Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-18 / 141. szám

CSÜTÖRTÖK, 1998. JÚN. 18. VITA 9 • Részeredmények, felemás megoldások Felébred a város? Alvó város a Tisza partján. Megtartja-e vezető szerepét a régióban? (Fotó: Nagy László) Közös célok nélkül Az egész város érzi, hogy a dolgok nem úgy mennek, ahogy azok nyolc év után mehetnének. Részeredmények, felemás megoldások jellemzik az előre araszolást. A nagyobb közösségeket, a gazdasági szereplőket mozgósító közös célok hiányoznak városunk életéből. Minden réteg, szervezet és gazdasági szereplő saját ügyeivel foglalkozik. Régóta látható: a város atomjaira esett szét. Folyik az egymásra mutogatás, a különböző elvek alapján rendeződött társaságok, klikkek bűnbakot keresnek, személyeskednek. A részérdekek hálójában vergődő városban azért van valami közös: mindenki az önkormányzatot szapulja. M. Gy. A Délmagyarország május 2-i száma „Ezredvégi kihívások Szeged előtt" címmel közölt interjút, amelyben dr. Mészáros Rezsó egyetemi tanár, a József Attila Tudományegyetem rektora Szeged lehetséges távlati céljairól beszélt. A május 23-i lapszámban hat szegedi polgár reagált a témára. A város jövőképét és térségbeli európai szerepét illetően lapunk az alábbi írás közlésével is szeretné kifejezni elkötelezettségét. Az utóbbi időben úgy tűnik, változás érzékelhető: a város és környéke helyenként bizarr és megoldatlan részügyeinek emlegetése mellett különböző autonómiák (kamarák, felsőoktatás stb.) valószínűleg megelégelték a helyzetet és olyan kiadványokat, tanulmányokat adnak közre, amelyek globálisan foglalkoznak városunk és nagyobb térsége fejlődésének lehetséges irányaival és azok gátjaival. Ezek már nem csupán nyilvánosság előtt zajló intellektuális villongások. Azt gondolom, megkönynyíti mindannyiunk dolgát, hogy a partikuláris érdekeken túlmutató, rendkívül igényes szakmai elemzést adott dr. Mészáros Rezső rektor úr városunkról és annak térségünkben betöltött szerepéről (DM 1998. május 2.). A megismert programok, tanulmányok, nyilatkozatok alapján elmondhatjuk, hogy egyértelműen körvonalazhatók azok a témakörök, amelyek köré csoportosulnak az ügyben érdekelt felek leglényegesebb gondolatsorai. Az alábbiakban megpróbálom ezeket összefoglalni. Régióformálás, EU-csatlakozás Világosan látható, hogy a nyugat-európai fejlődés egyik fontos pillére a regionalizmus. Az EU szervezetei régiókat támogatnak, sokszor határ menti térségekben. Abban majdnem mindenki egyetért, hogy régióban kell gondolkodni, ha a városunk fejlődését és jövőjét vizsgáljuk. Ezt erősíti a most körvonalazódó ún. Duna-TiszaMaros Eurorégió, amelyet az együttműködésre ösztönző kitörési kényszer tart életben. Az elemzések más-más indokkal, de erre az eredményre vezetnek. Szeged, bár igen régóta a térség természetes központja, ismét történelmi kihívás előtt áll. Részt vesz-e egy EU-régió kialakításában és képes-e abban vezető szerephez jutni? A régióformálás számos kérdést, problémát vet fel. 1. Megtarthatja-e vezető szerepét Szeged a térség más városaival szemben? 2. Szükséges-e olyan térségekkel együttműködni, amelyek nem eléggé fejlettek és tőkeszegények? 3. A határainkon kívül eső régiórészek olyan államokhoz tartoznak, amelyek eddigi politikáját a túlhaladott nemzetállamiság és a beteges területféltés jellemzi. 4. A jelenlegi határok egy korábbi természeti, kulturális és gazdasági egységet szabdaltak szét. Az „alulról szerveződés" képes lesz-e kölcsönös érdekek alapján a valóságban egyesíteni a kijelölt régiót? 5. A legnehezebben a feloldható probléma egy esetleges EU-hoz történő csatlakozásnál vetődik fel: mi a szigorúan ellenőrzött EU-határokon belül találjuk magunkat, a régió többi része pedig kívül reked. Ezzel párhuzamosan működik a békéscsabai székhelyű Dél-alföldi Térségfejlesztési Tanács. Úgy tűnik, itt városunk esélyeit nem növelik méretei és egyéb kedvező adottságai. A szegedi kihelyezett ügynökségi irodánál pályázhatunk hasonló eséllyel, mint mások. Kíváncsian várjuk, hogy Szeged hány pályázatot ad be és abból mennyit fogadnak el... Nemzetközi termelői és fogyasztói rendszerek Mészáros Rezső professzor, aki gazdaságföldrajzkutató, precíz szakmai magyarázattal és európai példákkal szolgál arra vonatkozóan, hogy egy fejlett régiót és benne a meghatározó város(oka)t mi jellemzi. Mi, akik ebben a tudományágban járatlanok vagyunk, látjuk, hogy városunk, néhány vállalatot leszámítva, a jelentős nemzetközi termelői rendszerekbe nem tudott bekapcsolódni. Úgy tűnik, hogy a fogyasztói rendszerek egyes szereplői viszont egyenesen legázolták városunkat. Ennek számos oka van és ezeket majdnem mindenki ismeri. Hosszú távon sem tudom elképzelni, hogy a háromnégy éve gazdaságunk húzóágazatává erősödött gép- és elektronikai ipar beszállítói kinőnek a földből, vagy esetleg ilyen iparágak idetelepülnek. Új értékteremtő beruházás nem jött létre az utóbbi években. Szeged és környéke az EU-csatlakozás esetén az EU, vagyis az un. Nyugat abszolút dél-keleti perifériájára fog esni. Nagyon ki kell magát találnia, hogy a fent említett rendszerekhez csatlakozhasson. Persze vannak kitörési lehetőségek, de semmi jel nem mutat arra, hogy akiknek a feladata lenne ezek megvalósítását koordinálni, megfelelő koncepcióval rendelkeznének. Ha a jelenlegi szervezettség folytatódik és rövidesen nem jelöli ki a város a húzóágazatait, valamint nem teremti meg ezek működésének feltételeit, akkor minden bizonnyal elveszíti vezető szerepét a térségben. Mi hátráltatja az előrelépést? Ez ügyben egyöntetű véleményekkel találkozhatunk. Nincs kijelölve a város fejlődését biztosító szerepek és elsőbbségek köre. Hosszú távú várospolitika és fejlesztési terv hiányában nem lehet meghatározni a prioritásokat. Általában hiányzik a jövőkép. A külkapcsolatok és a nemzetközi szerepkör erősítésének hiánya a globális rendszerektől való távolmaradást konzerválja. Tisztázatlan maradt, hogy milyen új funkciókat kell kiépíteni a városban a régió vezető szerepének megtartásához és egyúttal a nemzetközi átfogó rendszerekhez kapcsolódás érdekében. Konkrét példákat találhatunk, melyek a mindennapjainkat érintik és hátráltatják a fejlődést: 1. közlekedési és infrastrukturális hiányosságok; 2. az összehangolt városmarketing és az európai várospolitika hiánya; 3. ehhez kapcsolódóan egy szakszerű város információ hiánya; 4. világos fejlesztési célok hiányában a hazai és a nemzetközi pályázatokban való esetleges részvételünk; 5. úgy tűnik, az önkormányzat apparátusa, közgyűlése, meghatározó személyiségei nem képesek a fenti feladatok és kihívások rendkívül magas szakmai felkészültséget igénylő megoldására; 6. a megye és a város kapcsolata hagyományosan semmitmondó; 7. a város és az itt működő szervezetek, autonómiák kapcsolata protokolláris. A fejlődés prioritásai Szeged kiváló adottságait, azt hiszem, nem kell felsorolni. Ezeket mindenki ismeri. Első látásra azt mondhatnánk, a megoldás: a fejlődést hátráltató hiányosságokat szüntessük meg. Adódik a kérdés: kik és milyen forrásból? Persze a helyzet nem ilyen egyszerű, hiszen az érdekek különbözők. A meghatározó gazdasági szereplők érdekei nem ugyanazok, mint a tudomány, a művészet, a felsőoktatás, az idegenforgalom képviselőié, mit ne mondjak, a városban egyszerűen élni-lakni kívánó polgároké. A város milyen új és meglévő funkciói élvezhetnek előnyt a többivel szemben? Melyek azok, amelyek a hosszú távú fejlődést biztosítják? Minden szereplő a magáét tartja fontosnak. Miután a fejlődéshez szükséges prioritásokat rövid időn belül mégis ki kell jelölni (minden oldalról sürget az idő), a város nem kerülheti meg, hogy összehívja az érdekelteket és ez ügyben konszenzusra jusson. A Polgári Szegedért Egyesület (PSZE) ez ügyben világosan fogalmaz: „A város előnyös tulajdonságai és erősségei nem alkotnak rendszert. Anyagi és szellemi erőforrásai nem egyesülnek." Úgy gondoljuk, ez a lényeg. Nem függetleníthetők egymástól a fejlődést meghatározó tényezők, azok összefüggő rendszert alkotnak. Ha ezek közül mégis ki kell jelölni a prioritásokat, azt csak közös erővel, közös vélemény alapján lehet - feszültség nélkül megtenni. A komparatív (összehasonlító) előnyöket vizsgálva, ki kell emelni egyet: az ország második legnagyobb szellemi potenciálja itt található. Talán ez nem olyan gyorsan konvertálható érték, mint a Budapest, Székesfehérvár, Győr térségének technológiai tudása. A megszólaj lók és jómagam mégis úgy látom, hogy a város hosszú távú fejlődésének egyik oszlopát mégis erre kellene lerakni, támogatást megérdemlő és később szépen kamatozó húzóágazat lehet a szegedi felsőoktatás és kutatásfejlesztés. Dr. Csernus Sándor szerint „a magyar felsőoktatás az ország egyik leginkább versenyképes ágazata", valamint „a szegedi felsőoktatás és kutatás ugyanolyan világmárka, mint a Pick". Telegdy akadémikus egyértelművé tette, hogy a tudomány és oktatás művelői ebben a térségben igen szervezettek, nemzetközileg is nagy erőt képviselnek. Olyan kiválóan menedzselik magukat, hogy a város tanulhatna belőle. E gondolatokkal, azt hiszem, egyetérthetünk. A város igen régóta kerülgeti technológiai centrum, innovációs vagy ipari park létrehozását. Szinte kideríthetetlen, hogy az miért nem jött még létre, hiszen a legújabb kori gazdasági fejlődésben ezek a gazdaságélénkítés modern eszközei. Kapcsolatot, kölcsönhatást teremtenek a régió szellemi infrastruktúrája és vállalkozási szjgrája között. Nagy luxus a várostól, hogy nem koncentrált eddig kialakításukra. Úgy látszik, hiányzik a szervező, koordináló erő. Az önkormányzat csak ennyire képes! Nagy az egyetértés városunkban abban, hogy az önkormányzat polgár- és alpolgármestereivel, közgyűlésével, apparátusával együtt: 1. nem alkalmas feladatának elvégzésére; 2. nem tud megbirkózni az ezredvég kihívásaival; 3. sőt, kerékkötője a kibontakozásnak stb. Erről mi magunk tehetünk, ne feledjük, mi választottuk őket. Továbbá az is jellemző városunkra, hogy a progresszív értelmiségi és a nagy formátumú szellemi, szakmai erők nagyrészt távol maradtak az önkormányzati választásoktól. Most azt esszük, amit főztünk. Ennek folyománya, hogy különböző, az önkormányzaton kívüli szervezetekben és autonómiákban található a város jelentős szellemi, gazdasági ereje. Nagy sikk széltében-hosszában szapulni az önkormányzatot. Tudomásul kell venni, ennyire képes. Csak azt kell rajtuk számon kérni, amiért felelős. Az önkormányzat és a rajta kívül eső erők viszonyát csak az értelmes párbeszéd javítja. Csak a világos szakmai érvrendszeren alapuló kritikának és javaslatoknak van értelme. Persze, vannak furcsa reakciók is. A polgármester a folyamatos bírálatokból azt a következtetést szűrte le, hogy sikeresnek nem mondható szegedi szereplése mellett még országgyűlési képviselő is lehet, és - igaz, nem egyéni választókerületben - az is lett. Hogy magyarázza meg ezt nekünk, egyszerű újságolvasóknak? A polgármesterünket ért kritikáknak van alapja. Nagy igyekezetében, ami valószínűleg arra irányult, hogy mindenkinek megfeleljen, elfelejtette, hogy a város érdekében, jó taktikával kifogja a szelet bírálói vitorlájából és azt mondja: jöjjenek, uraim, üljenek le és mutassuk meg, mit tudunk. A korábbi felsőoktatási vezető még volt kollégáit, a formálódó „Universitas" szellemi elitjét sem kapcsolta be hatékonyan a város működtetésébe. Nem ismerte fel, amit a PSZE hangoztat: az információ és a pénz, tehát a hatalom fővárosi koncentrációja felerősödött és ezt a cinikus helyzetet az ott összegyűlt politikai-gazdasági erők és szervezetek önös érdekből tovább gerjesztik. Tehát vajmi keveset várhatunk „föntről". A város jövőjét saját magának kell alakítsa és az ahhoz vezető stratégiát önmagának kell kidolgoznia a minden érdekelt részvételével. Ezek után kíváncsian várjuk, hogy a protokoll bozótosában tévelygő, pártfegyelemmel takarózó polgármesterünk mit tesz Szegedért a parlamentben. Szorítunk neki. A közgyűlésről és az apparátusról azt hiszem, elég annyit megjegyezni, amenynyit Básthy alpolgármester elmondott: „döntési hatékonyság szempontjából sem az apparátus, sem a közgyűlés nem alkalmas a város irányítására". Ezzel nehéz vitatkozni. Tanácsadó és döntés-előkészítő testületet! Egyhangú vélemény: az önkormányzat jó, ha a város napi életfolyamatait és szorító gondjaiból adódó feladatait meg tudja oldani. Valóban: a város jövőjét kijelölő precíz, hosszadalmas előkészítő munkát, elemzést és az abból levont következtetéseket, az un. döntés-előkészítést nem az önkormányzaton kell számon kérni. Azt viszont igen, hogy nyolc év alatt képtelen volt életre hívni egy ezzel foglalkozó, független testületet. Ha az önkormányzaton kívüli, újabban erősen aktivizálódott erők összefognak és szervezett formában nyomást gyakorolnak a testületre, az már egyértelműen az egyenlőtlen erők küzdelmét eredményezi. A civil szervezetek, autonómiák, kamarák és az újság hasábjai nyilatkozók igen karakteresen és lényegre törően fogalmazzák meg városunk, régiónk gondjait. Néhányan közülük megoldásokat is javasolnak. Ez azt mutatja, hogy szép számmal vannak közöttünk olyanok, akiknek a szakmai tudására támaszkodva a város megkezdhetné jövője formálását. Ám a kívülállónak úgy tűnik, hogy egyelőre mindenki csak mondja a magáét. Ismét a PSZE-t idézve, amíg „a város anyagi és szellemi erőforrásai nem egyesülnek" ez nem is fog változni. Az önkormányzat súlyosan elmarasztalható, mert nem ismerte fel korlátait és nem kezdeményezte egy tanácsadó testület felállítását. Ezt szinte mindenki felveti és a beleszólás igényét hangoztatja, aki fontosnak érzi a város jövőjét. Telegdy professzor kimondja: „a várost meghatározó vezetők nem igénylik a magasan kvalifikált szakemberek tanácsait, tapasztalatait. Nem hoztak létre agytrösztöt". Hozzáteszem: ehhez még pénz sem kell. Összefoglalva: szükség van egy integráló testületre, amely összevonja a város meghatározó szellemi és gazdasági erőit és hosszú távon a térségi és városi fejlődés tanácsadó műhelyévé alakul. Egyre inkább úgy fest a helyzet, hogy ezt legkésőbb az új önkormányzatnak kell meglépnie. Bölcs dolog volna részéről, ha ő maga kezdeményezné. Amellett, hogy végre elkezdődne az érdemi munka, számos előnye is származna a városnak ebből. Lassan megszűnne a széttagoltság, az;ellenérdekeltségek tompulnának. Talán megszűnne a klikkesedés, a kisstílű háttérmúveletek sokasága. A résztvevők kivetnék maguk közül azokat, akik nem igazán a város érdekeit képviselik. A javasolt grémium intellektusa távol tartaná az önjelölteket, prófétákat és folyamatosan szembesítené gyöngeségeivel a pártalapon megválasztott képviselő-testületet. A kérdés tehát ez ügyben az, hogy az önkormányzaton kívüli meghatározó erők ki tudják-e kényszeríteni a beleszólásukat, vagy a testület és vezetői felismerik, hogy ezek az erők nem kerülhetők meg és felajánlja az együttműködést. Básthy alpolgármesternek üzenem, hogy 1994 előtt már létezett egy széles körű támogatottságot élvező koncepció, élén az önkormányzattal, amely a város és a térség szellemi, anyagi fejlődésének előmozdítása érdekében, innovációs alapítványt hozott létre. Céljai kísértetiesen hasonlítottak a manapság megfogalmazottakéval. A lényege az tett volna, amit feszegetünk: a város és a régió fejlődésében érdekelt vállalkozások és szervezetek együttműködését megszervézi és a régióhoz igazodó innováció teljes folyamatát koordinálja. Ezt az önkormányzat oly mértékben támogatta, hogy 1993. december 21-én tartott ülésén elfogadta az alapító okiratot, és mint egyik alapító, 4 millió forintot elkülönített az alapítvány részére. Hogy ezek után mi történt és az új önkormányzat miért nem támaszkodott a későbbi években erre, az már „Kaffka-i" homályba vész... Mint látható, a folyamatok időnként furcsa fordulatot vesznek, most éppen abban a szakaszban vagyunk, hogy kezd fölébredni a város. Mészáros György