Délmagyarország, 1997. szeptember (87. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-22 / 221. szám

HÉTFŐ, 1997. SZEPT. 22. HAZAI TÜKÖR 7 Az élei és az emlékezet iája Tisztelt Polgármester Urak! Kedves Tanítók! Hölgyeim és Uraim! A tanítók fáján van egy levele édesanyámnak és egy másik, édesapámnak, így közvetve nekem kettő. Nógrádi polgármester úr fölkérésében - hogy beszéljek itt vagy annak egyik rejtett szegletében alighanem meghúzódott az az engedély, esetleg igény, hogy - az avatóbeszédek méltató hangja helyett - a megérintett ember most talán megendhető személyességével köszöntsem a tanítók fájának elültetését. Nyári estéken, különösen, ha föltámadt a szél, innen vagy az azóta tanteremmé lett teraszról átszellemülten néztem a piactér suhogó fáit, s közben biztosan gyakran dúdoltam az Omega együttes immár húszesztendős dalát: „összebújnak mind, a dolgok." Amikor először vettem hírét, hogy megszületik Mórahalmon a tanítók fája, egy tíz évvel ezelőtti interjúm jutott eszembe. Parlamenti tudósítóként készítettem beszélgetést Schweitzer főrabbival, aki a jeruzsálemi Jad Vashém temetőben fölállított emlékezet fájáról beszélt, s elmondta, hogy ott minden ág, s minden levél, a leveleken pedig minden kicsi ér emlékezés valakire. Azután eszembe jutott, hogy a legtöbb mitológiában a fa ugyanolyan kiemelten fontos őselem, mint a tenger az őskeresztényeknek, a sivatag a mohamedánoknak vagy a virág a hinduknak. A mai keresztény metaforikus szóhasználatban a fa maga Krisztus, a magyar népi mitológia pedig gyakran tér vissza az élet fájához. Azt hiszem, nem kell többet mondanom: ez itt a mórahalmi élet fája, hiszen ez a kicsi település ma nem tartana történetének fölemelkedő szakaszánál, ha nincs itt ilyen gazdag iskola, ha nincsenek tanítók. »Már hónapok óta búcsúzkodom. Minden irodalomórát úgy kezdtem, hogy ma még egyszer megtanítom ezt vagy azt, így érkeztem el ahhoz az órához, mikor utoljára tanítottam meg a Szeptember végét, aztán még egyszer szíven ütött egy másik Petőfi-sor: ábrándjaimnak színes erdejében csörög, csörög s már nem susog a lomb...« Édesanyám mondta ezeket a szavakat a mórahalmi tantestület előtt nyugdíjba vonulásakor, s persze, nekem itt egy átlényegült fa mellette mi más juthatna eszembe, mint, amit két évtizede épp ebben az udvarban olvastam először, Pilinszkytől: Ezért tanultam járni! Ezekért a kései, keserű léptekért. S majd este lesz, és rámkövülsarával az éjszaka, s én húnyt pillák alatt őrzöm tovább e vonulást, e lázas fácskákat, s ágacskáikat. Levelenként a forró, kicsi erdőt. Valamikor a paradicsom állt itt. Félálomban újuló fájdalom: hallani óriási fáit! Kívánom önöknek, legyen messzire hallható, békés susogása, legyen szép fénye és kiterjedt árnyéka ennek a fának. Szent Gellértnapi találkozó • Munkatársunktól A Szeged környéki katolikus fiatalok a '80-as évek elejétől kezdve minden évben Gellért nap táján megemlékeznek a mártírhalált halt püspökről, Szent Gellértről. 1989-től a Fogadalmi templom- a rendezvény színhelye, amelyen évről évre 6-700 fiatal gyűlik össze, hogy találkozzon egymással, s eszmét cseréljen. Szombaton délelőtt Kerényi Lajos Budapestről érkezett piarista atya tartott előadást "Mester hol lakol? Jertek, nézzétek meg!" (János, I. 38-39.) címmel Jézus kereséséről. Ezt követően a több száz, 14-35 éves, zömmel a szeged-csanádi egyházmegyéből érkezett fiatal mintegy 40 kiscsoportban beszélgetést tartott az előadáson felmerült gondolatokról. Délben a zsolozsma után Szegheő József piarista atya vezetésével bűnbánati elmélkedés következett, majd a délutáni csoportos programok - énekés játéktanulás, a családról, az állami gondozottak helyzetéről szóló beszélgetés után öt órától Gyulay Endre megyés püspök celebrált püspöki szentmisét. Este hattól tízig a Dóm téren vidám, hangulatos táncházzal zárták a Szent Gellért-napi megemlékezést a katolikus fiatalok. Új kultúrház Ünnepi gálaműsorral nyitja meg ismét kapuit a megújult újszegedi Bálint Sándor Művelődési Ház, hétfőn 19 órakor. A patinás, 68 éve működő kultúrház 27 millió forintot igénylő újjáépítési munkálatait a szegedi önkormányzat finanszírozta, újra helyet teremtve ezzel számos klubnak, szervezetnek a Temesvári körúton. Már várja az érdeklődőket az Újszegedi Kamarazenekar, a Szegedi UFO-kutató Egyesület, a jógatanfolyam, a munkaügyi jogsegélyszolgálat a Közgyűjteményi és Közművelődés Dolgozók Szakszervezetének szervezésében, irodalmi, környezetvédelmi társaságok, a Nyugdíjasok Klubja, illetőleg a felújítás utáni első kiállítás, amely Miholcsa József fadomborműit és faplasztikáit mutatja be. Az első hét - mint azt Kiss Ernő művészeti vezető elmondta - az erőgyűjtés ideje, amelyben a most kialakítandó programkínálathoz szívesen fogadják az érdeklődők ötleteit, javaslatait. - A művelődési ház nem lesz önfenntartó, de az iyen intézményeknek nem is lehet céljuk a profit - mondja a művészeti vezető. - A bevétel a kiadások 15%-át fedezi; ez a jellemző arány a művelődési házakban. Nagyon várjuk a közművelődési törvényt amely biztonságosabb anyagi alapokra helyezné az intézmények finanszírozását. Reméljük a törvény egy hónapon belül életbe lép. A művelődési ház egyébként nem konkurense a többinek, inkább kiegészíti azok kulturális kínálatát. Az intézmények mai helyzetében az együttműködésre, egymás kölcsönös segítésére van szükség: gyakorlatilag a város minden kultúrháza tagja a Szegedi Művelődési Házak Szövetségének. Ny. G. Vásárhelyen lobog a zászló Mórahalmi ünnepnapok 1853-1997 - több mint százan a mórahalmi Tanítók fáján. (Fotó: Gyenes Kálmán) A mórahalmiak úgy készülnek közösségi ünnepeikre, akár a karácsonyokra. Saját erőből, leleményből, ragaszkodásból és figyelmességből igazi „ajándékokkal" készülnek a város nevezetes napjaira, az ajándékozás és a magajándékozottság örömével töltve el egymást. Ezt tették az elmúlt hét végén is, szombaton a szüreti napon, vasárnap pedig a város napján, ha úgy tetszik, a Tanítók fája árnyai alatt. A szombati szüreti napon kiderült: ha egyszer sikerül egy öreg házikót szereznie az önkormányzatnak, akkor akár falumúzeuma is lehetne Mórahalomnak. Mert a belevaló - nyilván tovább bővíthetően - együtt, s az ízlésesen és nagy szakértelemmel összeállított helytörténeti kiállítás megnyílt. A „helyi értékek tárlatán" pedig Koisné Körösi Rozália festményéivel, a kézimunkaszakkörös aszonyok hímzett remekeikkel, mlg vagy másféltucat civilszerveződés fotókkal mutatta meg magát a többieknek. A hagyományos szüreti felvonulás első kocsijában szokás szerint Nógrádi Zoltán polgármester foglalt helyet, jobbján, mint mindig, egy közéleti személyiséggel - most Zalaufné Lőcsei Gabriellát, az Ipari Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium főosztályvezetőjét igyekezett megnyerni Mórahalom jó ügyeinek. A szüreti kocsik és szekerek mögött a pompás „gyalogság": majorettek, kicsik és nagyok, a fúvósok, néptáncosok, parasztkórus helyből, majd a vendégcsoportok Horgosról, Csíkszentmártonból, Üllésről. A nap folyamán méretőztek meg itókáikkal a borosgazdák is. Nemcsak a vasárnapi városnap, de valószínűleg az aranykönyves mórahalmi történelemnek is a legszebb lapjaira kerül az az ünnepség, melyen a tanítóknak, s a nagybetűs iskolának mondott köszönetet a városnépe. Telt ház az iskolaudvaron, egykori és mostani pedagógusok, egykori és mostani diákok, ahogy a polgármester fogalmazott, „egymás közt". S ilyenre sikeredett az együttlét is, meghatóan szépre. Dinnyés József dalulajdonos ötletére - aki az eseményre külön dallal rukkolt ki - Tanítók fája állításával tisztelgett a város egykori pedagógusai előtt. Az égbe markoló koronájú hántolt fa törzsén azon pedagógusok neve héjaz spirálisan fölfelé, akik 1853 és 1997 között legalább öt évet töltöttek el a mórahalmi gyermekek között. Több mint százan vannak ilyenek, többségükben azonban már nem lehettek jelen a tegnapi ünnepségen. Dlusztus Imre, lapunk főszerkesztője, a Délmagyarország Kft. ügyvezető igazgatója az érintettek személyességével avatta fel a Tanítók fáját, hisz köze van ehhez az „életfához": az 1964-től egy negyedszázadon át generációk sorát nevelő és növelő Sárika néni, s Karcsi bácsi az ő szülei... (Főszerkesztőnk gondolatait, tudósításunk alatt olvashatják.) A felemelő ünnepségen egykori diákok - köztük a város polgármestere is - vallottak s mondtak köszönetet most így utólag, felnőtt fejjel egykori tanítóiknak, tanáraiknak a példaként felmutatott és átadott tudásért, emberségért, tisztességért. Az alkalomból a „Mórahalom Városért" idei kitüntetéseit is pedagógusoknak adományozta az önkormányzat: díszoklevelet Hargitai Imre. emlékplakettet Pintér Mátyásné, míg dicsérő oklevelet Mócsán Mária és Murányi Gabriella kapott. A kitüntetéseket Borbala István, a művelődési tárca főosztályvezetője adta át, aki mórahalmi élményét eképpen summázta: „hogy mit jelent egy-egy településnek iskolája és tanítói, az eszemmel eddig is tudtam, ám a szívemmel csak most értettem meg..." A rendezvény záróatusaként Nógrádi Zoltán polgármester az új iskolaszárny jelképes kulcsát az arra legilletkesebbeknek, két kis elsősnek adta át... Ö. F. Negyven ország 27 városa közül egyedüli magyar településként Hódmezővásárhely kapta meg az Európa Tanács által alapított Európa-dij Becsületzászló fokozatát. Az indoklás szerint a város példátlanul dinamikus fejlődésével érdemelte ki az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt rendkívüli jelentőséggel bíró elismerést. A díjat háromnapos ünnepségsorozat zárásaként szombaton, dr. Kari Ahrens, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének egykori elnöke adta át dr. Rapcsák András polgármesternek. „Az Európa-díj jelentőségét nagymértékben megnöveli, hogy Vásárhely egy olyan átmeneti időszakban kapta az elismerést, amikor már döntés született az EU bővítéséről, ám még nem kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások a jelöltekkel" - hangsúlyozta a városban az Európadíj átadására rendezett háromnapos ünnepségsorozat során többször is dr. Osváth György, az Európai Unió Bizottságának igazgatója, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének elnöke. A politikus szükségesnek tartotta leszögezni: Magyarország szuverenitása megőrzésével, nemzeti sajátosságainak megtartásával csatlakozhat az EU-hoz. Az elmúlt hét csütörtökén megkezdődött díjátadási ceremóniát dr. Osváth György mellett olyan nagyformátumú politikusok is megtisztelték, mint dr. gróf Bethlen István, a Páneurópa Unió Magyar Egyesületének elnöke, aki több fórumon is elmondta: Magyarországnak nemcsak lehetősége, de joga is van a csatlakozásra. A város által szervezett ünnepségsorozat programjai között gazdasági, tudományos és politikai tanácskozások, kulturális és sportrendezvények is szerepeltek. Vásárhely vendégül látta a honi, és a határainkon túli kilenc testvérvárosának delegátusait, s pénteken, a lengyel nagykövetség elsőtitkárának bábáskodása mellett a városban megalakult a LengyelMagyar Baráti Társaság. Az Európa-díj átadására - melyet Vásárhely a nemcsak országos, de európai viszonylatban is példátlan, dinamikus infrastrukturális, szociális és gazdasági fejlődésével vívott ki - szombaton délután került sor. Az ünnepélyes ceremóniát megelőzően délelőtt a város polgárai egy politikai fórumon - tíz jelenlévő kormánypárti és ellenzéki politikus, illetve közjogi méltóság jóvoltából - ismerkedhettek meg a kormányzat integrációs politikájával, míg a helyi, és a testvérvárosokból érkezett pedagógusok egy oktatási tanácskozáson cseréltek eszmét. Az Európa Parkban kora délután ültettek fát a városban tartózkodó delegációk, 16 órakor pedig a Hősök terén gyűlt össze Vásárhely lakossága - s mintegy ezer meghívott vendég -, hogy jelen lehessenek az Európa-díj Becsületzászlajának átadásán. „Nem magunkat, hanem Európát, a ma is létező realitást, illetve a jövő Európáját ünnepeljük, melyben városunknak is helye, föladata lesz" - mondta ünnepi köszöntőjében dr. Rapcsák András, az Európa-díjjal kitüntetett város polgármestere, országgyűlési képviselője. A politikus hangsúlyozta: nemcsak gazdasági út vezet az egyesült Európába, hiszen az összetartozás kulturális, szellemi vonatkozásai sem másodrendűek. Bár a gazdasági, államszervezeti és szociális fejlődés Magyarországon negyven esztendőre megtorpant, az európai eszmét illetően mégsincsenek identitásbéli problémái a magyar népnek, hiszen hit, erkölcs, jog és kultúra mind-mind Európához kapcsolta a honpolgárokat - szögezte le dr. Rapcsák András. A polgármester megjegyezte, a város azért érdemesült az Európa Tanács elismerésére, mert folytatta a négy évtizede megrekedt urbanizációs folyamatot, a legrosszabb infrastruktúrájú városok sorából a legjobbak közé küzdötte fel magát, s nem engedte, hogy a település a modernizációs versenytér perifériájára sodródjék. Dr. Kari Ahrens, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének egykori elnöke köszöntötte Vásárhely polgárait,_s egyben köszönetét fejezte ki a magyar népnek azért a tettéért, amely lehetővé tette, hogy Európa keleti és nyugati fele között leomoljanak a falak. A szónok méltatta a vásárhelyi fejlődést, a polgárok tenniakarását. Dr. Kari Ahrens figyelmeztetett, a Becsületzászló nemcsak elismerés, de kötelezettség is: Vásárhely ezek után nem térhet le az Európába vezető útról. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének egykori elnöke beszédének elhangzása után ünnepélyesen is átadta a Becsületzászlót dr. Rapcsák András polgármesternek, s rajta keresztül a város lakóinak. A fölemelő pillanatok után dr. Rapcsák András - aki szemmel láthatóan nem tudott úrrá lenni elérzékenyültségén - ismét szólásra emelkedett. Elmondta: bár a vásárhelyiek hatalmas utat jártak be az elmúlt hét esztendő alatt, korántsem érték el a célt. K. B. Vásárhely hatalmas lépést tett Európa felé. Dr. Kari Ahrens átadja a polgármesternek a Becsületzászlót. (Fotó: Tésik Attila)