Délmagyarország, 1997. szeptember (87. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-22 / 221. szám

6 UNIVERSITAS HÉTFŐ, 1997. SZEPT. 22. • A Fehér-tói halászcsárdán innen, a Metrón túl Kollégium a volt laktanyában A diákszállóban mindenki ismer mindenkit. (Fotó: Karnok Csaba) # Tömegsport a felsőoktatásban Kőtelező gyakorlatok Egyetemi sporttörténet Jó szándék és kezde­ményezőkészség az egyik oldalon, változó politikai, szervezeti fel­tételek és létesítményhi­ány a másik oldalon, így foglalható össze a szegedi egyetem sport­története a felszabadu­lástól 1967-ig. Szervezet A felszabadulás után a kötelező testnevelés a sze­gedi egyetemen megszűnt, és csak 1952-ben, a Minisz­tertanács határozata alapján állították vissza minden egyetemen és főiskolán. Az Egyetemi Testnevelési Inté­zet elvben megmaradt, de feladata csak az volt, hogy megszervezze a sportkört. Ez 1946-ban Szegedi Egye­temi Atlétikai Klub (SZE­AC) néven meg is alakult. 1950-ben létrejött a Szegedi Egyetemi Haladás S.K., az egyetemi és főiskolai hall­gatók országos sportköz­pontja mintájára. A sportkör központilag előírt szervezet­tel, költségvetéssel műkö­dött. A szakosztályok gyor­san szaporodtak, a minőségi sport azonban nehezen ala­kul! ki, mert a szakszerveze­ti egyesületek jóval na­gyobb lehetőségekkel ren­delkeztek. 1954 január else­jén a megszűnt Szegedi Honvéd Sportegyesület szakosztályait, létesítmé­nyeit és felszerelését átvette az egyetemi Haladás, ezzel a kis egyesületből Délma­gyarország legnagyobb sportköre lett, 16 szakosz­tállyal. Az 1956-os esemé­nyek következtében meg­szűnt a Haladás Sportköz­pont, így 1957 január else­jétől ismét a SZEAC nevet vette fel az önállóvá váló egyesület. Létesítmények A felszabadulás után az Ady téri sportpályát a Sze­gedi Honvéd Sportegyesület hozatta rendbe, 25 éves bér­leti szerződés fejében. 1951­ben, amikor a Honvéd befe­jezte a SZEAC-stadion épí­tését, a Haladás Központ anyagi segítségével sikerült véglegesen biztosítani az egyetemi ifjúság részére az Ady téri pályát. 1953 végén az egyetem átengedte az Ady téri épületben az addigi Állatrendszertani Múzeum helyiségeit tornaterem célja­ira, 1954-ben pedig az Or­vostudományi Egyetem en­gedett át hasonló célra egy termet az Apáthy Kollégi­umban. 1961-ben az Ady té­ren kézilabdapályát építet­tek, dobó- és ugróhelyet ala­kítottak ki és egy kisebb tor­nateret. Tömegsport A Tanszéki Csoport 1957-ben kezdte meg kiala­kítani a tömegsport szerve­zetét. 1960-ban a SZEAC az egyetemi sportkör költség­vetésébe beépítette a tömeg­sport támogatását.. Ettől kezdve rendszeres bajnoksá­gokat rendeztek, gondoskod­tak a felszerelésekről és a pályákról. 1967-től megte­remtette az összes szegedi felsőfokú intézmények baj­nokságait. A tömegsport még szélesebb alapokra he­lyezését azonban gátolta a létesítményhiány. (Felhasznált irodalom: Tari János: Az egyetemi testnevelés és sport. A József Attila Tudományegyetem be­számolója 1948-1967) i Hamisítatlan kollégiu­mi hangulatba csöppen­tem vasárnap kora este a József Attila Tudomá­nyegyetem diákszállójá­ban a volt szovjet lakta­nyában: a fiúk és a lá­nyok sztorizgatás köz­epette az otthonról ho­zott krumplis pogácsa és lekváros sütemény mel­lett verték a blattot. Az egyik fiú elmesélte, hogy kiskunhalasi ba­rátja megkérdezte töle, hol lakik Szegeden, mire ö azt válaszolta: a Met­rón túl. A cimbora telje­sen elképedt, mondván: nem is tudta, hogy Sze­geden már metró is köz­lekedik. Riportunkban arra kerestük a választ, hogyan élnek az egye­temisták a Fehér-tói ha­lászcsárdán innen, a Metrón túl. Minden azzal kezdődött, hogy az oroszok elmentek az országból, s maguk után hagytak megannyi lelakott és lepusztult laktanyát. Ezeket ilyen vagy olyan módon hasznosították, illetve hasz­nosítják, vagy nem. A szege­di volt szovjet katonai bázis területét és épületeit három esztendővel ezelőtt egy kor­mányhatározat a Művelődési és Közoktatási Minisztérium kezelésébe adta, amely a használati jogot a Szegedi Universitas Egyesülésre ru­házta át. Az Universitas álla­mi pénzek felhasználásával nemrégiben újíttatott fel és rendezett be kollégiumnak egy tiszti épületet a négyből. Mivel a szegedi felsőoktatási intézmények közül a JATE szűkölködik leginkább kollé­giumi férőhelyekben, így szeptember elején a tudo­mányegyetem hallgatói ve­hették birtokukba a száz­nyolcvan millió forintért helyreállított modern diák­szállót. A város központjától több mint hat kilométerre lévő kollégiumba nyolcvan­egy egyetemista költözött be. Nyomasztó a csend A vasrácsos bejárati ajtó­nál előzékenyen fogad a por­tás, s miután közlöm vele jö­vetelem célját, nem akadé­koskodik, nem kér semmiféle engedélyt, azonnal kinyitja a nagykaput. A végtelenül le­pusztult portás fülkében, amely leginkább albán vas­beton bunkerre hasonlft, be­jegyzi a nevem és az érkezé­sem időpontját a nagy könyv­be, majd utamra enged. A több mint száz hektáros terü­let bal oldalán a vörösre fes­tett legénységi épületek, mlg a jobb oldali részen a tiszti panelházak állnak. A kísér­tetvárosra emlékeztető lakta­nyában nincs semmi mozgás. A lakóépület falánál kerékpá­rok sorakoznak. Nyomasztó a csend, pedig néhány méterre kígyózik a nagy forgalmú E5-ös út. Persze, jut eszem­be, vasárnap van és kamions­top. Az eső szüntelenül esik, ettől függetlenül úgy döntök, rövid terepszemlét tartok a ház körül. A betonút mellett itt-ott derékig ér a gaz, egy helyütt pedig tűzrakás nyo­mát fedezem fel. Amúgy semmi különös: nem találok környezetszennyezésre utaló nyomokat. A szakemberek szerint pedig vannak gyanús helyek kerítésen belül és kí­vül is, amelyeket feltárással kell tisztázni. Egy, a katonai objektum környezetállapotá­ra vonatkozó jelentés szerint egyebek mellett a talajt és a talajvizet érintő szénhidro­génszennyezés, valamint lo­kális nehézfémszennyezés okoz környezeti terhelést, amelyek elhárítása környe­zetvédelmi és környezete­gészségügyi szempontból ­bármilyen területhasznosítási alternatíva esetén is - elen­gedhetetlen. A kollégium lelke Az új, ötszintes épület első lépcsőházának bejáratánál két leány cigarettázik. Az első éves kommunikáció sza­kos Szokoli Mónikával, vala­mint német nyelvtanár sza­kos barátnőjével, Balogh Or­solyával a gyors ismerkedés után már a lakásuk előteré­ben kialakított társalgóban beszélgetünk. - Itt mindenki ismer mindenkit, aminek kö­vetkeztében hatalmas élet zajlik a diákszállóban - kezdi Mónika. Megtudom, hogy szeptember harmadika, be­költözésük óta nem egy, késő éjszakáig, illetve kora hajna­lig tartó bulit rendeztek már. Miközben a vetélkedőkről, az éjszakai szalonnasütésről, az első vasárnapi közös ebédfőzésről és az úgyneve­zett trappoló játék lényegéről magyaráznak, egyikük be­kapcsolja a magnót. A zene többeket a társalgóba vonz. Jön Búzás Szilárd, a kollé­gium lelke és mindenese, aki novemberben államvizsgá­zik. A matematika szakos fi­atalember korábban a Her­mann kollégiumban lakott, s a magánéletében beállt válto­zás miatt (babát váró felesé­gével kaptak egy egyszobás lakást az új helyen) önként választotta a városszéli kollé­giumot. Szilárd egyszemély­ben a kollégium bizottságá­nak elnöke, az intézmény gondnoka, valamint ne­velőtanára, és senkivel sem cserélne azért, hogy az egyik belvárosi kollégiumban éljen. Köszöni szépen, jól van, jól érzi magát az öthalmi lakta­nyában. Hotel Rosszija Mint ahogy Foltán Gyön­gyi is, aki az elmúlt tanévben harmadmagával, havi tízezer forintért albérletben tengette életét. - Ha nem kaptam vol­na kollégiumot, akkor nagy valószínűséggel nem kezd­tem volna el a második évet - mondja Gyöngyi. Aztán ar­ról beszél, hogy milyen meg­lepetések érték, amikor ide­került. - A beköltözéskor például olyanokat kérdezett tőlem Szilárd, hogy milyen szfnű plédet, függönyt, vécé­kefét szeretnék. Azt hittem, hogy egy hotelbe kerültem, mert csak ott szokás ilye­nekről érdeklődni. A kollé­giumi szobák egyébként szé­pek, tágasak és jól felszerel­tek: minden lakásban találha­tó beépített szekrény, polc­rendszer, hűtő, padlószőnyeg és zuhanyzófülkés fürdőszo­ba. Az egyszobás lakásban hárman, mlg a két és fél szo­básban hatan laknak. Minden szinten van vasaló és porszí­vó, s a nyolcvan egyetemistá­ra három automata mosógép jut. Mindemellett kéthetente cserélik az ágyneműket. Per­sze azért nem minden fené­kig tejfel. Nincs például a szinteken televízió, nincs könyvtár, nincs büfé, nincs számítógépes szoba és tele­fon. Búzás Szilárd szerint minden lesz, csak idő és pénz kérdése. Lányok az út szélén A kicsi közösségnek min­denesetre nagy tervei vannak a jövőt illetően. Mind mond­ták, filmklubot, varró- és tánctanfolyamot szeretnének indítani, s lenyitják a focipá­lyán a füvet, s kezdődhet a bajnokság. Persze mindez nem jelent majd belteijessé­get és bezárkózást. A távol­ságtól függetlenül azért es­ténként eljárnak szórakozni a városba. S hogy onnan mivel jönnek vissza a városszéli laktanyába? Nos, gyalog, ke­rékpárral, autóbusszal vagy taxival. A hallgatók elmond­ták, hogy gyalog bő egy óra, kerékpárral húsz-huszonöt perc, a távolsági, helyközi, il­letve helyi busszal pedig enn­él is rövidebb idő alatt érnek új otthonukba. Az egyetemre a 75 Y-os és a 11 Y-os, vala­mint a szatymazi, kisteleki és a budapesti autóbusszal, illet­ve a 3-as villamossal járnak be. A buszmegállók egyéb­ként 60-150 méterre vannak a laktanya bejáratától. A nap­pali közlekedéssel nincs problémájuk, az éjszakait pe­dig megoldják. A hajnalig bulizók már kinyomozták, hogy 3 óra 20 perckor indul az első busz a Mars térről Bu­dapestre. A kollégista lányok életében az okoz kisebb-na­gyobb kellemetlenséget, hogy az út mellett sétálgatva, nem egyszer nézték már őket kur­tizánnak a kamionosok. Az egyetemisták biztonságának védelmét, valamint a több mint száz hektáros laktanya őrzését a Régió Pol látja el ­tudtam meg távoztomban Éri Károly biztonsági őrtől. Kér­désemre, miszerint az egye­temisták a laktanya területén miért csak egy számukra kije­lölt részen tartózkodhatnak, elmondta: a helyhez kötött­ségnek csupán balesetvédel­mi okai vannak. Nem szeret­nék ugyanis, ha a düledező félben lévő legénységi épüle­tek valamelyike ráomlana egy kollégistára. Ezért tilos azon a területen sétálgatni. A tervek szerint novem­berben újabb százhetven egyetemista költözik ki a lak­tanyába. Szabó C. Szilárd A szegedi egyetmis­táknak és főiskolások­nak általában kötelező testnevelési órákra jár­ni, ám csupán heti egy alkalommal. De az in­tézmények sportegye­sületei további lehetősé­geket is kínálnak szá­mukra. JATE A József Attila Tudomá­nyegyetemen a bölcsészek­nek négy, illetve hat, a nyelvtanár-szakosoknak két féléven át kell sportolniuk. A természettudományi kar hallgatóinak hat félévig, a főiskolai szakosoknak és a jogi karon tanulóknak négy félévig kötelező a testneve­lés. A jatésok számára le­hetőség nyílik kezdő, hala­dó és kondiúszásra, aerobic­ra, kondicionáló tornára, te­niszre és lovaglásra. Az időjárástól és az érdek­lődéstől függően a hétvége­ken kajak-kenu túrákat, az őszi szünetben pedig Szlo­vákiában turisztikai tábort szerveznek. Az egyetem sportegyesü­lete, a JATE SC további sportolási lehetőséget bizto­sít NB Il-es női és férfi ko­sárlabda-, férfi röplabda-, megyei I. osztályú női röp­labda-, női és férfi kézilab­da-, megyei II. osztályú nagypályás labdarúgócsapa­taiban, valamint tollaslab­dázásban és barlangászat­ban. A JATE-n a tanórai test­nevelés általában reggel 8­tól délután 4 óráig tart, ezt követően a szegedi polgárok is igénybe vehetik a tanszék szolgáltatásait. Az Ady téri kondicionáló termet órai kereteken kívül belépővel lehet látogatni, amelynek éves dfja tízezer forint. Szabó József tanszék­vezető szerint a JATE sport­felszerelése a lehetőségeken belül a minimum alatt van, csak szükségtermek állnak a sportolni vágyók rendelke­zésére. A tanszékvezető ez­zel szemben kiválónak tartja az Erzsébet téri hatpályás teniszcentrumot. SZOTE A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyete­men az első két évben min­den egyetemistának részt kell vennie ősszel egy futás teszten, februárban pedig egy úszás teszten. Aki a fel­méréseken eleget tesz az el­várt követelményeknek, an­nak nem kell tesnevelési órákra járnia. A többiek a felkínált sportágak közül választanak egyet, amivel hetente egy alkalommal két órában fog­lalkoznak. Ez lehet aerobic, úszás, labdarúgás, tenisz, kosárlabda, lovaglás, kor­csolya és fitness. Úszni minden szotésnak tudnia kell, enélkül nem kaphat diplomát. A felsőbb éveseknek a sportegyesület szakosztá­lyai, illetve a különböző tö­megsport-rendezvények ad­nak lehetőséget a sportolás­ra. A megyei bajnokságban játszik a fiú és lány kézi-, valamint kosárlabdacsapat, a fiú és lány röplabdacsapat pedig tömegsport szinten működik. Ezen ktvül az egyesületnek van még lab­darúgó, természetjáró, aero­bic és tenisz szakosztálya. Minden évben megrendezik a hallgatók és dolgozók ré­szére a Szent-Györgyi Kupa teniszversenyt, továbbá a Medicilin Kupa labdarúgó­bajnokságot. Tavasszal és ősszel sportnapokat, máskor sítúrákat és kajaktúrákat szerveznek. A SZOTE csapatai részt vesznek a Medikus Kupán, az öt orvosegyetem sport­találkozóján. A SZOTE-n öt teniszpálya, három ké­zilabda, illetve kispá­lyás labdarúgópálya és két kosárlabdapálya áll a spor­tolni vágyók rendelkezésé­re. Fedett létesítményük csu­pán egy fitness klub, ame­lyet vállalkozó üzemeltet, és a hallgatók csak a tanórá­kon használhatják ingyen. Saját sportcsarnok hiányá­ban az egyetem télen kény­telen termeket bérelni. Ez azonban olyan sokba kerül, hogy ekkor szinte csak a kö­telező órákat tudják megtar­tani. JGYTF A Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola hallgatói - a testnevelés szakosokat kivé­ve - négy féléven át kötele­sek tesnevelési kurzusokon részt venni, hetente két órá­ban. Ők az úszás, a teke, az aerobic, a kondicionáló tor­na, a falmászás, a tollaslab­da, az asztalitenisz, a labda­rúgás, a kosárlabda, a kézi­labda és a röplabda kö­zül választhatnak. Az úszás és a teke költségeit a hallga­tóknak kell viselniük. Ko­rábban teniszt is szerveztek tanóra keretében, ám a pá­lyák magas bérleti dfja miatt erre ma már nincs jelent­kező. A főiskolának egy fedett sportcsarnoka van, emellett rendelkezik még egy nem szabályos méretű labdarú­gópályával és körülötte egy 300 méteres salakos futópá­lyával. A tornacsarnokban este 6 óráig tesnevelési órákat tar­tanak, utána 10-ig a sport­kör használja a termet. A főiskola diáksport egyesüle­tének minőségi és tömeg­sport szakosztályai egyaránt vannak. A női kézilabda- és a férfi kosárlabdacsapat az NB II-ben játszik. A női ko­sárlabda- és a férfi kézilab­dacsapat megyei első osztá­lyú, a férfi labdarúgócsapat pedig megyei másod osztá­lyú. Van még triatlon és duat­lon szakosztály, továbbá tö­megsport szinten működik a férfi és női röplabdacsapat és a falmászó szakosztály. Ezen kívül a hallgatók saját kezdeményezésre vízitúrá­kat szervezhetnek, illetve sokan közülük játszanak a JATE kispályás labdarúgó­bajnokságában. A szegedi felsőoktatási intézmények közös sport­verseny-sorozata az Univer­sitas Kupa, amelyen minőst­tett sportolók nem indulhat­nak. Ezen a hallgatók labdarú­gásban, kosárlabdában, ké­zilabdában, röplabdában, ví­zilabdában, jégkorongban mérhetik össze ügyességü­ket. De részt vehetnek még a Dóm téri futásban és a ta­vaszi Buli Universalis nevű játékos vetélkedőn. Hegedős Szabolcs

Next

/
Oldalképek
Tartalom