Délmagyarország, 1997. július (87. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-17 / 165. szám

SZEGED, 1997. JÚL. 17. SZEGED 5 • Szegedi szúnyogháború Méreggel vagy denevérrel? Ki ne emlékezne a szegediek közül azokra a napokra, amikor a szúnyogok ellepték a várost, a polgárok szit­kozódtak, a polgárok mestere mentegetőzött, szóba került bizonyos elkésett pályázat, a „tervezettnél" hama­rabb csípő szúnyogregi­ment, majd a rajtra kész repülő. Aztán amikor már szórták a mérget, s hullott a sok szúnyog nagy halmokban, még Nikolits fötitkosszolga, s miniszter neve is bedo­batott a köztudatba. Nem csoda, hogy eme zavaros szúnyogkonflik­tusban kíváncsiak vol­tuk arra, mennyire nyu­godtak meg a viszo­nyok, ki és kit csíp mos­tanság, valamint meny­nyire elégedett a hetek óta tartó irtással a vál­lalkozó, s mennyire a megbízó? Rózsavölgyi Vilmos, a közismert szúnyogvadász­pilóta éppenséggel a Földön tartózkodott, amikor megke­restük, de azonnal közölte, ez esetében csak ideiglenes állapot, ugyanis a jövő héten tovább folytatódik a vérszí­vók üldöztetése és ritkítása. - Eddig összes 10 ezer hektárnyi, Szegedhez tartozó területen dolgoztam a repü­lővel, s most például Újsze­ged egyes körzetei, Szőreg, Algyő és Tápé következnek újra - mondotta. Oda repü­lök vissza, ahol az ÁNTSZ és saját méréseink szerint új­ra elszaparodtak ezek az ál­latkák. És sajnos azt kell mondanom, hogy amíg a Belvárosban szinte nem is találkozni szúnyoggal, addig Szeged egyes körzeteiben leginkább folyamatos irtásra lenne szükség, az elhanya­golt állapotok miatt. • Holtágak, tavak, Tisza és Marosnak partja... Számtalanszor elmonda­tott már, hogy amíg ezek környékén nem szelídítik meg a természetet, nem sok esély van arra, hogy szúnyogellenségeink ka­pituláljanak. Lát Ön a magasból valami válto­zást eme délvidéki dzsun­gelben? - Sajnos semmit. Pedig egyes területeken elegendő lenne, ha kis csatornákat ás­nának, s így vezetnék vissza a vizet a hullámtérből, ahol most remek szülőotthonokra lelnek a szúnyogok. Ilyen háttér mellett sajnos az sem jelent megnyugtató megol­dást, hogy 80 százalékos ha­tékonysággal dolgozunk, de cégünk ettől függetlenül minden megtesz az elérhető legnagyobb eredmény érde­kében. • Ez nagyon dicséretes. Különösen azok után, hogy megvádolták Önö­ket: még Nikolits tárca­nélküli minisztert is so­rompóba állították a szú­nyogirtó pályázat elnye­résének érdekében. - Természetesen Nikolits úrnak semmi köze a szegedi szúnyogirtáshoz - hangsú­lyozta a pilóta - mert az to­vábbra is a maga útján ha­lad. • Dr. Szalay István, Szeged polgármestere tegnapi be­szélgetésünk során a meg­szívlelendő tanulságok kö­zött az időjárás változásaira gyorsabban reagáló döntési előkészítést, s megvalósítást sorolta fő helyre. Tehát leg­közelebb ne azt nézzük, hogy a korábbi években mi­kor is támadott a szúnyog, hanem azt, hogy egy esőzést gyorsan követő kánikulában máris nyakunkon a vész­helyzet - hallhattuk a pol­gármestertől, aki az utóbbi hetek szúnyogcsatáiról szól­va a következőket mondta: - Vegyesek a hozzánk ér­kező visszajelzések. A város egyes körzeteiben úgy érzik a polgárok, hogy nem elég hatékony az irtás, míg más­hol, mint például a Petrozsé­nyi utcában - ahol én is la­kom, Újszegeden - alig ta­lálkozni szúnyoggal. Volt olyan nézet is, miszerint nem elég erős az irtószer, bi­zonyára hígítják. Ezt nem tartom valami tudományos magyarázatnak, és inkább hiszek a szúnyogügyben dol­gozó bizottság megállapítá­sainak, amelyek szerint az ellenőrzések során bebizo­nyosodott: az előírásoknak megfelelően dolgozik a megbízott cég szakembere. • Ő azonban alátámasz­totta sokak véleményét, miszerint egyes vízparti körzetek elhanyagolt ál­lapota miatt ennyire fer­tőzött város Szeged. - Valóban komoly gondot jelent a hullámterek, vizek vidéke, és most éppen azon dolgozunk, hogy az Ativi­ziggel közösen megoldást ta­láljunk erre a problémára. Sajnos minden terv megva­lósítása sokba kerül, de hoz­záteszem: városunkban a szúnyogirtás nem lehet fo­rintális kérdés, erre mindig is áldozni kell. Am abban még nincs egyezség, milyen biológiai vagy egyéb módját válasszuk a későbbi szú­nyogháborúnak. Él itt már olyan nézet is, miszerint de­nevérek betelepítésével kel­lene állati frontokra terelni a harcot. Csak éppen jómagam attól tartok, hogy akkor meg a denevérek miatt csörögne mindig a városházi telefon. • Mit szól mindehhez a titkosszolgálat felügyele­tével megbízott minisz­ter? - Értem, mire céloz. Nos, ez ügyben csak annyit mondhatok, hogy engem Ni­kolits miniszter úr sem szú­nyog-, sem egyéb ügyben nem keresett meg soha, de most már akkor is tud a sze­gedi szúnyogháborúról, ha soha nem is érdekelte. Ugyanis - mivel megszólít­tatott Szeged szúnyogai kap­csán - én bizony elküldtem neki egy összefoglaló jelen­tést a vérszívók elleni csa­tákról. • Említette: Szegeden nem lehet orintális" kérdés a „csípőgépek" el­leni harc. Ezek szerint most is van elegendő el­különítve a kasszában? - Természetesen. Egyszer ugyebár áldoztunk tizenkét milliót, s bízom benne, hogy a csütörtöki közgyűlés is ál­dását adja újabb ötmillió átutalására. Ennek kifizetése ugyanis indokolt, mert bizto­sak akarunk lenni abban, hogy sem a Szegedi Szabad­téri Játékokat, sem a nyári turistaszezont, de a szegedi polgárok békés nyarát, s őszét sem zavarja meg még egy összevont," nagy erejű szúnyogtámadás. Bátyi Zaltán • Darók ezredes újra itthon - nyugállományba készülvén Okucsani után - Domaszéken Darák József: Boszniai aknamezők után - békés Alföld. (Fotó: Nagy László) November közepén, amikor Okucsaniban ta­lálkoztunk, én voltam a vendég, s akkor az ott­honi dolgokról beszél­gettünk. A konténervá­rosban berendezett pa­rancsnoki kabinjában kellemes melegben tár­gyaltuk meg a szegedi történéseket Darók ezre­dessel. Most már mind­ketten „itthon" va­gyunk, a szerkesztőségi szobában beszélgetünk az „ottani" események­ről. Ami változatlan: most is meleg van... • Ezredes úr, önt Szege­den sokan ismerik, a volt műszaki dandár parancs­noként ténykedett itt. Ho­gyan alakult a pályafutá­sa, miként jutott ki a há­borús területre? - Katonai pályafutásom során mindig valamilyen csapatnál beosztottként vagy parancsnokként tevékeny­kedtem. Pályafutásom egyik utolsó emléke éppen Sze­gedhez kötődik, hiszen 1992 őszén kerültem a műszaki dandár élére. Ezt követően, 1995-ben, amikor megkez­dődött az IFOR-ral kapcso­latos tevékenység megszer­vezése és végrehajtása, mint tudjuk, a csapatnak egy ré­sze itt készült nálunk, a sze­gedi helyőrségben, a sándor­falvi gyakorlótéren. '96-ban, amikor elkezdődött „oda­kinn" az IFOR-feladatok végrehajtása, sok szegedi vett részt ebben a tevékeny­ségben. Én 1996. június 28­án vettem át dr. Ronkovics József ezredes úrtól a pa­rancsnokságot az okucsani egység felett. • Egy katonának ez nagy megtiszteltetés. - Az volt. Mindenképpen nagy megtiszteltetés. De nagy kihívás is. Előtte ugyan rendszeresen tájékozódtam Létai Attila alezredestől, aki korábban Szegeden is a munkatársam volt (azóta ez­redesi rangban a kontingens parancsnoka - a szerk. megj.), jó viszonyban vol­tunk, mindenről tájékozta­tott. # Voltaképpen mi volt a feladatuk a Száva-parti bázison? - Az első időkben nagy volt a publicitás az egység körül, mindenki tudott min­den lépésükről, hiszen ilyes­mi már régen nem fordult elő, hogy ekkora magyar csapat legyen külföldön, méghozzá hadműveleti terü­leten. Érhető volt az érdeklő­dés. Később azonban ez lanyhult. A Száván átívelő hidakat, amelyek összekötik Horvátországot Boszniával, mi javítottuk meg, illetve építettünk újakat. Elsősorban Boszniában dolgoztunk. Amikor én eljöttem, csak­nem harminc híd volt „mö­göttünk", 65 kilométer vasúti pálya megjavítása, alagutak rendbehozatalával és a hoz­zájuk kapcsolódó műtárgyak építésével több, mint 25 kilo­méter hosszú szilárd burko­latú út építése, polgári léte­sítmények helyreállítása a „mérlegünk". Jómagam 90 ezer kilométert tettem meg Bosznia-Hercegovina terüle­tén, az egység katonái pedig egymillió kilométert... Úgy­szólván baleset nélkül. • Okucsaniban a temp­lom építése is az önök ne­véhez fűződik.. - Pontosabban az alapok kiásása és elhelyezése. Mivel a horvátoknak nem voltak megfelelő gépeik, mi végez­tük el felszerelésünkkel a földkotrást. Csaknem 5 ezer köbméter földet mozgattunk meg, katonáink több mint három hetet töltöttek ott el. A lakosság etette, itatta a magyar honvédeket, burekot, levest, más egyebet hoztak nekik, s a végén már aggódni kellett, nehogy elhízzanak... Az okucsaniak nagyon hálá­sak voltak ezért, meg is hív­tak bennünket a templom alapjainak felszentelésére, s arra az ünnepségre, amelyet a zágrábi püspökség rende­zett az alapozási munka elké­szültének örömére. Jó érzés volt nekünk is a falubeliek ragaszkodása és szeretete. • A katonaember nem fél. Mégis, hadd kérdez­zem meg: veszélyes volt ez a kiküldetés? - A veszélyhelyzetet és -érzetet mindig fel kellett kel­teni a katonákban, másrészt viszont mindig más embe­rekkel találkoztunk: muzul­mán, horvát és szerb nemze­tiségűekkel, tehát mindig másként kellett viselked­nünk, pontosabban alkal­mazkodnunk. Nem az volt a feladatunk, hogy fegyverrel tegyünk rendet, hanem az, hogy békés épftőmunkával segítsük őket. S ez volt az a pozitívum, amelyért szeret­tek, tiszteltek és meg is be­csültek minket. • Érezte úgy, hogy ve­szélyben van a csapata egy-egy feladat végzése közben? - Volt ilyen. Tavaly nyá­ron Zvornik térségében, a hí­res/hírhedt mahalai esemé­nyek helyszíne körül építet­tünk egy hidat. Szerb útzár elé került a csapat, így csak kerülővel jutottunk el az épl­tőhelyre. De megoldottuk a dolgot, elvégeztük a felada­tot. • Mikor adta át a pa­rancsnoki tisztséget? - Idén június 28-án. Két nappal később indult a váltás Ercsiből, mi pedig vissza indultunk Magyarországra. Én vezettem az egységet ha­za, Barcsnál összevártam a csapatot, mégegyszer elbú­csúztam tőlük. Minden elha­ladó busznál láttam az elége­dett arcokat, s a talán erre vagyok a legbüszkébb: azo­kat, akikkel kimentem, élet­ben, balesetmentesen hoz­tam haza! Ez volt kiküldeté­sem célja, s ezt határozta meg parancsnokom is a szá­momra. • Hogyan tovább, ezre­des úr? - A sorsomat egy kicsit befolyásolta az is, hogy köz­ben - míg én kint végeztem ezt a munkát - a Szegedi Műszaki Dandár felszámolá­sa megkezdődött, hiszen életbe lépett a Magyar Hon­védségnél az egy fegyver­nem - egy helyőrség elve, és ez a választás nem a szegedi dandárra esett, hanem a szentesire, fgy nekem beosz­tásom nem maradt, s decem­bertől szolgálati nyugállo­mányba vonulok. • Ha mondjuk tíz év múlva domaszéki ottho­nában, családja vagy ba­rátai körében elhangzik Okucsani neve, hogyan gondol rá vissza? - Szakmai katonai pálya­futásom legfényesebb napjai jutnak eszembe róla! Az em­beri összetartozás legszebb példái. A magyar műsza­ki kontingens állománya ugyanis nagyon összeková­csolódott a Száva-parti tá­borhelyen. Meg a nemzetkö­zi összefogás: azok a sike­rek, amelyeket a hadszinté­ren értünk el - békés épftő­munkával. De azok a család­tagok, barátok és kollégák is, akik a mi munkánkat se­gítették, azzal, hogy itthon szurkoltak, aggódtak értünk. Meg az is eszembe jut majd, hogy talán mi is segítettük a NATO-csatlakozást azzal, hogy a munkánkat példásan végeztük. Kisimra Ferenc • Munkatársunktól A hét végén, egészen pontosan péntektől va­sárnapig zajlanak a VII. nemzetközi kamionos countrytalálkozó esemé­nyei, s emiatt néhány al­kalommal forgalomkor­látozásra kell számítani a városban. A már hagyományosnak számító kamionkonvoj július 18-án, pénteken délután 16 órakor indul az 5-ös főút melletti új kamionparkoló­ból. Mintegy 50 kamion vo­nul fel, ám a korábbi évektől Forgalomkorlátozások eltérően új útvonalon. A ka­mionok a Kossuth L. sgt.-Nagy körút-Boldog­asszony sgt.-Tisza L. krt.-Árvízi emlékmű útvo­nalon jutnak el az alsó rak­partra, ahova azonnal begör­dülnek, hogy a sofőrök is meghallgathassák 17 órakor az ünnepélyes megnyitót. A program miatt pénteken le­zárják 14 óra és 20 óra kö­zött a rakpartot, ahol egyéb­ként már reggel 6 órától tilos lesz a parkolás. A West Nagydíj kamion gyorsulási verseny futamai július 20-án, vasárnap 14 órától zajlanak a Móravárosi körút Cserepes sor-Kálvária sgt. közötti szakaszán, ép­pen ezért 12 és 18 óra között lezárják az útnak ezt a ré­szét. Nem korlátozás, ám örömteli változás, hogy a szombati sziksóstói program miatt a Tisza Volán módosí­totta a 7F, Mars tér-Sziksós­tói fürdő vonalon közlekedő járat menetrendjét. A Mars térről 7.05-tői 10.05-ig, va­lamint 13.05-től 18:05-ig 30 percenként, továbbá 11.05, 12.05, 19.05, 20.05 órakor indulnak a járatok. A fürdő­től 7.30-tól 10.30-ig és 13.30-tól 18.30-ig 30 per­cenként, valamint 11.30, 12.30, 19.30, 20.30 órakor startolnak a buszok. Az esti koncertre való tekintettel 60 percenként indulnak még já­ratok a Mars térről 21.05 és 0.05 között, az utolsó busz pedig már vasárnap hajnali fél egykor jön vissza Szik­sóstóról. Ma és holnap: közgyűlés • Munkatársunktól A nyári szünet elótt két napon át tanácskozik a szegedi közgyűlés. A ma 9 órakor a városháza dísztermében kezdődő maratoni testületi ülés nyilvános szakaszában 35, zárt ajtók mögött to­vábbi 8 kérdésről dönt a közgyűlés. A tervek szerint - többek között - terítékre kerül az In­dóház tér, az algyői belterü­leti határ és a Ladik utca kö­zötti terület, a kiskundorozs­mai vásártér, a dorozsmai egykori kazánjavttó környé­ke, Franciahögy és a belváro­si Tisza-part részletes rende­zési terve. Öt falat lesz az idei költségvetés harmadik módosítása. Ám az is sokakat érdekelhet, hogyan vizsgálja fölül az adóterheket a város önkormányzati testülete. A képviselők nagyító alá helyezik a közterülethaszná­lat engedélyezéséről, a zaj­és rezgésvédelem szabályo­zásáról hozott közgyűlési rendeletet. Majd elbírálják, milyen kedvezmény adható a fogyasztónak, ha vállalja a csatorna bekötést. Szó lesz az algyői Téglás utcai csomó­pont átépítéséről, a Maty-éri evezős pálya szennyvízelve­zetéséről. Döntenek a Sza­badkai úti Damjanich János Honvéd Gimnázium ingat­lanügyéről és az önkormány­zat információs rendszerének továbbfejlesztéséről. A fel­használható megüresedő la­kások jogcímek szerinti ará­nyát a közgyűlés határozza meg. A testület módosttja a Vitéz utcában épülő lakóház beruházási engedélyének ok­iratát. Vita várható arról, hogy az önkormányzat ho­gyan vegyen részt a Mikszáth Kálmán és Püspök utcai telek beépítésében. Több önkormányzati in­tézmény alapító okiratát is fölülvizsgálja a közgyűlés. A város idegenforgalmi helyze­tét elemzi a testület. Zárt aj­tók mögött különböző pályá­zatok és pályázók, illetve ha­tósági ügyben fellebbezők sorsáról határoznak.A képvi­selők döntenek a Heliomed Rt., a DÓRA Vízhasznosltó Kft., a Búvár-tó és környéke jövőjéről, a Démász-részvé­nyek hasznosításáról és a vá­rosi televízió közhasznú tár­sasággá alakításáról is. Városházi Esték • Munkatársunktól Ma este 9 órakor a város­háza udvarán Nyáresti minia­tűrök címmel Sipkái Debo­rah hárfaművész és Bálint János fuvolaművész ad kon­certet. A kiváló előadóművé­szek hangszerein eredeti al­kotások és átiratok csendül­nek fel, többek között De­bussy, Grieg és Mozart mű­vei, de ritkábban játszott szerzők - mint például Bou­langer - darabjaival is megis­merkedhet majd a közönség, sőt kedvelt kortárs zeneszer­zők, így például Ravi Shan­kar és Nino Rota művei is el­hangzanak. napló HOLNAP JOGSEGÉLYSZOLGÁ­LATI FOGADÓÓRÁT tart az MDF szegedi szervezete 17 órától, a Római krt. 31_ szám alatti irodaházban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom