Délmagyarország, 1998. május (88. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-29 / 125. szám
II. EURÓPA-KAPU PÉNTEK, 1998. MÁJ. 29. . Romániai lehetőségek • Budapest (MTI) Amióta Románia a múlt évben tagja lett a CEFTAnak a magyar-román árucsere-forgalom 15 százalékot emelkedve 1997-ben elérte a 471 millió dollárt - hangsúlyozta Gilyán György, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium államtitkára egy budapesti konferencián. A romániai befektetési és privatiázciós lehetőségeket ismertető rendezvényen az államtitkár kiemelte: a szomszédos országban mintegy 2200 vegyesvállalat működik magyar részvétellel. A romániai külföldi befektetők sorában Magyarország a 16., 52 millió dollárral. Ez a Romániában befektetett összes külföldi tőke 1.9 százaléka. A magyar szakember szerint a román-magyar árucsere-forgalom biztatóan fejlődik és értéke az idén elérheti a 600 millió dollárt. Andrei Dimitriu a Román Fejlesztési Ügynökség államtitkára elmondta: a céljuk az, hogy a lehető leggyorsabban privatizálják az állami, illetve önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságokat. Ebben számítanak ^ magyar befektetőkre is. „Büntetik'7 Lengyelországot • Brüsszel (MTI) Az Európai Unió 34 millió ECU-val (37 millió dollár) csökkentette Lengyelországnak idén nyújtott támogatását a csatlakozás-előkészítésre szánt Phare-program keretében. Brüsszel egyfajta büntetésnek szánta intézkedését, amiért Varsó nem tett eleget annak az EU-kérésnek, hogy a Phare-projektek és -pénzek kezelésének rendszerét tegye hatékonyabbá és átláthatóbbá. A megvont támogatás nem vész el, a pénzt több tagjelölt országra kiterjedő infrastruktúra-fejlesztési tervezetek finanszírozására fordítják. Az EU végrehajtó szervének bővítéssel foglalkozó felelőse, Hans van den Broek a hétfői döntést bejelentve sajnálatát fejezte ki, de leszögezte, hogy az unió csak olyan terveket pénzel, amelyek a tagságra való felkészülést szolgálják. Lengyelország az idén így összesen 178 millió ECUhoz jut a Phare keretei között. Lassan liberalizálnak • Brüsszel (MTI) Az Európai Bizottság eljárást kezdett az EU azon öt tagországa ellen, amelyek nem hajtották végre pontosan az európai távközlési rendelkezéseket. Ausztria, Belgium, Franciaország, Olaszország és Luxemburg került a vádlottak padjára, mert nem teljesítette kellőképpen az általános felhatalmazások és az egyedi engedélyek kiadását szabályozó előírást a távközlésben. Három államot, Franciaországot, Belgiumot és Luxemburgot azzal is vádol a brüsszeli bizottság, hogy nem vették át teljesen a távközlési hálózatok közti kapcsolatokra vonatkozó európai direktívát. Az EU-ban idén év eleje óta hivatalosan felszabadítottnak számit a távközlési piac. EU-iskola • „Erőst zötyög a szeker. Holdfogytára születtünk Minek nekünk Erdély? Székelyföldön nehezebb, de igazabb az élet. (Fotó: Gyenes Kálmán) Az amerikaiból lett nyugati nagybácsi a feltétel nélkül segítő ideálképeként vonult be a magyar köztudatba. E minta tettenérhetó a mai testvérvárosi kapcsolatok keresésében is. A sorban üdítő kivétel a pályázataival európai uniós pénzek megcsapolására is képes Mórahalom, mely testvéreket a Kárpátok karéjában keresett, s talált. Apáca, Illyefalva, Sepsiszentgyörgy, Csernáton, Csíkszentmárton, Szent Anna-tó, Békás-szoros, Gyilkos-tó, Szováta, Parajd, Csiksomlyó, Tusnád - alig győzik sorolni a legutóbbi negyven fős csoport tagjai, merre jártak. Mert mikor testvér testvért, vagyis a mórahalmi csíkszentmártonit látogat, akkor - jó magyar szokás szerint - az ismerősökhöz is beköszön. A Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola fúvós zenekara, a Formációs tánccsoport tagjai néhány hete sikert sikerre halmoztak, mikor fölléptek a sepsiszentgyörgyi Szent György-napokon, s a szentegyházi filharmónia napokon. Mi arra voltunk kíváncsiak, a mórahalmiaknak miért fontos az erdélyi kapcsolat. • Mit jelent egy mórahalminak: Erdély? - Megélni más, mint elmesélni: mi is az ma, hogy „Erdély" - vallja Hódi Katalin népművelő. - Lényegesen nehezebb körülmények között élnek, mint mi, mégis valahogy igazabbak... - Nagyon örülnek nekünk. Önzetlenül, szinte bármit megtesznek azért, hogy jól érezzük magunkat. Ez a feltétel nélküli vendégszeretet nem is igazán a mórahalmiaknak szólt, hanem „a" magyarországiaknak... Ott magyarabbak, nyugodtabbak az emberek, a táj pedig gyönyörű és érintetlen! - lelkesedik Börcsök Klára, a mórahalmi Formációs tánccsoport tagja. - Ok mondják, vallják, hogy magyarok. Ez élteti és erősíti őket - mesél tapasztalatáról Vastag István, aki vajdasági, néhány éve települt át Mórahalomra, s vezeti a fúvószenekart. - Hogy igényesek az ottani emberek, az a környezetükön is látszik. - A saját értékeinket is fölfedezzük - bennük, mint ahogy az ottaniak értékeiket rajtunk keresztül ismerik meg - egészíti ki az első találkozás élményét a legnagyobb Erdély-járó, Magyar Istvánné Rozi, a kirándulásokat szervező, barátságok szövedékét gyarapító kulturális menedzser. - Az igazi erdélyiséget a személyiségek közvetíthetik. Mint mikor a „Hogy van, János bácsi?" kérdésre egyetlen mondatban fejeződik ki az ott élés lényege: „Erőst zötyög a szekér. Holdfogytára születtünk." Ott naponta találkozhatunk e fantasztikus tömörséggel megfogalmazott gondolatokkal. Szinte elszégyelljük magunkat: mi már beszélni sem tudunk igazul és szépen. • Mi a hozadéka egy ilyen kirándulásnak? - Például az, hogy azok a gyerekek, akik itt Coca Colán nőttek föl, fülhallgatós magnóval indultak útnak, megtapasztalhatták a szeltreszi kirándulónapon, hogy szinte a semmiből hozhatunk létre ebédet, hogy minden van - a természetben - véli Tanács Istvánné, a Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója. - A gyerekeinket megérintette az élmény: nem csak úgy lehet élni, ahogy itthon, vagy ahogy a nyugati filmek sugallják! • Az Erdély-járásnak több hulláma volt már. Most, mikor nyitottak a határok nyugat felé. Mórahalom miért Erdélyben talált testvérvértelepülést? - Mert Mórahalom maga is keresi helyét, erősíti önmagát, a helyi értékeit, a helybéliségét, s ehhez szervesen hozzátartozik a magyar települési kapcsolat - ad magyarázatot Magyarné Rozi. A kisváros „testvére" Csíkszentmárton, de a fúvószenekarnak a szentegyházi Gyermekfilharmónia alapítvány, a parasztkórusnak az apácai kórus és a zágoni 120 éves Mikes Kelemen kórus, az iskolának a csíkszentmártoni Móra Ferenc Általános Iskola. E kulturális kapcsolatszövedékből európai minőség születik: szociális és pedagógiai programok, könyvek, előadók és információk cserélődnek, a testvértelepülések EU-pályázatot nyernek. Nagyon jó kapni. De talán még jobb: adni. Ú. I. Az Európai Unióval közvetlenül begyűjtött élmények alapján ismerkednek azok a középiskolai diákok, akik részt vesznek a Frankfurt melletti kisvárosban, Aschaffenburgban az EU-szemináriumon. Idén öt ország, Belgium, Dánia, Lengyelország, Magyarország és Németország egy-egy iskoláját hívták meg a találkozóra. Hazánkat a Szegedi Deák Ferenc Gimnázium 10 diákja képviselte. A deákosok már második alkalommal jelenhettek meg a különleges találkozón. Az elsajátított ismeretek és a találkozón begyűjtött élmények hatására a deákos diákok lelkes EU-barátokká váltak. - Egy nagy és öt altémához kellett a diákoknak ismereteket gyűjteniük. Kettesével dolgoztak, így edzettek a vitakörökre, ahol a társországok diákjai előtt angol nyelven érvelve kellett megvédeniük álláspontjukat - ismerteti a március 21-27. között megtartott EU-iskola módszerének lényegét az egyik felkészítő tanár, Bertha Andrea. - Könyvtárazással, az Internet böngészésével kezdődött a felkészülés - kezd az élménybeszámolóba a 11. osztályos Deák Krisztina. Az Európai Uniót például az Amerikai Egyesült Államokhoz hasonlítottuk. - Egyenként, de párosával gyűjtöttük az információt, majd a csapat összejövetelein a tanárnőkkel együtt megbeszéltük, mit derítettünk ki folytatja az évfolyamtárs, Csányi Edina. - A mi „kormányunk" az eutanázia legálissá tételéről dolgozott ki törvényjavaslatot, ezt kellett megindokolnunk és megvédenünk a többi ország delegációja előtt így a végzős Fischer Mónika. - A versenyfeladatok megoldásakor szimulálni kellett az EU intézményrendszerét. A diákok úgy gyűjthettek tapasztalatokat például az Európai Tanács vagy a Miniszterek Tanácsa működéséről, hogy 5-5 fős „kormányokat" alakítottak - tudjuk meg Kökény Andreától. - A mieinknek a magyar és a holland miniszterelnök vagy az illetékes miniszterek helyzetébe kellett beleélniük magukat, mikor például a médiáról, a drogfogyasztás korlátozásáról vagy éppen az eutanáziáról mondtak véleményt, szavaztak. - Mint médiaminiszternek az volt a feladatom, hogy a dán törvényjavaslatra, vagyis hogy ne csupán a kereskedelmi, hanem a közszolgálati tévé is közvetíthesse a focimeccseket, reagáljak - hoz példát a „kormány" működésére az érettségiző Tímár Krisztina. - Mindenkire másképpen hatott az EU-ban és az EUval eltöltött egy hét. A dánok például még jobban megutálták, mint eddig. Mi viszont élveztük, hogy első kézből szerezhettünk információkat - véli a politológusnak felvételiző Tóth Csaba. - A résztvevőkben a magyar nemzetről az a kép alakult ki, hogy makacs, s annak ellenére, hogy számszerűen kicsi, mégis: máris nagyon sokat tud az EU-ról - véli a 12. osztályos Kaszás Attila. - Ez az egy EU-s hét a pályaválasztást talán nem befolyásolja - halljuk a végzős, műszaki szakembernek készülő Szabó Zoltántól -, de az bizonyos, hogy ezután már fontosabbnak tartok egy nyugat-európai ösztöndíjat, mint eddig. - De az is kiderült - pontosította az összképet a 11. osztályos Nagy Diána -, hogy azokat, akik már benne élnek, kevésbé érdekli az EU, mint minket, akik a tagságra törekszünk. - A személyes tapasztalat minden résztvevőt megnyugtatott - az idén érettségiző Szakái Orsolya szerint -, hogy miközben nagyon is egyformák vagyunk például mi, 17-18 éves európaiak, mégse leszünk ugyanolyanok attól, hogy egy országhatárok nélküli Európában élünk. Ú. I. Sokáig mostohagyermekként kezelték az Európai Közösségeken, majd Unión belül a szociálpolitikát, a hetvenes évektől azonban felismerték, hogy a Közösségeknek nem a gazdasági növekedés az egyetlen célja. Úgy tűnik, a szociális gondoskodás megítélése terén visszafordíthatatlan szemléletváltás történt, s most már nem tekintendők elsődlegesnek a tiszta piaci mechanizmusok. Hosszú időn keresztül problémát okozott az Európai Unió számára a szociális gondoskodás megfogalmazása és kiterjesztése. Az nyilvánvaló, hogy ez a teriilet a jóléti ellátásoknál jóval szélesebb tevékenységi kört ölel fel, s talán ennek is tudható be, hogy a pontos meghatározás egyelőre hiányzik az uniós szótárból. Tény, hogy az unió elsődleges, s kezdeti időszakban szinte kizárólagosan meghatározó politikája a közös piac működtetése, vagyis a gazdasági növekedés. Általában valamennyi közös politikáról elmondható, hogy az erre fordítandó összegek nagysága az EU gazdasági teljesítményével egyenesen arányos. Ugyanez mondható el a különböző ak• Szociálpolitikára márpedig szükség van A pénz nem minden? ciók, mozgalmak szervezésével kapcsolatban is. A szociális és gazdasági szféra egymáshoz való viszonyának történetében három nagy szakasz különíthető el. Az első időszakban, ahogy utaltunk is rá, az alapvető közösségi célkitűzés minden olyan akadály felszámolása volt, amely a közös piac tökéletes működését gátolhatja. Elsősorban ezt, és nem a szociális gyarapodást volt hivatott elősegíteni a dolgozók szabad mozgásának biztosítása és a nemzeti társadalombiztosítási rendszerek koordinációja. Ebben az időszakban tehát a szociális szféra szerepe kizárólag a gazdaság igényeinek kiszolgálására korlátozódott, az integráció társadalmi következményei csak kísérőjelenségnek számítottak. A második szakasz meghatározó dokumentuma az 1988-ban elfogadott Egységes Európai Akta volt, bár az ezt előkészítő kezdeményezések az 1972-es Párizsi Európa Tanácsig nyúlnak vissza. A hetvenes évek elejére ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a piaci erők szabad 7,8% család, anyaság 36,6% egészségügy 7,2% munkanélküliség 3 ,6% egyéb 44,8% idős kor A szociálpolitika egyik szektorának, a szociális juttatásoknak a százalékos megoszlása. Idősek előnyben. (Forrás: Európa Fórum) működésének biztosítása önmagában nem vezet kiegyensúlyozott gazdasági fejlődéshez. Aggasztó jelek utaltak arra, hogy lépésekre van szükség: a Közösségen belül a foglalkoztatási helyzet folyamatosan romlott, s egyre feltűnőbbé vált az egyes régiók fejlődése közötti eltérés. Annak a veszélye is felmerült, hogy a tagállamok polgárai esetleg megvonják a támogatásukat az integráció további mélyítésétől. Szemléletváltozásra volt szükség, s ennek jegyében módosították az EGK alapokmányát, az 1957-ben alkotott Római Szerződést. A dokumentumban önálló közös politikaként cikkelyezték be a gazdasági és szociális kohézióval kapcsolatos célkitűzéseket. Innentől kezdve a Strukturális Alapok kiemelt szerepet játszanak, hiszen a rajtuk keresztül megvalósuló programok segítenek a Közösség különböző régióinak abban, hogy azonos eséllyel vehessenek részt az integrációban. Ugyancsak nagy eredmény, hogy az alapokon keresztül érvényesülő intervenciót összeférhetőnek minősítették a tisztességes versennyel, vagyis megszűnt a tiszta piaci mechanizmusok mindenhatósága. Elmondható: ebben az időben a politikusok már felismerték, hogy a gazdasági integráció és annak társadalmi következményeit ugyanolyan mértékben kell figyelemmel kísérni. A közelmúltban kezdődött harmadik szakasz újabb lépést tett előre: kimondták, hogy a humán erőforrásokba való befektetés legalább olyan meghatározó az Unió jövője szempontjából, mint a hagyományos tőkebefektetés. Ez az állásfoglalás előrebocsátja, hogy a két szférának egymást erősítve, kiegészítve kell működnie, egyik sem lehet a másiknak alárendelve. Az 1992-es Maastrichti Szerződéshez csatolt Protokoll és megállapodás a szociálpolitikáról valószínűleg új utat nyit a társadalmi folyamatok uniós szintű koordinálásának rendszerében. A „hogyan és merre tovább?" kérdése azonban még válaszokat igényel, s ebben egyre nagyobb szerep hárul az EU bizottságára. Egy biztos: a szociálpolitikát illető értékválasztásban, gondolkodásmódban visszafordíthatatlan változás következett be, s úgy tűnik, az Unió nem válik gazdasági szörnnyé, amelytől sokan és sokszor féltették. Arató László