Délmagyarország, 1997. december (87. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-24 / 300. szám

10 SPORT SZERDA, 1997. DEC. 24. '97 LEGJOBBJAI • '97 LEGJOBBJAI 9 '97 LEGJOBBJAI 9 '97 LEGJOBBJAI Varga Árpád A Szegedi VE tizenhat esztendős vtzilabdását min­den bizonnyal kellemes ér­zés keríti hatalmába, amikor visszagondol 1997-re. Leg­főképpen az augusztusi hó­napra. Ekkor rendezték ugyanis a szlovéniai Mari­borban az ifjúsági (18 éven aluliak) Európa-bajnokságot. A mieink esélyesként utaz­tak ki, s a szintén szegedi Li­hótzky Károly edzette gárda megfelelt az elvárásnak, úgy nyert EB-t, hogy a fináléban 11-7-re verte a horvátokat. Az „aranyos" gyerekek kö­zött ott volt a Gábor Dénes szakközépiskola informatika szakának harmadikosa, Var­ga Árpád is. A tehetséges pólósnak két nagy álma van: az egyik, hogy stabil játéko­sa legyen a Tabán Trafik Szeged felnőtt gárdájának, a másik pedig, hogy majdanán a válogatottban is bemutat­kozhasson. Úgy legyen! Pesti Mónika A 22 éves Pesti Mónika, a Szegedi VSE gyaloglója utolsó éves juniorként a kor­osztályos bajnoki elsőségek után idén a felnőttek mező­nyében is a legjobbnak bizo­nyult, „aranyos" lett. A gold medált a 20 kilométeres tá­von szerezte, de a „10-es" ezüst is azt bizonyltja: a sportág egyik nagy ígérete a „vasutas hölgy". Ezeken kí­vül is ért még el értékes he­lyezéseket a mindig külön kihívásnak számító nemzet­közi viadalokon. A szicíliai Cataniában rendezett Uni­versiádén és a finnországi Turkuban tartott utánpótlás (junior) Európa-bajnokságon a 7., míg a podebradi Világ­kupán (csapatverseny) a 6. helyen végzett. - A két 7. helyre nagyon büszke vagyok, de a listave­zető ebben a „kategóriában" az idén természetesen a „húsz kilométeres" arany. Jövőre Budapesten lesz az atlétika egyik legnagyobb ünnepe, az Európa-bajnok­ság. Ez nálam is „pirosbe­tűs" a naptárban - nagyon készülök, mindenképpen ott szeretnék lenni a válogatott­ban. A jók között a legjobbak Bozsó Beáta • Munkatársunktól íme, a díjazottak teljes listája. A Délmagyarország és a Délvilág munkatársai ebben az évben is megvá­lasztották '97 legjeit, döntésük alapján az idén ök találtattak - teljesítményük elismeréseképpen - az esz­tendő legjobb szegedi és megyei sportolóinak. A szurkolók és az olvasók jókívánságát tolmácsolva mondjuk: köszönjük, s jövőre is hasonló sikereket kívánunk, legyen 1998 is a sport nagy ünnepe! (A ha­gyományos dijátadó ünnepség - a perth-i vízilabda-világbajnokság miatt - január 26-án lesz a Forrás Szállóban.) A DÉLMAGYARORSZÁG DÍJAZOTTJAI Az év szegedi edzője: Kocsis Ferenc (Szegedi Birkózó Egylet); női sportolója: Bozsó Bea (Muréna Duna-Tisza Búvár­klub, búvárúszás); férfi sportolója: Molnár Tamás (Tabán Trafik Szeged, vízilabda), férfi csapata: Szegedi Birkózó Egy­let; utánpótlás leány sportolója: Pesti Mónika (Szegedi VSE, gyalogló), utánpótlás fiú sportolója: Varga Árpád (Szegedi VE, vízilabda); szponzora: Nagylaki Kálmán és Vágó Attila (Szeged-Dorozsma, labdarúgás). A DÉLVILÁG DÍJAZOTTJAI Az év Csongrád megyei edzője: dr. Tóth Gyula (Hungerit Szentesi VK, női válogatott, vízilabda); női sportolója: Tóth Noémi (Hungerit Szentesi VK, vízilabda); férfi sportolója: Bessenyei Tamás (Szentesi Városi Úszóklub, úszás); utánpótlás sportolója: Zentai Tamás (Kontavill Szentesi VK, vízilabda); csapata: Hungerit Szentesi VK, vízilabda), idegenlégiósa: Alexander Kocsergin (Hódmezővásárhelyi KE, kosárlabda); szponzora: Szentes Város Önkormányzata (a költségvetés 4,5%-át fordítják a sportra. Az idén kapták meg a Nemzeti Sportváros elismerést.). KÜLÖNDÍJAK Az év sportteljesítménye: Savanya Norbert (Muréna Duna-Tisza Búvárklub, búvárúszás); idegenlégiósa: Dalibor Braj­dics (Pick Szeged, kézilabda); utánpótlásnevelője: Buday Ferenc (Tisza Volán SC, magyar ifjúsági válogatott, kézilabda); sportembere: Ducsai Géza (Szegedi DRE, röplabda) és Váradi Márton (Szegedi Kajak-Kenu SE és SZTIHE, kajak-kenu); legnépszerűbb sportolója: Bartók Csaba (Pick Szeged, kézilabda); a sport szegedi nagykövete: Lékó Péter (Szegedi Portál SE, sakk); életműdíj: Kertes János (Szegedi MASE, motorcsónak); sportvezetője: Balogh Tamás (Szedeák-Akuterm KE, kosárlabda); legsportszerűbb versenyzője: Dudás Gyula (Szegedi VSE, gyalogló). Szegedi Birkózó Egylet Találj egy olyan klubve­zetőt, aki hajlandó pénzt is áldozni az általa irányított szakosztályra. Nyerj meg egy olyan szakembert, aki már többszörösen bizonyí­totta, hogy érti a szakmát, s vedd körül olyan emberek­kel, akik egy felé húzzák a szekeret. Talán így foglal­hatnánk össze a Szegedi Bir­kózó Egylet sikerének titkát. Tavaly még sokan legyin­tettek azon a meglepetésen, hogy a Tisza-parti erős em­berek csapatbajnoki döntőt vívtak az utóbbi évtized egyeduralkodójával, a Cse­pel SC legjobbjaival. A fa­nyalgók azzal érveltek, hogy nem volt nehéz odáig eljutni, hiszen megvásárolták az or­szág legnagyobb - igaz, már kiöregedett - sztárjait. Ak­kor ezüstre sikeredett az érem. A megkezdett tervszerű munka azonban tovább folytatódott. A Kocsis Ferenc edző irányításával dolgozó versenyzőknek a klubveze­tés minden feltételt biztosí­tott a nyugodt munkához. Ennek már ez év elején meg is lett az eredménye, hiszen a különböző korosztályok országos bajnokságán több SZBE-s állt a dobogó legfel­sőbb fokán. A világbajnok­ságra utazó magyar váloga­tottba öt Tisza-parti birkózót hívott meg Balla József szö­vetségi kapitány. Közülük Deák B. Mihály ezüstérmet szerzett. Mellesleg Megyes Mátyás pedig EB-ötödik lett. Ezzel azonban még nem fe­jeződött be az SZBE-s sike­rek sora, hiszen az ősszel el­kezdődtek a BEK-küzdel­mek. A Tisza-partiak szépen vették az akadályokat, ami­kor szembe találkoztak a permiekkel, akik ugyan nem éppen szabályszerűen erősí­tettek, de továbbjutottak. Az év utolsó nagy erőpróbája az országos csapatbajnokság volt. A Kocsis-legénység egy kicsit megijesztette a sportág híveit az előselejte­zőben, de az elődöntőben már az előzetes esélylatolga­tásnak megfelelően elbú­csúztatta a tizenháromszoros bajnok Csepelt. A döntő első összecsapásán olyan előnyt szereztek Tóth Jánosék a Vasassal szemben, hogy csak formalitás lett a vissza­vágó. A Szegedi Úszó Egylet­ben kezdte sportolói pálya­futását Nagy Pál edzőnél, majd 1992-ben átpártolt Gyé­mánt Imre csapatához, a bú­várúszókhoz. Egy év múlva az ifjúsági világbajnokságon már aranyérmet akasztottak a nyakába. Szó szerint be­robbant a nemzetközi elitbe, ahol az 1997-es év volt ver­senyzői pályafutásának a csúcsa: az országos bajnok­ságon, Balatonfűzfőn három aranyérmet szerzett, majd a Montpellierben rendezett Európa-bajnokságon már az első nap a dobogó legfelső fokára állhatott. A 800 m-es siker után újabb hatalmas bravúrt ért el, hiszen 400 m­en sem talált legyőzőre. A medálgyűjtést a 200 m-en egy bronzéremmel fejezte be. A világjátékokon, Lahti­ban, ahol a kínai riválisok is részt vettek, egy második helyezést szerzett a szegedi búvárúszó. A lapunk sportolónője egy nem várt bejelentéssel szolgált a sportszerető köz­véleménynek: - Sokan azt mondják, hogy a legjobb a csúcson ab­bahagyni a versenyzést, igaz, én nem ilyen szándék miatt fejezem be a spoprto­lást. Elég volt, sok volt az utóbbi időszak munkája. Rengeteg mindent kaptam a sporttól, erre mindig szíve­sen emlékezem majd. Molnár Tamás Már az atlantai olimpia előtt felmerült a magyar ví­zilabda-válogatottnál a neve, de az akkori szövetségi kapi­tány inkább az idősebb cen­tereknek szavazott bizalmat. A címeres köpenyeseknél dr. Kemény Dénes kapitánnyá kinevezésekor jött el az ő ideje. Májusban belekóstolt a siker ízébe, amikor az at­héni Világkupán bronzérmet akasztottak a nyakába. Az augusztusi Európa-bajnoksá­gon még ezt is „überelte", a vele kiálló nemzeti gárda nem talált legyőzőre Sevillá­ban! A kontinenselsőség azért különösen nagy szó, mert a legjobb pólósaink legutóbb éppen húsz évvel ezelőtt örvendeztettek meg bennünket hasonló kimagas­ló eredménnyel. És még a perthi világbajnokság csak eztán következik... A klubcsapatában, a Ta­bán Trafik Szegedben sem lehetett panasz az idei játé­kára. Nemcsak a bajnoki- és a Magyar Kupa-meccseken szórta szinte számolatlanul a gólokat, a nemzetközi szín­téren is letette névjegyét: a LEN-kupa isztambuli selej­tezőjében, valamint a firen­zei nyolcaddöntőben egya­ránt a mezőny legeredmé­nyesebb gólszerzőjének bi­zonyult. Kocsis Ferenc Kocsis Ferencet a szakma - érmek tekintetében - min­den idők második legered­ményesebb birkózójának tartja, hiszen a moszkvai olimpia 74 kg-os bajnoka szerzett még négy Európa­és egy világbajnoki címet, valamint egy-egy vb-ezüst­és bronzérmet a kötöttfogás­ban. A Ganz-MÁVAG szí­neiben ismerkedett meg a sportág alapjaival, majd a Honvédot erősítette. Az edzői oklevél megszerzése után az UTE-ba került, ahol Farkas Péterrel és Kékes Györggyel világraszóló eredményeket ért el. Hogy tavaly szeptembertől miért váltott klubot, arról így val­lott: „Nekem olyan hely kell, ahol az elképzelésemet ma­radéktalanul megvalósítha­tom, s Szeged ebbe a kate­góriába tartozik." Beváltotta szavát, mert Kiss Tibor klubelnök segít­ségével egyre figyelemre­méltóbb eredményeket értek el tanítványai. Tavaly még csapatbajnoki ezüstérmet, az idén pedig már aranyat sze­reztek az irányításával. A BEK-ben Európa legjobb hat együttese között végeztek. Deák B. Mihály világbajno­ki második lett a szakmai vezetésével. De Kocsis Fe­renc kijelentette: „A szegedi tevékenységem első napjától kezdve Sydneyre tekintek." Nagylaki Kálmán és Vágó Attila Pénzszűkös világunkban nagyon meg kell becsülni azokat, akik valamilyen for­mában anyagilag (is) segítik a labdarúgást. Két szegedi fi­atalember, Nagylaki Kál­mán, a Szeged-Dorozsma ügyvezető elnöke és Vágó Attila, a klub vezetőedzője ezt tette egész esztendőnben. Állíthatjuk, hogy ha ez a két sportszerető ember nincs, akkor most talán múltidőben beszélhetnénk a Szeged-Do­rozsma labdarúgócsapatáról. Igaz, kaptak a várostól (is) támogatást, de csupán ez nem lett volna elég az ötödik hely eléréséhez, ahhoz, hogy a gárda tavasszal reális eséllyel küzdhessen az NB I­be való jutásért. Nagylaki Kálmán elnök így fogalmazott egyik be­szélgetésünk alkalmával: ­Szegeden az utóbbi években még nem volt ilyen nagy Vágó Attila nemrég élt egy olyan lehetőséggel, ami csak ritkán adódik meg egy edző életében. Elfo­gadta a Videoton ajánlatát, s tavasszal már Székes­esély az előre lépésre, mint ebben a pontvadászatban. Ha magára hagytuk volna a gár­dát, évekig reménykedni sem tudtunk volna a jobb ered­mény elérésében... fehérvárott dolgozik to­vább. Meggyőződésünk, hogy régi csapatához sem lesz hűtlen, hiszen ezer szál fűzi a Tisza-parti város­hoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom