Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-18 / 141. szám

8 KÜLFÖLD CSÜTÖRTÖK, 1998. JÚN. 18. • Bitó László professzor a békeidőkről és a tanult gonoszságról A kegyetlenség mitológiája Bitó László: A kegyetlenséget nem örököltük. (Fotó: Karnok Csaba) Bitó László Budapesten született, szegedi származású polgárcsaládban. Gyermekkora első 11 évét jómódú polgári környezetben töltötte egy budai villában, ám édesapja 1945 után Blistára került, 1953-ban pedig a Jászságba telepítették ki az egész családot. Az ifjú Bitó Lászlót ezután a komlói szénbányába vitték katonai munkaszolgálatra, ahol két éven át dolgozott. 1956ban a komlói munkaszolgálatosok a helybéli forradalmi bizottság elnökévé váÉletút lasztották és az itt szervezett csapattal Budapestre indult a forradalom megsegítésére. Mire megérkeztek, a fővárosban már bent voltak a szovjetek; Bitó Lászlónak menekülnie kellett. Ausztrián át az Egyesült Államokba jutott, ahol hamarosan sikerült egyetemi ösztöndíjat szereznie a New York-i Columbia Egyetemen; itt 1963-ban élettanból doktorált. 1966 óta a New York-i egyetem orvostani szakán dolgozik, 1980-ban elnyerte az egyetemi tanári címei a személettan egyetemi tanára. Személettani kutatásai nyomán a zöldhályog gyógyítására alkalmas hatóanyagot fedezett fel. Kezdeményezésére a svéd Pharmacia gyárral együttműködve, a gyógyszert a magyar Chinoin gyártja az egész világnak. Bitó László a Columbia Egyetemen jelenleg egy könyvtári és fordítói magyar program elindításán is dolgozik. Bitó László, a New York-i Columbia Egyetem orvostan professzora, a zöldhályog gyógyszerének felfedezője Trianonregényei után a Magyar Könyvklub gondozásában bibliai regényt tett közzé Ábrahám és Izsák címmel. A könyvhétre kiadott mű az emberi kegyetlenség megértését és az ószövetségi alapmeta' forák értelmezését tűzte ki. Az alábbi interjúban Bitó László a gonoszság és a szeretet kérdéseire keresi a választ. • Professzor úr, ön új könyve sarokpontjául Ábrahám és Izsák ószövetségi történetét választotta. A kötet címlapján félreérthetetlen üzenettel Rembrant: Izsák feláldozása című festménye látható, amint a megkötözött fiúra kést emelő atya kezét lefogja egy angyali kéz. Ahogyan ön fogalmaz: a fiú feláldozásának pillanata minden későbbi, Isten nevében egymás ellen elkövetett emberi kegyetlenség prototípusa. Ez az, amiről szeretném, ha ez az interjú szólna. Hadd kérdezzem meg először is: ön katolikus polgári családból származik, mikor találkozott először az emberi kegyetlenséggel? - A második világháború idején, tizenévesen, s mondhatom, a háború kegyetlensége egy boldog és biztonságos gyermekkorra szakadt rá. Kezdetben ugyan nem éreztem mást, mint a család aggodalmát. de gyermekként megpróbáltam megtudni mi rejlik mögötte. Emlékszem, egyszer elbújtam a nappaliban s kihallgattam szüleim barátainak egy beszélgetését, amelynek foszlányaiból feltárult, micsoda bizonytalanságot éreznek a háború miatt. Lassan rájöttem: a mi világunknak vége lesz. Azóta keresem a választ, honnan jön az emberi kegyetlenség, amely végső soron ezt előidézte. Homloka verejtékével 0 Kíváncsi vagyok, orvostudósként és íróként mit gondol, a kegyetlenség civilizációs jelenség, vagy pedig az ember génjeibe van beleírva? - Élettannal eltöltött évtizedeim teljes tapasztalatával állítom, hogy a kegyetlenség nem genetikailag kódolt, nem átörökíthető jelleg. Épp ellenkezőleg, emberi fejlődésünk biológiailag bizonyos gátlásokat alakított ki bennünk aziránt, hogy embertársaink ellen kegyetlenséget kövessünk el, netán öljünk. A fóemlősöknek, így az embernek is meglehetősen alacsony a szaporulata; soha nem tudott volna kifejlődni, ha eleve arra lenne kódolva, hogy saját faját irtsa. Úgy vélem, ez a jelenség sokkal később, az emberi fejlődésnek egy olyan szakaszában kezdődött, amikor az ember elterjedt a Földön, s annyira benépesítette az akkor ismert földrészeket, hogy megélhetési problémákkal kellett szembenéznie. Vagyis a kegyetlenség nem velünk születő vonás. Senki sem rázhatja le magáról ezt a kérdést azzal, hogy lehetetlen változtatni rajta. • Úgy érti, a Föld benépesedéséig tartott a „boldog kor"? - Igen, az aranykor emlékezete ott tükröződik a legkülönbözőbb kultúrák mitológiáiban. A bibliai Paradicsom kora ez, az Édené. Az emberiség életének az a korszaka. amikor a megélhetés még nem okozott gondot, mert a természet és a Föld adományai könnyen eltartották az embert. A Föld benépesülésével és a közvetlen források elapadásával aztán változott a helyzet. Ábel és Káin bibliai története már mutatja, hogy a megélhetésért küzdve a földműves és a vadász konfliktusba keveredett az élettérért. Ekkor kezdődött el az a folyamat, amely a Paradicsomból való kiűzetéshez vezetett. 0 Ne felejtsük el, hogy a Biblia szerint Ábrahám kezét végül megfogta Isten. Ön hogyan értelmezi az ószövetségi Isten-képet? - E metaforikus történetekből az tűnik ki, hogy az emberiségnek gyermekkorában szüksége volt a gondviselő Istenre. Nem volt elegendő a teremtő Isten konceptusa. Egy teremtő atya kellett, aki óvólag gondját viseli fiának, amíg az fel nem nő. Nos, ez az atya végül is kimondta, hogy elég a lustálkodás az Éden kertjében: az ember homloka verejtékével keresse meg a kenyerét. Minden kultúrának van teremtéstörténete, s ezek lényegében hasonlóak. Sőt, a mai tudományos világképnek is van ilyen története, lásd az ősrobbanás elméletét, csak most nem metaforának, hanem tudományos teóriának nevezik. De a szerepe ugyanaz. Minden komák szüksége volt arra, hogy megértse természeti környezetét, annak eredetét és veszélyeit. A Biblia előtti korokban, amikorról Ábrahám története is megmaradt, csak Isten haragjával volt magyarázható a villámlás, a mennydörgés vagy a betegség. Ma a tudás sok félelmet felold, sok metaforát pótol. • Érdekes, hogy a tudást említi, hiszen a kiűzetés éppen a tudás megszerzése miatt következett be. - A tudás-metafora szerintem nem pontosan a tudás megszerzéséről szól, hanem arról, hogy a tudást egyik ember a másiknak át tudja-e adni. Éva átadta a tudás almáját Ádámnak. Azt hiszem, ebben a jelenetben fontos utalás van. Az emberiség elérkezett a fejlődésben ahhoz a ponthoz, amikor a tudás már átadható volt. Addig, ahogyan az állatvilágban általában, minden generációnak el kellett nyernie a tudást és ez csak nagyon lassan yáltoztatott a faj fejlődésén. Hiszen az egyedek csak nagyon keveset tudhattak meg az előttük járó nemzedéktől. Amikor azonban a nyelvtudás kifejlődött, szabad út nyílt a tudás átadása előtt is. És ez veszélyes pillanat volt, hiszen ekkor már nemcsak a tudás, hanem az áltudás is továbbítható volt. Tudjuk, az évezredek alatt ez mennyi problémát okozott. De azt hiszem, az emberiség mára már eleget ért a természetből ahhoz, hogy ne a gondviselő Istenre kelljen hivatkoznia, s ne bújjon ki ezzel a felelősség alól, azt hangoztatva, hogy az egymással szembeni kegyetlenséget örököltük. Ez többé nem fogadható el: ma már tudjuk, mi van a génjeinkben. A folyamatos élet 0 Végtére is ön szerint Ábrahám kegyetlen volt, amikor első fiát elűzte, másodikra pedig kést emelt? - Ábrahám önmagában nem volt képes kegyetlen lenni. Ezért hallotta, ezért kellett, hogy hallja: Isten parancsolja neki, hogy engedelmeskedjék feleségének, Sárának, és űzze el magától első fiát és annak anyját. Ha Ábrahám öröklötten kegyetlen lett volna, akkor nem lett volna szüksége arra, hogy Isten hangját hallja. Amikor Sárától származó második fia, Izsák megszületett, konfliktushelyzet keletkezett, ezúttal a két fiú között, akik idővel feltehetőleg mindketten a hatalomra törtek volna. Valószínűleg e konfliktus ősi és kíméletlen megoldása rejtőzik a gyermekáldozat hátterében. Csakhogy Ábrahám ekkor sem tudta önálló cselekedettel megölni fiát, ehhez ismét Isten hangját kellett hallania. Mármost, a baj az, hogy amikor az ember igazolni akarja saját kegyetlenségét, rendszerint egy isten hangját hallja. Ez nem mindig mennybéli hang, lehet istenített személyé is. A nácik iszonyatos kegyetlenségeket követtek el, miután hallották az ő istenített Führerjük hangját. Nos, Ábrahám példájából ítélve, mert Izsák megmenekült, bennünk van a genetikai gátlás önnön fajunk irtásával s a kegyetlenséggel szemben. Mitológiákkal kell meggyőznünk magunkat, ha ezt le akarjuk gyűrni. Ha elfogadjuk, hogy istenek parancsolhatnak kegyetlenséget, akkor elfogadhatjuk azt is, hogy földön élő istenek cézárok, királyok, demagógok hangjának engedelmeskedve öldökölhetjük egymást. S ezzel ki is bújtunk a felelősség alól. 0 A szavaiból úgy érzem, ön eleve veszélyesnek tartja azt, hogy Istent megszemélyesítsék. - Nem tudom elképzelni a gondviselő Istent. A természetet olyan csodának tartom, amelyet nyugodtan nevezhetem isteninek, legfeljebb csak más névvel illettem. A teremtés: csoda. Tőlünk függ, minek nevezzük. Istent senki sem tudja pontosan meghatározni, s így tőlünk függ a megnevezés. Az ember születése is csoda, ahogyan két sejt egyesüléséből kilenc hónap alatt egy komplex lény fejlődik ki. A legszebb a dologban az, hogy az ember az élet folyamatosságának jegyében születik. Sokan nem értik meg az embriológiát, amikor úgy képzelik, hogy a gyermek pusztán növekszik az anya méhében. Pedig inkább állandó átalakulásról van szó. A folyamatban vannak testrészek, amelyek betöltik szerepüket és eltűnnek, hiszen csak bizonyos stádiumban van rájuk szüksége az embriónak. Az az ember, amelyet levegőt lélegző, szárazföldi lénynek tekintünk, csak születése pillanatától létezik, hiszen az első lélegzetvétellel a szív és a vérkeringés átalakul. Ez egy összehasonlíthatatlan folyamat, nincs megfelelője az ember alkotta dolgok körében. Ilyen a teremtés csodája. Nincs példa arra, hogy az ember olyasmit alkotott volna, ami mondjuk autómotorként kezd működni, majd átalakul számítógéppé. Szuronyok és gátlások 0 Mit gondol, a technológiák fejlődése milyen hatással van az emberi kegyetlenségre ? - Egyre veszélyesebb lesz általa. A technika segített abban, hogy már egy tizenéves gyermek is, akár tucatjával megölheti osztálytársait. Ezért most még inkább vissza kellene nézni az emberi kultúra közös emlékezetébe, a mitológiákhoz, hogy megértsük, miért tudjuk elfogadni a kegyetlenséget sokszor szemrebbenés nélkül. Ismerjük fel tudatosan: valamit tenni kell; nem mondhatjuk, hogy ami ezredéveken át működött, az ezentúl is menni fog. Ha úgy gondoljuk, hogy a kegyetlenséget örököltük, akkor azt hisszük, hogy nem tehetünk semmit. Elfogadhatóvá tesszük azt, hogy az erőszak, a gonoszság és a félelem egyre inkább uralja életünket. De ha rájövünk, hogy ezt nem örököltük, hanem a mitológiák kora óta átvesszük és tanítjuk, akkor könnyebb tenni is ellene. Gondoljon arra, hogy az újonnan bevonult katonának azt a legnehezebb megtanítani, hogy szurony át beledöfje egy szalmabábuba. És még mélyebbre szúrja bele. Ordítozhat az őrmester, ha bennünk megvan a gátlás. Ezt a gátlást ápolni kell nem pedig leküzdeni.. 0 Csakhogy ez a mitológia egész kultúránkba, sőt, gyermekmeséinkbe is felszívódott. Vagy a Piroska és a farkas talán nem tükröz erőszakot? - Valóban nehéz eldönteni, hol a határ aközött, hogy a gyereket felkészítsük a világ nehézségeire, és aközött, hogy kegyetlenségre buzdítsuk. Én úgy érzem, valamikor szükség volt e történetekre, mert az emberek nem értették meg bajaik okát, s azt, hogy s hogyan védhetjük meg magunkat. E mitológiák reményt adtak arra, hogy minden jobbra fordul: a járvány megszűnik, a viharnak vége lesz, ha áldozatokkal, ha kell emberáldozatokkal kibékítjük az isteneket. Ma azonban már nincs szükség ezekre. 0 Pedig a világ bőven termi az erőszak mitológiáit. Elég végignézni néhány esti tévéműsort. - Mert a kegyetlenséggel az a baj, hogy hozzászokik az ember. Ha egyszer elfogadta, egyre nagyobb kegyetlenségre lesz szükség ahhoz, hogy reagáljon rá. Nyugodtan pusztíthatjuk egymást, mert a mi gondviselő istenünk megvéd az ellenségek gondviselő istenétől. De ezen, ismétlem, túl lehetne lépni, ha ez lenne a célunk. Regényem végén Izsák, akiből kis híján áldozat lett, ráébred: egymás gondját kell viselnünk, ez a bölcsesség magva. 0 Ha megenged egy megjegyzést: az ember kegyetlenség nélkül is kerülhet végső helyzetbe. A halál a békés élet után is beáll. Nem gondolja, hogy a gondviselő Isten iránti igényt e végső helyzet táplálja? - A halál természetes, nélküle nem is lett volna lehetséges az evolúció, hiszen az élőlények egymást követő nemzedékek során alakultak ki. Szerintem a halált elfogadhatóvá lehet tenni anélkül is, hogy túlvilágban hinnénk. A túlvilágról egyszerűen nem tudunk semmit. Holott, ha Isten akarta volna, könnyűszerrel betekintést tudott volna nyújtani a túlvilágról. Én azt hiszem, úgy kell élnünk életünket, hogy itt a Földön tegyünk meg mindent egymásért, amit csak lehet. A túlvilág elképzelést épp eleget használták arra, hogy az embereket öldöklésre vegyék rá. Ne feledje, hogy a túlvilági kártérítés reménye kegyetlenségekre is tudta ösztönözni az embert. Az iszlám vallás világosan megfogalmazza, hogy akik a szent háborúban meghalnak, azoknak milyen jutalom jár a túlvilágon. A folyóvíz frissessége 0 Azért az istenhittől nem lehet elvitatni, hogy karitatív, közösségi és emberszerető színt vitt a civilizációba. Ön nem így látja? - Mindez a keresztény világba a jézusi szeretettel érkezett. Különben Izsák és Jézus között sokatmondó párhuzamot lehet vonni. Mindkettő érkezését angyal hirdeti ki. Mindkettő olyan asszonynak születik, akinek normális körülmények között nem lehetne gyermeke: egyik egy kilencven éves, egész életén át meddő asszony, a másik pedig egy szűz. Végül pedig mindkettőjüket feláldozásra szánják, s egyik esetben sem teljesül ez be: Izsák megmenekül, Jézus feltámad. Meglehet, Jézus életének és megfeszítésének értelmét - a regényben Izsák személyén át látjuk tisztábban. Úgy érzem, Jézus alakjához a szeretet felől kell közelítenünk: túl kell lépnünk azon, hogy a szenvedésben megváltó erő van. Lehet, hogy a szenvedés megtisztító hatású, de amint ezt vesszük alapul, kimondhatjuk, hogy akkor segítünk embertársainkon, ha gonoszak vagyunk velük. Húsz évet töltöttem el egy orvosság kifejlesztésével, tudom, mennyi munka volt. Ha a jóbi szenvedésvállalást elfogadtunk volna, akkor nem fejlődött volna ki az orvostudomány. Sőt, ismerek olyan embereket, akik a maguk szenvedése miatt kegyetlenkedtek másokkal. A szenvedés elfogadása megerősíti az embert abban, hogy okozhat szenvedést. Más persze az a szenvedés, amit valakiért vállalunk, s nem mások kegyetlensége kényszerít ránk. 0 Professzor úr, végső soron Ábrahám és Izsák történetének nytlik-e mai értelmezése a könyvében? - Meggyőződésem, hogy a történetet minden kor másképp értelmezte, amíg a Bibliát írásba nem foglalták. A regényem elsősorban egy emberi történet, de a mai kor szempontjából veszem szemügyre. A háromrészesre tervezett regénysorozat második könyve végén Izsák és fia beszélgetnek; a fiú megkérdezi, hogy ha apja ennyire szépen mondja e történeteket, akkor miért nem hív Egyiptomból egy írástudót, aki agyagtáblára rögzítené bölcs szavait. Izsák tiltakozik: a szájról szájra továbbadott szó olyan, mint a folyó vize, amely mindig megtisztul, de amikor írásba foglaljuk olyan lesz, mint a tartály vize, ami eleinte üdít, később azonban poshadttá és fertőzővé válhat. A szájról szájra adott szó mindig felújul és minden nemzedék szükséglete szerint átalakul. Én e szóbeli korra visszanézve, magamat ősatyáink korába beleélve írtam regényemet a mai nemzedék, az ezredforduló embere számára. Panok Sándor