Délmagyarország, 1997. szeptember (87. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-25 / 224. szám

Alku M aradjon mindenki ott, ahol van, a játék alapve­tő szabályai ne nagyon változzanak! Európai Unió, azaz schengeni egyezmény. Mezőgazdaság, azaz kvótarendszer. A művelt világ ezért a változat­lanságért nagy pénz hajlandó fizetni! Ha már maradunk, kérjük meg az árat! Aki al­kuszik, annak érvelnie kell - határozottan, röviden, érthetően. Ám nyilván az elmúlt negyven év hamis külpolitikai beidegződései, az önfeladó alkalmazko­dás miatt él az a mentalitás, mely kívülről vár báto­rítást és igazolást a belföldön megfogalmazódó ér­dekekkel szemben is. Horn Gyula nyilatkozta, hogy az EU-nak nincsenek olyan igényei a csatlakozást illetően, melyek ellentétesek lennének a magyar ér­dekekkel. De ez nem igaz! Jól érezzük ezt a dél-al­földi homokon, a Viharsarokban. Fonnyadozó me­zőgazdaságunk, a földből élő őstermelő, de az egy­szerű élelmiszerfogyasztó érdeke is azt kívánja, hogy határozottan, röviden és pontosan elmondjuk, mi az amiből nem engedünk, mi az amit kérünk. A Földművelésügyi Minisztériumban tizenhat munkacsoportban vizsgálják a közös agrárpolitika különböző részleteit. A munka azon része még az el­lenzéki szakértők szerint is jól sikerült, mely fóltér­képezi: az EU bizonyos részszabályozásai milyen magyar érdekeket sérthetnek. V iszont nem mérték föl elég alaposan, milyen speciális igények lennének, melyek túlmutatnak a jelenlegi EU-szabályozáson, melyeket nekünk még a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt el kéne fogadtatnunk, mert számunkra fontos. Példá­ul a Pick szalámi, a szegedi paprika, a makói hagy­ma vagy a tokaji bor, s más, magyar termékek ere­det és minőségvédelméhez ragaszkodnunk kell. A magunk fogalmazta szabályokat el kell fogadtat­nunk - az EU-val. Az igazi ellenfél a karakán partnert becsüli, nem a önf eladót. Márpedig az EU: játék, csapatok kö­zött. EIB: forintkölcsön • DM/DV információ Az Európai Beruházási Bank (EIB), az EU pénzügyi intézménye magyar forint­kölcsön kibocsátási progra­mot jelentett be. Ennek kere­tében kezdetben 20 milliárd forintig (100 millió ECU) bocsát ki kötvényeket. A program lehetővé teszi, hogy az EIB belépjen a magyar belföldi tőkepiacra, és forint­kölcsönnel finanszírozzon projekteket. Költséges mulatság 1996-ban az Európai Uniónak mintegy 82 milliárd ECU (1 ECU ma 214 forint) szerepelt a költségvetés kiadási és bevételi oldalán egy­aránt. A kiadási oldalon a legnagyobb tétel a mezőgazdasági politi­kákra fordított 40 ezer 828 ECU. A mezőgazda­ság ezzel együtt az Uni­ón belül a legtöbbet vi­tatott területek közé ta­rtozik. Az ipari forradalom óta a mezőgazdaság azon termelő tevékenységek közé tartozik, amelyeket az állam fokozot­tan védett. Ennek érdekében a protekcionizmus széles eszköztárát felvonultatták, kiváltképp a nagy földterüle­tekkel rendelkező Németor­szágban, Franciaországban és Olaszországban. A közös uniós politikák sorában az agrárkérdésnek kiemelt fi­gyelmet szenteltek a diplo­maták éá a szakértők is, hi­szen a tagállamok közötti el­sődleges feszültségforrás, hogy az EU kasszájából mennyit fordítanak a mező­gazdaság támogatására. Mint az előbbi számadat is bizo­nyítja, jelentős ez az összeg, s a nem agrárországok érte­lemszerűen ettől a bevételi forrástól elesnek. Az uniós tagállamok közös agrárpoli­tikája azt a célt tűzte ki, hogy növeljék a mezőgazdaság termelékenységét, az itt dol­gozóknak megfelelő élet­színvonalat biztosítsanak, stabilizálják a piacot, bizto­sítsák az ellátást és megfele­lő árszínvonalat alakítsanak ki. E célok mentén dolgozták ki az alapelveket 1958-ban, az olaszországi Stresában. Itt fektették le, hogy egységes piacot kell teremteni az EU-n belül, védeni kell a belső pi­acot a külső hatásokkal szemben, s a közös agrárpo­litika finanszírozásához pénzügyi alapot kell teremte­ni. Ez az Európai Mezőgaz­dasági Orientációs és Garan­cia Alap, az angol megfelelő rövidítésében EAGGF. A mai agrárpolitika középpont­ja az ártámogatás. Évente meghatározzák az egyes ter­mékekre vonatkozó irány­árat, mely egy felső határ, egy optimum, s jóval megha­ladja a világpiaci árat. Meg­határoznak egy intervenciós árat is: ez egy olyan alsó ha­tár, melynek elérése esetén a terméket felvásárolják. Ez az az összeg, amit a termelőnek meg kell kapnia. Ezen túl az EU agrárszubvenciós rend­szere rendkívül összetett. Például túltermelés esetén a közösség exporttámogatással ösztönzi a termelőket, s meg­téríti az EU-n belüli ár és az ennél alacsonyabb világpiaci ár különbözetét. Az EU-ban a mezőgazda­ság természetesen számtalan problémát vet fel, mely a nyolcvanas években arra kényszerítette a szervezetet, hogy termelési kvótákat dol­gozzon ki, s egy fontos dön­tésként kimondták: a mező­gazdasági kiadások növeke­dése nem haladhatja meg a GDP növekedésének 74 szá­zalékát. Ugyancsak mérföld­kő az a döntés, mely szerint a támogatást meghatározott mennyiségű és minőségű ter­mékekre kell szorítani, a ter­melő pedig közösen viseli a felelősséget a feleslegek tá­rolási költségeiért. • Várható, hogy a keleti országok felvé­tele során az agrárvita újból fellángol. Arató László • EU-agrárpolitika: a változás ellen Ne a gazda „csatlakozzon"! A szegedi paprika: érték. Az EU-ban is? (Fotó: Somogyi Károlyné) Az Európai Unió-tag Magyarország lakosait a változás két nagy tábor­ra, a győztesek és vesz­tesek csoportjára hasítja. A vesztesek között sok mezőgazdasággal fog­lalkozó magyar lehet. A földből élők helyzetéről, az agrárium jövőjéről beszélgettünk Glattfelder Bélával, a Fidesz-MPP or­szággyűlési képviselőjé­vel, a Parlament mező­gazdasági bizottságá­ban működő EU-csat­lakozási és külkereske­delmi albizottság elnöké­vel. 9 Hamarosan népszava­záson mondunk véle­ményt a termőföld tulaj­donlásáról. E tény befo­lyásolja-e az Európai Uni­óhoz való csatlakozást? - Szemben azzal, amit a kormánypártok sugallnak, uniós tagságunk kérdéseiről nem a mostani, hanem a csat­lakozási tárgyalásokat köve­tő, az azok eredményeit meg­erősítő népszavazáson fo­gunk véleményt mondani. Látni kell: minden olyan ked­vezmény, amelyet a csatlako­zási tárgyalásokat megelőző­en nyújtunk az EU-nak, s e körbe tartozik a földpiacnak a külföldiek előtti megnyitása is, rontja tárgyalási pozíción­kat. 9 Milyen kedvezmények­re számíthatunk, s milye­neket kell kicsikarnunk? - Az EU számos olyan kedvezményt, amelyet megad saját államainak, nem kíván kiterjeszteni az új tagállam­okra. Példaként említhető a kompenzációs kifizetés, ame­lyet a gazdák az EU-ban vég­rehajtott mezőgazdasági ter­mékek árcsökkentése miatt kapnak. Az Unió úgy érvel, hogy mivel nálunk a mező­gazdasági termékek ára alul­ról közelíti az ottani átlagára­kat, az új tagországok ilyen kompenzációs kifizetésre nem szereznek jogosultságot. Ez azt jelentené, hogy a ma­gyar gazdák feleakkora támo­gatással lennének kénytele­nek működni és versenyezni az EU-n belül, mint a nyuga­tiak. 9 Milyen derogációs igé­nyeink lehetnek? - Bevezették, hogy a strukturális és a kohéziós ala­pokból a vidékfejlesztésre fordított pénzt a tagállamok legfeljebb a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 4%-ig ve­hetik igénybe. Ám Magyaror­szág 6-7 százalék közötti igényt tudna elfogadtatni. Ez évi 200-240 milliárd forinttal kevesebb támogatást jelente­ne, mint amennyire egyéb­ként jogosultak lennénk. 9 Az is fölmerült az Agen­da 2000 nevezetű anyag­ban - mely a Bizottság vé­leménye arról, hogy az Uniónak milyen politikát kellene az ezredforduló után folytatnia, s milyen módon kellene bővülnie -, hogy az új tagállamok bi­zonyos, elsősorban a kvó­ta-szabályozás alá eső me­zőgazdasági termékei ese­tében fenntartanák a vá­mok alkalmazását. - Ha a jelenleginél alacso­nyabb vámot feltételezünk, még akkor is, az említett derogációs igények együtte­sen több mint 400 milliárd fo­rinttal rövidítenék meg éven­ként az Unió-tag Magyaror­szág mezőgazdaságát. 9 Tehát még nem látni, milyen eredménnyel zá­rulnak a tárgyalások. Az Uniós csatlakozás a ma­gyar mezőgazdaság szá­mára hasznos lesz-e? - Igen, bár e haszon mér­Az EU közép- és kelet-európai társult államainak egy főre jutó gazdasági teljesítménye Szlovénia Csehország Szlovákia Magyarország Lengyelország Bulgária Litvánia Románia Észtország Lettország 59% 57% 41% 31% 24% 24% 24% EU-átlag = 100% 1995-ös állapot 22% 18% * vásárlóerőparitáson átszámítva Forrás: Eurostat/Globus téke nehezen megítélhető, ágazatonként is eltérő lehet. Hozzájutunk, bár még nem tudni, milyen mértékben, az EU közös kasszájából nyúj­tott támogatásoknak. Ös­szességében ez lényegesen nagyobb, mint amit a ma­gyar állam szűkös költségve­téséből nyújtani képes a me­zőgazdaságnak. így a támo­gatások terén meglévő ver­senyhátrányunk csökkenhet az uniós gazdákkal szemben. Ezen túl, ha a vámoknak egy számunkra elfogadható mér­tékű lebontása történik meg, akkor ki tudnánk használni az Unióval szemben számos területen meglévő verseny­előnyünket, s az Európai Unió tagállamaiba irányuló mezőgazdasági exportunkat tudnánk növelni, ami jelen­tős mértékben emelhetné a mezőgazdasági termékek iránti keresletet, s az árakat is kedvező irányba mozdíta­ná el. 9 E változásokra hogyan készüljön egy őstermelő? - Sokakkal szemben úgy vélem: nem a gazdálkodók­nak kell az EU-csatlakozásra fölkészülni, hanem az állam­igazgatásnak. Oly módon, hogy eleget tudjon tenni azon adminisztrációs kötelezettsé­geknek, melyeket a tagállam­okkal szemben az Unió tá­maszt, s tudja segíteni a me­zőgazdálkodókat, hogy saját területükön ezeket az admi­nisztrációs kötelezettségeket teljesíteni tudják. A magyar mezőgazdaság versenyképes­sége, felkészültsége, szakmai színvonala közel áll már az EU-érettséghez. 9 Drasztikus változásra, például termékváltásra kell-e készülniük a gaz­dáknak? - Lesznek változások. Bár az EU agrárpolitikája kifeje­zetten a változások ellen hat. Az által, hogy a termékek egy bizonyos körében az előállít­ható mennyiséget kvóták meghatározásával korlátozza. Ezért az uniós csatlakozást megelőző termelési struktú­rán a kvóta-szabályozás miatt is nehéz lesz változtatni. Ú. I. Phare-siker • Brüsszel (MTI) A közép-európai rend­szerváltást segíteni hiva­tott EU-pénzalap, a Phare-program sikeresen felelt meg a váltás adta politikai és gazdasági le­hetőségeknek. Ez a kö­vetkeztetése annak az európai bizottsági érté­kelésnek, amely az 1989 óta létező program eddi­gi eredményeit méri fel. A program céljainak ta­vasszal elhatározott megváltoztatása vissza­vonhatatlanul a célorszá­gok EU-csatlakozásának pénzügyi eszközévé tette a Phare-t - tette hozzá az MTI birtokába jutott érté­kelés. Az eredetileg a magyar és a lengyel rendszerváltás segí­tésére indított program tavaly év végére összesen 6,6 milli­árd ECU (7,7 milliárd dol­lár) vissza nem térítendő tá­mogatást jelenteti a tíz ked­vezményezett országnak - a hasonló arányú társfinanszí­rozás követelménye mellett. Magyarországnak összesen 684 millió ECU PHARE-tá­mogatás jutott 1990 és 1996 között, ez 15,2 százaléka az egyes országokra eső összes segítségnek. A legsikeresebb Phare-te­rületek közül a brüsszeli je­lentés a privatizációban, a bankszektor átalakításában, a piaci szabályozórendszer megteremtésében, a közigaz­gatási reformokban játszott szerepet emeli ki. Az értéke­lés külön méltatja a más fel­ajánlókban nem bővelkedő területeken, például a polgári társadalom és a demokrácia fejlesztésében játszott Phare­szerepet. A program a közép­európai térség• szellemi fel­zárkóztatásának legnagyobb anyagi támogatójává vált ­állítja a dokumentum. A méltatandó vállalkozá­sok között említi a jelentés azt a 10 millió ECU-val tá­mogatott magyar programot, amely két sikertelen kísérlet után 1994-ben hat, a privati­zációt ösztönző befektetési társaság létrejöttét tette lehe­tővé. A kettős finanszírozású Phare ez esetben úgy műkö­dött, hogy először a helyi for­rások összegyűjtését bátorí­totta, és ezután került sor az EU-pénz folyósítására. Ugyancsak magyar példát hoz az értékelés az állam­igazgatás korszerűsítésében játszott Phare-szerepre. Az EU-program 1992-ben in­dult, az állami szektor kor­szerűsítését kitűző kormány­programmal egy időben. Az 5 millió ECU-val támogatott program 1995 végére fejező­dött be, pozitív tapasztalatok­kal, és ez lett az első befeje­zett államigazgatási Phare­tervezet. A Phare ott volt hatéko­nyabb és tartósabb hatású, ahol részévé vált a kor­mánystratégiának, és a refor­mok melletti politikai elköte­lezettséggel találkozott - ál­lapította meg az európai bi­zottsági jelentés. Gyengesé­geit, a decentralizáltságot és a keresletközpontúságot ki­küszöbölhetik a tavasszal ki­dolgozott új bizottsági javas­latok, a csatlakozás előkészí­tésének igénye és az EU sze­repvállalásának növelése. Mérleg • Munkatársunktól A tíz, belátható időn belül csatlakozó ország az EU je­lenlegi GDP-je 3%-át, mező­gazdasági területe 55%-át, lakossága 33%-t jelenti. Ám mindössze az EU energiafo­gyasztásának 15%-át, autó­parkjának 10 %-át adja. A csatlakozó országok területé­nek 20%-a természetileg ér­tékes terület.

Next

/
Oldalképek
Tartalom