Délmagyarország, 1998. október (88. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-20 / 246. szám

KEDD, 1998. OKT. 20. KITEKINTŐ 7 Kedves Környékbéliek! M

int tudják a régi film címéből: „Ha kedd, akkor Belgium!" Most viszont pénteki Kitekintő és Olaszország. Közelebbről Firenze. Még közelebbről Kistelek. A választás utózajában szólhatna most másról is az összeállítás, (eljő majd annak is az ideje), de Párizsban a fölcicomázott perczeli parasztszekér a világ legnagyobb élelmiszer-ipari kiállításán híreli - reményeinkkel a világ legízletesebb szalámiját. Mint már korábban olvashatták, családunk ereklyéje, a parasztkovács abroncsolta lőcsös kocsi fölkeltette a vásározók figyelmét a kölni világkiállításon. Akkor, az étkek legnagyobb seregszemléjén, a németek testes kancellárja, Kohl is elismerően csettintett a mi nehézveretes szekerünkre, hiszen kolbásszal,, sonkával, paprikával színezetten roskadozott. A kívánatos portékával megrakott rozoga szekér most a párizsi világkiállításon állja a helyét, és vonja magára a kíváncsiskodók figyelmét. A szegedi szalámigyár és a hozzája tartozó többi húsföldolgozó munkájára. (A Pick Csoport exportra kívánt áruit vasárnaptól csütörtökig láthatja a 160 ország kiállítóit magába foglaló párizsi seregszemle.) Annyit azért mindenképp el kell árulnunk, hogy a nevezett perczeli szekér nem a saját tengelyén gördült a messzi franciahonba. Gépdaru emelte a tanyakerítés sarkából, teherautó vitte a pesti ápolóba, ahol díszítőmester vette kezelésbe. Kerekétől a saroglyájáig kellően kipofázva került a kamionba, a többi vásárkellékkel. Mondhatnánk erre nem kis büszkeséggel, hogy a perczeliek tolják a Pick szekerét, de ez épp fordítva igaz. Bár évente száz hízót kinevel a környék, s abból néhánynak az íze besegít az európai hírnévbe, de úgy kell ezt fölfognunk, mini a régi görög mesében a légy és az ökör kapcsolatát. (Az ökörszarváról odaszól hetykén a légy a röpködő társnak: szántás közben ne zavarj!) jja már emódon pásztázza Európát oldalunk, ilMA. lesszük bele, „képes képtelenségként"a mórahalmi pályaavalón történtek igaznak irt változatát. De, hogy semmiképp se érhesse szó a ház elejét, belekukkantunk Kriszfinék szüretelő kádjába, mivel épp kunleányt rejt az. Mindezekután Perczeltől - Firenzén át - Párizsig tartó tisztelettel köszönti Önöket a kisteleki határban is, s a csonka hétre hasznos munkát kíván: fttAjerofr tifjgrr Mórahalom • Munkatársunktól Sikeresen szerepelt a Magyar Teleház Szövetség pályázatán az Esély Mórahalmi Szociális Alapítvány. Az alapítvány a mórahalmi Tóth Menyhért Városi Könyvtár és Közösségi Ház, mint befogadó intézmény számára igényelt számítógépet, fénymásolót, telefaxot, központi számítógépet és bútorokat. Az egy intézményként működő könyvtár és közösségi ház a fejlesztések után már „teleházként" is tevékenykedik majd, amely közhasznú információszolgáltatást nyújt az érdeklődőknek. Hamarosan megkötik a gépek és bútorok beszerzésére szóló szerződéseket. Az új eszközöket várhatóan a jövő év elejétől használhatják a mórahalmiak. Bordány • Munkatársunktól Új víztorony épül a bordányi futballpálya szomszédságában. Már a helyszínre szállították torony víztároló gömbjét. A víztartályt három kép díszíti: a bordányi címer, az OTP, valamint a megyei első osztályban szereplő futballcsapatot támogató szegedi Fialla Autócentrum Kft. emblémája. Hamarosan nekifognak a tartóoszlop fölállításának is. A víztorony építését várhatóan két-három hét múlva fejezik be. A harminc méter magas, 100 köbméter víz tárolására alkalmas torony biztonságosabbá teszi majd Bordány vízellátását. Szafymaz • Munkatársunktól Október 24-én, szombaton tartja gyűlését a mozgáskorlátozottak szatymazi csoportja. A tagokat és az érdeklődőket délelőtt tíz órára várják a helyi művelődési házba. A csoport célja, hogy megismertesse az egészséges emberekkel a mozgáskorlátozottak problémáit, valamint az érdekeiket képviselje. A sérült ember egymaga képtelen leküzdeni a hátrányokat, ezért összefogásra van szükség. Az összefogáson kívül pedig a legfontosabb az esélyegyenlőség, a társadalmon belül ne legyen különbség egészséges és mozgáskorlátozott ember között. kell, megvárjuk, amíg leesik. Sajnos, a Jonatán kora lejárt. • Nehéz elhinnem. A legjobb alma. - Ezt mondom én is, és ha fiatalabb lennék, újra ezt telepíteném, de a piac most az újabb fajták után kapkod. Legnagyobb ellensége a lisztharmat, szerencsére már tudunk védekezni ellene, de a piac ellen nem lehet permetezni. • A krumpli? - Nagyon jó az idén, mennyiségre fél szó panaszunk nem lehet, de baj itt is van. A Kleopátrát keresik leginkább, ez pedig vírusos lett. • Mondják, a Kondor jobb. - Ezt mondom én is, de úgy vagyunk ezzel is, mint a Jonatánnal. Hiába szavazunk rá mi ketten, ha nem ezt keresik. Most megyek Üllésre, vetőkrumplit venni. • Ennyire sietni kell? Nincsen kereskedelem, amelyik közelebb hozná? - Minden Mórahalmon se lehet. H. D. A játék kedvééri... A miniszterelnök a szünetben is válaszolt a Kitekintő szerkesztője kérdéseire. (Fotó: Miskolczi Róbert) Aki nemrégiben ott volt a mórahalmi pályaavató focijátékon, tapasztalhatta: Puhl Sándor ezrek szeme láttára játszotta a játékos játékvezetőt. Előbb a csapatok mezébe bújt, hogy a szoros emberfogást annak tiltott voltában alkalmazza az Európa-bajnok Szélpállal, elfutott, beadott s amit már láthatott ország-világ a televízió mindenhová bepillantó kamerája révén kivezette a pályáról a legsúlyosabbnak (játékában leggyengébbnek) látszó játékost. Személy szerint e sorok íróját. Azóta többek érdeklődtek: mi történt, és hogyan a mórahalmi játékon? Sportban kevésbé járatosaknak: a szegedi újságírók mérkőztek a Kormányválogatott ellen. Természetesen, teljesen igazságtalan volt Puhl bíró büntetése, hiszen, mint érintett csak annyit mondtam egy helytelenül megítélt bedobás kapcsán: „ezt a csalást!" Lengett a partjelzői zászló, de hozzátettem: „Ezt még a Kormány sem engedheti meg magának!" Tapasztalhatták, a mórahalmi pályán történteket is ki mint hallja, ki mint gondolja, úgy adja tovább. A maga képzelt vagy más szemszögből vételezett képeivel. Ennek okán már azt is hallhatták, az ilyen történésekre mindig vevő kedves környékbéliek, hogy a Kitekintő oldal szerkesztője térden állva könyörgött a Kormányválogatott csapatkapitányának, Orbán Viktornak, hogy váltsa le, a Puhít is. Hohó! Álljon meg a szóbeszéd teljes menete. Történt, ami történt, s játékos mivoltom teljes tudatának felelősségével kijelenthetem: még az igaznak tűnő kép se mind igaz! Példának ajánlom a fentebbi pályaképet. Első pillantásra mit sugall? (Holott igaz pillanatok egyikét örökíti, mikor is a magyar miniszterelnök a családi játékok örömeiről beszél a meccs szünetében.) És, nézzék csak meg jól a felvételt! Kérdőre vonható a magyarok miniszterelnöke a játékkedvéért? Még a játék kedvéért se... M. T. • Ópusztaszeren is jártak a firenzeiek Barátság a világhálón Ha magyarul egy kicsit se értó olasz azt hallja, mint hallotta a tegnapi kiránduláson, hogy „tök jó a töklámpa" néz, mint Rozi a moziban. Ha ad magára, s Marco Polo kései leszármazottjaként tengernek nézi a tágas határt, kikötőnek a megpihenést adó tanyát, nevet is hozzá illedelmesen. Ö se ma esett le a fáról. Sejtése, ugyan, hogy tréfálkozó nyelvtörőink egyikét mondták neki, de igazi olaszként, elegánsan bólogat. Ha megtudja, kicsit lázba hozhatja, hogy régen is, egymás ijesztgetésére készült a magyarok töklámpája. Rémpofára formálták a kobakot, kiszedték a magját, megvilágították a belsejét. Főleg őszidőben, a tökmunkák idején. A ságváris diákok nem bemagolták a hagyományt, hanem éppen kimagolták vagyis magját szedték - a nagy tököknek, s közben tökjónak nevezték a töklámpakészítés fortélyait. Annakelőtte már hasonlóan szóltak az ópusztaszeri panorámaképhez, a tóparti templom romjaihoz, a kalácsot sütő kemencéhez meg mindenhez, amivel a szegediek előrukkoltak. Ugyanis Olaszországból, annak is Firenze városából, onnét is a turizmust oktató iskolából érkezett a ságvárisok vendégének tizenkilenc diák. A főleg leányokból álló csapat, ahogy felénk mondani szokás - házaknál szállt meg. Kedden jöttek, kedden mennek. Szétnéztek Budapesten, Gyulán, Ópusztaszeren. Iskolájuk - Instituto Tecnico Per II Turismo „Marco Polo" di Firenze - két tanára már járt Magyarországon, de a diákok még egyszer sem. Amint megtudtuk, Józsa Fanninak a sokadik itáliai vendége volt Virginia. Egyedüli egyetemistaként a középiskolás múltjára tekintettel vállalta a helytállást. Feil Bemadettékhez Chiara érkezett, Fülöp Fannihékhoz Giada. Iskolatársukhoz, a szintén harmadikos Császár Hédihez Nikolo, aki fiúi mivoltában negyedmagával képviselte az azzuri férfinemet. Mivel a ságvárisok olaszul tanuló diákjai közül kerültek ki a vendéglátók, a többieknél sem volt gond a mondandó megértése. Ahol ez a szülőknek nem igazán sikerült, ott se történt nagy baj. Ott csupán a tekintetek beszéltek. Az olaszok nagyon összetartó és egymást segítő csapatnak mutatkoztak. Megértették, hogy hiába kívánt valaki elköszönés helyett például ,jó paradicsomot", a kapcsolat elérte célját. Amit enni tettek, az javarész elfogyott. És, milyen a magyar, ha eszik a főztjét? Boldog. Bár Laura Bernocchi és Franca Pira tanárnők igazán nem nevezhetők született magyarnak, de már a „köszönöm" szó azonnal a szájukra ugrik és elégedettek a találkozással. Mi több: testvérvárosi kapcsolatot ajánlottak. Mint mondották, ha rajtuk múlik már holnaptól indulhat! Szajbély Mihályné, a ságvárisok olasz tanárnője alig győzte fordítani az elismerő szavakat, amelyet firenzei kollégái tettek a „miért éppen mi?" kérdésre. Nemrégiben Skóciában jártak. Szívesen jöttek az úgynevezett kelet-európai zónába is. Nagyistók Katalin tanárnőtől tudjuk, hogy az újkeletű barátság az internetes világhálón szövődött. A szegedi gimnázium olasz-magyar szakos tanárnője céllal „szörfözött", s a korábbi szardíniai cserekapcsolat sikerére alapozott. A firenzei nyelviskola örömmel tett eleget a találkozó kívánalmainak. Szerintük, mindez velejárója a szükséges világlátásnak. Mert gondoljuk csak végig e találkát Bettazzi Catja szemszögéből. Az olasz leány fogta magát és egy iskolai felhívásra jelentkezett magyarországi utazásra. Elköszönt szüleitől, bátyjától, repülőre ült, buszba szállt, s Szegeden kötött ki. Mivel fiúscsaládhoz került, csak nézett nagy szemekkel, hogy enni se úgy esznek, mint otthon, egyáltalán nem érti nyelvüket, szokásaikat. Mégis, mikor iskolatársaival alkot képet magának, ezt a képet használja később. Ilyen apró képekből áll majd össze számára a világ. Az ő megtapasztalt világa. S mire vége az iskolának - fökészültnek, európainak vallhatja magát. Akárcsak mi, ha hasonlót cselekszünk.... Majoros Tibor Szüretelnek Krisztin Istvánék Mórahalmon, egyelőre a mindössze háromszáz négyszögölön díszló Kunleányt szedik. Szemre is szép a szóló, kóstolásra is elmegy, a házigazda mégis azt mondja, a mennyiség ugyan elfogadható, de jobb is lehetne. Aszfalton élő embernek talán már sok, hogy panaszra mindig van ok, de földközelben tudni lehet, ha valamiből sok van, az is baj. Az ára kicsi, és legtöbbször minőségre is gyöngébb. A próbapréselés 17-18 cukorfokos mustot adott, ebből pedig 11 maligános bor várható. Könnyű, homoki, asztali bor. Később szedik majd a kékfrankost, már most látszik, az se haladja meg a 18 cukorfokot. Ősz van, a betakarítás ideje, és nemcsak borból áll a világ, illik is megkérdeznünk, milyen volt az idei esztendő. - Vegyes. • A búza? Kunleány a kádban Krisztin István szürete mórahalmon (Fotó: Gyenes Kálmán) - Keveset termeltünk, de az jó lett: holdanként 28 mázsa. Ne felejtsék, homokon vagyunk. • A barack? - Elfagyott. Annyi termett csak, hogy befőzésre nem kellett vennünk. • Alma? - Bőven van, de apró. • Ritkítani kellett volna? -- Talán használt volna, de negyven évesnél idősebbek a fák. Ebben a korban már szokása az apró. Léalmának tudjuk csak eladni, ahhoz pedig leszednünk se