Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-30 / 151. szám

II. EURÓPA-KAPU KEDD, 1998. JÚN. 30. • Cardiff Fordulatok nélkül Osztrák program • Szegeden kóstolta Magyarországot Egy brit tükrében Gordon Reid: „Az EU-val csak nyer Magyarország" (Fotó: Gyenes Kálmán) • Munkatársunktól Az osztrák elnökség hiva­talosan 1998. július 1. és de­cember 31. között viseli az elnöki tisztet. Nemrégiben nyilvánosságra hozták, hogy milyen konferenciákat szer­veznek a kővetkező fél évre. A felsorolásból egyetlen ese­mény maradt ki, amelynek megtartása a cardiffi csúcsér­tekezlet után vált szükséges­sé. A walesi fővárosban az államok vezetői elhatározták, hogy a reformok munkater­vének megbeszélése végett egy rendkívüli csúcsértekez­letet tartanak októberben, valószínűleg Bécsben. Az osztrák szövetségi kor­mányzat és az Európai Kö­zösség találkozója: július 1­2., Bécs. A munkaügyi és a szociá­lis miniszterek találkozója a nők egyenlőségéért küz­dő szervezettel: augusztus 8-10., Innsbruck. A környezetvédelmi mi­niszterek találkozója: au­gusztus 17-19., Graz. Az egészségügyi minisz­terek találkozója: szeptem­ber 23-24., Burg Schlaining. A külügyminiszterek ta­lálkozója: szeptember 5-6., Salzburg. A kulturális miniszterek konferenciája: szeptember 10-12., Linz. A szállítási miniszterek találkozója: szeptember 15-16., Feldkirch. A földművelésügyi minisz­terek találkozója: szeptember 20-22., St. Wolfgang. A pénzügyminiszterek találkozója: szeptember 25-27., Bécs. Az ipari miniszterek euro­mediterrán konferenciája: október 3-4., Klagenfurt. Az oktatási miniszterek kon­ferenciája: október 23-24., Ba­den. Az igazságügyminiszterek és a belügyminiszterek talál­kozója: október 29-30., Bécs. A külügyminiszterek gyű­lése: november 14., Bécs. XIX. COSAC (Az Euró­pai Unió Parlamentje, az Eu­rópa Parlament és a tagjelölt országok közös szervezeté­nek, az Európai Ügyek Bi­zottságának konferenciája): november 23-24., Bécs. Európa Tanács: december 11-12., Bécs. A marhakór vége? • Brüsszel (MTI) Az Európai Unió végre­hajtó testülete azt javasolta a szervezet tizenöt tagországá­nak, hogy oldják fel a brit marhahús több mint két éve érvényes kiviteli tilalmát. A javaslat szerint az 1996 au­gusztus után született szarvas­marhák csontozott és inaktól is megtisztított húsát lehetne exportálni Nagy-Britanniá­ból. így szavatolható, hogy az állat már nem evett olyan tápot, amely esetleg sziva­csos agyvelősorvadással fer­tőzött állatok húsát vagy csontját is tartamazta. Az exporthoz igazolni kell a vá­gott állat kereskedelmi moz­gásának történetét, és a vá­gást is ellenőrzött vágóhídon kell megejténi. Az Európai Bizottság két évvel ezelőtt tiltotta meg. A végső szót az EU tizenöt tag­országának mezőgazdasági miniszterei mondják ki. Nyelvtanulás és or­szágismeret. Ez a célja annak, hogy a Budapes­ti Brit Nagykövetség munkatársai a főváro­son kívül is eltöltenek néhány hetet - még hi­vatalba lépésük előtt. Gordon Reid, a Buda­pesti Brit Nagykövetség tanácsosa - a Moldován család vendégszeretetét élvezve - két hetet élt Szegeden. A hozzánk látogató ide­gen tartotta tükörben mindig jobban látszanak előnyös, de hátrányos vonásaink is. Ezért voltunk kíváncsiak ar­ra, milyennek lát minket Gordon Reid brit diplomata. • A Kádár-rendszer vége felé, 1982-85 között Ma­gyarországon élt. Miért választott minket mint fi­atal diplomata? - A kommunizmus műkö­dése, a vasfüggöny mögötti országok érdekeltek. Első diplomáciai küldetésem színhelye volt Magyaror­szág, a Brit Nagykövetség másodtitkáraként kezdtem a pályát. Az volt a feladatom, hogy Magyarországon ke­resztül megértsem Közép­Európát, hogy mi történik a Az EU-rál szóló infor­mációs áradatban nem könnyű eligazodni a polgároknak, hogy va­jon hol is tartunk most, mi történik velünk, ma­gyarokkal. Röviden: most tart az átvilágítá­sunk, amelynek kereté­ben azt vizsgálják, hogy a magyar joganyag mennyire harmonizál az uniós szabályokkal. Ez a folyamat a kővetkező év közepéig tart. Az uniós joganyagot 31 témakörre bontották a brüsszeli szakértők, a ma­gyar tárgyalófélnek pedig az a feladata, hogy ismertesse a hazai gyakorlatot, valamint azt, hogyan tudunk alkal­mazkodni és pótolni a hiá­nyosságokat. Április vége óta a következő nyolc téma­körön vagyunk túl: tudomá­nyos kutatás, távközlés és in­formációs technológia, okta­tás-képzés, kultúra és audio­vizuális politika, iparpoliti­szocialista és a kommunista országokban. Ami azért is érdekes volt, mert Magyar­ország kilógott a sorból. De érdekelt engem ez a borzasz­tóan neHéz, különc magyar nyelv is. • Úgy lett diplomata, hogy idegen nyelvek iránt érdeklődött? - Korszerű európai politi­ka, francia és német nyelv szakokon végeztem az egye­temen. Amikor kiderült, Ma­gyarországra kerülök, egy szót sem tudtam magyarul, de Londonban egy esztendő alatt igyekeztem annyira el­sajátítani a nyelvet, hogy itt megértethessem magam. Po­litikai és biztonsági okok miatt a Kádár-rendszerben nem lehetett úgy családoknál élni, mint most. • Változtunk-e az azóta eltelt évtizedben? - Most úgy érzem, egy másik világba csöppentem. Korábbi tapasztalataim ela­vultak, de tudom, honnan jött Magyarország, s azt is, merre tart. Döbbenetes, mennyit változott ez az or­szág! Például érvényesül a sajtószabadság. Megtartják a választást, a vezető politikai párt változik, de senki nem izgul - a demokrácia jól mű­ka, kis- és középvállalatok, kül- és biztonságpolitika, vállalati jog. Ezen területek közül kettő esetében kértünk derogációt, vagyis a közös­ségi joganyag alkalmazására átmeneti haladékot: a gyógy­szerek szabadalmi oltalmá­val, valamint egyes távköz­lési koncessziós jogokat ille­tően. Az eddigi viszonylag kevés derogációs igény ne tegyen senkit sem elbizako­dottá: az uniós szakemberek ugyanis a könnyebb témák­tól haladnak a nehezebbek felé. A nehézséget úgy kell értenünk, hogy például az előbb felsorolt területeken viszonylag kevés a közössé­gi joganyag, amelyet harmo­nizálni kell, s nagyobb a tag­államok mozgástere, jogal­kotási szabadsága. Az átvilágítás során négy­féle tipikus problémával kell szembenézni a tárgyaló-de­legációknak. Az első cso­portba tartozó szabályok át­vétele és alkalmazása a ma­gyar gazdaság számára lehe­ködő intézményei miatt. A gazdaságról kevesebbet tu­dok. Ám kellemes meglepe­tés, hogy nincs hiánycikk, mint a Kádár-korszakban, amikor a nyugati diplomatafe­leségek is sorba álltak a baná­nért. Szegeden keresztül kós­tolgattam az új Magyarorszá­got. • Ha feleségének mesél majd rólunk, milyen pozi­tívumot, illetve negatívu­mot említ? - Rendkívül barátságosak a magyarok! Nem csupán ven­déglátóim, a Moldován család tagjai, hanem mindenki, aki­vel rajtuk keresztül megismer­kedtem. A sok változás ellen­ére megmaradt az ország jel­legzetes arca, ami nagyon ma­gyar. Az is látszik, hogy mára már elrendeződtek az alapvető dolgok. Nem rossz meglepe­tésnek nevezném, de Szeged­re jövet a „gyors vonat" egy órát vesztegelt Cegléden vala­mi műszaki hiba miatt, na­gyon meleg volt, de légkondi­cionálót nem találtam a sze­relvényben... A hátralevő fel­adatok közé sorolom, hogy az infrastruktúrában sok még a tennivaló. • Az Ön térképén hol he­lyezkedik el Magyaror­szág? tetlen, mint például a kör­nyezetvédelmi szabályok jó része esetében. Más teriilete­ken esetleg azért kérünk át­meneti haladékot, mert egyébként jelentősen romla­na a hazai gazdaság bizo­nyos csoportjainak piaci helyzete. Harmadik csoport­ba sorolják azokat a vitás te­rületeket, amelyek a szűkös erőforrások elosztásáról szólnak, ide tartoznak példá­ul a mezőgazdasági kvóták meghatározása, vagy a kü­lönböző alapokból történő részesedés. Végül vannak olyan témakörök, amelyek szabályrendszerét egyelőre ' maga az Unió nem kívánja kiterjeszteni az új tagokra. Sok múlik a tárgyalási technikán, illetve a magyar tárgyaló fél döntési körén. Magyarország ebből a szem­pontból a csatlakozni kívánó államok egyedülálló straté­giáját alkalmazza: minden egyes forduló előtt a kor­mány meghatározza a dele­gáció vezetőjének mozgáste­- Közép-Európában ­ezt a 80-as években megta­nultam. Joggal kopogtat Magyarország az Európai Unió kapuján! Országom azt hiszi, hogy Magyaror­szág képes a belépés előfel­tételeit is teljesíteni. De a bővítés sokféle, bonyolult politikai kérdéssel függ össze. • Egy EU-tagország diplomatája mit mond a magyaroknak: mit hoz, mivel jár az EU? - Közép és hosszabb tá­von csak előnye származhat Magyarországnak, hogy ré­szese lehet egy ilyen óriási piacnak. De minden válto­zás átmeneti hátrányokkal, mellékhatásokkal jár. Az ország számára azonban összességében kedvező vál­tozásokat hoz a csatlakozás. • Mindez hogyan hat a történelmi okokból nem a legszorosabbnak mi­nősíthető magyar-brit kapcsolat alakulására? - A brit nagykövet he­lyetteseként többek között az lesz a feladatom, hogy ­ha van ilyen - behozzuk a lemaradást a két ország kö­zötti kapcsolatrendszer minden területén. Ú. I. rét, amelyet nem léphet túl a „főtárgyaló". így előzhető meg az, hogy a delegáció vezetője megállapodik vala­miben Brüsszelben, aztán odahaza elkezd alkudozni a kormányzatával. A tárgyalá­sok menete a következő: az egyes fordulók előtt 15 nap­pal a brüsszeli bizottság el­küldi a magyar félnek a so­ron következő témacsoport jogszabályainak jegyzékét, majd egy szakértőkből álló magyar bizottság javaslatot készít a kormánynak, illetve azon keresztül a tárgyaló­küldöttségnek. Ebben a kép­viselendő álláspontra tesz­nek indítvány, vagyis a há­rom lehetséges változat kö­zül kell választani: a kérdé­ses joganyaggal már most harmonizál a magyar jog­rend, és nincs szükség alkal­mazkodásra, a szükséges jogalkotást 2002-ig végre­hajtják, illetve Magyaror­szág átmeneti időszakot, de­rogációt kér. A. L. A szakértők túl sokat nem vártak az Európai Unió cardiffi csúcsérte­kezletéről, s ennek megfelelően nem is tör­tént világmegváltó do­log. A csúcsértekezletet megelőző külügymi­niszteri találkozón min­dent tisztáztak, de iga­zából nem helyeztek ki­látásba a politikusok bármilyen téren is je­lentós áttörést, hanem ehelyett a fontolva hal­adás elvét választották. Azaz: az eddigi folya­matokat kell tovább vinni, s a sürgető refor­mokat megfelelően elő­készítve végre kell majd hajtani. Nagy kérdése volt az el­múlt fél évnek, hogy a so­ros EU-elnökséget betöltő angolok hogyan látják el a feladatukat, s hogyan érté­keli mindezt az angol köz­vélemény. Nos, Tony Blair kormányát rengeteg bírálat érte, azonban összességé­ben rendkívül kedvezően alakult a kép. Úgy tűnik, az angol munkáspárti vezetés fordulatot hajtott végre a szigetország Európa-politi­kájában, s ezt viszonylag simán tudomásul vette a közvélemény. Az angolok ugyanis eddig a „fekete bá­rány" szerepét játszották, s ők voltak azok, akik rendre hangoztatták különállásukat az uniós véleményektől. Nos, minderről Tony Blair úgy vélekedett a cardiffi csúcsot záró és értékelő saj­tókonferenciáján, hogy a jövőben az angolok part­nerként viszonyulnak az EU-hoz, és így próbálják védeni nemzeti érdekeiket. Ezt a hozzáállást a nemzet­közi közvélemény is üdvö­zölte, ugyanakkor többen rámutattak, hogy ezentúl vélhetően a németek lesznek az euro-pesszimisták. A né­metek ugyanis elkezdtek számolni, s aggasztónak ta­lálták, hogy az EU évi száz­milliárd ECU-s költségveté­sének mintegy harmadát Németország fizeti. Két összefüggésben is lehet ér­telmezni ezt a módosuló hozzáállást. Egyrészt az EU bővítése várhatóan tovább terheli az EU kasszáját, vagyis növekedni fognak a német terhek. Másrész kö­zelegnek az őszi németor­szági választások, így nem csoda, ha Helmuth Kohl a német érdekek odaadó vé­delmezőjeként kíván feltűn­ni, különösen abban az idő­szakban, amikor napirendre került a félszáz éves, kivá­lóan prosperáló német már­ka euróra történő beváltása. Az angol elnökség javára írják azt is, hogy a közös valuta bevezetése jó ütem­ben haladt, s eredményesek voltak az erre irányuló tár­gyalások ebben a félévben is. Ugyancsak sikerként könyvelik el, hogy formáli­san megkezdődtek a csatla­kozási tárgyalások, s - mint ahogy annyi minden - ez is jó ütemben halad. Kétségte­len, hogy az Európai Unió­nak ebben az időszakában a legfontosabb feladata a kö­zös valuta bevezetése mel­lett a bővítés, s ezzel össze­függésben, de ezt megelőz­ve, az intézményi reformok végrehajtása. A bővítéssel kapcsolatos nyilatkozatok tehát optimis­ták, a cardiffi csúcson azon­ban erősödött a kétkedők hangja. A találkozó első napján ugyanis az Európa Parlament spanyol elnöke Jose Maria Gil-Robles be­jelentette: 2005-nél előbb nem számítanak újabb tag­felvételre. Eddig, illetve tu­lajdonképpen ettől függetle­nül is 2002 a hivatalos, az Unió költségvetési tervei ál­tal is alátámasztott időpont. Gil-Robles nyilatkozatát úgy is lehet értékelni, mint a spanyol álláspont egyik megnyilatkozását. Elemzők megjegyzik, nem sokat le­het csodálkozni ezen a véle­ményen, azonban az Európa Parlament elnöke nincs döntési pozícióban bővítési kérdéséket illetően. Mások hozzáteszik, hogy mivel az uniós szerveknek nem szo­kása feketén-fehéren kije­lenteni fontos elhatározáso­kat, ezért inkább a parla­menti elnökkel vitetik el a balhét. Értékelni természe­tesen sokféleképpen lehet, az viszont tény, hogy a csúcs konklúziói közül ki­maradt az a javaslat, amely szerint az érdemi tárgyalá­sokra, vagyis a joganyag át­világításának befejezésére jövő év júliusa előtt is sor kerülhet. Összességében el lehet mondani, hogy a résztvevők közül mindenki rendkívül elégedett volt. Hogy ponto­san mivel, azt már nehe­zebb lenne megválaszolni, mert nem sikerült megol­dást találni a sürgető intéz­ményi reformok kérdésére. Ez az uniós szervezet ugyanis a fejlett tőkés társa­dalmakra alapozva építte­tett, szó nem volt arról, hogy egykoron majd a „ke­leti blokk" országai is EU­tagok lesznek. A hogyan to­vább kérdésére mégis sike­rült valamiféle homályos fe­leletet adni Cardiffban. A soron következő osztrák el­nökség feladata lesz, hogy hívjon össze egy rendkívüli csúcsot idén őszre. Ezen meghatároznak egy munka­tervet az állam- és kor­mányfők, amelyről a rendes csúcson tovább beszélnek. A hírek szerint konkrét döntésre itt sem kell számí­tanunk, hiszen az előkészí­tésnek további fázisai van­nak. Az osztrákot követő német elnökség jövő év ta­vaszán ugyancsak összehív egy rendkívüli csúcsot, amely grémium már elké­szíti, s ütemezi a meghozni szükséges határozatokat, jogszabályokat, amelyek már valóban az intézményi reformot szolgálják. Érdemes szólni még a magyar részvételről is. Többen felvetették, hogy Cardiffba miért nem hívták meg a tagjelölt államok ve­zetőit, holott fél éve Lu­xemburgban ott lehettünk mi is. Nos, az Unió és a je­lölt államok között van egy megállapodás, amely sze­rint évi egy csúcsra va­gyunk „hitelesítve" a kö­zösségnél. Vagyis a cardiffi tanácskozásról kimarad­tunk, de Bécsben ott le­szünk. Vélhetően akkorra már okosabbak leszünk ma­gunk, s az EU jövőjét illető­en is. Arató László A tudósítás támogatói: Globe TV, lnformen Marke­tingkommunikációs Iroda, Impresszió Reklámügynök­ség. Hol tartanak a tárgyalások?

Next

/
Oldalképek
Tartalom