Délmagyarország, 1998. április (88. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-25 / 97. szám

SZOMBAT, 1998. ÁPR. 25. STEFÁNIA - RIPORT 11 Agyagos utca 45. diktálom a címet a taxisnak. Már az út felén túl vagyunk, amikor - abban a hitben, hogy a megadott címen levő egészségügyi gyermekotthon alkalmazottja vagyok - megkockáztatja a kérdést: Mondja, hogy bír ott dolgozni? A taxisofőr vélhetően nem járt még a szellemi és testi fogyatékosokat befogadó intézményben, hiszen oda a hozzátartozókon kívül nem sokan járnak „civilek", mégis tudni véli, nem lélekemelő hely, ahová igyekszem. Az igazgató főorvos távollétében az intézetvezető főnővér, Miilei Sándorné fogad, és Béla, az F osztály lakója, aki ott téblábol a folyosón és mint régi ismerőst azonnal tegez, s beavat rögvest az életébe: „Tudod, tanulni fogok. Főiskolán,, nyolc évig. Most még várok, nem jött el az ideje. Én okos vagyok ám, tudok számolni. Egy meg egy, az kettő" mutatja a 20 éves fiú két kezének egy-egy hüvelykujját felmutatva. Kényszer nélkül - Enyhén értelmi fogyatékos - vezet ki karon fogva Béla társaságából a főnővér, és megyünk az első hálószobába, ahol katonás rendben vannak bevetve az egymás mellett szorosan sorakozó ágyak. Van itt még réges-régi vaságy, de a fekvőhelyek döntő többsége már heverő, illetve kihúzható fotelágy. - Zsúfoltan vagyunk, a helytakarékosság miatt vettük a nappal összecsukható fotelágyakat - szabadkozik a főnővér, mintha rajta múlna, hány szerencsétlent kényszerülnek elhelyezni a megye egyetlen fogyatékos gyermekotthonában. - Ez az F osztály, ahol 46 fiú él, többségük imbecil, debil, vagyis középsúlyos, illetve enyhén szellemi fogyatékos. A zöme önállóan étkezik, tisztálkodik, és segít azoknak, akik minderre nem képesek. A hálók most üresek, mindenki a foglalkoztatóban tölti az idejét, kivéve a fiút, aki ott hever az ágyon, szemét a kezével eltakarva. - Nincs kényszer, korlátozás — magyarázza a főnővér a fiú jelenlétét -, szabadon járhatnak-kelhetnek, ha megunják a foglalkozást, akkor kijöhetnek, lefekhetnek, sétálhatnak. Péter mutat a sötétbe burkolózó fiúra - epilepsziás, sokat fáj a feje, kivált, ha front van. Hagyjuk pihenni! - tessékel ki az ajtón, és vezet tovább a főnővér a másik osztály egyik foglalkoztató-szobájába, ahol általam négy-öt évesnek hitt emberkék fekszenek a szőnyegen, vagy ülnek kis székeken. Ők értelmi fogyatékosságuk mellett mozgásukban is korlátozottak, magyarán nem tudnak állni-jámi. A gyógytornásznó egyszerre csak egyet bír tornáztatni, addig a többiek körötte heverésznek, esetleg kúsznak, mint a pár hónapos babák. Kelj föl, és járj! - Kitti 13 éves, súlyosan szellemi fogyatékos és mozgásképtelen. Ikerterhességből született, s a testvére köldökzsinórja tekeredett a nyakára. Az oxigénhiány ezt tette vele - emeli fel a székről az 5 évesnek tetsző, szóke kislányt Borika, a gyógyAz élet hajótöröttéi I NO9 Sokan mozgásukban is korlátozottak. (Fotó: Karnok Csaba) tornász. - Tavaly októberig csak feküdt, ma már ott tartunk, hogy járókerettel lépked, s hamarosan egyedül jár. Kitti kifejezéstelen arcán a járás közben felfedezünk valami kis rezzenést. Talán valahol, ott mélyen az agyában felvillanhat, olyat csinál, amit eddig nem tett. Ha más nem, ösztöne súgja, történik vele valami. A soron következő „páciens" a 7 éves Ildi, ő is idióta, a legsúlyosabb értelmi fogyatékos kategóriába tartozik. A gyógytomásznőnek fél évébe került, míg szemkontaktust tudott kialakítani a kislánnyal. Mára addig jutottak, hogy Ildi fel tud állni, s kapaszkodva képes megtartani magát. Ő is járni fog hamarosan. A két foglalkoztató-szobába visz tovább az utunk, ahol a debilek és imbecilek, azaz az enyhén és közepesen értelmi fogyatékosok képzése folyik. A két asztalsornál az időSebbek rajzolnak, festenek, varrnak. Egy szőke fiatalember, elmúlhatott már húsz, egy füzet fölé görnyedve, egész testében megfeszülve rója a sorokat, amiket egy könyvből másol. Tolókocsis lány gurul elém, nagy kosárral az ölében. Benne keménypapírra ragasztott szívek, festett húsvéti tojások, kézzel varrt színes ajándékok. Választhatok, sót még egy ölelést és puszit is kapok Zolitól, aki folyosói sétája közben éppen az ajándékozás pillanatában lépett a szobába. Ezen felbátorodva néhányan odasomfordálnak, hogy ók is megsimogassanak. - Éhesek a szeretetre, imádnak cirógatni, odabűjni az emberekhez - magyarázza a jelenetet a főnővér, s azzal ment ki a görcsös ölelésekből, hogy visszajövünk még ide. A többi foglalkoztatóban is nagyban folyik a délelőtti munka. Az egyikben labdáznak, a másikban kivágott, formára szabott, színes papírdarabokat ragasztanak a füzetekbe. A fejlesztő foglalkozások célja, hogy ezek a fogyatékos gyerekek képesek legyenek az önellátásra, az önkiszolgálásra, ha visszakerülnek a családjukba. Ez lenne ugyanis a kívánatos, a családba visszavezetés. Világtalanul Az a fiú, aki a sarokban gubbaszt, soha nem kerül ki innen, soha nem lesz képes arra, amire „szerencsésebb" társai. Ő egy életen át a kezét fogja nézni, miközben a fejével köröz, mint akinek elzsibbadt a nyaka, s próbálja kilazítani. - Idióta - mondja az egyik gondozónő, látván első döbbenetemet - a legsúlyosabb fogyatékosság. Nem beszél, bekakil, bepisil, az önálló életre képtelen, ott ül, nem vesz tudomást a környezetéről - sorolja a minden idiótát jellemző ismérveket. Nézem a fiút, akit húszévesnek mondanak. Sorvadt teste egy fejletlen ötévesé. Újra és újra ugyanazok a mozdulatok. Kéz előrelendül. Nézi, aztán lecsapja, majd teker egyet a nyakán. Ideje végeztéig ezt fogja csinálni. Sokáig figyelem őt, s közben azon töprengek, mi lehet a fejében. Mégiscsak lennie kell valaminek. Egy, a való világon kívüli világnak? Lát-e egyáltalán? S ugyanazt látja-e, amit én látok? Vagy csak van, és ül, és...? Nincs és. A választ ezekre a kérdésekre - a tudomány mai állása szerint senki nem ismeri. Időközben megérkezik Szűcs Péter igazgató főorvos, s a másik épületbe, a W és a C osztályokra már ő kísér tovább. Elfekvő az emeleten - Itt vannak a legsúlyosabb betegeink, akiknek nemcsak az értelme, hanem teste is sérült - készít fel a látványra. A földszinti szoba előtt gyomorfordító bűz csap meg. Bent nyolc-tíz fiú ül maga elé meredve vagy járkál fel-alá. Egy percnél tovább nem bírom a szagot. Szégyellem. - Ezek csaknem valamennyien idióták, nem tudják tartani a székletüket, vizeletüket. Mind pelenkában van. A gyakori tisztába tétel ellenére átható itt a szag, hiBODROGI BAU KFT. Magasabb műszaki tartalom - alapáron! Április 30-ig legkorszerűbb építőanyagokat kedvezményekkel vásárolhatják meg építőanyagkereskedéseinkben! BAUMIT homlokzati hőszigetelő rendszer —10% POROTHERM44 N+F tégla -13% BRAMAC tetőrendszer -6-10% VELUX tetőablakok, külső, belső rolók -15% hőszigetelő anyagok -20% JAMINA cserepek -10-20% DÖRKEN festékek -9-30% kedvezménnyel. A Baumités Porofhermakció május végéig tart! Építőanyagok - profiknak! BODROGI BAU KIVITELEZŐ, TERVEZŐ, KERESKEDŐ ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT. Hódmezővásárhely, Mátyás u. 38., tel./fax: 62-222-133 Szeged, Szilágyi u. 2., tel./fax: 62-325-486 Csongrád, Kossuth tér 4., tel./fax: 63-383-853 ába a szellőztetés, az évek során a szag beivódott a falakba, a festés után is legfeljebb csak néhány napig nem érezhető - mondja a főorvos, miközben haladunk az emeletre, az elfekvő felé. Agyak, ágyak és ágyak. Benne torzult testű, a semmibe néző emberi roncsok. Taigetosz, fut át az agyamon, de itt ezt kimondani, több mint bűn. Azok előtt, akik naponta fürdetik, etetik, forgatják, simogatják ezeket az élő holtakat, csak meghajolni lehet és csodálni őket. Kérdezem, amit a taxis tőlem kérdezett: Hó'gyan lehet kibírni? Az osztályvezető nővér, Nyári Istvánná válasz helyett az egyik ágyhoz húz. Benne egy felsőtest. A hozzátartozó sorvadó lábak maradványait takaró rejti a szem elől. A fekvő mintha nemtelen lenne, de inkább vélem fiúnak. Nem az. Lány. Születése közben sérült, oxigénhiány miatt. - Tizenhat éve fekszik itt. Szondával tápláljuk. Nem ért, nem beszél, de ha fölé hajolok, elmosolyodik mondja a nővér, és megsimogatja a lány fejét. Az ránéz és mosolyféle fut át az arcán. Nyári Istvánné húsz éve dolgozik itt, egyszer családi okok miatt elment, de amint tehette, visszajött. A belső kényszer vezette, meg ezek a hálás pillantások. Aki ezt nem érzi meg, az elmegy innen néhány hónap után. Nagy az elvándorlás, de aki itt marad, az szívvel csinálja évtizedeken át. Pedig nemcsak lelkileg megterhelő munka ez, fizikailag sem könnyű a magatehetetlen testeket hetente kicipelni a fürdőbe, vagy jó időben a teraszra, félóránként forgatni valamennyit a felfekvések elkerülése érdekében, tisztába tenni. Szűcs doktor egy szőke, kékszemű, hosszú fiú ágyához lép, hogy egy nem mindennapi „esetet" mutasson. - Ez a fiú ép elmével született, egy fenilketonúria nevű anyagcsere-betegséggel, amely az idegrendszert károsítja, s ami tökéletesen gyógyítható, egy életen át tartó szigorú diétával. Amennyiben nem tartják a diétát, a beteg teljesen leépül, idióta lesz, mint ő. Idióták, imbecilek, debilek Mindig beszédes fotós kollégám, szó nélkül készíti a képeket. Láthatóan igyekszik, pedig ez sem jellemző rá. Gyorsan búcsúzik, nem jön velünk tovább. Pedig a nehezén túlvagyunk. A főorvos már csak a konyhát, a házi mosodát, varrodát, irodákat, erősítő gépekkel felszerelt tornaszobát és a műszerekben gazdag orvosi rendelőt mutatja meg, aztán a „nagyüzem" egy oázisába, a virágokkal telezsúfolt, friss illatú igazgatói szobába vezet. - Az intézetben 200 hely van, a bentlakók száma 201. Eddig még egyetlen kérelmet sem kellett elutasítani kezdi a hivatalos adatokat sorolni Szűcs doktor. A legfiatalabb lakónk 7 hónapos, a legidősebb 41. A beutalt betegeket 88-an gondozzák, köztük ápolónők, gyógytornászok, terápiás nővérek, pedagógusok. Az itt ápoltak többsége a születésekor sérült, általában az oxigénhiány miatt károsodott az idegrendszerük, s emiatt lettek értelmi fogyatékosok, mozgássérültek - folytatja a szakmai ismérvekkel a gyermekgyógyász-neurológus főorvos. - A második csoportba sorolhatók a kromoszóma-rendellenességgel születettek, köztük a Downkórosok, akiket a köznyelv mongol idiótának hfv. És vannak az anyagcsere-betegség következtében fogyatékosok, illetve előfordul nálunk olyan beteg is, akinek az anyja a terhesség ideje alatt sok alkoholt ivott. A legsúlyosabb szellemi fogyatékosok az idióták, rájuk az a jellemző, hogy beszélni nem tudnak, artikulátlan hangokat adnak ki, kontaktusteremtés alig lehetséges velük, szögletes, ismétlődő mozgásokat végeznek, nem tartják a székletüket, vizeletüket. Az imbecil, a közepesen súlyos fogyatékos, aki pár szót beszél, figyelme csak rövid ideig köthető le. Az enyhén fogyatékosokat nevezzük debilnek. Figyelmük hosszabb-rövidebb ideig tari, egyszerűbb munkára megtaníthatok, Írni, olvasni is, de a szöveget nem fogják fel, legfeljebb a rövid mesét értik. Amint látta, idióták, debilek és imbecilek egyaránt vannak nálunk. A szülők kb. 30 százaléka rendszeresen látogatja gyermekét, közel 20 százalék akalmanként, a fele azonban évente kétszer, ha eljön zárja az ismertetőt Szűcs főorvos, aki hét éve áll az egészségügyi gyermekotthon élén. Minden beteget név szerint ismer, a kórtörténetüket pontosan tudja. Láthatóan a gyerekek nagyon ragaszkodnak hozzá, ölelik, csimpaszkodnak belé, de legalábbis végigsimítják. Az otthonban két óra tájt ebéd utáni szieszta, a gondozók, nővérek, gyógytornászok egy kávé erejéig lazítanak, hogy aztán folytassák teendőiket. Indulok. A kapuban piros kezes-lábasba öltöztetett babát fog a karján az egyik nővér. Kétség nem lehet, ő a legfiatalabb lakó. A 7 hónapos Down-kóros kislány. A szülei lemondtak róla. Az otthona egy életen át az Agyagos utca 45-ben lesz. Kalocsai Katalin