Délmagyarország, 1998. augusztus (88. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-01 / 179. szám

SZOMBAT, 1998. AUG. 1. STEFÁNIA-RIPORT 9 • Szeged kapui (6.) Rókus állomása Piazára vár Délelőttönként csak ritkán nyomorgatja vonat a rókusi sínek testét...(Fotó; Schmidt Andrea) Ha valaki csak egyszer is átvergődött már valamelyik nagy vasúti központ forgatagán, a Szeged pályaudvart (vagy mondjuk inkább szögediesen: a Nagyállomást...) is legfeljebb egy kis végállomásként sorolja be a vasúti műtárgyak közé. De akkor milyen minősítés is illeszthető Szeged-Rókus MAV pályaudvarára? Nos, kéretik nem elhamarkodottan Ítélkezni, ugyanis e környék, - bármilyen szégyellósen bújik el az Izabella-híd árnyékában, a sokemeletes fák mögé - Szeged egyik forgalmas kapuja napjainkban is. Mai riportunkban arra keressük a választ, milyen körülmények között dolgoznak a rókusi sínvitézek, s milyen képet mutat a tervek szerint már jövő év nyarára - a Búvár-tó vidéke. Dobjad mán! - harsogott dühös rakodó vastag torkából a sürgetés, és a vasúti kocsiból már zuhant is a pallódeszka. A raktárépületek mögül lovas kocsik araszoltak a sínekig, az állomás peronján ábrándos szemű diáklányok várták a Vásárhelyre induló személyvonatot. S miközben a Rókus pu.-Szeged pu. útvonalra rendszeresített villamos vad csörömpöléssel kanyarodott a lecsószagú konzervgyár kerítése mellé, a Búvár-tó partját ölelgető dzsungelben maszatos képű kölykök vitáztak azon, vajon hajlított szöggel lehet-e halat fogni? Vagy inkább addig rugdossák kivágott orrú dorkójukkal a százszor férceit, Hunyadi térről lopott bőrfocit, míg rájuk nem szakad az este. Volt egyszer egy restibambi... Rókusi tájkép ez, emlékek polcán, régen letűnt hatvanas éveinkből. A diáklány talán már nagymama, a focit püfölök azt számolgatják. akkor hány évet is kell még végighajtani a nyugdíjig, a lovas kocsik elé fogott lomha paripák földi maradványait pedig réges régen kiharapták valamelyik olcsó lókolbász bőréből. Villamos persze ma is kanyarog Szeged rókusi vasúti kapuja felé, de amolyan flancos, cseh modell ez, könyörgésre se nyikorogna. És ott terpeszkedik az állomás is, a maga emeletes tömbjével, csak éppen egyetlen szeglete sem hasonlít arra a lepusztult, egyszer majdcsak kifesti valaki épületre, aminek restijében két forintért mérték a kátrányízű bambit. - Tíz éve már, hogy egy nagyrekonstrukció eredményeként új köntösbe öltöztették a rókusi pályaudvart, de még ma is elmondhatja magáról, hogy a leggondozottabb vasúti csomópontok közé sorolható - vezetett körbe a minap az ifjú állomásfőnök. Gula Flórián nem is olyan kicsinyke birodalmán. Bekukkanthattunk a bisztróba. ahol az egykori támaszkodópultokat nemes egykedvűséggel űzték ki az ezerfényű játékgépek, ellátogathattunk a forgalomirányító terembe, ^hol korszerű automata masinák mellett teljesítenek szolgálatot a vasutasok. És sétánk közben megtudtuk: ebben az épületben van ám orvosi rendelő is a sok kisebb-nagyobb iroda, és az utascsarnok mellett. míg az emeleten nyolc darab szolgálati lakásban élnek a vasutasfamíliák. - Hatalmas forgalom nem terheli itt a síneket, de azért naponta átszalad Rókuson nyolc teher és harminckét személyszállító vonat - beszélt az állomásfőnök a menetrendről is. Megemlítve: havonta ötezer jegyet váltanak a rókusi vasúti pénztárban, s legalább még egyszer ennyi azok száma, akik máshol vett bilétákkal szállnak itt le a vonatról. Az első szerelvény egyébként hajnalban, egészen pontosan 4 óra 59 perckor indul Rókus pályaudvaráról, még pedig Arad felé, míg az utolsó kocsik 22 óra 33 perckor gördülnek ki oldalukon az Orosháza fölirattal. Az állomás körüli teendőket pedig éppen 41 fős személyzet látja el. Ócskavastól a konzervekig Említ persze Gula Flórián nagyobb számokat is. így például megtudjuk. Szeged olyan csöndesnek tűnő kapujában évente 25 ezer tonna áru fordul meg, s miközben ócskavastól a konzervekig sok tucatnyi árucikk köszön itt el a várostól, s ide leginkább cement, szója, faagyag érkezik, dolgoztak már Rókuson egészen különleges szállítmányok kirakodásán is. - Ide érkezett például az a 13 új villamos, ami már a két szegedi pályaudvar között szállítja az utasokat büszkélkedett a közelmúlt egyik nagy eseményével az állomásfőnök. S bár öröm volt hallgatni lelkes szavait, az állomás külső körzetében talált nagy csöndben csak kibuggyant a kérdés: no, de hova tűntek azok a vastaghangú rakodólegények? - Ja, kérem a vasúti teherszállítás alaposan visszaesett az elmúlt évtizedekben, s csak nagyon szorgos munkának köszönhető, hogy tavaly és az idén már több árut tudtunk itt útnak indítani és fogadni. A fuvarozott árumennyiség 1997ben 25 százalékkal meghaladta az 1996-os teljesítményt, míg 1998-as adatok azt sejtetik, hogy tovább élénkül Rókus forgalma. Persze azok az idők, amikor például nagy állatszállítmányok vándoroltak vasúton az ország egyik végéből a másikra, már elmúltak, a kamionos világ nagyon átrendezte a szállítási szokásokat - jegyezte meg a fiatal állomásparancsnok, miközben autónk - távol a főépülettől - egy tehervagonsor mellett állt meg a hűvösben. - Ez pedig itt a kocsimosó. Fontos létesítmény ám, ugyanis Szolnokig nincs párja, így aztán messzi vidékekről is ide kerül minden olyan tehervagon, amit meg kell tisztítani. Tavaly például egészen pontosan 3998 kocsi fürdettek meg itt a mávosok - kaptunk még egy pontos számot Gula Flóriántól. És hányat loptak el, szereltek szét, lékeltek meg a sötétben bujkáló gazfickók? érdeklődtünk a nem túl nagy erőfeszítéssel átmászható kerítésre mutatva. Mert hogy volt ám errefelé olyan világ is, amikor egy magára valamit is adó rókusi pernahajder fontos kötelességének tartotta, hogy legalább egy haloványan pislákoló zseblámpát, vagy egy félig megmunkált, de annál is nehezebb deszkát mégiscsak ellopjon a vasútról szabadidejében. A lumpen vécét pusztít - Ha arra gondol, mennyi kárt okoznak Szeged Rókusán a vasúti szarkák, hát megnyugtathatom: komolyabb érték az elmúlt időszakban innen nem tűnt el. De az is tény, hogy jó néhány megdézsmált vasúti szerelvény gördül át minálunk is, hiszen a vasúti banditizmus még véletlenül sem tekinthető kihaló szakmának - mondta az állomásfőnök. S a túl szépre sikeredett rókusi vasúti tájképbe máris húztunk egy-két sötétebb csíkot is. - Mi is megvívjuk a kis saját háborúinkat. Ha nem is a tolvajokkal, de azokkal a lumpen alakokkal, akik különös élvezettel pusztítják a vasúti vécét, s akik éjszakánként szeretnék ellepni az állomás utascsarnokát. Bizony nem könnyű meggyőzni őket arról, hogy ne itt verjék föl táborukat, ne is rondítsák össze a padlót, s ne öntsék a keramitra almaborukat heveny részegségükben, de akkor is meg kell próbálnunk. Ugyanis meggyőződésem, ha egy utas azért villamosozik ki ide, hogy jegyet váltson valamelyik MÁV szerelvényre akkor megilleti az a jog is, hogy ápolt környezetben várhasson a vonatára - váltott egy kicsit borongósabbra az állomásfőnök hangja. Ám ez csak egy pillanatig tartott, s máris arról beszélt, milyen családias, összeszokott, egymást segítő vasúti közösség az övék. Ennek köszönhető, hogy ápolt a környezet, mindig akad olyan munkás, aki idejében kitekeri a sínek között fészkelő gyomnövények nyakát, s ügyel arra, hogy tiszta padokra ülhessenek az állomás vendégei. - Ezt csak így érdemes csinálni - véli Gula Flórián. - Ugyanis nekünk be kell nap mint nap bizonyítanunk: a vasút dehogy is elavult üzem. Csak lehet ennek a közlekedési módnak nagy és biztató jövője, ha nyugaton súlyos márkamilliárdokat ölnek a vasútfejlesztésekbe. S ha mifelénk ekkora pénzeket nem is tud mozgósítani a MÁV, azért gondos odafigyeléssel elérhető, hogy Szeged büszke lehessen arra a kapujára, ahova Békéscsabáról, Orosházáról, Vásárhelyről, vagy éppen Aradról is érkeznek a vendégek. Tóra néz majd az étterem Nagyon szép gondolatok ezek, dicsérgettem magamban a szimpatikus állomásfőnököt elköszönésünk után is. Aztán elég volt rossz időben és túl nagy lendülettel elfordítanom a fejem, hogy meglássam: pár méterre Rókus vasúti pályaudvarától, ahol a villamossínek köszönnek át a Búvártónak, már közel sem ilyen magasztos eszmék szerint ügyelnek a rendre. Ha az állomás épületéből kilépő utasok között kvízvetélkedőt rendeznénk, azt kérdezvén: szerintük vajon milyen funkciókat is lát el ez a terület, alighanem kivétel nélkül illegális szeméttelepre'szavaznának. Nem csoda. Töredezett aszfaltmaradványoktól a betonkockáig pihen is minden. De szerencsére nem sokáig... Ugyanis akár már ez év végén hatalmas építkezés vághat rendet ebben a dzsumbujban. Ilyen szép jövővel biztatott Nóvák István, Szeged város főépítésze. - A tervek szerint Szeged rókusi kapujában épül fel a Szeged Plaza impozáns épülettömbje, ami igazi lakótelepi létesítmény lesz, minden szolgáltatása az itt élő polgárok kényelmét szolgálja majd - mondta Nóvák István. Szólt tóra néző étteremről, multiplex mozikról, fedett sétálóutcácskákról, amelyeket kis boltok szegélyeznek majd. És persze egy ma már elmaradhatatlan kellékről, a hatalmas autóparkolóról is, amely 450 gépjármű befogadására lesz képes. - Magasodik majd itt egy hatalmas reklámtorony is. amelynek terveit Kass János készíti el, míg a szeméttel borított tóparti őserdőt árnyas liget váltja majd föl. Átépül a villamos-végállomás is - a nagy kanyar helyett egy ipszilonfordulót alakítanak ki. Az építkezés megkezdésére most még várni kell, ugyanis Szeged általános rendezési tervének elfogadását követően, valamikor szeptember tájékán kap végleg zöld utat a beruházás. De mindent megteszünk annak érdekében, hogy akkorra már semmi ne gátolja a gyors befejezést. Ismervén a többi, már elkészült magyarországi Plaza építésének körülményeit, nagy a valószínűsége annak, hogy ez a látványos beruházás mindössze 6-8 hónapot vesz igénybe. Vagyis jövő nyáron már egészen más arcát mutatja a város annak, aki a rókusi állomásra érkezve, vagy éppen az Izabella hídról lekanyarodva pillantja meg először Szegedet... Bátyi Zoltán A panelek tövében terpeszkedő szemétdombokat hamarosan széthordják az építőmunkások