Délmagyarország, 1997. május (87. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-21 / 116. szám

6 SZEGED NAPJA SZERDA, 1997. MÁJ. 21. Kristó Gyula egyetemi tanár: - Szeged nem követ el történelemhamisítást, amikor a városiasodása alapjait megvető hospeskiváltság évfordulóját idén ünnepli. (Fotó: Gyenes Kálmán) Az adománylevél „Béla, Isten kegyelméből Magyaror­szág, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria és Kunor­szág királya, üdvöt az Úrban minden Krisztusban hívőnek, ki ezen levelün­ket olvassa. Mind a jelenben élőknek, mind az utódoknak tudomására hozzuk jelen levelünkkel, hogy színümk elé já­rulván a mi hűséges stegedi hospese­ink, alázatosan kértek minket, hogy őket bizonyos föld és halastó adomá­nyozásával különös kedvezésben része­síteni méltóztassunk, amiként a követ­kezőkben bővebben kifog derülni. Mi gondolván hűségükre, hajlandók vagyunk kérésüknek eleget tenni; bizo­nyos Tápé (Thapey) nevezetű lakatlan földet, amely csongrádi várunkhoz tar­tozott, és az említett hospeseink földjé­vel szomszédságban van, nemkülönben azt a bizonyos halastavat, névszerint Vártót (Warthow), amely a tatárok ál­tal kiirtott Csupor (Chupur) nemzetség tagjaié volt, a fent nevezett hospeseink­nek teljes kegyelmünkkel örök időkre adjuk, bevezetvén őket az előbb említett föld és halastó tulajdonjogába hívünk, Leontius szőregi (Zewrwg) apát által. Hogy pedig ezen adományozásunk és rendelkezésünk örökre megmaradjon, és azt soha se lehessen visszavonni vagy visszakövetelni, kiadtuk kettős pe­csétünkkel megerősített jelen levelün­ket. Kelt az Úr megtestesülésétől számí­tott 1247. évben." 9 Az adománylevelet IV. Béla bocsá­totta ki 1247-ben. Átiratban Mátyás király 1465. évi oklevelében maradt fenn. igazolták, hogy abban az időben az «-i»-nek nem volt melléknévképző funkciója. Hiába egy Szegeddel szom­szédos település lakója volt az illető, ez Szeged akkori biztos meglétét nem igazol­ja. Az sem kétséges, hogy Szegedet ezen a néven nem vihetjük vissza a magyar honfoglalást megelőző időkre, a város neve ugyanis magyar eredetű, noha nem tudjuk pontosan, mit jelen­tett. Az egyik magyarázat a kiszögellés értelmű „szeg", másik a „sziget", míg a har­madik a sárgásbarna színt jelentő és esetleg a Tisza vi­zére utaló „szeg" szóval hozza összefüggésbe. • Milyen szerepet ját­szottak a természeti adottságok abban, hogy itt település alakult ki? - A település kialakulása a 10. században abból a ter­mészeti körülményből in­dult, hogy a honfoglaló ma­gyarság, mint mindenütt, Szeged helyén is a vízből kiemelkedő ártéri szigete­ket, magasabb partú terüle­teket szállta meg. A régi Szeged három elkülönülő és csak később összeépülő tömbből jött létre: egy köz­ponti városmagból, amit ké­sőbb Palánknak hívtak, egy alsó és egy felső városból. Ez a tény a település sziget­szerű kialakulását mutatja, ami valószínűvé teszi, hogy elnevezése is a sziget szóból alakult ki. A Tisza ugyanis abban az időben 5-10 kilo­méteres árterüíeten szana­szét ágazva folyt. Szeged határában a szőregi löszhát és annak túlparti oldala vi­szont egy olyan beszögellést jelentett, ahol nem kellett több kilométeres mocsaras vízen átkelni. Örök tapasz­talat, hogy a nagyobb fo­lyók mentén ott alakulnak Szeged hétszázötven esztendeje: A Kárász utca Szeged idén ünnepli várossá alakulása kez­deteinek 750. évfordu­lóját. A honfoglalás előtti előzményekkel is rendelkező, de a beér­kező magyarok által létrehozott település már a 11-12. század­ban királyi rangot jelen­tő sóközpont volt. A ta­tárjárás évei után az ide érkező telepeseknek IV. Béla király olyan kivált­ságlevelet adott, amely megalapozta a későbbi városi fejlődést. A témá­ról Kristó Gyula, a Jó­zsef Attila Tudománye­gyetem Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékének egyetemi tanára új, publikálatlan kutatásai­nak eredményét is meg­osztja olvasónkkal. • Professzor úr, olyan beszélgetésre szeretném kérni, amelynek köz­pontjában az idén 750 éves szegedi kiváltságle­vél áll. Erre a IV. Béla király által 1247-ben ki­adott iratra úgy tekinte­nek, mint a szegedi váro­siasodás elindítójára, ám a levél szerepét illetően téves elképzelések is van­nak a köztudatban. Sze­retném, ha a szegedi te­lepülésfejlődés középkori jellemzőit is érintve összefoglalná, minek kö­szönhető, hogy a telepü­lés a 13. században ki­váltságlevelet kapott és ez milyen hatással volt a város kialakulására. Ja­vaslom, hogy kezdjük a legelején: mikortól tu­dunk Szegedről? - Az első, Szegedet emlí­tő írott forrás 1138-ból ma­radt ránk és Cigeddin alak­ban tartalmazza a település nevét. Ez az előfordulás nem tekinthető igazán kése­inek, hiszen a 11-12. szá­zadból igen kevés magyar oklevél maradt ránk. 1183­ban Szeged sóközpontként fordul elő, ahová a Maroson érkezett a só Erdélyből. Ez már önmagában is azt mu­tatja. hogy a településnek jóval korábbinak kell len­nie, hiszen az erdélyi sóbá­nyák a legrégibb idők óta működtek. Egy időben vita folyt arról, hogy egy koráb­bi, 1138-as oklevélben elő­forduló Cegedi személynév mint «-i» melléknévképzős alak nem jelzi-e Szeged meglétét. Ám nyelvészeti úton teljes bizonyossággal ki jelentősebb települések, ahol könnyű az átkelés. Az például, hogy Budapest ma Magyarország fővárosa, an­nak is köszönhető, hogy a Dunán ott kínálkoztak olyan átkelési lehetőségek, mint a jenői vagy a megyeri rév, amelyeket a középkor em­bere már jól ismert. Hosszú, tízkilométeres szakaszokon viszont, ahol a meder na­gyon széles, jelentősebb te­lepülés ma sincsen a Duna mellett. • A Szegedet említő 1183-as forrás idején a településnek már vára volt. Ez azt jelenti, hogy a település jóval régibb? - A vár megléte valóban újabb tény amellett, hogy Szeged 1183 előtt is jelen­tős település volt. Valószí­nűleg a népvándorlás utolsó időszakában építettek itt földvárat, s ez történelmi előzménye lehetett a XIII. század második felében megépült, majd tovább bő­vített, s a XIX. században lebontott szegedi várnak. Mivel földvárról van szó, komoly régészeti feltárási eredményekre nem lehet számítani, annyi azonban feltehető, hogy ahol vár volt, biztonsággal teleped­tek meg az emberek. A má­sik tény az, hogy Szeged fő­esperességi központ volt. Bár az első szegedi főespe­ressel csak 1199-ben talál­kozunk, tudjuk, hogy a fő­esperességi hálózat, amely az egyházigazgatás szintjén megfelel a vármegyei rend­szernek, lényegében Szent Istvántól kezdve folyama­tosan alakult ki. Ez arra utal, hogy Szeged jelentős település lehetett, amelynek vélhetőleg már a 11. század elején temploma volt. A 19. század végén, a vár bontá­sakor előkerültek kőmarad­ványok (közöttük a ma a Dömötör-torony homlokza­tán látható kőbárány), ame­lyek valószínűsítik, hogy ebben az időben egy szép román kori templom épült a mai dóm helyén. Mindezek olyan, kölcsönösen egy­másra ható és következmé­nyeikben egymást felerősí­tő tényezők voltak, ame­lyek szinte előírták, hogy ezen a területen város ala­kuljon ki. 9 A várossá alakulás el­ső dokumentuma az az oklevél, amelynek 750. évfordulóját idén ünnep­li a város. Mit lehet erről tudni? - Az 1247. évi okmány nem eredeti formájában, ha­nem Mátyás király egyik 1465. évi oklevelében áti­ratban maradt ránk, de nincs okunk kétségbe vonni az átirat pontosságát. Azt ere­deti okmányt IV. Béla ki­rály nevében adták ki, és azt hozza tudomásunkra, hogy a szegedi hospesek megkapják a Tápé nevű la­katlan földet és a Vártó ne­vű halastavat. A „hospes" kifejezés Szeged település­történetének egyik kulcs­szava: latin szó, amely azt jelenti, hogy vendég, tele­pes. Olyan történelmi szak­terminus, amely a korai időszakban a szó igazi ér­telmében idegent, külor­szágból jött embert jelen­tett. Tudni kell, hogy a kül­földiek a magyar középkor sajátos felfogása értelmé­ben kiváltságokat élveztek; megadták számukra a más­ság tiszteletét, hogy idegen országban is saját joguk szerint éljenek. Erre már Szent István király is utalt, amikor „az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő" programot meg­hirdette. Nos, a hospes ki­fejezés alatt a 13. század közepéig külföldről betele­pedett idegent értettek, 1247-ben azonban, amikor a szegedi oklevél készült, a hospes már lehetett magyar telepes is. Arra a kérdésre sajnos nem tudunk egyértel­műen válaszolni, hogy a szegedi hospesek idegenek (neolatinok, olaszok vagy vallonok) voltak-e. Valószí­nűbb, hogy Szegeden 1247 körül egy máshonnan jövő, magyarokból álló új népe­lem jelent meg, s ők kapták a hospes-kiváltságokat. Sze­gedről ugyanis nem tudjuk kimutatni, hogy a későbbi évtizedekben idegenek vagy idegen eredetű névvel ren­delkező személyek éltek volna. 9 Mit tartalmaztak ezek a hospes-kiváltságok? - Eredeti formájukban négy kiváltságot fogalmaz­tak meg. Elsőként a vám­mentességet, ami arra utal, hogy a hospesek kereskedők voltak. A második kiváltság az volt, hogy szabadon vá­laszthattak bírót és tizenkét esküdtet, ami egy önkor­mányzati struktúrát biztosí­tott. A harmadik kiváltság azt mondta ki, hogy ez az önkormányzat ítélhetett va­lamennyi polgári peres és büntetőjogi ügyben, amely a város polgárai között fel­merült. Á negyedik pedig, Szegedi városképek a századelőről; a mai Dóm tér

Next

/
Oldalképek
Tartalom