Délmagyarország, 1997. december (87. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-29 / 302. szám

Túl a csúcsokon Tk jéhány nappal a történelmi csúcsok után általában 1Y már nem annyira fellengzős az ember. Kezd elgondolkodni azon, hogy vajon mennyibe kerül ez nekünk, miféle áldozatokat kell hoznunk - még. Ugyanis jó dolog az, ha majd euróban fizetünk a Boci csokiért, de jelenleg az a kérdés sok-sok embernek ebben az országban, hogy mi lesz holnap. A napokban találkoztam egy három-négy éves kislánnyal, aki hét végén nem eszik, és még jó, hogy az oviban rendszeresen kap meleg ételt. Pedig az Európai Unió igazából neki szól. Neki, akinek már semmit nem mond majd a KISZ, meg az építőtábor, meg a legvidámabb barakk, meg a Varsói Szerződés, ő már 18 évesen két idegen nyelven beszél, oda megy, ahová akar, nem biztos, hogy magyar lest, hanem sokkal inkább európai. Csak addig még éhezik egy kicsit. Igaz, kétségtelen, diplomáciai siker az, hogy Magyarország az első körben csatlakozhat a NATO-hoz és az EU-hoz, de az is tény, hogy eléggé lemaradtunk a szocializmus szorgos építése, majd rombolása során az igazi jóléttől Nem hiszem, hogy a magyar pedagógusokat vigasztalja az, hogy Belgiumban egy gyöngébb fizetés annyi, mint a honi tanárfizetés felső régiója. Mert a hasonlóság csak nominális, a belgiumi keresetet öttel kell szorozni ahhoz, hogy a forintösszeg elénk táruljon. De ezek a demagóg összehasonlítások, nem is szabad így felfogni az integrációt. r

alán tényleg azt kell szem előtt tartani - nemcsak a dolgos hétköznapok megfáradt melósainak, hanem az ország mindenkori vezetésének -, hogy itt van előttünk az út, amelyen végighaladva nem kell éhező négyéves kislányokat látni a szomszédban. S akkor egyszer majd az lesz kérdés, hogy melyik földrészre menjen nyaralni a család. Bátorítson bennünket, hogy túl a csúcsokon eddig elérhetetlen magasságok, csodás panorámák tárultak elénk. ti ti u • Luxemburg-Brüsszel: EU-NATO Ff Magyarország történelmi időket él" Az Unió jó Portugáliának is Európa, s Magyarország sorsáról is döntöttek. (DM/DV-fotó) • Madrid (MTI) „Portugália nagyon megváltozott az Európai Unióba való belépése óta - nemcsak infrastruktúrája fejlődött, ami látható, például az úthálózat, az egészségügy és az oktatás területén, hanem az életszínvonal szempontjából is. A portugálok vásárlóereje és életszínvonala lényegesen megnövekedett az utóbbi 12 évben" - mutatott rá Anibal Cavaco Silva volt konzervatív miniszterelnök a spanyol El Paísnak adott interjújában. Az El País újságírójának kérdésére, hogy miért figyelhető meg mégis némi elégedetlenség az ország EU tagságával kapcsolatban, Cavaco Silva így fogalmazott: .Arról van szó, hogy a portugálok a lehető leghamarább szeretnének arra a színvonalra jutni, ahol a németek, a franciák, vagy a svédek vannak." A volt portugál miniszterelnök kifejtette, hogy az ország EU tagságának főbb vonalait az általa 1985 és 1995 között vezetett, konzervatív kabinet szabta meg, és a mostani, szocialista kormány csak folytatta a megkezdett utat. Ugyanakkor további strukturális reformokra van szükség a gazdasági fejlődés biztosl• Munkatársunktól Az 1993. június 21-22-én tartott Európai Tanács konklúziói igen fontos lépések a társult országok - köztük Magyarország - és az Unió közötti kapcsolatok perspektívája szempontjából. Egyrészt elismerték, hogy amennyiben a közép- és kelet-európai társult országok kívánják, csatlakozhatnak az Unióhoz. Másrészt a csatlakozás politikai és gazdasági kritériumait is megjelölték. Ezek a következők: a detására, a maastrichti egyezményhez és az euróhoz való időbeli csatlakozás érdekében. Anibal Cavaco Silva szerint a szocialisták elodázzák a társadalombiztosítás reformját, az igazságszolgáltatás, az egészségügyi rendszer és a felsőoktatás modernizálását, s ez, valamint néhány állami vállalat, például a rádió és a televízió deficitje megnehezíti a gazdasági helyzet fejlődését. Az országra - amennyiben nem hajtja végre ezeket a reformokat - sötét jövő vár. „Az euró bevezetése arra fogja kényszeríteni a kormányokat, hogy hajtsák végre a szükséges reformokat, és ne halogassák gazdaságpolitikájuk modernizálását. Jobban bízom az EU által megkövetelt szabályokban, mint az egyes kormányok gazdaságpolitikájában. A politikusok nem halogathatják tovább a reformok bevezetését, mert egyébként az egyes országokra súlyos büntetést szabhat ki az EU, akár a GDP 0,5 százalékának értékében is." Cavaco Silva nagyon optimistának mutatkozott az EU jövőjét illetően, és kifejtette, hogy az új Európa versenyképesebb lesz, és egyre nagyobb befolyásra tehet szert nemzetközi színtéren, az Egyesült Államokkal és Japánnal szemben. mokratikus intézményrendszer stabilitása, jogállamiság, az emberi jogok és a kisebbségi jogok tiszteletben tartása, működd piacgazdaság, képesség az Unión belüli piaci verseny elviselésére, képesség az uniós tagsággal együtt járó kötelezettségek teljesítésére, beleértve a politikai, a gazdasági és a monetáris unió céljainak vállalását, illetőleg az Unió képessége új tagok befogadására úgy, hogy az ne veszélyeztesse az európai integráció előrehaladását. Az Európai Unió Tanácsa évente két ülést tart, az idei másodikra Luxemburgban került sor, december 12-13-án. A csúcs központi, s bennünket leginkább érintő kérdése volt a bővítés, új államok meghívása a csatlakozási tárgyalásokra. A döntés számunkra kedvező, s ennek értelmében jövö év tavaszán megkezdjük a konkrét, strukturált, kétoldalú tárgyalásokat. Horn Gyula miniszterelnök tagságunkat 2002re jósolta. Pár nappal később újabb jeles esemény: Brüsszelben a NATO-tagállamok aláírták többek között hazánk csatlakozási jegyzökönyvét. NATO-tagságunk a ratifikációs eljárások után, 1999. április 4-töl várható. A magyar diplomácia már régóta készülődött az Európai Unió csúcstalálkozójára, hiszen minden jel szerint egy rendkívül fontos döntéshozatalnak köszönhetően hazánkat meghívják az EUcsatlakozási tárgyalásokra. A folyamatnak ez egyébként teljesen logikus lépése lett volna, hiszen a különböző eljárások során Magyarországot alkalmasnak Ítélték erre a feladatra. Az EU Bizottsága által nyáron közzétett, úgynevezett Agenda 2000 ctmű dokumentumban a Bizottság megnevezte azokat az országokat, amelyeket az első körben be lehet vonni, s amelyek teljesttették az új tagok számára 1993-ban előírt Koppenhágai Kritériumokat. Az Agenda 2000 szerint az első hullámban Magyarországgal, Szlovéniával, Csehországgal, Lengyelországgal, Észtországgal és Ciprussal kell tágyalóasztalhoz ülni, s majd valamikor később a tagságra még nem érett Romániával, Szlovákiával, Litvániával, Lettországgal és Bulgáriával. A nagy kérdés egyébként az volt, hogy a második felsorolásban említett ötöknek mit mondjanak, s hogy úgy differenciáljanak, hogy az ne tűnjön diszkriminációnak. Nem elhanyagolható, hogy a svédek és a dánok a balti államok első körbe vonását szorgalmazták, a franciák pedig a románok mellett kardoskodtak. Végül salamoni döntés született: a folyamatot mind a 11 állammal megkezdik, azonban a hatokkal már konkrét tárgyalások formájában, az ötökkel viszont időnkénti egyeztetéssel, a tagság közeljövőben ígérete nélkül. Jó ideig eltartott, amfg kompromisszumra jutottak az állam- és kormányfők. Végül „ráakadtak" a Maastrichti Szerződés „0" cikkelyére, mely szerint: „Bármely állam az Unió tagjává válhat. Kérelmét a Tanácshoz kell benyújtania, amely egyhangúlag nyilatkozik a Bizottság meghallgatása, és az Európai Parlamentnek - tagjai abszolút többségének szavazatával elfogadott -jóváhagyása után. A felvétel feltételeit és az Unió alapftó szerződéseiben a felvétellel járó módosításokat a tagállamok és a kérelmező ország közötti egyezmény szabályozza. Az egyezményt minden szerződő állam saját alkotmányjogi előfrásának megfelelően megerősíti." Az uniós filozófia szerint az első bekezdés vonatkozik a 11-ekre, sőt, a bizottsági szótárban Törökország is „candidate", azaz „jelölt" állam, de számukra az integráció más formáját találták ki. A második bekezdés pedig már kizárólag a hatoké, tehát velük már a felvétel feltételeiről is lehet tárgyalni. Úgy született tehát a döntés, hogy március 30-án mind a 11 országgal leülnek Brüsszelben, aztán pedig a hatokkal „a lehető legrövidebb időn belül", kicsit furcsa szóhasználattal, kétoldalú kormányközi konferenciákat kezdenek. Ezek már strukturált értekezletek lesznek, vagyis legalább havi rendszerességgel mindig az adott kérdésben kompetens ágazati szakemberek részvételével tárgyal az EU, s esetünkben Magyarország. Az ötökkel kapcsolatban pedig az a feladat, hogy az adott állam joganyaga és a közösségi joganyag közötti különbséget felmétjék, s a felvételre pályázó állam időről időre számoljon be arról, hogy áll a felzárkózásban. Ezzel mindenki elégedett volt: a hatok azért, mert mégis megmaradt a felkészültebbek számára gyors kezdés, az ötök pedig azért, mert lám, a „folyamat" kezdetén ők is ott vannak. Ugyanígy unión belül: a Bizottság elkönyvelheti, hogy a javaslatukat elfogadták, s nem jött be a „közös startvonal"-elképzelés, a franciák, svédek, dánok pedig szintén elmondhatják, hogy pártfogoltjaiknak kilobbizták az első tárgyalások való részvétel lehetőségét. A magyar diplomácia szintén elégedett volt. Horn Gyula miniszterelnök kijelentette, hogy az EU olyan elhatározásra jutott, amely nagy előrelépés az egységes Európa felé. Kovács László külügyminiszter pedig arról szólt, hogy a magyar külügy mindkét célkitűzését elérte. Egyrészt a csatlakozási folyamatunk nem szenvedett késedelmet, másrészt pedig a bölcs bizottsági belátásnak köszönhetően Európában nem keletkeztek új választóvonalak. Pár nappal később már Brüsszelben szorongatták Kovács László kezét. December 16-17-én a NATO tizenhat tagállama külügyminiszterei találkoztak többek között abból az alkalomból, hogy aláírják a Magyarország, Lengyelország és Csehország csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvet, amelynek tagállamonként ratifikációja után 1999. április 4-én leszünk tagok. Javier Solana, a NATO spanyol főtitkára elismeréssel nyilatkozott a három állam erőfeszítéseiről, Madeleine Albright, amerikai külügyminiszter pedig azt emelte ki, hogy a három közép-európai ország felkészültebb, mint hitték, s a leendő tagok készek a kollektív biztonság és az egyetemes értékek védelmére. Albright asszonnyal egyébként külön is találkozott Kovács László magyar, Jaroslaw Sedivy cseh és Bronislaw Geremek lengyel külügyminiszter. Madeleine Albright elmondta, az amerikai szenátusban arra törekszik, hogy a ratifikáció meggyőző többségű legyen. Ugyanakkor azt kérte a hármaktól, ne hagyják cserben a szövetséget azzal, hogy a további haderőreformokat nem veszik komolyan. A három külügyminiszter egyébként a jövő év elején az Egyesült Államokba látogat, s személyesen is megpróbálják meggyőzni az amerikai szenátorokat. A tanácskozás során mindhárom közép-európai külügyminiszter kifejtette: minden tagállamnak meg kell adni a lehetőséget a csatlakozásra, ha teljesítik a feltételeket, Madeleine Albright azonban ezt azzal toldotta meg, hogy korai még országneveket említeni. A magyar diplomáciát dicséri, hogy mindkét találkozón ígéretet tettek arra, hogy a bővítések további részeseinek segítséget nyújtanak, s átláthatóvá teszik számukra a csatlakozási folyamatokat. Ezt a közép-kelet-európai külügyminiszterek - elsősorban a magyar diplomáciának - külön is megköszönték. Arató László • Ausztria: Népszavazás? • Bécs (MTI) Ausztriában az Osztrák Szabadságpárt népszavazást akar arról, hogy Ausztriában 1999. január 1 -jétöl ne szűnjék meg a schilling, és ne vezessék be a közös európai uniós pénzt, az eurót, hanem majd csak valamikor később. A másik, szintén december elsejéig tartó aláírásgyűjtés kezdeményezője az Ausztriai Polgári Zöldek nevű szervezet, mely azt akarja, hogy alkotmányos erejű törvényt hozzanak Ausztriában az atomfegyverek elterjedésének tilalmáról, valamint arról, hogy ne lehessen osztrák területen atomtemetőt létesíteni, de még csak át se vihessenek rajta nukleáris szállítmányt. Gazdasági szakértők és a többi osztrák párt vezető képviselői demagógiával vádolják a szabadságpártiakat az euró elleni kampányuk miatt, és arra utalnak: Ausztria nem maradhat „schillingsziget", és az osztrák gazdaság nemcsak komoly előnyökről mond le, hanem jelentős kára is származik abból, ha Ausztria nem csatlakozik már az első körben a közös valutához. Az osztrákok 91 százaléka egyébként biztos abban, hogy a schillinget előbb vagy utóbb felváltja a nyugat-európai közös pénz, az euró - derült ki a Markét osztrák közvélemény-kutató intézet felméréséből. Eszerint már csak az osztrákok 2 százaléka gondolja úgy (vagy reménykedik abban), hogy megmarad a schilling. A megkérdezettek 33 százaléka közölte: az euró bevezetése mellett tenné le a voksát, 30 százalék pedig ellene, és 23 százalék el sem menne a szavazásra. A lakosság 30 százaléka határozottan ellenzi az euró bevezetését, noha tudomásul veszi, hogy ez hovatovább elkerülhetetlen. A lakosságnak 44 százaléka véli úgy, hogy szükség van népszavazásra az euróról, másik 44 százalék szerint viszont nincs rá szükség. Büdzsé • DM/DV-információ A NATO közös költségvetésének 0,65 százaléka lesz a magyar „tagdíj". Nem kizárt azonban, hogy ennek, a mai árakon évente 2-3 milliárd forintra becsült összegnek jó része megtérül katonai célokat szolgáló beruházások és hazai cégeknek adott hadiszállítási megbízások formájában. A NATO éves büdzséje három nagy részből, a katonai és a polgári költségvetésből, valamint az úgynevezett Biztonságos Beruházási Programból (NSIP) áll. Míg az első kettő jelentős része a szervezet katonai és polgári alkalmazottainak illetményeire megy el, a NSIP főként katonai nagyberuházásokat szolgál. A madridi NATOcsúcstalálkozón megállapodás született arról, hogy 1998-tól a leendő tagok is jogosultak NlSP-erőforrásokra. A NSPI-alap ebben az évben mintegy 800 millió dollárral gazdagodik. Jelenleg 2 milliárd dollár értékben 30 program megvalósítása folyik, s további 3,4 milliárd dollárnyi vár jóváhagyásra. A szövetségi szintű beruházások mellett léteznek időszakos kooperációk, amelyek keretében több tagállam közösen lép fel valamilyen együttesen használt védelmi felszerlés beszerzésére. Kritériumok