Délmagyarország, 1998. szeptember (88. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-26 / 226. szám

SZOMBAT, 1998. SZEPT. 26. HORIZONT 7 • Folytatódik a Stefánia rekonstrukciója 2000-re megújul a szegedi várkert „Maholnap már csak hagyományból és a tör­ténelemből lesz ismere­tes a hajdani híres sze­gedi vár, mely még alig Három év előtt bemoho­sodott, komor falaival és ódon épületeivel büsz­kén hirdette a múlt és régmúlt időknek szomo­rú krónikáját, s oly te­kintéllyel nézett alá a romba dőlt város siral­mas képére, mintha azt hirdette volna, hogy ö még századokig fog fennállni, s dacolni az idővel, elemekkel, embe­rekkel..." - ezekkel a szavakkal búcsúzott 1883. októberében dr. Kelemen Móric a lebon­tott szegedi vártól, amelynek helyén néhány év alatt újjászületett a város. A várból csak a keleti vár­fal közepén a Tisza felé nyí­ló, XVIII. században épült boltíves „vízikapu", hivatalos nevén a Mária Terézia-kapu maradt meg mementóul. A Stefánián megbúvó várma­radvány - amely az utóbbi években meglehetősen rossz állapotba került - helytörté­neti tárlatnak adott otthont. A nyár elején Törőcsik István és Szarka József, a JATE két ötödéves régészhallgatója megbízást kapott a múzeum­tól, hogy az épület felújítása előtt szakszerű feltáró mun­kával eltávolítsa a kapu tete­jére, a boltívek közé a vár bontásakor felhordott földré­teget. • A nyár elején szedték le a szegedi vármaradvány tetejét borító bádoglemezeket, s kezdték meg Törőcsik István és Szarka József régészhall­gatók irányításával a boltívek közül a földrétegek eltávolí­tását. A munkálatok a terve­zettnél tovább tartanak, mert a vártnál jóval több, több száz köbméternyi földet kell aprólékos munkával kiter­melni. Hogy miért a nagy óvatosság? Erre az ifjú régé­szek adják meg a választ. - Magunk sem gondoltuk, hogy a vár bontásakor felhor­dott földben ilyen sok régé­szeti leletre bukkanunk ­mondja Törőcsik István, aki­nek Szentes határában talált szenzációs éremleletéről a ta­vasszal már hírt adtunk. ­Találtunk például néhány üvegkarperecet, amelyek akár eredeti római gyártmá­nyok is lehetnek. Ez azért le­het fontos, mert évtizedek óta vita folyik arról, hogy annak idején volt-e római őrállomás vagy kereskedelmi telep Sze­geden. Vannak római téglák, faragott kövek, amik arra utalnak, hogy volt. Talán a mostani leletek feldolgozása­kor újabb támpontokkal szol­gálhatunk ennek a kérdésnek az eldöntéséhez. • Amit most csinálnak, az egy eléggé speciális ré­gészeti munka, hiszen nem egy érintetlen sírlele­tet, vagy valamilyen föld­be süllyesztett objektumot kell feltárni, hanem a vá­ros közepén egy épület­maradvány tetejét kell „kipucolni"... - A leletek tanúsága sze­rint a Mária Terézia kapura felhordott föld a vár egykori járószintjeiből, a várudvarból származik. Valahol a várma­radvány és a színház közötti területen állott a középkori Szent Erzsébet templom. A vár elbontásakor a templom Törőcsik István és Szarka József régészhallgatók szerint az előkerült leletek hozzájárulnak Szeged történetének alaposabb megismeréséhez. (Fotó: Schmidt Andrea) körüli temetkezésekbe is be­leástak, valószínűleg ennek köszönhető, hogy nagy szá­mú koponyadarabot is talál­tunk a csontleletek között. Pipából olyan sokra és sokfé­lére bukkantunk, hogy külön tanulmányt lehetne róluk írni. Az arab feliratú török kori cseréppipáktól a múlt századi mázas pipákig mindenféle •előfordul. Találtunk fokost, lakatot, egy csillag alakú, he­gyes, súlyomnak nevezett kö­zépkori harci eszközt, amit a lovak ellen szórtak ki. - Rengeteg apró tárgy ke­rült elő, bronzgyűrűk, bronz­gombok, sőt még két pénzér­mét is találtunk, amelyek ré­gészeti leletként önmagukban is megállják a helyüket - ve­szi át a szót Szarka József. ­Szeretnénk hangsúlyozni, hogy például a kerámiákban folyamatosság mutatható ki a legkorábbi, teljesen díszítés nélküli XII-XIII. századi cserepektől kezdve a belülről mázas török kori edényma­radványokon át a múlt száza­di porcelánok megjelenéséig. Még kínai porcelándarabokat is találtunk. Ebben a kontinu­itás a lényeg: nyomon követ­hető ezeken a leleteken a ke­rámiák díszítésének fejlődé­se, kiszínesedése. - Az a hiátus, amely ed­dig a régészeti leletek és a néprajzi anyag között léte­zett, ezekkel a leletekkel részben, töredékesen, de be­tölthető. Ha ezek a tárgyak eredetiben, sértetlenül kerül­tek volna elő, segítségükkel komplett kora újkori, XVII-XVIII. századi háztar­tások rekonstruálhatók lettek volna - folytatja a magyará­zatot Törőcsik István. - így sajnos csak analógiák, más középkori anyagokkal való összevetés álapján tudunk majd valamit „kihozni" belő­lük. Az azonban már önma­gában is komoly fegyver­tény, hogy XVII-XVIII. szá­zadi leletekkel rendelkezünk. Amíg a török korban elpusz­tult falvak, mezővárosok ma többnyire szántók, azaz fel­tárhatók, könnyen kutatha­tók, addig a kora újkori váro­si, polgári, paraszti leieta­Rövid, vári kronológia XI. század: Királyi só­raktárak a későbbi vár helyén. 1260-1280: Kisebb kővár épül 1308-1318: Az első is­mert várnagy Dénes fia Pál mester. A XV. század eleje: A szegedi vár a déli védelmi rendszer részévé válik. 1439: Albert király a várat és a Palánkot felesé­gének adományozza. 1443: Hunyadi János és Újlaki Miklós erdélyi vajdák felügyelete alá ke­rül a sóispánság és a vár. 1444: I. Ulászló békét köt Szegeden a törökkel, majd a pápa követelésére felbontja. Földrengés sújtja a várost. 1458: A várpalotában tárgyal a Hunyadi csalá­dot képviselő Szilágyi Mihály a Garaiakkal, ugyanebben az évben Mátyás király országgyű­lést tart a várban. 1490-94: Kinizsi Pálé a vár, majd halála után 1502-ig Corvin Jánosé, utána királyi kézen. 1526. szeptember: a tö­rökök lerombolják a várat. 1536: Zákány István főbíró saját költségén helyreállíttatja a várat. 1543: Mehmed pasa csapatai farsangkor feldúl­ják Szegedet, amely ezután szandzsák központtá válik. Szinan Khodzsa mimár ter­vei alapján hatalmas vár­építési munkálatok kez­dődnek. 1549: Befejeződik a várépítés, a török polgári lakosság tömeges beköltö­zése Szegedre. A várban 137 éven át török helyőr­ség. 1552: A hajdúk és a császári csapatok sikerte­len kísérlete a vár vissza­foglalására. 1686. október: A csá­szári csapatok ostrom alá vették a várat, a török helyőrség a kapitulációs tárgyalások után szabadon elvonult. Megkezdődött a vár megerősítése. 1704. nyara: Rákóczi kuruc hadai 24 napon át si­kertelenül ostromolták a császári kézen lévő várat. 1714. nyara: Óriási erődítési munkálatok kez­dődtek. 1786: Megérkeznek az első rabok a vár börtönné átalakított részébe. 1793-1814: Francia ha­difoglyokat szállásolnak el a várban. 1831: I. Ferenc olasz „deportáltak" börtönéül je­lölte ki a várat. 1848. március 31.: a szegedi lakosság leveri a várkapun álló kétfejű sast, augusztusban nemzeti színűre festik a várkapu­kat. Kossuth szabadon en­gedi a várban raboskodó olasz elítélteket, osztrák hadifoglyok érkeznek. 1849. február: A szerb csapatok lövik a várat. Jú­lius 28-án felrobban a lő­szerraktár. Augusztus ele­jén bevonulnak a császári csapatok, s a szegedi vár újra császári laktanyává és börtönné alakul. 1857. május 24: I. Fe­renc József császár és fel­eségének látogatása Szege­den. Az uralkodó felajánlja a vár lebontását, ha cserébe a város laktanyákat építtet. 1879.: Az árvíz idején a várban helyezték el hajlék­talanokat. Áprilisban I. Fe­renc József a várat minden építményével ingyen Sze­gednek adományozta. 1881. május-1883. ok­tóber: a vár lebontása. nyag ma is beépített telepü­léseken található, azaz a ré­gészek rendkívül nehezen férhetnek hozzá. • Az itt előkerült leletek­kel feldolgozásuk után hol találkozhat a szegedi közönség? - A tervek szerint lesz egy kiállítás, ahol a legszebb, le­gérdekesebb anyagokat be­mutathatjuk. A restaurálás után a vármúzeumban akár külön tárlatot is érdemes len­ne rendezni belőlük. A ki­bontott, láthatóvá vált bolt­ívek is különleges látványt nyújtanak felülről, a XVIII. századi építészet nagyszerű példái, Magyarországon ta­lán nincs is hozzájuk hason­ló. • Ritka, hogy egyetemis­ták ilyen komoly feladatot kapjanak... - Régészhallgatóként nya­ranta rengeteg ásatáson részt vettünk már, de ez az első önálló munkánk. Óriási do­log, hogy lehetőséget kap­tunk a vármaradvány feltárá­sára, amit külön meg kell kö­szönnünk dr. Vörös Gabriel­lának. A múzeum régészei is rendszeresen feljárnak, meg­nézik a leletanyagot, tanácso­kat adnak, segítenek. • Mikorra készülnek el a feltárással? - Augusztus 20-a volt az első határidő, amit nem lehe­tett tartani, hiszen az eredeti­leg gondolt 70 centiméteres feltöltés helyett néhol 2,5 méteres döngölt agyag réte­get kellett eltávolítanunk. Az új határidőnk október 20-a, amikorra minden bizonnyal be tudjuk fejezni a feltöltés eltávolítását. - Már régóta nyilvánvaló volt, hogy a várral kezde­nünk kell vajamit - mondja dr. Vörös Gabriella, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója, amikor a várkert sorsáról kér­dezzük. - Rendkívül rossz ál­lapotban volt az épület, beá­zott, s ez veszélyeztette a benne kiállított tárgyakat, amelyek között fából és tex­tilből készültek is voltak. Az egész várkert összképe sem volt méltó a város központi részéhez. Már korábban sze­rettünk volna lépni, legalább a beázásokat megszüntetni. Partner volt ebben a város és a megye vezetése is. Végül a megyei önkormányzat el­nyert egy több tízmillió forint értékű pályázatot, amely rak­tárfejlesztést tesz lehetővé közintézmények számára. Mivel a múzeum sem rendel­kezett megfelelő raktárkapa­citással, a tervezők és a mú­zeum korábbi vezetői arra gondoltak, hogy erre a vár al­kalmas terület lesz. Az erede­ti elképzelés szerint a várma­radvány egykor feltöltéssel kialakított, és hosszú ideje beázó tetőzetén alakítottak volna ki egy raktárt. Mivel senki sem ismerte pontosan a szerkezetét, a tervezés csak a feltárás után kezdődhetett volna meg. Időközben a vá­ros főépítészével beszélget­tünk a múzeumi terület - a vártól a vlzibástyán át egé­szen a halászcsárdáig tartó Tisza-parti szakasz - további sorsáról. A Stefánia rekonst­rukciója egyelőre ugyan megállt a vár kerítésénél, de folytatni kívánják. Ezért min­denképp fontosnak tartottam, hogy tárgyaljuk a városi és a megyei önkormányzattal egy egységes, közös koncepció kialakításáról. Az egyezteté­sek közben kiderült, hogy a vármaradvány tetejéről le­emelt földréteg alól roppant izgalmas, látványos boltívek bukkantak elő, amelyek elta­karása, újbóli lefedése nagy veszteség lenne, hiszen ehhez hasonló egyedi és különleges építészeti emlék nincs még egy a városban. A feltáró munka még nem fejeződött be, majd a tervező tesz javas­latot arra, hogyan lehetne a boltíveket úgy megtartani, hogy láthatóak legyenek. Ab­ban bízunk, építészetileg megoldható a probléma. Biz­tos vagyok benne, hogy be kellene mutatni a közönség­nek, hiszen vele a várkert is vonzóbb kiállítóhely lehetne. Hogy mindezt hogyan lehet összhangba hozni a raktárfej­lesztési pályázattal? Egyelőre nem tudom. • Számítottak ilyen lele­tekre? - Óriási meglepetés volt az előbukkanásuk. Minden­képp hozzátartoznak a város történetéhez, egyfajta - kissé ugyan zavaros - keresztmet­szetét adják. A feltárás során négy részre osztottuk a tégla­lap alaprajzú területet, negye­denként haladtunk le egészen a boltívek aljáig. Rétegen­ként el lehetett különíteni a felhordási szinteket és az ezekben lelhető anyagot. • Milyen szerepet szán­nak a jövőben a várma­radványnak? - Szeretnénk, ha a várkert látogatható, rendezett lenne, esetleg rendezvényeket, ka­maraesteket tarthatnának ott. Rengeteg szép kőanyagunk van, amit szeretnénk a kibő­vített kőtárban bemutatni. A várban pedig Szeged múltjá­ról egy új koncepcióval kia­lakított várostörténeti kiállí­tást tervezünk. Sokszor szóba került, hogy az egykori sze­gedi várat jobban be kellene mutatni. Persze a meglévő vármaradványokat - így a meglehetősen rossz állapotba került vízibástyát is - rendbe kellene hozni. Széphegyi László műemlék-felügyelő­vel beszélgettünk nemrégi­ben erről a problémáról, amelynek megoldása elsősor­ban koncepció és pénz kérdé­se. • Lehetséges, hogy a föld mélye is rejt a vár történe­tével kapcsolatos izgal­mas leleteket... - Meg kellene nézni, hogy a földben milyen maradvá­nyok találhatók, milyen álla­potban vannak, érdemes-e feltárni őket. Többféle meg­oldás is elképzelhető lenne: a földfelület lesüllyesztése, vagy a régi vonalak jelzése a felszínen. A régész nem lát a földbe, de abban biztos va­gyok, hogy nagyon izgalmas feladat lenne egy nagyszabá­sú feltárás. Az ilyen irányú kutatások azonban csak ak­kor szoktak összejönni, ha valamilyen rendezési tervet készítenek elő. Arra, hogy ezt a viszonylag nagy terüle­tet régészeti szempontból megkutassuk, nem látok le­hetőséget. Azt azonban sze­retném, ha a múzeum kör­nyékének rekonstrukciójába bevonna a város bennünket. A múzeum homlokzata és lépcsője gyönyörű háttér, így nagyszerű helyszíne lehetne a városi rendezvényeknek. A város vezetőivel folytatott beszélgetések során a múze­um előtti tér átalakítása is szóba került. Magam is úgy gondolom, a régi, ronda szö­kőkút szinte útban van, el­csúfítja ezt a csodálatos teret. Nem egy olyan látványos ne­vezetesség, amit feltétlenül érdemes lenne megtartani. Olyan teret lehetne itt kiala­kítani, amely jobban vonzaná a város polgárait. Az átépítés kapcsán esetleg régészeti ku­tatásokat is tudnánk végezni. A polgármester úrral, Nóvák István főépítész úrral is be­széltünk már erről. Azt is mondhatnám ez a kérdés benne van a levegőben. A szakemberek döntenek majd arról, hogy ez a terület mennyire fontos, mikor ke­rülhet sorra. • Mikor lesz a várkert új­ra látogatható? - Október 15-ig szeret­nénk befejezni a feltárást, utána kezdődhet az építészeti tervezőmunka. A teljesen megújult várkertet a kiállítás­sal együtt 2000-ben szeret­nénk átadni a nagyközönség­nek. Hollösi Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom