Délmagyarország, 1998. május (88. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-30 / 126. szám

SZOMBAT, 1998. MÁJ. 30. STEFÁNIA- RIPORT 11 • Nagyvárosi barangolások (2.) Fehérvár csodájára jártunk A város központjában, az országalmánál reggeltől estig váltják egymást a kiránduló diákcsoportok. (Fotó: Lázár Mihály) Ezrek, milliók, milliárdok... Székesfehérvár lakóinak száma: 108 ezer A lakások száma: 43 ezer 500 A város ez évi költségvetésének összege: 13,2 milliárd Ft A helyi adókból tavaly befolyt összeg: 2,0 milliárd Ft A kulturális élet támogatására fordított összeg: 400 millió Ft A sportélet támogatására fordított összeg: 400 millió Ft Az 1990 óta létesített új munkahelyek száma: 13 ezer Az 1990 óta Fehérváron befektetett tőkeösszeg: 1,5 milliárd dollár Munkanélküliségi ráta: 8 százalék Székesfehérvár a magyar királyok, ezeréves államunk történetének szent városa. Ám rendszerváltozásunk éveiben Fehérvár kapcsán vajmi kevés szó esett az Árpádokról, elmúlt évszázadokról. Annál inkább csődhelyzetről, krízisről, elképesztő méretek öltő munkanélküliségről. Es egy ország siratta a magyar nagyipar egyik zászlóshajóját, a Videoton gyárat, amely tízezernél is több munkahelyet rántott magával zavaros hullámsírjába. A kilencvenes évek elején sokan teljesen kilátástalannak tartották Fejér megye székhelyének jövőjét, míg ma, az évtized végén leginkább azt szeretné mindenki megtudni, hogyan lett e településből irigyelt gazdasági központ. Olyan város, ahol Magyarország iparának immár 10 százaléka koncentrálódik. Országjáró sorozatunk második riportjában annak járunk utána, milyen következetes városirányltói munka kellett ahhoz, hogy Fehérvár kapcsán csodát emlegessünk... Már aki csodát emleget... Ugyanis Ilonka néni, a fehérvári nagyposta bejárata előtt, még véletlenül sem hivalkodott ezzel a fogalommal, amikor városáról kérdeztem. Szerinte egyszerűen arról van szó, hogy a Balsay ár, aki Székesfehérvár polgármestereként tüsténkedetett a városban 1990-'94 között, talpalt annyit Fehérvárért, mint korábban senki. - Nézze én, nem tudom hogyan is működnek a hivatalos dolgok, de azt hallottam, hogy kínálgatták Fehérvárt a világ minden táján, csalogatták a nagy cégeket, s most már van itt nekünk ipari park... Hány is? - fordult Ilonka néni ismerőséhez, egy babakocsit ringató anyukához, de ketten sem tudták megadni a pontos választ. - Meg aztán nézzen csak körbe: most is épül ez a város minden nap valamennyit. Igaz, ettől még nem lesz több a nyugdíjunk - mosolygott Donka néni, majd azt javasolta, hogy ha sokat akarok tudni városáról, keressem a dr. Nagy Istvánt. Mert hogy ó most a polgármester, és ő is igen igyekvő városvezető. - De előbb talán nézzen körbe Fehérváron, nem fogja megbánni. A panel nálunk is csúf, de a belvárosunkat már igazán szépen rendbehozták. Óváros, betonkeretben Igen ám, de hol is itt a belváros határa? - fészkelődött bennem a kérdés, amikor fehérvári sétámra indultam. Ugyanis amíg Szeged centrumát sikerült megkímélni a szocreál paneloktól, addig Székesfehérváron egészen a középkori városmagig merészkedtek a szürke betonmonstrumok. Miközben éppen azon ámuldozik a szem, milyen hangulatos kis térbe torkollik mondjuk két utcácska, már lehet is rémüldözni - a házsorok mögött ugyanis csak egy aszfaltcsík választja el a régmúlt építészeti remekeit a hetvenesnyolcvanas évek épületszörnyeitől. Ezzel az örökséggel láthatóan Fehérvár vezetése sem tud mit kezdeni, ám a királyok városának központját rendületlen energiával csinosítják. Díszburkolat fed itt minden utcát, teret, s bár közel sem nyitottak még annyi kisvendéglőt és butikot, mint mondjuk Győr centrumában, a turisták álmélkodva lépkedő csoportjai között így sem könnyű elférni. A városháza persze már sokkal csendesebb, csupán a polgármester irodáját percenként megcélzó, hivatalos iratokkal hónuk alatt bekopogtató hivatali emberek látványa jelzi: dr. Nagy István munkaideje sem túl gyakran szorítható be a napi nyolc órába. Ám mielőtt még véletlenül is ilyen személyes témára terelődhetett volna beszélgetésünk, Nagy polgármester úr elárasztott jól hasznosítható adatokkal, és sokkal inkább tényként, mintsem hivalkodva közölte: ma már joggal állítható Fejér megye központjáról, hogy a világ egyik legdinamikusabban fejlődő városa. - A kilencvenes évek elején még álmodni sem mertünk volna arról, hogy egyszer ezt mondhatjuk el városunkról. A rendszerváltozás idején ugyanis szinte összeomlott Fehérvár gazdasága. A munkanélküliség elérte a 30 százalékot, jól képzett mérnökök, szakmunkások kerültek utcára. Azóta viszont nyolc év alatt másfél milliárd dollár értékű beruházás valósult meg ipari körzeteinkben, Székesfehérváron nyitottak gyárat olyan nagy világcégek, mint a Ford, a Philips-Grundig, az IBM, az Alcoa, a Nokia, a Parmalat, a Stollwerck, a Matsushita - s ez a felsorolás még közel sem teljes. Aztán arról se feledkezzünk meg, hogy több, tisztán magyar tulajdonú vállalkozás is látványos sikerekről számolhat be. Hogy mást ne mondjak, a számítástechnikában legnagyobb hazai cégként emlegetett Albacomp, vagy az élelmiszeriparban neves nagyvállalkozásként számon tartott Cerbona is fehérvári központú, s ma már újra a jól cseng a Videoton neve, ami több, mint húsz vállalkozást tömörítő holdingként ad munkát 8 ezer embernek. • Minek köszönhető, hogy a kilencvenes évek nagy ipartelepítései során ennyi neves cég célozta meg városukat? Mert az kétségtelen, hogy Fehérvár földrajzi fekvése kiváló, autópálya szalad a település határában, közel a főváros, és a nyugati határszélig sem kell sokat kocsikázni De aligha hiszem, hogy ennyi elég a terjeszkedésre vágyó tőke számára. Olcsó telket, adómentességet... - Ha egy arányt kellene fölállítani, én úgy mondanám: Fehérvár a befektetések felét köszönheti adottságainak, míg a másik feléért nagyon is kemény küzdelmet kellett vívnunk. Első sorban Balsay István, polgármester elődöm nevét említeném, aki rengeteget dolgozott azért, hogy kialakuljanak ipari parkjaink, s ezeket meg is találják a világcégek. Nehogy azt higgye, Fehérvár rengeteg pénzt tudott ölni e parkok építésébe, hiszen a város éppen akkor viselte a szegénység minden nyűgét. De kínáltunk olcsó telkeket, adómentességet, kidolgoztunk olyan területfejlesztési koncepciót, ami csábító lehetett a tőke számára, igyekeztünk bemutatni értékeinket, s az önkormányzat rengeteg energiát szentelt a szervezésre. Mivel tudtuk, hogy a csődbe ment szocialista nagyvállalatok munkásainak nagy része csak új ismeretek megszerzése után tudja hasznosíthatóvá tenni magát, a Munkaügyi Minisztériummal közös beruházásként átképzési központot hoztunk létre. Ebben az intézményben ma már évente 6 ezer ember tanulhat új szakmát. Nem feledkeztünk meg kisvállalkozóinkról sem - létesült Fehérváron számukra egy inkubátorház, amelyhez a város egy épülettel és 87 millió forinttal járult hozzá - sorolta eredményeiket dr. Nagy István, s átnyújtott vagy féltucatnyi olyan prospektust, Székesfehérvárt bemutató tájékoztató anyagot, amiből minden fontosabb adat perceken belül megtudható Fejér megye központjáról. így például kaptam egy térképet is, amiről leolvashattam, hogy Székesfehérvár a következő ipari területekkel rendelkezik: Városkapu Ipari és Kereskedelmi Zóna, Feketehegy Ipari Zóna, Gugásvölgy Ipari Övezet, Alba Ipari Zóna, Sóstó Ipari Park, Videoton Ipari Park, s most dolgoznak egy logisztikai szolgáltató központ kialakításán. 9 Említette milyen fontosnak tartják a város értékeinek bemutatását. Van erre valami jól bevált módszerük? - Természetesen több is, hiszen a külföldi befektetőket minden lehetséges eszközzel meg kell nyerni. Először is említeném propaganda anyagainkat. Ezeket minden világnyelven elkészíttetjük, majd eljuttatjuk valamennyi magyar külképviseletre, a legfontosabb kereskedelmi ügynökségekhez és beruházással foglalkozó cégekhez. Amikor pedig érkeznek a válaszok, azonnal bizonyítjuk fogadó készségünket. Ugyanis ha egy tőkés csoport úgy érzi, nem foglalkoznak gyorsan és minden részletre kitérően terveivel, gyorsan tovább tud ám állni. Ezért négy fós marketing irodánk - ahol több nyelven beszélő szakemberek dolgoznak - azonnal szállítja az információkat, s közvetíti a beruházók kéréseit az illetékes önkormányzati irodákhoz. Nagyon ügyelünk arra, hogy naprakész tudásunk legyen a külföldi vállalkozások terveiről. Egy példát is mondok: az osztrák kereskedelmi és ipari kamarát megkerestük kérésünkkel: adják meg nekünk azon cégek listáját, amelyek az elkövetkezendő években keletközép-európai beruházást terveznek. Mit gondol hány ilyen vállalkozás van most nyugati szomszédunknál? Elárulom: több, mint 3 ezer. Nos, munkatársaim ezeknek vezetőit sorra fölkeresik, levélben kínálva Székesfehérvár lehetőségeit, míg a legnagyobb cégek képviselőivel igyekszünk még szorosabb kontaktust kialakítani. Hiszen ha a 3 ezer befektetni szándékozónak csak 1 százalékát meg tudjuk nyerni egy fehérvári beruházás számára, máris 30 új céggel gazdagodik a város. • Fehérvárra még újabb befektetőket várnak? Hiszen ahogy elnézem, már így is körbeöleli városukat a sok ipari körzet. - Először is ezekben a parkokban még van hely, másrészt nem szabad engedni, hogy a fejlődés egy napra is megtorpanjon, hiszen akkor lemaradunk az állandó és mindig új kihívásokkal jelentkező gazdasági versenyben. Az persze már más kérdés, hogy most éppen azon kell dolgoznunk, miként szervezzük meg a fehérvári régióból naponta bejáró dolgozók számára a legracionálisafrban az utaztatást, hogyan fejlesszük városunk közlekedési infrastruktúráját. De megoldjuk. Ám lenne egy nagyobb feladatunk is. Mivel nem nehéz kiszámolni, hogy a Fehérváron dolgozó beruházások fejlődésük eredményként mindig több és több tanult munkásembert akarnak majd foglalkoztatni, városunk is terebélyesedni fog. Előzetes számítások szerint a 108 ezres város lakónépessége akár 30 ezerrel is nőhet az elkövetkezendő években, de sajnos most még nincs olyan országos lakásépítési koncepció, amihez csatlakozhatna városunk saját erőforrásaival. így aztán a lakáshiány fejlődésünk töréspontja - panaszolta el Fehérvár polgármestere. Annak a városnak első embere, amelyikben már a magyar ipar 10 százaléka koncentrálódik. A multimeló márkás ára S ahol aligha lehet bárkinek is oka panaszra - véltem én, elköszönve Nagy polgármester úrtól. Ez a hitem egyébként csak erősödött, amikor körbejárhattam a Sóstó Ipari Park létesítményeit, s megnézhettem, milyen szép látványt is tud nyújtani egy ipari komplexum, ha a legkorszerűbb, könnyűvázas rendszerrel építették föl, s arra is nagyon vigyáznak gazdái, hogy gondosan ápolt legyen az utakat övező zöldterületek minden négyzetmétere. Amikor viszont a Videoton központ szocreált idéző bejáratához értem, s ott elegyedtem szóba néhány munkásemberrel, már szinte csak panaszokat jegyezhettem föl. Egyikük a régen volt Videotont siratta, s sziszegő átkokat szórt azokra, akik engedték annak idején csődbe menni a gyárat, miközben gondosan kilopkodták értékeit. Az ötven év körüli úr haragos szavaiból kihallhattam: olyan világ köszöntött Fehérvárra, ahol mindenki lohol a meló után, s megtanul hallgatni. Mert ha egyszer visszaszólna, már dobnák is ki a kapun. Rabszolgamunka ez, uram, üja le nyugodtan - legyintett mérgesen, s közölte: nevét viszont nem adja a szavaihoz. Egy buszra váró hölgy, Krajcsovics Erzsébet viszont egykedvűen bólintott: - írja csak a nevem, mitől is tarthatnék. De akkor azt se felejtse ki a riportjából, hogy ezeknél a multiknál aztán kell annyit dolgozni, hogy megszakad az ember. Azt mondják, ez a nyugati munkatempó, ezt kell megszokni. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy ugyanezért a teljesítményért vajon mennyit kap az a nyugati melós? Mert hogy én havi 380 márkát, mármint forintban, s három műszakos robotért. De hát majd csak több lesz ez is, nem igaz? - köszönt el Erzsébet, vékony mosollyal arcán. S két másodperc alatt elnyelte a buszon szorongó tömegBátyi Zoltán Fehérvár sokat áldoz múltjára is. Az ásatások során letűnt századok emlékeit tárják föl a szakemberek