Délmagyarország, 1997. december (87. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-24 / 300. szám

SZERDA, 1997. DEC. 31. HAZAI TÜKÖR 9 Hihetetlen, mégis igaz, karácsony másnapján, december 26-án immár 70. születésnapját ünnepli az örökifjú alkotóművész: Kass János. Az utóbbi hetekben alaposan felgyorsultak körülötte az események. Először a Bélyegmúzeumban míves postabélyegeiböl nyílt tárlata, majd a Budapest Galériában Szabó István Oscar-díjas filmrendező ajánlotta a közönség figyelmébe a legszebb munkáit felvonultató retrospektív kiállítást. Göncz Árpád köztársasági elnök előszavával a napokban jelent meg Ötven év képben és írásban címmel az a reprezentatív kiállítású életműkötet, amellyel Szeged városa méltó módon köszöntötte jubiláló szülöttét és díszpolgárát. Kass János sokoldalú tehetsége nem beskatulyázható. A lexikonok tömörségével talán grafikusművésznek nevezhetnénk, de számára meglehetősen szűknek bizonyulna a hagyományos kategória. Szobrász, keramikus, művészeti szerkesztő, fotográfus, költő és prózaíró. Csak Leonardóhoz, Michelangelóhoz hasonlítható reneszánsz művészi alkat, korunkban oly ritka humanista polihisztor. Nehéz lenne néhány sorba sűrítve számba venni kivételes pályája minden fontos állomását. A kontinens egyik legkiválóbb grafikusaként Cambridgeben, a Fitzwilliam Múzeumban Dürer és Rembrandt képei mellett nyolcvan lapját állították ki. A Shakespearedrámák ihletésére készült grafikai sorozata a Stratfordi Királyi Shakespeare Társulat Múzeumában tekinthető meg. Neves magángyűjtemények féltve őrzött darabjaiként a világ minden táján láthatók munkái, mint ahogyan valamennyi földrészre elvitték művészetét bélyegei is. Világpolgárként is ezernyi szállal kötődik szülővárosához. Nagyapja épp száz éve építtette a Kass Szállót, amely nemcsak vendéglátóipari egység volt, hanem a századelőn a Dél-Alföld szellemi, művészeti életének meghatározó központjává fejlődött, ahol szinte naponta megfordult Móricz, Móra, Tömörkény és Juhász Gyula. A Kass unokát ugyan már kisgyermekként elszakították Szegedről a történelem viharai, de évtizedekkel később visszatalált. 1985ben önálló galériája nyílt a Vár utcában, ahol az elmúlt tizenkét évben megfordult Faludy György, Határ Győző, John Halas és a magyar képzőművészet számos reprezentánsa. A jeles alkalomra most Az aranytojást • 70 éves Kass János grafikusművész Szeged reneszánsz polihisztora tojó tyúk címmel nyílt itt rendhagyó, a pénzvilág felé forduló kiállítása. Kass János a jubileumra készülve pályakezdő ifjakat megszégyenítő dinamizmussal szervezte, irányította új kötetének és kiállításainak munkálatait. így nyugodt, összegző születésnapi beszélgetés helyett - szegedi galériájában a tárlatrendezésből néhány percre kizökkentve - egy „napilapos" villáminterjút sikerült vele készítenünk. • A Budapest Galériában megrendezett tárlata megnyitóján egy másik szegedi művész és díszpolgár, Gregor József stílusosan Bartók A kékszakállú herceg vára című darabjából énekelt. A kiállításon helyet kapott az azonos című grafikai sorozata is... - Kékszakállú egy sztereotip figura, akit nagyszerűen érzett meg Balázs Béla és Bartók. A tízes-húszas években a művészek - például Gustav Klimt, Egon Schiele - rádöbbentek, hogy nemcsak masculinum létezik, hanem femininum is. Felfedezték a nőt a művészet számára nemcsak a XIX. századi értelemben, hanem testi valójában is. A Kékszakállú, vagyis a látszólag zsarnoki várúr figurájában egy alapvető archetípus fogalmazódik meg. Nagyon sokan felelhetünk meg ennek. A történetben - amellyel régóta foglalkozom és igyekszem leási freudi mélységeibe - a női kíváncsiság és a férfi zártság összecsapása izgat. 9 Hogyan szokta tölteni a duplán ünnep karácsony-születésnapot ? - Mindig másféleképpen. A karácsonyi családi tradíció azóta elevenedett fel, mióta a leányommal és unokámmal töltjük. Régen sokszor a szigligeti alkotóházban ünnepeltük a szentestét Nagy Lászlóval, Szécsi Margittal, Zelk Zoltánnal. Gyönyörűek voltak ezek beszélgetős ünnepek. Az utolsó ilyen karácsonyon Nagy Lászlóék szobája mellettünk volt. Eszter lányomnak még megígérte, hogy a következő évben betlehemi figurákat farag majd neki. Sajnos nem teljesíthette, mert néhány hét múlva már elment. • Élettapasztalatából mit tart legfontosabbnak átadni unokájának? - Szegedet! Az eleven családi hagyományt. Száz éve épült fel a Kass Szálló, 1897-ben adták át nagyapámnak a kész épületet. Unokámmal sokat beszélgetek, igyekszem minden kérdésére felelni. Ahogyan nő Kass János a Vár utcai kiállítás megnyitóján. (Fotó: Schmidt Andrea) Kass János: Kőtábla és nyílik, egyre bonyolultabbak, egyre nehezebben megválaszolhatók a kérdései. Ezek a gyerekek már a számítógéppel és a televízióval nőnek fel, (gy rendkívül gazdag az ismeretanyaguk. Mégis azt tapasztalom, a meséhez hihetetlenül ragaszkodnak. Izgalommal figyeltem, ahogyan például az unokám a kis oroszlánfiguráját megszemélyesítette, és a bánatát annak mondta el. A tradíciót hagyom neki, mert mindenkinek magának kell gondoskodnia az életéről, és hiszem, hogy magának kell kiépítenie saját világát és környezetét. • Világpolgárként, nemzetközi rangú alkotóművészként hogy érzi magát a mai Magyarországon? - A hazudozás, a cinizmus, a korruptság és a gátlástalanság elkeserít. Alpárivá és erkölcstelenné vált a körülöttünk lévő világ. Persze mindig is az volt, ám megdöbbent, hogy amíg az angol kapitalizmus kialakulása kétszáz évig tartott, nálunk most tíz év alatt játszódik ie ugyanaz. • A fiatalabb generációk képviselői gyakran beszélnek arról, ma már el kell felejteniük a művészeknek a váteszszerepet. Mit gondol erről? - A húszas években divatos ruhák, cipők, a frufru most.újra divatbajönnek. Amit ma megtagadunk, kéthárom generációváltás után újdonságnak tűnik, és akkor kezdődik minden elölről. Bovaryné örökké aktuális marad, legfeljebb nem olvassuk. Számomra mindegy, mikor mit mondanak. Mindenki csinálja a maga dolgát, az az érdekes! Érzésem szerint, ez a gondolkodás a vallási türelmetlenségre hasonlít. Valakit mindig meg kell égetni, s mindig a másikat, hiszen senki sem akar önként a vesztőhelyre menni. 9 A jubileumra három tárlata is nyílt... - A szegedi mellett a Budapest Galériában rendezett kiállítással volt több munkám. A Bélyegmúzeumban kevesebb dolgom akadt, csak fehér inget vettem, felkötöttem a nyakkendőt, besétáltam és átvettem a Posta 4 grammos aranyérmét, ami egy óriási ajándékkal párosult: a Magyar Posta Rt. igazgatósága megtudta, hogy Szegeden problémám akadt a parkolással, ezért adományozott nekem egy állandó, a Vár utcába szóló postai parkolójegyet is. • Milyen tervei vannak a következő hónapokra? - Dolgozunk a magyar bélyeg megújításán, január végén jelenik meg Széchenyi Zsigmondról, a nagy magyar vadászról készült bélyegem. A következő Szilárd Leót ábrázolja majd. Egy brüsszeli tárlatra is készülnöm kell. A szegedi kiállításom befejezése után a Kass Galériában rendezzük meg újvidéki barátom, Maurits Ferenc kiállítását. 9 Úgy vettem észre, a múzeum kutatójával, dr. Nagy Ádámmal közösen készített rendhagyó szegedi tárlata meglepetést keltett... - A galéria nagyobbik termét tulajdonképp úgy lehetne felfogni, mint a Kárász utca két oldalát, ahová betelepültek a bankok. Elöl az egyént, a családokat és a társadalmat is szorongató inflációt szimbolizáló Laokon-szoborcsoport látható. A másik teremben pedig megalkottuk az aranytojást tojó tyúkot. Az ötlet nem tőlem származott, hanem Jókai Mórtól, akinek rábukkantam egy fantasztikus mondására: „A magyar pénzt keres, a német pénzt érdemel (Geld verdienen), a francia pénzt nyer (gagner d'argent), az amerikai pénzt csinál (to make money)... A szegény magyart mintha látná az ember, hogyan keresi a pénzt, melyik bokorban találhatná meg..." A kiállítás azért jött létre, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy tanulnunk kell. Ha a jövő generációja nyelvtudás nélkül és a pénz ismerete nélkül nő fel, akkor itt maradhatunk a Barbáriumban. Hollósi Zsolt mohóságomért Mester magadra vess hogy könyvem rajzolatodtól oly ékszeres rajzoltál Madáchot Shakespeare-t Hornért Mester magadra vess mohóságomért mi mondatja velem? az önzés? a szimat? mért érzem oly találó-igazándinak? s hol vélem befullad a betűbe-rovás az véled-rajzó rajzás rajz-látomás amerre mesélő csermelyem folyik jaj már utolérnek keresővonalaid már felidézve vár és bástyafok kapubástyám skurcban tárod-láttatod holott mászhatatlan meredélyre fel rámtátott sárkányszáj tűzbékát lövell farka-gyűrűibe befoglalod a Nőt a mentenivalót az Elalélás előtt Határ Győző A képíró (Kass Jánosnak) kardjával egyenként vagdalja karmait daliád de szüzed elapácásodik s míg zárdán a lemondás böjtje elnyeli hősét más vadra hívja új hajnal-hallali cikáz a toll: iramszarvas agancsa közi mi feltündöklő apostolos kereszt! vásárban verklin majom ül s a bazár sátrán félpénzért fráter stigmatizál phaiákok Földjén lánylépte - liliom hajékes Vénusz-templom-perisztilion habon-habot bukfenceziető - mesés aláborulással csigafürt-vízesés Páris almát oszt s az istennő-popók láttán első késztetés: leheldi-csók églengő dühöngő Herkules-husáng tengerbe püföli Rhodosz Kolosszusát kútmély re égmagas Hüperboreákra viszragad az odarajzolt Orbus Mirabilis szeldeld a tollal papírod ontsd a tust s írd rá a Hadészt az Orkust Tartarust hozd elő Hermész TrizmegiszJosz Fia a füst-rajzolatban s ez már theurgia: aki eljövedő s aki valaha-élt a Neki-hódolóban... Szatanaélt! mohóságomért Mester magadra vess hogy könyvem rajzolatodtól oly ékszeres rajzoltál Madáchot Shakespeare-t Hornért Mester magadra vess mohóságomért