög mesében a légy és az ökör kapcsolatát. (Az ökör­szarváról odaszól hetykén a légy a röpködő társnak: szán­tás közben ne zavarj!) jja már emódon pásztázza Európát oldalunk, il­MA. lesszük bele, „képes képtelenségként"a mórahalmi pályaavalón történtek igaznak irt változatát. De, hogy semmiképp se érhesse szó a ház elejét, belekukkantunk Kriszfinék szüretelő kádjába, mivel épp kunleányt rejt az. Mindezekután Perczeltől - Firenzén át - Párizsig tartó tisztelettel köszönti Önöket a kisteleki határban is, s a csonka hétre hasznos munkát kíván: fttAjerofr tifjgrr Mórahalom • Munkatársunktól Sikeresen szerepelt a Ma­gyar Teleház Szövetség pá­lyázatán az Esély Mórahalmi Szociális Alapítvány. Az ala­pítvány a mórahalmi Tóth Menyhért Városi Könyvtár és Közösségi Ház, mint be­fogadó intézmény számára igényelt számítógépet, fény­másolót, telefaxot, központi számítógépet és bútorokat. Az egy intézményként műkö­dő könyvtár és közösségi ház a fejlesztések után már „tele­házként" is tevékenykedik majd, amely közhasznú in­formációszolgáltatást nyújt az érdeklődőknek. Hamaro­san megkötik a gépek és bú­torok beszerzésére szóló szerződéseket. Az új eszkö­zöket várhatóan a jövő év elejétől használhatják a mó­rahalmiak. Bordány • Munkatársunktól Új víztorony épül a bordá­nyi futballpálya szomszédsá­gában. Már a helyszínre szál­lították torony víztároló gömbjét. A víztartályt három kép díszíti: a bordányi címer, az OTP, valamint a megyei első osztályban szereplő fut­ballcsapatot támogató szege­di Fialla Autócentrum Kft. emblémája. Hamarosan neki­fognak a tartóoszlop fölállítá­sának is. A víztorony építését várhatóan két-három hét múlva fejezik be. A harminc méter magas, 100 köbméter víz tárolására alkalmas to­rony biztonságosabbá teszi majd Bordány vízellátását. Szafymaz • Munkatársunktól Október 24-én, szombaton tartja gyűlését a mozgáskor­látozottak szatymazi csoport­ja. A tagokat és az érdeklő­dőket délelőtt tíz órára várják a helyi művelődési házba. A csoport célja, hogy megis­mertesse az egészséges em­berekkel a mozgáskorlátozot­tak problémáit, valamint az érdekeiket képviselje. A sé­rült ember egymaga képtelen leküzdeni a hátrányokat, ezért összefogásra van szük­ség. Az összefogáson kívül pedig a legfontosabb az esélyegyenlőség, a társadal­mon belül ne legyen különb­ség egészséges és mozgás­korlátozott ember között. kell, megvárjuk, amíg le­esik. Sajnos, a Jonatán kora lejárt. • Nehéz elhinnem. A legjobb alma. - Ezt mondom én is, és ha fiatalabb lennék, újra ezt telepíteném, de a piac most az újabb fajták után kapkod. Legnagyobb ellensége a lisztharmat, szerencsére már tudunk védekezni ellene, de a piac ellen nem lehet per­metezni. • A krumpli? - Nagyon jó az idén, mennyiségre fél szó pana­szunk nem lehet, de baj itt is van. A Kleopátrát keresik leginkább, ez pedig vírusos lett. • Mondják, a Kondor jobb. - Ezt mondom én is, de úgy vagyunk ezzel is, mint a Jonatánnal. Hiába szava­zunk rá mi ketten, ha nem ezt keresik. Most megyek Üllésre, vetőkrumplit venni. • Ennyire sietni kell? Nincsen kereskedelem, amelyik közelebb hozná? - Minden Mórahalmon se lehet. H. D. A játék kedvééri... A miniszterelnök a szünetben is válaszolt a Kitekintő szerkesztője kérdéseire. (Fotó: Miskolczi Róbert) Aki nemrégiben ott volt a mórahalmi pályaa­vató focijátékon, tapasz­talhatta: Puhl Sándor ez­rek szeme láttára játszot­ta a játékos játékveze­tőt. Előbb a csapatok mezébe bújt, hogy a szoros emberfo­gást annak tiltott voltában al­kalmazza az Európa-bajnok Szélpállal, elfutott, beadott s amit már láthatott ország-vi­lág a televízió mindenhová bepillantó kamerája révén ­kivezette a pályáról a leg­súlyosabbnak (játékában leggyengébbnek) látszó játé­kost. Személy szerint e sorok íróját. Azóta többek ér­deklődtek: mi történt, és ho­gyan a mórahalmi játékon? Sportban kevésbé járato­saknak: a szegedi újságírók mérkőztek a Kormányválo­gatott ellen. Természetesen, teljesen igazságtalan volt Puhl bíró büntetése, hiszen, mint érintett csak annyit mondtam egy helytelenül megítélt bedobás kapcsán: „ezt a csalást!" Lengett a partjelzői zászló, de hozzátet­tem: „Ezt még a Kormány sem engedheti meg magá­nak!" Tapasztalhatták, a mó­rahalmi pályán történteket is ki mint hallja, ki mint gon­dolja, úgy adja tovább. A maga képzelt vagy más szemszögből vételezett képe­ivel. Ennek okán már azt is hallhatták, az ilyen történé­sekre mindig vevő kedves környékbéliek, hogy a Kite­kintő oldal szerkesztője tér­den állva könyörgött a Kor­mányválogatott csapatkapitá­nyának, Orbán Viktornak, hogy váltsa le, a Puhít is. Hohó! Álljon meg a szóbeszéd teljes menete. Történt, ami történt, s játé­kos mivoltom teljes tudatának felelősségével kijelenthetem: még az igaznak tűnő kép se mind igaz! Példának ajánlom a fentebbi pályaképet. Első pillantásra mit sugall? (Holott igaz pillanatok egyikét örökí­ti, mikor is a magyar minisz­terelnök a családi játékok örö­meiről beszél a meccs szüne­tében.) És, nézzék csak meg jól a felvételt! Kérdőre vonható a magya­rok miniszterelnöke a játék­kedvéért? Még a játék kedvéért se... M. T. • Ópusztaszeren is jártak a firenzeiek Barátság a világhálón Ha magyarul egy ki­csit se értó olasz azt hall­ja, mint hallotta a teg­napi kiránduláson, hogy „tök jó a töklámpa" néz, mint Rozi a moziban. Ha ad magára, s Marco Po­lo kései leszármazottja­ként tengernek nézi a tágas határt, kikötőnek a megpihenést adó ta­nyát, nevet is hozzá ille­delmesen. Ö se ma esett le a fáról. Sejtése, ugyan, hogy tré­fálkozó nyelvtörőink egyikét mondták neki, de igazi olasz­ként, elegánsan bólogat. Ha megtudja, kicsit lázba hoz­hatja, hogy régen is, egymás ijesztgetésére készült a magyarok töklámpája. Rém­pofára formálták a kobakot, kiszedték a magját, megvilá­gították a belsejét. Főleg őszidőben, a tökmunkák idején. A ságváris diákok nem bemagolták a hagyományt, hanem éppen kimagolták ­vagyis magját szedték - a nagy tököknek, s közben tökjónak nevezték a töklám­pakészítés fortélyait. Annak­előtte már hasonlóan szóltak az ópusztaszeri panoráma­képhez, a tóparti templom romjaihoz, a kalácsot sütő kemencéhez meg minden­hez, amivel a szegedi­ek előrukkoltak. Ugyanis Olaszországból, annak is Fi­renze városából, onnét is a turizmust oktató iskolából érkezett a ságvárisok vendé­gének tizenkilenc diák. A főleg leányokból álló csapat, ahogy felénk mondani szo­kás - házaknál szállt meg. Kedden jöttek, kedden men­nek. Szétnéztek Budapes­ten, Gyulán, Ópusztaszeren. Iskolájuk - Instituto Tecnico Per II Turismo „Marco Polo" di Firenze - két tanára már járt Magyarországon, de a diákok még egyszer sem. Amint megtudtuk, Józsa Fanninak a sokadik itáliai vendége volt Virginia. Egye­düli egyetemistaként a kö­zépiskolás múltjára tekintet­tel vállalta a helytállást. Feil Bemadettékhez Chiara érke­zett, Fülöp Fannihékhoz Gia­da. Iskolatársukhoz, a szin­tén harmadikos Császár Hé­dihez Nikolo, aki fiúi mivol­tában negyedmagával képvi­selte az azzuri férfinemet. Mivel a ságvárisok olaszul tanuló diákjai közül kerültek ki a vendéglátók, a többiek­nél sem volt gond a mondan­dó megértése. Ahol ez a szülőknek nem igazán sike­rült, ott se történt nagy baj. Ott csupán a tekintetek be­széltek. Az olaszok nagyon összetartó és egymást segítő csapatnak mutatkoztak. Megértették, hogy hiába kí­vánt valaki elköszönés he­lyett például ,jó paradicso­mot", a kapcsolat elérte cél­ját. Amit enni tettek, az java­rész elfogyott. És, milyen a magyar, ha eszik a főztjét? Boldog. Bár Laura Ber­nocchi és Franca Pira ta­nárnők igazán nem nevez­hetők született magyarnak, de már a „köszönöm" szó azonnal a szájukra ugrik és elégedettek a találkozással. Mi több: testvérvárosi kap­csolatot ajánlottak. Mint mondották, ha rajtuk múlik ­már holnaptól indulhat! Szajbély Mihályné, a ság­várisok olasz tanárnője alig győzte fordítani az elismerő szavakat, amelyet firenzei kollégái tettek a „miért ép­pen mi?" kérdésre. Nemrégi­ben Skóciában jártak. Szí­vesen jöttek az úgynevezett kelet-európai zónába is. Nagyistók Katalin tanárnőtől tudjuk, hogy az újkeletű ba­rátság az internetes világhá­lón szövődött. A szegedi gimnázium olasz-magyar szakos tanárnője céllal „szörfözött", s a korábbi szardíniai cserekapcsolat si­kerére alapozott. A firenzei nyelviskola örömmel tett eleget a találkozó kívánal­mainak. Szerintük, mindez velejárója a szükséges világ­látásnak. Mert gondoljuk csak végig e találkát Bettazzi Catja szemszögéből. Az olasz leány fogta magát és egy iskolai felhívásra jelent­kezett magyarországi uta­zásra. Elköszönt szüleitől, bátyjától, repülőre ült, busz­ba szállt, s Szegeden kötött ki. Mivel fiúscsaládhoz ke­rült, csak nézett nagy sze­mekkel, hogy enni se úgy esznek, mint otthon, egyálta­lán nem érti nyelvüket, szo­kásaikat. Mégis, mikor isko­latársaival alkot képet magá­nak, ezt a képet használja később. Ilyen apró képekből áll majd össze számára a vi­lág. Az ő megtapasztalt vilá­ga. S mire vége az iskolának - fökészültnek, európainak vallhatja magát. Akárcsak mi, ha hasonlót cselekszünk.... Majoros Tibor Szüretelnek Krisztin Istvánék Mórahalmon, egyelőre a mindössze háromszáz négyszögö­lön díszló Kunleányt szedik. Szemre is szép a szóló, kóstolásra is el­megy, a házigazda mégis azt mondja, a mennyiség ugyan elfo­gadható, de jobb is le­hetne. Aszfalton élő embernek talán már sok, hogy panasz­ra mindig van ok, de föld­közelben tudni lehet, ha va­lamiből sok van, az is baj. Az ára kicsi, és legtöbbször minőségre is gyöngébb. A próbapréselés 17-18 cukorfokos mustot adott, ebből pedig 11 maligános bor várható. Könnyű, ho­moki, asztali bor. Később szedik majd a kékfrankost, már most látszik, az se ha­ladja meg a 18 cukorfokot. Ősz van, a betakarítás ideje, és nemcsak borból áll a vi­lág, illik is megkérdeznünk, milyen volt az idei esz­tendő. - Vegyes. • A búza? Kunleány a kádban Krisztin István szürete mórahalmon (Fotó: Gyenes Kálmán) - Keveset termeltünk, de az jó lett: holdanként 28 mázsa. Ne felejtsék, homo­kon vagyunk. • A barack? - Elfagyott. Annyi ter­mett csak, hogy befőzésre nem kellett vennünk. • Alma? - Bőven van, de apró. • Ritkítani kellett vol­na? -- Talán használt volna, de negyven évesnél időseb­bek a fák. Ebben a korban már szokása az apró. Léal­mának tudjuk csak eladni, ahhoz pedig leszednünk se

Next

/
Oldalképek
Tartalom