Délmagyarország, 1998. május (88. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-29 / 125. szám

A megoldás A mikor először találkoztam a Külügyminisztérium kommunikációs munkatársai által bevezetett ­a bűvös kockát haloványan stilizáló, s a megoldást sugalló - lógóval, Szatymazon élő festőművész bará­tom jutott eszembe. Kossuth Tivadar szeret beszélni a képeiről, odaáll a vászonhoz, s elmondja, hogy mit miért, s hogyan formált meg. És, ugye, itt van a Ru­bik-kocka, a megoldás, meséli a művész, ezt ajánlom én az emberiségnek. Nagy szó ez, csak végtelenül tiszta és halálosan el­kötelezett emberek használhatják, mint amilyen Tiva­dar, ezért hát nekünk is oda kell figyelni legalább a pontos és körültekintő szóhasználatra, hiszen, ha nem is az emberiség, de a magyarság sorsa dől el az integ­ráció minőségén, s ha számba vesszük, hogy mivel léphetünk be úgy, mint távoli rokon a csillogó családi ünnepre, hát nem sok általuk értékelhető dolgot tart­hatunk a kezünkben. Legalábbis szám szerint, a hideg számok szerint. De abban a dobozban ott van a magyar szellemi tő­ke, a kreativitás, a művészi hajlam és az álmodozás képessége. Ez éppen elég ahhoz, hogy értékesnek tart­sák ajándékunkat, amit vittünk. Gondoljuk meg, a magyar kreativitás közös gyöke­rén nőtt föl a világhírű magyar konyha, a világszín­vonalú kultúra és a szellemi csúcsokat döntő tudo­mány. A magyarság, ha bátor lesz innen néznie ön­magát, büszkén indulhat oda, ahová virtuálisan min­dig is tartozott. A magyar paprikának, őszibaracknak, bornak, ga­bonának nincsen párja, a mi irodalmunk a franciáéval azonos értékű, filmművészetünk a világel­sők közé tartozik, magyar találmány a porlasztó, a di­namó, a postaláda, a golyóstoll és a helikopter, a la­kosság számához képest Magyarországnak jutott a legtöbb olimpiai érem, mérnökeink teljesítménye a vi­lág bármely pontján a kiemelkedő munka szinonimá­ja, a mi térképészeink, tipográfusaink, építőmestere­ink, fényképészeink a világelsőkkel vannak egy szin­ten, tehát semmilyen téren és semmilyen szempontból nincs szégyellni valónk. A magyar kultúrált, európai, tehetséges nemzet. Ezt fejezi ki, számomra teljesen egyértelmű módon a Rubik-kocka, s az a logó, ami azt üzeni: lesz megol­dás. Agrárreformterv * ^ AilffllÉ. í lurópa-kapu i Ipari parkot de hogyan? A kovászszerep Szegedre vár A pénzt „eltemetik": épül a gázvezeték. A nyár végére elkészül a mórahalmi ipari park. (Fotó: Miskolczi Róbert) Pénzkálvária • Munkatárunktól Hogy Mórahalmon ipari park létesülhet, arról 1997. szeptember 29-én kapott értesítést a település önkormány­zata. A kisváros válaszaként megszülető pályázatban a második lépcsőt célozta meg: azokat az infrastruktúra- és szolgáltatásfejlesztéseket, melyek egy ipari parkot megkü­lönböztetnek egy iparterülettől. Erre, vagyis hogy a terü­letfejlesztési és a gazdaságfejlesztési célelőirányzatból csippenthet a település^ a válasz ez év elején megérkezett. Most a szerződéskötés idejét éli Mórahalom. S a polgár­mester, Nógrádi Zoltán is tapasztalja, mennyire bonyolult módon érheti el egy település, hogy komplexen kezelhes­sen forrásokat, a több helyről összegyűjtött pénzt tényleg fölhasználhassa. A példaként ismertetett mórahalmi pénzkálvária azzal indul, hogy támogatási alapszerződést kell kötni az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériummal, ezután az OTP-vel egy garanciaszerződést, melyet a Magyar Fejlesztési Bank igényel. E garanciaszerződés akkor jár le, ha a pályáztató szerv megbizonyosodott arról, hogy a pénzt a támogatott arra használta, amire kapta. Ezek után kötni kell a Magyar Fejlesztési Bankkal egy finanszírozási szerződést, mely a gazdaságfejlesztési célelőirányzatra vonatkozik. Ezt követi a KTM pénzalapja, a területfejlesz­tési célelőirányzat felhasználását rögzítő támogatási szer­ződés. Utána jön a kincstár, ahol a finanszírozási szerző­dés születik. Mindezek után, az összes szerződés birtoká­ban a megyei területfejlesztési tanács a következő állo­más, ahol a megyei decentralizált keretekre kötik meg a szerződést, de ami életképtelen a megyei kincstárral aláírt finanszírozási szerződés nélkül. E hét szerződés össze­gyűjtése után lehet csak a pénzt költeni. Közben persze az élet nem áll meg. A befektető nem ar­ra vár, hogy egy települési önkormányzat megküzdjön a minisztériummal. • Brüsszel (MTI) Az Európai Unióba pá­lyázó kelet- és közép-eu­rópai országoknak sem kedvez az, ha az EU elsi­etett, nem megfelelő me­zőgazdasági reformba kezd - vélekedik több EU-tagország mezőgaz­dasági minisztere. Mi­közben bizonyos átalakí­tások szükségességével valamennyi tagállam egyetértett, a mélyreható reformok 2000 előtti megvalósítását a több­ség elveti. Az Európai Bizottság már­ciusban hozta nyilvánosságra javaslatait az elavultnak te­kintett közös mezőgazdasági politika gyökeres átalakításá­ra. A reformok az árak és tá­mogatások csökkentésével a versenyképesség növelését és a nemzetközi szinthez való közeledést hivatottak szolgál­ni, különösen a marhate­nyésztés, a tejtermelés és a gabonatermesztés ágazatá­ban. Nőne ezzel szemben a támogatás a foglalkoztatás­barát vagy környezetvédő mezőgazdasági vállalkozások esetében. Az EU mezőgazda­sági minisztereinek a június 15-én Cardiffban tartandó kormányfői értekezletére kel­lene konszenzusos véleményt mondani a brüsszeli bizottság javaslatairól. EU-források haladásként értékelték, hogy a bizottsági reformtervet eddig támogató Svédország és Nagy-Britan­nia mellé Franciaország, Gö­rögország, Olaszország és Hollandia is felsorakozott. Utóbbiak azonban jelentős változtatásokat kívánnak a tenni a végrehajtási javasla­ton, különösen a tervezett ár­csökkentések mértékében. A többi EU-tagállam ­élén Németországgal - elveti a reformtervet. A német ál­láspont - amely nem utolsó sorban az ősszel esedékes vá­lasztások miatt különösen merev - az, hogy az árcsök­kentés nem megoldás az ag­rárpolitika gondjaira. Berlin a Kereskedelmi Világszerve­zetben (WTO) jövőre kezdő­dő nemzetközi tárgyalássoro­zat előtt korainak tartja az EU-reform kidolgozását. Más tagállamok - köztük Belgium és Luxemburg - at­tól felnek, hogy az EU mező­gazdasági arculata is veszély­be kerül a tervezett reformok miatt. Abban mindenki egyetért, hogy a közös mezőgazdaság­politika felülvizsgálatára nem elsősorban a küszöbön álló keleti bővítés miatt van szükség. Azt sem vitatják, hogy a reformot a felveendő országok képességeinek is­meretében kell megtervezni. Megfigyelők szerint azonban a belső viták hevében az EU könnyen megfeledkezhet ar­ról, hogy a reform kidolgozá­sánál a leendő új tagok érde­keit is figyelembe vegye. Nincs elég ipari park az Alföldön. Nem indult meg a tökebeáramlás. Megyénkben Mórahalom elsőként kapta meg a le­hetőséget: agráripari parkot működtethet. Most, mikor már Hódme­zővásárhely, Szeged, Makó, Szentes, Csongrád is megkapja az ipari park lehetőségét, új mi­nőség születhet - ha Sze­ged és a Duna-Maros-Ti­sza Eurorégió is fölnő fel­adatához. Júliusra-augusztusra el­készül a mórahalmi ipari park, közben gyűjtik az e célra, de különböző helyek­ről összegereblyézett pénzt, keresik az agrár- és a köny­nyipari befektetésre vállal­kozókat. Az úttörő szerepre kényszerülő Mórahalom tár­sakra vár, mert csak úgy léphet a következő lépcső­fokra. A fejlődésben meddig juthat el egy település? Meddig lehet Szeged rová­sára növekedni? Él-e a ré­gió? E kérdésekre is választ kerestünk, mikor az európai stílusú pályázati módszert jól alkalmazó, a hazai és az uniós pénzforrásokat ügye­sen megcsapoló, ezért az utóbbi időben kiugróan fej­lődő Mórahalom polgármes­terével, Nógrádi Zoltánnal beszélgettünk. 0 Konkurenciaharc dúl Csongrád megye még meg sem született ipari parkjai között? - Nem egymással, hanem egy csehországi, egy szlové­niai vagy egy lengyelországi térség ipari parkjával állunk versenyben. Ez abból is lát­ható, hogy a megyei települé­sek hiába ígérnek egymás alá például telekárban, a befekte­tőt ez nem érdekli, hiszen ez a legkisebb költségtétel egy tőke és technológia igényes ágazatban. 0 Mégsem özönlenek a vállalkozók. - Mert hiányzik a régió­marketing, mert a dél-alföldi régió tőkepiaci pozícióján kell javítani. Ehhez pedig ré­giószemlélet és települési összefogás kell. 0 Az első ipari park épí­tőjére, Mórahalomra há­rult a felderítő és a straté­ga szerepe is? - Első generációs ipari parkként a mórahalmaiknak kell megjelenítenünk az egész Dél-Alföldet mint be­fektetési lehetőséget. A be­fektető ugyanis nem csupán települést, hanem térséget vá­laszt, mikor a tőke elhelyezé­séről dönt. Mielőtt még a mórahalmi ipari parkról egyetlen szót ejthettünk vol­na, föl kellett vázolnunk a Dél-Alföld mint pozícionált terület piaci lehetőségeit, közlekedési viszonyrendsze­rét, fogyasztói szokásait, munkaerőpiaci adatait, ter­mészet- és gazdaságföldrajzi adottságait, majd Szeged mint eurorégiós központ jel­lemzőit, például iskolavárosi mivoltát, infrastruktúráját, s mikor ezen előadás hatására csillogni kezdett tárgyaló partnerünk szeme, akkor hir­telen vágással közöltük: ettől a várostól vagyunk mi 19 ki­lométerre. 0 Ez járható út? - Nem. Az látható, hogy az iparfejlesztés az ipari par­kokra fog koncentrálódni. De az is nyilvánvaló, hogy háló­zatként, egységként kell megjelennünk - az ipari par­kok a Dél-Alföldön címszó alatt lehet a régió tőkepozlci­óin javítani. Mikor ily módon már csatornázott a tőkebe­áramlás a térségbe, akkor kö­vetkezhet a második lépés: a befektető eldöntheti, hogy Makót vagy Mórahalmot vagy Csongrádot vagy Sze­gedet választja. 0 Kinek a dolga a tőkebe­áramlást biztosító „csa­tornarendszer" kiépítése? - A régióközponti funkci­ókra áhítozó Szegednek kel­lene e feladatokat koordinál­nia. Kialakult a területfejlesz­tés, a turisztika, a nemzetközi kapcsolatok intézményrend­szere, de ezek működését ko­ordinálni szükséges. Azért is, hogy ne kavarodjanak össze a feladatok, hogy egyik sze­replő se érvényesülhessen a másik rovására. 0 Márpedig a Szeged holdudvarába tartozó te­lepülések eddig a régió­központ ügyetlenkedései miatt ugrottak nagyot fej­lődésükben. Például Hód­mezővásárhelynek előbb lett szennyvíztisztítója, Mórahalomnak ipari parkja, mint Szegednek. De mi lesz ennek a követ­kezménye? - Az, hogy e kiugró mó­don fejlődő települések ha­marosan saját korlátaikba fognak ütközni. Minél kisebb egy település, annál hama­rabb éri el azt a pontot, mikor már önmagától nem tud to­vábblépni, mikor már pótol­hatatlan az az integráló erő, mely mindannyiunkat tovább pördíthet. Egy település fej­lesztési igényeit be kell tudni ágyazni egy nagyobb érdek és célrendszerbe. Ha ez hi­ányzik, nem bizonyítható a települési program szükség­szerűsége sem. 0 Hol kaphat valódi sze­repet, mikor lesz életteli a Duna-Maros-Tisza Eu­rorégió? - A fejlesztés három regi­onális típusa életképes: a kis­térségi, a hárommegyés és az eurorégiós. Ez utóbbi szint kialakításának kovásza: a há­rom dél-alföldi megye, mert itt született meg az ötlet, itt a legstabilabb a jogi környezet és az intézményi háttér. Ahogy Szeged nem tölti be a környező települések közötti koordinatív-integrálé szere­pét, hogy e térség régióvá válhasson, úgy a dél-alföldi megyék sem látják el az eurorégió életszerűvé tételé­ben rájuk háruló feladatot. Újszászi Ilona ElB-hitel • Lisszabon (MTI) Az Európai Beruházási Bank (EIB) a következő há­rom évben megkétszerezi hi­telnyújtását Kelet- és Közép Európa részére. A cél felkészíteni ezeket az országokat az európai uniós tagságra - mondta Bri­an Unwin, a bank elnöke Lisszabonban. A luxemburgi központú bank az EU hosszú távú hite­lekel folyósító szervezete, és a világ egyik legnagyobb multilaterális hitelnyújtója és hitelfelvevője. A pénzintézet tavaly 1,5 milliárd ECU hitelt folyósított a kelet- és közép-európai or­szágoknak. A 2000. év végéig összesen 6-7 milliárd ECU hitelt nyújt a pénzintézet ezen országcsoportnak. A jelenlegi évi 1-1,5 milliárd ECU hitel­nyújtást alapul véve az összeg évi 2-3 milliárd ECU lesz. A mintegy 7 milliárd ECU hitelt 10-11 kelet- és közép-európai ország kapja. A fő kedvezmé­nyezettek: Lengyelország, Magyarország, Csehország és Szlovákia - mondta Unwin. 1999-től kezdődően az EIB hitelnyújtása és hitelfelvétele döntőrészt euróban történik ­fűzte hozzá. Az EIB évente 25-26 mil­liárd ECU hitelt nyújt össze­sen, amit részben saját hitel­felvételből finanszíroz. A bank úgy számol, hogy az idén 25 milliárd ECU-t köt­vénykibocsátás formájában a nemzetközi piacon vesz fel. Az EIB tavaly a 26 milliárd ECU-s hitelnyújtásához 23 milliárd ECU-t vett fel a nemzetközi piacokon. Vállalkozói övezet • DM/DV információ A Magyar Fejlesztési Bank Rt. összehívta a Ma­gyarországon kijelölt vállal­kozási övezetek képviselőit, hogy egyeztessék fejlesztési elképzeléseiket, s ezek beil­leszthetőségét a nagyobb, térségi programokba. A bank szakemberei az Országos Területfejlesztési Központ munkatársaival együtt tájékoztatták a jelen­levőket a szükséges képzési teendőkről, az övezeteket működtető legideálisabb szervezeti formákról, illetve egy közös érdekvédelmi szö­vetség létrehozásának szük­ségességéről. • Partnerség Brüsszel, Erdély és Mérahalom • DM/DV információ A pályázati stílust, a pénzszerzési módszert, egy program fölépítésének fá­zisait tanulmányozhatja együtt Mórahalom és romá­niai-erdélyi testvértelepülé­se, Csíkszentmárton szakér­tei gárdája. A Brüsszelből származó 10 millió forintnyi, önerőt is igénylő támogatást fölhasz­nálva, az ősszel induló, há­romnegyed évig tartó Part­nerség-program keretében erőforrás-elemzés, helyzet­fölmérés és szervezetfejlesz­tés valósul meg. Az érintett települések szakembereinek képzését a Gödöllői Agrártudományi Egyetem végzi. A következő lépcsőfok: a közös beruházá­sok előkészítése. A brüsszeli pénzt Móra­halom és térsége meg Csík­szentmárton és kapcsolt te­lepülései (Lázárfalva és Csíkkozmás) együttműkö­désének fejlesztésére fordít­ják. Gépiparunk és az Unié • Budapest (MTI) A magyar gépipar már felkészült az európai uniós csatlakozásra, azonban a versenyképesség megtartása érdekében előtérbe kell he­lyezni a szabványosítást és a minőségfejlesztést. Valamint folytatni kell az ipari park programot ­mondta Hegyháti József, az Ipari Kereskedelmi és Ide­genforgalmi Minisztérium helyettes államtitkára a Ma­gyar Gépgyártók Országos Szövetségének (Magosz) szerdai budapesti éves köz­gyűlésén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom