Délmagyarország, 1998. április (88. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-18 / 91. szám

SZOMBAT, 1998. ÁPR. 18. STEFÁNIA - RIPORT 9 • Szent István tér szegénysége Rozsdás kulcsok, pornómagazinnal ne pontos tájékoztatást, hogy ennek a piacnak mi is a fő profilja. Tegnapi félig sem hivatalos leltározásunk során ugyanis minden olyan termékkel találkoztunk, amire - hihetné az ember - senkinek nincs szüksége. S miközben e sommás véleménnyel meg is elégedhettünk volna, lám, keltek a portékák. Kinek egy műanyag virágcserepet sikerült eladnia, kinek egy kétszáznál biztos többször mosott inget. Mosolygott ránk olyan árus is, aki éppen egy tetőtől talpáig tiszta bőr bakancson adott túl, s közben arról mesélt, hogy az volt csak az igazán szép világ, amikor a szomszédban még itt seftelhetett a KGST-piac sűrűjében. - Ma már nem lengyelek jönnek ide, hanem elszegényedett kisnyugdíjasok és munkanélküliek. Azért kiabáltak a magukkal az előbb, mert senki nem szereti, ha megörökítik a nyomorát magyarázta az előbb említett Szent István téri kereskedői kör hirtelen hevülésének okát az egykori nemzetközi zsibvásárt fölemlegető szikár úr. - A nyomor veri ki ide a népeket. Azt is aki árul, meg azt is aki vásárol. Talán nem is róluk kellene magának írni, hanem azokról, aki ide juttatták őket - köszönt el szomorkás mosollyal arcán. A tér bejáratánál áruló idős nénike nem ajánlott témát, inkább csak reménykedett. Majd csak lesz valaki, aki megvesz egyet könyvei közül. - Nyolcvanhat éves vagyok, és 17 ezer forint nyugdíjból kellene megélnem. Pedig valamikor én is szép állásban dolgoztam ám, csak hát az régen volt. Most meg azt kell eldöntenem, hogy enni akarok, vagy lakbért fizetni. Minek őrizgessem hát ezeket a portékákat otthon? Hiszen valakinek csak szüksége lesz rájuk, nem igaz? - nézett ránk a néni, mint aki abban reménykedik, hogy egy egyetértő igentől azonnal száz vevő pattan ki az aszfaltból. De csoda tegnap sem történt a Szent István téren, az úriból lett filléres piacon. Igaz, morcos rendőrök sem hajkurásztak sunyi tolvajokat. S ha e tényt beillesztjük hétköznapjaink robbantásról mesélő hírkrónikáiba, akár már elégedettek is lehetnénk... Bátyi Zoltán Szégyenfolt az kérem, Szeged városának csúnya sebe - közölte velem egy talpig lokálpatrióta ismerősöm, amikor elárultam: a Szent István téri piac ügyében járom a várost. Aztán nehogy rosszat írjon róla, hiszen a szegény emberek már csak itt reménykedhetnek abban, hogy egy kis pénzzé tehetik értékeiket - figyelmeztetett más. Egyik piaci sétám során pedig megnyugtattak a padoknál gyűrt ruhákat kínálgató asszonyok, mondván: nehogy azt higgye, hogy itt eggyel is több zsebes van, mint a Mars téren. Akkor hát szidjuk, netán keblünkre öleljük Szeged Szent István terét - toppan elénk a kérdés, s válasz helyett most e riportot kínáljuk olvasóinknak. Amikor dr. Katona Andrásnak, a Szegedi Nemzetközi Vásár és Piacszervező Kft. igazgatójának megemlítem a Szent István téri szabadtéri bevásárlócentrumot, azonnal tudja: most még véletlenül sem arról kellene szólnia, mekkora fejű saláták is sorakoznak a pultokon. Abroszos piac, nejlonfóliákkal - Az egykori úri piacon mert hát így szólították a Szent István teret valaha Szeged polgárai - ma már a közbiztonság lett a legnagyobb probléma. Az utóbbi, több, mint egy évben ellepték a teret a hajléktalanok, s megszaporodott a környéken a betörések száma is. A téren parkoló autók alkatrészei, leginkább a dísztárcsák ellen szervezett rohamot indítottak a tolvajok, míg máskor a vandálok gyakorlatoztak a kocsikon. Előfordult olyan eset, amikor kilenc autó visszapillantó tükrét törték le, s helyezték gondosan az autók ablaktörlő lapátja alá. Egyébként a betörők nem kímélték piacrendészetünk irodahelyiségét sem. míg szolgálati autómról a dísztárcsákat szerelték le. De nagy hiba lenne ezekért a cselekményekért csak és kizárólag a piacot vádolni. Sokkal inkább a tér körzetében található kocsmák törzsközönségének soraiban keresendők a tettesek. Egy-két becsületsüllyesztő fokozottabb ellenőrzése minden bizonnyal jó hatással lenne a piac környékének közbiztonságára - véli dr. Katona András. A vásárigazgatótól megtudtuk: a piaci higiénia javítása érdekében az országban először éppen a Szent István téren vezették be az úgynevezett abroszos piacot, ami azt jelenti, hogy a kétes tisztaságú árucikkeket csak műanyag fóliával leborított asztalokra tehetik ki gazdáik. Azt a vádat, miszerint az élelmiszerárusok teljességgel kiszorulnának a térről a használtcikk-kereskedők .miatt, Katona direktor egyértelműen alaptalannak minősítette. A Szent István téri piac kishasználtsága ugyanis évek óta aggasztóan alacsony, így inkább az a probléma, hogy sok pad üresen marad még a piaci napokon is. Ami pedig a biztató jeleket illeti: a víztorony tövében élő piacot az elmúlt két év alatt sikerült veszteséges állapotúból önfenntartóan működő gazdasági egységgé fejleszteni, a nagyon elhasználódott építményeket lebontották, míg az üresen álló pavilonok gazdára találtak - kínált újabb információkkal dr. Katona Andrástól. A Mars térivel összevetve leginkább csak mininek minősíthető vásári placcon, úgy tűnik, inkább csak eme pozitív jelek hagytak mélyebb nyomot a törzsközönségben. Ugyanis amikor tegnap délelőtt végigsétáltunk a padsolatokat is. Egy mindössze három fős, de annál is dühösebb csoport, meglátván kolléganőm kezében a fényképezőgépet, azonnal vad fenekedésbe kezdett. Kiabálásukból megtudhattuk, milyen méretes följelentésben lesz részünk, ha csak egyetlen fotón is viszontlátják magukat, netán árukészletüket. S amíg ők szorgosan hergelték magukban a dühöt, egy idős bácsi elújságolta: ő személy szerint kicsinyke nyugdíját egészíti ki az itt beszerezhető jövedelemmel. Árult is pultján tengernyi hasznos dolgot, hogy nagy hirtelen csak a rozsdás kulcsot, meg a szavatosságát veszített szovjet katonai kitüntetéseket említsük. S persze a kissé tépett borítójú szexújságot. Ez utóbb azért is érdemel kitűntető figyelmet a Szent István téren, mert szinte minden padon föllelhető. Van aki tíz éve kiadott ponyvaregényhez párosítja, mutogatván kínálatát, van aki egy méretes vasaló, netán egy görkorcsolya mellé dugja, utalván talán a sporteszköz alakformáló képességére is. Kétszázszor mosott ing Egyébként nagy bajban lennék, ha valaki arról kérUgyan melyik nyitja a szebb jövő kapuját? (Fotó: Schmidt Andrea) rok között, nagyon kevés panaszkodó árussal találkoztunk. Gáspár Józsefné, aki immár harminc éve kínálgatja a zöldséget, gyümölcsöt a térre kilátogatóknak egyenesen azt állította, hogy a piacon, ha voltak is gondok, ma már megfelelő a biztonság. Például az ő boltját egyszer sem törték fel. De nem is nagyon ajánlja a rosszban sántikálóknak, ugyanis olyan riasztóberendezést építtetett, ami azonnal a kapitányságról ugrasztja a rendőröket. Versenyezni a Marssal? - Hát az igaz, hogy vevő lehetne több is errefelé, de a Mars térrel nem lehet versenyezni. Tudja, ott futnak ötssze a legforgalmasabb utak, buszokból meg trolikból özönlik a nép, itt meg mi van? A nagy semmi - tárta szét kezét mosolyogva Gáspárné Vera. S mivel éppen egyetlen látgató sem akadt pultjánál, elbeszélgettünk olyan régen volt időkről, amikor még 5 forint volt áprilisban egy kiló paradicsom. - Én minden nap látom az itt árusító embereket, s higgye el nekem, csöndes, békés népek ezek. A randalírozó hajléktalanok is eltűntek a térről, meg aztán az se igaz, hogy a kukából kiforgatott szemetet tennék itt ki a pultra - terelte vissza a szót mai valóságunkba a zöldségesbolt gazdája. Hát ami a békességet illeti, szerezhettünk keserű tapasztaVerácska harminc éve piacozik már a víztorony árnyékában • Az orvosegyetem kétszer húszmilliót kér Betonbunker a gyorsítónak Negyvenmillió forintot kér a szegedi orvosegyetem a szegedi önkormányzattól illetve a megyétől annak a sugárterápiás berendezésnek a telepítésére, amely nemcsak Szeged, hanem a megye daganatos betegeinek terápiáját is szolgálná. A SZOTE saját beruházásokra fordítható csekély pénzéből képtelen egyedül fedezni a sugárforrás telepítésének 80 millió forintos költségét. Az orvosegyetem rektora ennek kapcsán a magyarországi orvosegyetemek „gazdátlanságáról" is beszélt. A szegedi önkormányzat egészségügyi bizottságának legutóbbi ülésén a többi között tárgyaltak arról a kérésről is, amellyel a SZOTE rektora fordult a város vezetéséhez. Az orvosegyetem első embere 20 millió forintot vár a szegedi önkormányzattól annak a - köznyelvben betonbunkerként emlegetett - helyiségnek a kialakításához, amelyben elhelyezhetnék a daganatos betegek sugárterápiájára szolgáló úgynevezett lineáris gyorsítót. Az egészségügyi bizottság szakmailag támogatta az orvosegyetem kérését - tudtuk meg a városi főorvostól, dr. Várkonyi Lászlótól, csak a pénz forrását nem tudták megjelölni. A végső szót a közgyűlés mondja majd ki, s az összeg előteremtésének mikéntjéről is e fórumon határoznak. A SZOTE vezetése egyébként a Csongrád Megyei Közgyűlés Hivatalát is megkereste kérésével, s a megyétől is 20 millió forintos segítséget vár, az összesen 80 milliós telepítési költséghez. - Két új sugárforrást egy kobaltágyút és egy lineáris gyorsítót - nyert pályázaton a Szent-Györgyi' Albert Orvostudományi Egyetem - tájékoztatott dr. Dobozy Attila, a SZOTE rektora. - A sugárterápiát szolgáló két berendezést speciális körülmények között, úgynevezett betonbunkerben kell elhelyezni. A két berendezés közül a kobaltágyú helyét most alakítják ki, a jövőre ide telepítendő lineáris gyorsító elhelyezésének tetemes költségéhez van szüksége az egyetemnek a város és a megye anyagi hozzájárulására. Eddig még nem fordult elő, hogy a város vagy a megye anyagi támogatással segítette volna a szegedi orvosegyetemet, ezért meglepő, hogy a SZOTE vezetése ez alkalommal úgy határozott, hogy osztozni szándékozik a kiadásokon a várossal és a megyei büdzsével. A SZOTE rektora, dr. Dobozy Attila nem először hangoztatja véleményét, miszerint Szeged lakosságának felét az orvosegyetemen gyógyítják, tehát ötven százalékban részt vállalnak a szegedi betegek orvoslásában, de egyetlen fillér támogatást nem kapnak a várostól. Az önkormányzat ugyanis nem tulajdonosa az orvosegyetemnek, mint ahogyan országosan is igaz: az orvosegyetemeknek nincs gazdája. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium az egyetemen folyó oktatást finanszírozza, míg a Népjóléti Minisztérium a betegellátással kapcsolatos kiadásokat fedezi. A gazdátlanság érzékeltetésére, a rektor példával szolgál: - Ha elvinné a vihar az egyik klinika tetejét, akkor kérdés lenne: ki a tulajdonos, aki fizet, illetve az, hogy melyik költségvetési rovatból fizetné ki a megrongálódott tetőszerkezet költségeit? Dobozy professzor hozzáteszi azt is, hpgy ezzel a lehetetlen helyzettel tisztában van minden érintett fél, csak még nem találtak megoldást. Összehasonlításképpen: miközben a városi önkormányzat az idén 313 millió forintot áldoz a fenntartásában levő szegedi egészségügyi intézményekre - új műszerekre, épület felújításokra -, addig a SZOTE a Népjóléti Minisztériumtól 18 milliót kapott műszerekre és 18 milliót épület-rekonstrukcióra. A két új sugárforrás, a régivel együtt megduplázná a sugárterápiás kapacitást Szegeden, a megye daganatos betegeit ellátó sugárterápiás központjában, a SZOTE Onkológiai Klinikáján. Kalocsai Katalin