Délmagyarország, 1996. december (86. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-28 / 302. szám

SZOMBAT, 1996. DEC. 28. A VÁROS 5 Elhunyt Heiner Lajos Dr. Heiner Lajos december 13-án, életének hatvanötödik évében hunyt el. Dr. Heiner Lajos emeritus professzor 1932-ben Szegeden született. Édesanyja tisztviselő volt, édesapja pedig 1921—1928-ig a szegedi egyetem Bőrklinikájának munkatársa, majd egyetemi magántanár. Még hallgatóként 1953ban kapott demonstrátori kinevezést az idegklinika Miskolczy Dezső alapította, nemzetközileg elismert Agykutató Intézetébe. Az ideggyógyászati kórképek biokémiai vizsgálatával foglalkozó munkacsoportban kezdte tudományos tevékenységét. 1957-ben Summa cum laude doktorált, s az Idegklinikán helyezkedett el. Klinikai munkája mellett tovább folytatta neurokémiai kutatásait. Fiatalon, már 1957-ben brüsszeli, 1961-ben a római Nemzetközi Neurológus Kongresszuson, 1962-ben a göteborgi Neurokémiai Szimpóziumon számolt be tudományos eredményeiről. 1962-ben Prágában volt tanulmányúton. 1967-1968-ban ösztöndíjasként Franciaországban Strasbourgban, a Pn+ fesszor P. Mandel vezette Biokémiai Intézetben, illetve a Francia Nemzeti Neurokémiai Kutatóintézetben dolgozott. Az évek során a világ számos országában számolt be tudományos kutatási eredményeiről és klinikai munkásságáról. 1971-ben az orvostudományok kandidátusa fokozatot szerezte meg, s 1977-ben egyetemi tanári kinevezést kapott az Idegklinikára. A Neurológiai Szakmai Kollégium, a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága vezetőségi tagja, valamint számos hazai és nemzetközi tudományos társaság tagja volt. 1973-ban az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1978-ban Schaffer Károly Emlékérem, majd 1983ban Kiváló orvos kitünetésben részesült. Szakmai felkészültsége, betegei és munkatársai iránt tanúsított humanizmusa, szerénysége és széles körű műveltsége példamutató érték a fiatalabb orvosnemzedéknek. A sors különös tragédiája, hogy nem élhette meg szeretett szakmájának, a neurológiának azt az új fejezetét, amikor a neurobiokémia a kutatás mellett a mindennapi klinikai munka fontos részévé válik. Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem és a Klinika Dr. Heiner Lajost január 7-én, délután 1 órakor kísérik utolsó útjára a református temetőben. • Milyen Szegedet szeretnénk? Az építészet: értékteremtés Az új szegedi általános rendezési tervprogram elkészülése kapcsán igyekeztünk véleményeket gyűjteni arról, hogy ki milyen várakozásokkal tekint a város fejlődése elé. Megkérdeztünk néhány szegedi polgárt, milyen Szegeden szeretnének élni. Tornai István Ybl-díjas építész, a Csongrád Megyei Építész Kamara elnöke arról beszélt, hogy a tervezői munka fölértékelődése és minőségének javulása várható. 9 Ön milyen városban szeretne élni? - Természetesen olyanban, mint mindenki más: tiszta, csendes várost szeretnék, amely mentes a környezetszennyezéstől. Semmiképpen sem szeretném viszont, hogy Szeged „világvárossá" váljék (ez a veszély egyelőre persze nem is fenyeget), de a lélekszám gyarapodását sem tartom kívánatosnak. Az óhajtott Szeged arculatát az oktatás, kutatás - egyszóval a szellemi tőke határozhatná meg. Iparunk szinte már egyáltalán nincs, pusztán kereskedelemből pedig - legalábbis a város lehetőségeit tekintve - nem lehet megélni. A közlekedés régóta neuralgikus pont: a körutas-sugárutas rendszer tölcsérként szippantja a Belvárosba a gép„A Mona Lisához sem kellett több festék, mint egy giccshez" - mondja Tarnai István. (Fotó: Gyenes Kálmán) kocsiforgalmat, amelyet kívül kell szorítani a kiskörúton. A Bécsi körút folytatásaként megépülő déli hídra a századforduló után már nem várhatunk sokáig. 9 A város építészete milyen irányban fejlődhet? - Úgy gondolom, az elmozdulást a nagyobb családi házak és társasházak építése jelenti majd. Az elindulás azonban nehéz: a Szilién domb beépítésére sikeres pályázatot írtak ki, mégsem sikerült megkezdeni a munkát; Marostő ügye még friss: de itt feszültségeket okoz majd, ha nem a szegedi építőipar jut lehetőséghez. 9 Az építész kamara működése hogyan befolyásolja a tervezők munkáját? - A kamara feladata olyan, mint a régi céheké volt: biztosítékot jqjent a minőségi munkára. A rosszul megtervezett épület vizuális környezetszennyezésként értékelhető: bántja a szemet, sérti a jó ízlést. Júliustól viszont már csak azok kapnak tervezői jogot, akik megtelnek a követelményeknek: szükséges a felsőfokú végzettség, valamint legalább 2-5 éves tervezői gyakorlat. 9 A fiókból előhúzott „egyentervek" viszont olcsóbbak, mint a neves építészek munkái... - Az építészet értékteremtés! Mona Lisa megfestéséhez, sem kellett több festék, mint egy giccshez. Viszont a kamarai tagságból sem következik magától értetődően az, hogy az építész magas színvonalú munkát végez. A kamarának folyamatos szakmai felügyeletet is kell gyakorolnia. El kell érnünk, hogy a kiemelt, rangos feladatokat (mint például a belvárosi épületek fölújftása) csakis a legjobb építészek kapják meg. A szegedi eklektikus városmag nagy kincs, vigyáznunk kell rá. Nem engedhetjük meg, hogy újabb, a Belvárosba idegen testként ékelődő házak épüljenek. Ny. 9. m ajánló MA A VÁROSI ROCK KLUB záróbuliján, 19 órától fellép a Tirke Honolulu. A JATE-KLUBBAN 21 órától Micsoda buli. Műsorvezető: Mátrai Róbert, Molnár Lajos, Varga B. László. A SZOTE-KLUBBAN 22 órától Live Alive. A REGŐS BENDEGÚZBAN 22 órától előszilveszter, Útközband-koncert. HÉTFŐN KIÁLLÍTÁS: Henn László, Szegi Amondó, Tárnok Róbert és Huszár Imre kiállítását 17.30 órakor nyitják meg a Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában. A tárlat január 24-ig, munkanapokon 10-től 18 óráig tekinthető meg. Jutalom a rablóért 9 Munkatársunktól Egy héttel ezelőtt Csongrád megye rendőr-főkapitánya, ezen a héten kedden pedig a Szegedi Postaigazgatóság vezetője mondott köszönetet annak a négy férfinak, akik elfogták és ártalmatlanná tették a december 20-ig postarablás tettesét. Gyimesiné dr. Etsedy Sarolta a postaigazgatóság székházában a Magyar Posta Rt. nevében pénzjutalmat adott át Almási Jánosnak, Csizmadia Jánosnak, Kálmán Imrének és Kónya Gábornak. A négy bátor férfi elmondta, nem mérlegeltek és nem számoltak a veszéllyel, azt tartották fontosnak, hogy elfogják a postarablót. Meggyújtották, meghalt e Munkatársunktól Halállal végződött az a kegyetlen betörés, amelyről lapunkban már hírt adtunk. Eszerint december 22-én két ismeretlen férfi bement egy ópusztaszeri tanyába, s az otthon tartózkodó, 78 éves V. Gáspárt gázszerű anyaggal lepermetezték és meggyújtották. Az idős férfira unokája talált rá két óra múlva. V. Gáspár testének negyven százalékán szenvedett életveszélyes sérüléseket. Sajnos, szervezete nem tudott megbirkózni a sérülésekkel, a bácsi a kórházban meghalt. Gyilkosai után nagy erőkkel nyomoz a rendőrség. • Szegedért Alapítvány Köszönet a támogatóknak A Szegedért Alapítvány elnöksége és kuratórumai ezúton mondanak köszönetet azoknak, akik 1996-ban adományaikkal is hozzájárultak ahhoz, hogy az alapítvány teljesíthesse hivatását a város szellemi életében. Akiket köszönet illet: Agára Print Kft., ÁB-AEGON Biztosító Rt., Budapest Bank Rt. Szegedi Igazgatósága, Dégáz Rt., Dél-magyarországi MÉH Rt., Déltáv Rt, Démász Rt., Domet Rt., Duna Kábel Kft., Kereskedelmi Bank Rt. Szegedi Igazgatósága, Külkereskedelmi Bank Rt. Szegedi Igazgatósága, MOL Rt. Szegedi Bányászati Üzeme, OTP Rt. Csongrád Megyei Igazgatósága, Pick Szalámigyár és Húsüzem Rt., Pintér József, Providencia Biztosító Rt., dr. Szentgyörgyi Pál, Szerencsejáték Rt. 3. sz. Területi Igagzatósága, TaJting Kft., Tisza Volán Rt. Január 10-ig aiánlhatnak O DM-informació A Szegedért Alapítvány kuratóriuma minden évben értékes dijakkal, támogatásokkal jutalmazza azokat, akik tevékenységük folytán gazdagították a város tudományos, kulturális, művészeti és társadalmi életét. Az alkalmas személyekre a város jogi és magánszemélyei, illetve közösségei is tehetnek javaslatot. A személyi adatokat tartalmazó, és az adományozás feltételeit figyelembe vevő, részletesen indokolt ajánlásokat 1997. január 10-ig juttathatják el az alapítvány titkárságára (6726 Szeged, Közép fasor 1-3.). Darvasi László A regény és a feleség V

annak nős írók, vannak elváltak és vannak megrögzött agglegények. Viszont az író - legyen bármilyen is a másik nemhez fűződő viszonya - mégiscsak attól író, hogy időként regényt ír. Cikkemben azt kívánom bebizonyítani, mennyivel nehezebb a feladata annak az írónak, aki nős állapotban leend, ugyanakkor regényt is szeretne írni. A magányos író - az agglegény, az elvált, és az özvegy - akkor ír regényt, amikor csak kedve szottyan. Csak az idővel, a mondatokkal, a szerkezettel, illetve a finnyás kiadói lektorokkal kell nehéz, ám mégiscsak felemelő küzdelmet vívni. Ezzel szemben a nős író akkor ír regényt, amikor a felesége hagyja regényt írni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a feleségek általában nem hagyják az írót regényt írni. A feleség - mint a teremtésnek ilyen produktuma - egész lényével - testével, lelkével és szellemével - a regény megszületése ellen dolgozik, nem feltétlenül tudatosan, és főképpen nem alantas szándékkal, de mindenképpen célratörően. Egy regény - a feleség ezt jól tudja - rivális. Veszélyesebb, mint egy másik női lény, aki, tegyük fel, naponta tovaring a napsütötte utcán, miniszoknya van rajta, rúzs btborlik az ajkain és tökéletesnek tűnik. Egy regényben az író mindazt a bűnt, aljasságot és piszokságot felelősségrevonás nélkül is elkövetheti, amit az életben is elkövet, de nem vall be, másfelől pedig egy regény - még egy néhány íves kisregény is! - éppúgy érzelmeket, szenvedélyt, bölcsességet, és gondoskodást igényel, miképpen igényelne a feleség is, következésképpen joggal érezheti magát kifosztva, megcsalatva, elhanyagolva. Egy házasság - pontosabban az író házassága - akkor működik kielégítően, akkor boldog, teljes és kiegyensúlyozott, ha a feleség minden eszközt megragad, hogy a születő regényt ellehetetlenítse. Az olyan író, akinek a felesége minduntalan valaminő regény megírására ösztönzi az élete társát, és a feltételeket is alázatosan biztosttja a munkához, nos az ilyen író vonja le a következtetést: a felesége nem szereti, rosszban sántikál. Azonnali házasságbontás ajánlatos. Egy jó feleségnek a regénnyel szembeni eszköztára kimeríthetetlen és folyamatosan megújuló. A feleség annál méltóbban gyakorolja a házasság szép hivatását, minél több raffinériát és attakot alkalmaz a készülő regény ellen. Ott tartunk tehát, hogy az iró hosszas előkészületek, lelki és alkotói válságok után készen áll egy regény megírásához. Általában a főműről lenne szó. Az Iró cédulái, jegyzetei, gondolatai rendszerezve. Az Iró dolgozni kezd. Ekkor éri az első, látszara ártalmatlannak tűnő, ám annál veszélyesebb támadás. A feleség csak ennyit kérdez: „Regényt írsz, drágám?" Egy ilyen egyszerű kérdés után napokig nem lehet folytatni a munkát, sőt sokan már ekkor föladják. Hiszen ha az író azt válaszolja, „igen", máris érkezik a következő kérdés: „ Ó, és miről?". Tudvalevő, hogy egy készülő regényről még a feleséggel sem szabad eszmét cserélni, aki mégis megpróbálja, újfent lemondhat a készülő műről. Az alkotói feszültség a semmibe vész, az Iró máris elakad. Hazudni sem lehet, a választ megtagadni sem érdemes, ezért aztán a leginkább beváló megoldás az, ha az Iró csupán ennyit mond: „ Talán ". A válasz kétértelműsége, finom cizelláltsága, bonyolult sokirányúsága rendszerint hosszas, olykor napokig tartó tűnődésre készteti a feleséget, mely időtartam alatt az író felszabadultan és boldogan dolgozhat. A feleség azonban nem azért feleség, hogy máris föladja. Ujabb eszközöket alkalmaz. Váratlanul megsokasodnak a családi programok. A feleség régen látott, unalmas barátokat hív a házhoz, esténként sétálni támad kedve, nyűgösebb lesz, többet fáj a feje, viszont éjjelente - amikor az író leginkább dolgozna - nagy aktivitást mutat. Mindeközben a lakásban sorra elromlanak, csődöt mondanak a dolgok, a zár, a porszívó, a szekrényajtó, melyekért, ha nem is az író a felelős, ám a javítás időigényes munkálata rá vár. Némely Iró már tudatos rongálásokról is beszámolt. Át kell rendezni a lakást, jut a feleség eszébe. Festetni kell, tapétázni. Az író egy napon azt is észreveszi, hogy az asztalán rendet raktak, mely rend egyenlő a pusztítással, jegyzetei összekeveredtek, a regény lapjai szép, katonás rendben - az asztal baloldalán, mert ott jobban mutat - összehányva. Az író ilyenkor alkotóházba, hétvégi myaralóba menekül. Folyó, erdő, rekettyés van a közelben, a vidéken piszkos körmű, de tiszta lelkű emberek élnek, nem kell fölzaklató értelmiségi vitákba bonyolódni. Az író keményen dolgozik. Ám már készülőben a feleség újabb trükkje. A magány jó, felüdítő és inspiráló, szépen haladnak a fejezetek, ám az tró egy munkás éjszaka után mégis azt veszi észre, hogy a felesége hiányzik neki, mit hiányzik neki, mintha meg akarna fulladni a másik hiányától, az tró a munkában újra elakad, dühöng, búskomor lesz, többször leissza magát, végül hazautazik. A feleség beteg. Futó inluenza, hőemelkedés kínozza, a dolog nem tűnik veszélyesnek, de azért mit lehet tudni. Az Iró küszködik a háztartással. Aztán a feleség felgyógyul, és az első dolga az, hogy meghívja néhány napra a kedves édesanyját. Ám a legszebb, legkifinomultabb, mindazonáltal mégiscsak a legelkeseredettebb regény elleni rafinériák egyike az, amikor a feleség, mondhatni egyik napról a másikra, szinte magától, állapotos lesz. Az író gyanakszik, a védekezés hiányosságaira, a Hold állására gondol, ám a feleség ilyenkor gyengéden figyelmezteti a természet nagyszerűségére és meglepetésekkel teli világára, valamint a fogantatás felejthetetlen alkalmára, melyre az írónak is emlékezni kell, és az tró emlékezni is kezd valamire, mégse mer vitába bocsátkozni, hogy tudomása szerint ilyen cselekedetekből még nem fogan meg egy ember, de felesleges az apelláta, hiszen csak teherbe esett az asszony. Ám az iró sem azért Iró, hogy ne írja meg a regényt. Igenis vannak csodák, a regény egy napon mégis elkészül. A jem kétséges, ki a boldogabb. i V A feleség a boldogabb. A regény immár nem ellenség, nem rivális, ellenben szövetséges és barát egy nagy és szépséges küzdelemben. Egy kész regény már járja a maga különös útját, az íróra túl sok szüksége nincsen, nyilvánvaló hát, hogy a feleség szeretni kezdi. Az alkotásban neki, mármint a feleségnek, legalább olyan fontos szerepe volt, mint magának az Írónak. A feleség azért is boldog, mert tudja, 6 teremtette meg az alapokat, ő volt a fundamentum, s nem csak az otthon melegét biztosította, de egyenrangú társ is volt a teremtésben, egyszerre adott ihletet és biztonságot. Végezetül jegyezzük meg, némiképpen más lehet a helyzet, ha az író nőnemű, következésképpen a hitestárs hímnenü. A probléma eme oldalának a kifejtésére jogot nem vindikálunk. Tegyék meg azok, akiket illet.