Délmagyarország, 1997. július (87. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-03 / 153. szám

6 KAPCSOLATOK CSÜTÖRTÖK, 1997. JÚL. 3. A hét ­„vi««e" Történt régen, hogy OTP hitellel felépült a házunk, amely hiteleket szorgosan törles'ztgettük a megfelelő kamataival együtt. Adatott azonban 1991-ben, egy olyan kedvező lehetőség, miszerint ha egy összegben visszafizetjük az OTP-nek a tartozásunkat, elengedik an­nak x százalékát. Családi kölcsönből azonnyomban rendeztük is a dolgot, Így nem terheltek a további te­temes kamatok, megszűnt a tartozásunk. Megkönnyeb­bülten éltünk tovább. Sajnos a feleségem ez év februárjában meghalt, és ha­gyatéki tárgyalásra idéztek a napokban. Ekkor tudtam meg, hogy a házunk elide­genítési tilalom alatt van, vagyis OTP tartozás van rajta. Rohantam rögvest az OTP újszegedi fiókjába rek­lamálni. Az ügyintéző hölgy, látva az igazamat, megígérte, törölni fogja a tartozást, de előtte - figye­lem, itt jön a vicc poénja ­írjak egy kérelmet, hogy „soron kívül" töröljék a tar­tozásomat. Levegő után kapkodva kérdeztem meg, hogy amit hat évvel ezelőtt Önöknek hivatalból meg kellett volna tenniük, arra nekem most soron kívüliséget kell kér­nem? Jó, megcsinálom - mond­ta a hölgy és elviharzott, majd néhány perc után visszatérve rám néz: - No, mi van, nem íija a kérelmet? Mit tehettem, megírtam. Hiába, nagy úr a hiva­tal...!?) Kalapos József Hagyományaink Aratókoszorú Gyermekkoromat idézi a szó: aratókoszo­rú. Minthogy a viaszé­résbe jutott búzaszálak­ból font búzacsiga, bú­zaborona is. Úgyszint' az aratóünnep, az ara­tási munkák izzadásai, és az aratóbál - utóbbin igaz, csak jóval később lehettem ott. Akkor, amikor már magam is részt vettem a munká­ban: kezdetben marok­veröként, kévekötő­ként, és csak surbankó korba érve a kaszálás­ban, ami legénysorba emelt engem is. Péter-Pál napján (június 29-én) vette kezdetét a nagy munka, az aratás. A rákö­vetkező vasárnap (vagy, ha Péter-Pál vasárnapra esett, akkor napja) különösen nagy ünnep volt a falvak­ban, és a kiterjedt szögedi tanyavilágban; és maradt ünnep később, a kialakult tanyai községekben - nap­jainkig. Erre a jeles alkalomra legtöbb helyen megszentel­ték az első kévéket. Másutt, az ünnep hangulatát eme­lendő, kisebb-nagyobb bú­zakoszorút készítettek. A sárga búzakalászok közé a szegedi tanyákon rozskalá­szokat is tettek, hiszen a ho­mok abból is sokat termett. A szálakat előre elkészített fakeretre kötözgették, majd nemzetiszín szalaggal kör­befoglalták, és az ünnepi szentmise idejére a tábori oltár mellé helyezték. Ami­kor a misének és a jó aratá­sért való közös könyörgés­Szabó Antalné Dicső Etel, 1951-ben készített koszorújával. (Archív-fotó) nek vége volt, a pap meg­szentelte a koszorút és a melléje tett búza-, s rozské­véket, mely utóbbiból min­denki vitt haza. Otthon a sublótra, abba a bögrébe tet­ték, amelyikben ott volt a Márk napján (április 25.) szentelt zöldbúza, és az úr­napi virág, amelyek mostan­tól így, együtt adtak re­ményt a családnak arra, hogy meglesz mindegyikük­nek a kenyérfejadagja. A Szeged közeli Doma­szék határában áll Engi Tüdő Vince keresztje. Tö­vében hálaadó mise kereté­ben mondanak köszöntést az Úrnak, hogy jég nem verte, tűz nem perzselte a gabonát. Ez a szép szokás él Röszkén, Mórahalmon, és a többi, Szeged környéki tele­pülésen. Zákányszéken, lévén a falu keletkezésének éve 1950, csak 1989-től rendez­nek aratóünnepet. Erre az alkalomra - már az elsó évtől kezdve - immáron nyolcadik alkalommal köt csodálatos aratókoszorút Szabó Antalné Dicső Etel néni. Az idős asszony min­den évben új formát talál ki, és a maga szedte kalászokat fiatalos igyekezettel kötözi a keretre, s a koszorú köze­pébe évente más és más ké­pet helyez el. Tavalyelőtt kivételesen szép művel je­lentkezett: az aratást, és a nyomtatást jelenítette meg „miniatúrában". A idén, már gyengélkedve ugyan, de is­mét kötött egyet: a nekiva­lókat már a család teremtet­te elő, de Etel néni irányítá­sával és közreműködésével az idei koszorú is szépre si­keredett. És ott volt, mint előtte már hét esztendőben, ez a koszorú is, a tábori ol­tárnál. Dicső Etel néni hagyo­mányos építésű házának egyik tágas szobája valósá­gos aratókoszorú-múzeum. Van itt nem egy régi tárgy és eszköz is, ám az aratóko­szorúk, főként a hófehér fal előtt, egyszersmind csodála­tosak. Etel néni szelíd szerény­séggel mutatja őket, és ki­csit büszke is rájuk. Igaza van, hiszen aligha hiszem, hogy ehhez fogható másutt legyen. Dicséret és köszön­tés ezért Néki, s hisszük, hogy ezt a szép hagyományt másutt is „fölfedezik"; a szegedi tájon pedig - éppen Etel néni példáján - örökké megmarad. Ifj. Lele József Serra találkozó Serra találkozót szervez­tek nemrégiben Ópuszta­szeren. A Serra mozgalom a papi hivatások minél széle­sebb elterjedésével foglal­kozik. Nevét Serra atyától kap­ta, aki Közép-Észak-Ameri­kában volt hittérítő. II. Já­nos Pál pápa avatta boldog­Ópusztaszeren a szegedi, pécsi, nyíregyházi klubok tagjai és a papság részvéte­lével Gyulay Endre püspök úr concelebrálta a szentmi­sét, éneket és zenét a „Pax" ifjúsági ének és zenekar szolgáltatott. A szentmise után a gyűlés következett, ahol az irodalmi díjakat osztották ki, majd Serra club vezetői és az olaszországi küldöttek szólaltak fel. Beszédeikben hangsúlyozták a papi hiva­tások minél szélesebb ter­jesztését. Ezek után következett az emlékpark, majd a kör­képmegtekintése. Bízom abban, hogy a találkozó mindannyiunk számára erőt ad a Serra mozgalom ter­jesztésében. Itt köszönöm meg az Ópusztaszeri Em­lékpark vezetőinek és mun­katársainak a találkozónak sikeres lebonyolításához nyújtott önzetlen munkáju­kat. Minden hónap első szer­dáján tartjuk 16.30 órakor az összejövetelünket a mó­ravárosi plébánia közösségi házában, ahova várjuk az érdeklődőket. Török Szilveszter, a Serra Club elnökhelyettese Hálás betegek Deszken Egy hónapot töltöttem be­tegként a deszki kórház 2. sz. tüdőosztályán. Számomra szokatlan volt az a magas szintű szakmai tudás és gya­korlat, a beteg és az orvos közötti közvetlen emberi kapcsolat, a nővérek szakmai felkészültsége, a beteg szere­tete, melyet ezen az osztá­lyon tapasztaltam. Ezen tevé­kenység annál is inkább érté­kelhető, mivel a gazdasági megszorítások nincsenek kedvező hatással az egész­ségügyi intézményekre. A fentiek igazolják, hogy a ne­hézségek ellenére is lehet ki­váló gyógyító tevékenységet végezni. Nemcsak a magam, hanem a betegek nevében is szeretnék hálás köszönetet mondani az orvosoknak és a nóvéreknek az áldozatkész, magas szintű munkájukért. Kaszapovits Ernő Olcsó... Költözködéssel kapcsola­tos negatív tapasztalatait írta le levelében Széllné Ma­gassy Katalin kedves olva­sónk. Egy szombaton dél­után bútorokat szállíttatott, s a költöztetők jól „megvág­ták" az árral. Mint írja: „A költöztetők ketten dolgoztak, összesen 2 órát... Sem eme­let, sem mázsás szekrények, és a magát olcsónak hirdető ember 10 ezer forintot kért. Nem lehetett vele alkudni. Ez az összeg ennyi munkáért (leszámítva a sürgősséget) aránytalanul sok." Igaza van: sok. Abban is igaza van, hogy a költöztető „fiúkat" nem ajánlja senki­nek. (Mi sem, bár olcsóságu­kat hírelő hirdetésük a la­punkban jelent meg...) Mi annyit ajánlunk a ha­sonló esetek elkerüléséhez, hogy a költöztetés árában előre kell egyezkedni, ked­ves olvasóink. Shop-szó nélkül A fópostán néhány nappal ezelőtt meglepődtem. Az újonnan kialakított részleg fölött nyelvünket bántó szó ékeskedik: Shop. Helyette, a többi kezelő ablakhoz ha­sonlóan annak felsorolása szükséges, hogy ott milyen ügykezelés történik, illetve mit vásárolhatunk. Örvendetes viszont, hogy a Szeged 1. postai bélyegzőn most már a keltezés a magyar helyesírási sorrendet (teljes évszám, hónap, nap) követi. Bizonyára így van a szegedi igazgatóság egész területén. Országosan sajnos nem, mert a Gyöngyösről részemre kül­dött levélet 15.5. 97 idegen forma található. Úgy látszik, arra felé nincs magyar vés­nök. Ez nehezen hihető... Kószó Jenő Hol vagy, kicsi lány? Elmentél... Nem látunk többet, utoljára írok csak Neked. Halálod előtt pár nappal beszélgettünk, már észleltünk depressziós jele­ket, de úgy gondoltuk, tüne­ményes lelked uralkodik a nehézségeken. Tévedtünk... Emlékszel, mikor a jövőnkről elmélkedtünk. Szociális munkát tanultál, de német tanár akartál lenni. Együtt bújtuk a hirdetése­ket... Vagy emlékszel a tavalyi évre? Kibuktam, rajtam se­gítettél, és újjáéledtem... Te nem éltél vele. Miért, miért tetted? Emberekkel akartál foglalkozni, problémát meg­oldani. A tiéden nem sikerült úrrá lenni. Egy szó, egy mondat kellett volna, Kuksi, segíts, baj van! Nem keres­sük a felelősöket, mert nin­csenek. Pedig hidd el, segí­teni akartunk, mert ez az egész hihetetlen... önként véget vetni az életnek... Picúr! Ha már így alakult, azért gondolj néha-néha ránk. Lehet, hogy elragadott a halál és még mindig él a gyász, de tudjuk, szellemed egész életen át vigyáz ránk. Kulcsár Péter Fákat - magunknak Szeged fásítása, a virágok telepítése jelentős összegbe kerül. A Tabán utca 18­20-22. számú házak nyugati­déli területére is kitűzték egy sor fának a helyét. Távol egymástól, gondol­va annak terebélyesedésére. Építőipari törmelékkel, ne­hézgépekkel tömörített, füve­sített talajba csákányozták a körülbelül 80x80 centiméte­res gödröcskéket. Szép, sudár fákat ültettek, melyeket erős karókhoz kötöttek. Dréncsö­veken locsolással kísérelték meg életbentartásukat. A fák gyökerei valószínűleg csak a gödröcskék vonaláig ver­gódtek, nem bírtak tovább kúszni. Hét facsemete kiszá­radt, öt tengődik, éldegél, nem fejlődik az évek során. Nagyobb, mélyebb gödrökbe, homokos-humuszos trágyás talajba ültetve, öntözéssel bi­zonyára mind élne, lombo­sodnának az emberek egész­ségére, örömére. A Tabán ABC előtt két asszony be­szélgetett a minap: - A Ta­bán utcában lakom, nincs fa, ami árnyékolna. Hűvös időben szellőztetek, de a la­kásomban most is 24 fokos hőség van - mondja az egyik. - Mégis vannak, akik a fák­ban, virágokban kárt tesz­nek. Társasházak tulajdono­sai, lakói sok helyen (nem várván a közterületfenntar­tókra) munkaeszközöket fog­nak, a kopárság helyén tele­pítenek, gondoznak növénye­ket, természetes szép par­kocskákat alakítanak ki. Le­hetne így mindenütt... Kátai Ferenc Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Köszönetek Köszönetünket és jókí­vánságainkat szeretnénk tol­mácsolni ezúton is dr. Eré­nyi Györgyné látszerésznek, amiért apró figyelmességgel ajándékozta meg az Egyesí­tett Szociális Intézmény Kál­vária sugárúti otthonában la­kó idős édesanyákat. Bizo­nyítja ez is, hogy él a segítő szándék, az örömszerzés és a nagylelkűség. Zsótér Antal igazgató A rúzsai Napsugár Otthon gyengénlátó lakói köszöne­tet mondanak a helybéli gu­mijavító kisiparosnak, Ber­náth Lászlónak, hogy a szá­mukra oly fontos botjaikat újragumizza és fényezi. Mindezt teszi önzetlenül és fizetés nélkül. Az otthon vezetőségének és minden dolgozójának is köszönet a szeretetteljes és önzetlen gondoskodásért. A Napsugár Otthon lakói Az idén első ízben ren­dezték meg az Újvidéki ut­cai óvodában a hagyomány­teremtő családi hétvégét. A program biztosította a szaba­didő kellemes és hasznos el­töltését, valamint erősítette az óvoda és a család kapcso­latát. Részt vehettek a gyere­kek játékos sportvetélkedőn, kézműves foglalkozáson, ke­rékpáros ügyességi verse­nyen, karatebemutatón, Pa­csika Emília koncertjén, és még lovagolhattak is. Meg­ismerkedhettek közelebbről egy tűzoltóautóval. A kispá­lyás labdarúgó-bajnokságon összemérhették erejüket a szülők és a ságváritelepi fo­cisták. A szülők számára so­kat mondó volt ez a nap. Re­méljük, hogy az elkövetke­zendő években is sikerül ha­sonló programokat biztosíta­ni a gyermekeknek és csa­ládjaiknak. Hálásak vagyunk a részt­vevő családok aktfv köz­reműködéséért, és köszöne­tet mondunk a rendezvény támogatóinak: Papp Zoltán képviselőnek, a Tóth és Tár­sa Bt.-nek, Bolgár Tamás­nak, Petrei Zsuzsannának, Balogh Attilánénak, Mathias Péternek, Tóth Zoltánnak, Bodó Imrének, Fődi Ferenc­nek, Poráczki Ferencnek, Albert Erikának, Szász An­talnak, Hegedűsné Halász Editnek, Szöllősy Józsefnek és az Albert focicsapatnak. Az Újvidéki utcai óvoda dolgozói A Kiskundorozsmai Óvodai Körzet 48-as utcai tagóvoda Szemünk Fénye Alapítványa ismét megren­dezte hagyományőrző, jóté­kony célú alapítványi estjét a Szélmalom vendéglőben. Köszönetet mondunk mindazon szülőknek, vendé­geknek, óvodai dolgozóknak, akik - részvételükkel, illetve anyagi támogatásaikkal ­gyermekeik nevelési és okta­tási feltételeinek javítása ér­dekében hozzájárultak az ala­pítványi est sikeréhez. Kö­szönetet mondunk „házigaz­dánknak" Takács Mihálynak. A Flamenco tánccsoport színvonalas műsort mutatott be. Köszönetet mondunk érte Faragó Csaba és Kismárton Petra, Pintér Tamás és Szabó Zsuzsanna táncosoknak, va­lamint Borsos Nándor tanár úrnak. A rendezvényt támo­gató magánszemélyek és gazdasági társaságok által fö­lajánlott tombolatárgyakat nagy örömmel vették át a sorsolás nyertesei. A klebelsbergtelepi óvoda vezetője. Mészáros Jánosné ezúton is szeretné megkö­szönni a szülők részvételét és támogatását, az óvoda dolgozóinak a szervezését, amivel a jótékonysági bál si­keréhez hozzájárultak. Kö­szönetet mond a támogatók­nak: a Virág Cukrászdának, a Szegedi Nyomdának, az AGORA Print Kft.-nek és a helyi iskola igazgatójának. A lap hasábjain is szeret­nék köszönetet mondani a Nádor utcai óvodában szer­vezett gyermeknapi rendez­vényünk támogatóinak: a szülőknek, a Démász Rt.­nek, a Palánk cukrászdának, a Florin Rt.-nek, a Minipack üzletnek, a Saned Frisco sza­lonnak. A gyermeknapi műsorban nagy sikerrel sze­repeltek a Gumimacik, a Százszorszép Gyermekház karate csoportja, a Combat DSE Kick-box csoportja Tóth Gábor edző felkészíté­sével, a Széchenyi gimnázi­um tanulói zenés műsoruk­kal. A rendezvény bevétele az óvoda alapítványának tá­mogatását szolgálta. Szabados Mártonná tagóvodavezető A Petresi utcai óvoda évek óta nyílt gyermeknapot szer­vez, melynek célja alapítvá­nyunk gyarapítása. A bevé­telt minden évben játékvásár­lásra fordítjuk. Idén e napon ugróvár, versenyek, karate­és táncbemutató, játszóház, büfé, tombola várta az óvoda és a lakótelep gyermekeit. Ezúton szeretnénk meg­köszönni támogatóinknak azt a sok önzetlen segítséget, amely nékül e nap szürke hétköznapként élne a gyer­mekekben, sok-sok élmény nélkül. Köszönjük a Burger King, a Centrum Áruház, a Knorr, a Tisza Volán, a Soo­ters, a Bramac, az Arany Já­nos Általános Iskola, a Ma­gyar Rádió Szegedi Körzeti Stúdiója, a Környezetgazdál­kodási Kht., Grezsa József ­Rókus Papír, a Garancia Biztosító és minden köz­reműködő kedves Szülő tá­mogatását! A Petresi utcai óvoda dolgozói

Next

/
Oldalképek
Tartalom