Délmagyarország, 1996. december (86. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-23 / 299. szám

HÉTFŐ, 1996. DEC. 23. KULTÚRA 7 A legdrámaibb szenvedély Darvasi László író harmincnégy éves. Ir verset, szépprózát és drámát. Legutóbbi könyve A Kleofás-képregény címmel a pécsi Jelenkor kiadónál látott napvilágot. Novelláit Németországban és Hollandiában fordították le. Krúdy- és Dérydíjas. Evekig e lap munkatársa volt, most az Elet és Irodalom című hetilapnál dolgozik. Szív Ernó néven tárcákat is ír. Szegeden él. Interjúnkkal a Délmagyarország éwégi lapszámaiban megjelenő, hatrészes tárcasorozatát indítjuk el. • Kedves László, Lev Tolsztoj egész életében fogadkozott, hogy legyőzi gyengeségeit, életszabályokat és célokat állított maga elé, amelyeket nem tudott megtartani. De a dolognak annyi hatása azért volt, hogy mindig szembesítette önmagával. Tudom, regényt írsz, s kíváncsi vagyok, neked vannak-e fogadalmaid az írással kapcsolatban ? - Nincsenek. És azt hiszem, nem is lesznek. Az írás - és általában a művészet - nem lehet fogadalom kérdése. Az írás részben akarat, eltökéltség és adottság, jó részben pedig a szerencse függvénye. Ha írok, nem teszek fogadalmakat, és hála Istennek, nincs is mire panaszkodom. # Mit látsz meg írás közben a környező valóságból; úgy értem, mi játszik át ebből az írásba? - Két éve Hamburgban töltöttem néhány hetet. A Főállomás környékén laktam és soha annyi kurvát, drogost és emberi roncsot nem láttam, mint azon a környéken. Istenem, még az a szomorú szemű, ballonkabátos irodavirág ott a Kaisers áruház oldalában is mindenre kapható utcalány volt. Hát persze, írtam is erről egy novellát. Csakhogy túlságosan erős volt, úgymond, a morális és az esztétikai zaklatottságom. Mivel végig a téma irányított engem, az írás meglehetősen gyengére sikeredett. Úgy Írtam, hogy nem voltam közben szabad. A müttenheimi szörnyről szóló novellám egy borzalmas családgyilkosság hatására született. Ezt a megrendítő témát elemeltem a tizenhetedik századba, Bajorföldre. Inspirált a valóság, de nem kerekedett fölém. Mert amikor írsz, nem az a fontos, hogy mi történt, hanem az, te mit tudsz róla mondani. Azt hiszem, valamivel jobb is lett az írás. Néhány napja valahol a tanyavilágban három dolgos juhász agyonvert egy csavargót. Az újságban olvastam. A történet egyszerre volt hogy is mondjam csak iszonyatos és lenyűgöző. Néhány nap múlva kijött a legelőre a rendőr. Az egyik juhász botot faragott éppen. Hol a tetem, Jóska? Az meg a háta mögé bökött a fejével és faragott tovább. Mintha egy Móricz-novella fordult volna vissza a fikcióból a nyers valóságba. Csak azt akarom mondani, hogy ami az országban éppen történik, az nekem az írás szempontjából nem sokat jelent... Úristen, ez egy karácsonyi inteijú lesz?! • Majdnem. Szóval fordulhat veled a világ, amekkorát akar, a regényben semmi nem változik? - Ha visszajönnének a kommunisták, a fasiszták, vagy mit tudom én, miféle népnyűzó bitangok, nyilván én se fognék egy darabig tollat a kezembe. Gyáván remegnék egy sarokban vagy innék, de el nem mennék. Igen, azt hiszem, nem mennék el. Ha pedig írnék, nyilván keserűbben tenném. Ez nem is kérdés. De Darvasi László: „Soha, az ember, ha csak teheti, ne hagyja magát befolyásolni az úgynevezett konkrét körülmények által. • És te milyen regényt akarsz írni? - A regény nyilván az irodalom csúcsa. Spiró György azt mondta, amikor Az Ikszeket írta, hogy olyan regényt akart írni, ami alatt beszakad az asztal. Én meg olyat szeretnék, ami felemeli az asztalt - és egy kicsit szálldos vele. De aztán szépen visszateszi oda, ahol volt. Ne törjön össze semmi. • S mikor játszódik ez a regény? - A tizenhetedik században. • Miért éppen abban? - Mert rendkívül modem és bonyolult kor. A katolicizmus és a reformáció harde soha nem tudjuk meg, (Fotó: Miskolczi Róbert) ca, zsidó pogromok és álmessiások, iszonyatos háborúk, gyorsan lebukó összeesküvések,szabadságmozgalmak és gonosz vatjdisznók - nem sorolom. Buda felszabadításában például részt vett egész Európa, s akkoriban nekünk igen erős memoárirodalmunk volt, de a dolognak mégis alig van nyoma magyar nyelven. • Mint írónak, gondolom neked a világ minden részlete értékes. Nem zavar, hogy a tizenhetedik század részleteit nem ismered? - Kérdezem tisztelettel, mennyivel ismerem jobban a saját századomat? Te tudod például, miért halt meg Kennedy?-Vagy mi volt Kádár szerepe Nagy Imre perében? Hányan voltak mitől lesz jó, ami jó." ügynökök, akik ma jó nagyokat szaggatnak közpénzekből? És egyáltalán, tudod a tegnapi napot? Hogyan is történt meg, miért úgy telt el, ahogy eltelt, miért nem jobban, kellemesebben, őszintébben. Egy nap vagy kézezer év? Ha az ember figyel, tisztán és pontosan hallja a keresztre szögezett Nazereti keserves sóhajait és jajkiáltását. Ha (rsz, nincs távolság, csak rossz megoldás. Én most azt érzem, hogy a tizenhetedik századról írva van esélyem elmondani a leglényegesebbet. • Vagyis, micsodát? - A regény a szomorúságról fog szólni. Buda elfoglalásától a vár visszafoglalásáig játszódik. Furcsa társulat járja KözépKelet-Európa nyomorúságos és kalandos vidékeit. Öt különös, szakadt, hol szomorú, hol pedig rém mulatságos könnymutatványos. Velencétől Krakkóig, Münchentől Lvov városáig mindenféle tájakon és városokban föltűnnek és életeket változtatnak meg. Keresztény és zsidó, mohamedán és pogány legendák játszanak egymásba. Afféle mágikus realista regény lesz, ahogyan divatos az ilyenfajta irodalmat nevezni mostanság. • Kíváncsi vagyok, miért a szomorúságot tartod a legfontosabbnak? - Politikailag szabadok vagyunk. Ám lelki értelemben ez az ország változatlanul nem szabad. Szorong, ideges és feszült. Indulatos. Az embereknek nincs jövőképe, biztonságtudata. És ez azért elég nagy teher, s mindaz, ami az országban történik, az én életem része is, akármelyik századot írom. De azért a mondataimat óvnám az aktuális indulatoktól. Az én szomorúságom és melankóliám legfeljebb felületesen van érintve a mindennapi szorongattatásinktól. Szeretnék egy optimista mondatot mondani. Az ember éppen attól szomorú, hogy él. • Titkokat, rejtélyeket emlegettél. Szükségesnek tartod egyáltalán, hogy a prózádnak titka legyen? - Rendes keresztény ember számára titok már nincsen. A megoldás adott. Magam is hívő ember lennék, egyúttal pedig pocsék keresztény. Nem is annyira a Titkot favorizálnám ebben a gondolatmenetben, hanem a kimondhatatlant. Hála a jó Istennek, nem mondható el minden. Aztán mégis csak mindent el lehet mondani. Milyen megnyugtató, hogy soha, de soha nem tudjuk meg, mitől lesz jó, ami jó! Hát nem ez a szép az egészben?! • Nem nyugszom bele abba, amit a tizenhetedik századról mondtál. Nem hiszed, hogy az ember körül lealkonyulhat egy világ? - Nézd, én nem hiszek az apokaliptikákban. Abban sem hiszek, hogy a világ egy jobb vagy egy rosszabb irányba változik, vagyis halad, majd pedig eljut egy boldog vagy egy mindent elsöprő, iszonyatos végpontba. Mi ilyenkor, karácsony táján elkönnyezünk néhány felhőcskét a himbálódzó szaloncukrok alatt, aztán hajnalban már az árcédula után kapargatunk. Azt viszont igen határozottan gondolom, hogy volt egy nagyon fontos és megkerülhetetlen esemény a mi európai kultúrkörünkben. Ironikusan azt mondhatnám, hogy akinek ez nem túlzottan tetszik, bizony még az is részesült a megváltás kegyelmében. Mondhatnám, ne is reménykedj, öreg, te is meg lettél váltva. Jézus előtt lényegesen könnyebb, vagyis rosszabb volt a léleknek. Jézus óta pedig jóval nehezebb, tehát mégis csak jobb. Jól ki lett találva. • Nem beszéltünk még arról, ami mindig is a legfontosabb volt: szerinted melyik a legdrámaibb szenvedély? - A szeretet. Minden ahhoz képest van: S ami igazán drámai, az egyben halálos is. Isten igen nagy szeretettel megteremtett mindent. Hat rettentő napon át gyúrt, szegeit, lehelt és kalapált, aztán annyira elfáradt, hogy lepihent. De talán egy kicsit bele is halt a teremtésbe. És aztán visszajött, de mert még mindig annyira szeretett, újra belehalt a világ szeretetébe. • És aztán mégis feltámadt. - Hát éppen ez az! Mert még mindig szeret. Hát van ennél drámaibb? Panek Sándor Darvasi László Miért szorítunk a groznijiaknak? A

lig hat esztendeje még - báró Fejérváry miniszterelnök kormányzása idején - egy öttagú család napi élelemadagja hozzávetőleg két koronába került. Mára ez öt koronát tesz ki. A leveshús kilója 2 korona 20 fillér, egy kilogramm birkahús másfél koronát kóstál, a töpörtyű kilója szintúgy két korona. Máskülönben egy olyan leányzó becsült ára 140 korona. Viszont 29 koronánál semmiképpen sem több egy napszámos heti bére. Egy kishivatalnok havi 160 koronát keres. Ám aki nem látja az izgalmas prosperálást, az vak, netán perfid, rosszhiszemű. Tessenek megtekinteni, a döcögő lóvonatok helyett csilingelő villamosok száguldanak az utcákon. Ah, az utcák. Őket meg már finom, feketén csillogó komprimé aszfalt takarja. A bozótos grundokon bérházak és villanyfényes paloták épülnek egyre s másra. A belvárosban gázlámpák világlanak, bent pedig, az úri otthonokban impozáns villanyluszterek függnek a plafondokról. A kiváló Baumhort Lipót tervezi a Zsinagógát, aztán a Kárász utca 14. szám alatt épülő Wagner-házat, illetve a Takarékpénztár épületét. Vagy milyen kellemes ornamentikájú a Kárász utca 16. szám alatt emelt Ungár-Mayer féle bérház. Nem feledhető a tragikus sorsú Molnár Ede mérnök Reök-palotája, melyet természetesen Reök Iván vízmérnök úrnak tervez, aki máskülönben Munkácsy Mihály unokaöccse. A Reök palota sarokrészén akkor az Express bisztró funkcionál nagy megelégedésre. Új bankpalota a Fekete sas utca és a Tisza Lajos körút sarkán emelt Herz-féle ház. A legfontosabb kávéházak csak névsorban: Lloyd, Tisza, Kass, Royal, Belvárosi, New York, Európa, Kossuth és nem utolsósorban a László. Az Oroszlán és Bajza utca sarkán húzott Politzer-épület például tipikus bérház. Afféle spekulációs célzatú építmény, melyből igen sok születik ekkoriban. A napokban Pásztor József úr itt nyit illatozó virágüzletet, az alsó szinten. Ő új ember itten. Misi Zsiga látszerész már 1894ben ajánlja üzletét a kedves nagyközönségnek a házban. Árul jó vasúti nikkelórát -1,7 kor: - nyolc napig járó konyhaórát 2,15 kor. - eredeti csillogású ékszert, kitűnő minőségű látszert, továbbá garanciás villamos zseblámpát, de még a legmodernebb tölcséres gramomphon is beszerezhető nála. Politzer háziúrral máskülönben nincsenek megelégedve a lakók. Arrogáns, neveletlen, hangoskodó, egészen kellemetlen alak. A hölgyeket és az urakat inzultálja, minekutána a legújabb pimasz affér után betelik a pohár, s az egyik lakó, bizonyos dr. Török, kinek polgári foglalkozása a fogak gyógyítása és megtartása lenne, arcra mért tenyérütésekkel elégtételt vesz az eddigi sérelmekért. Politzer háziúr talántán még fogát is veszti az igazságos attakban. A sajtó mindenesetre hevesen üdvözli dr. Törököt, aki igazi gavalliér módjára viselkedett. Schwarcz Ida kisasszonyt a varró-iskolából bocsátják el. Az ujjbögye csupa szúrás, de neki a szíve fáj. Dög férfiak. Száradjon el minden...phallosz. Minden rossz. Schwarcz Ida kisasszony egy januári hétköznapon mosó lúgot vásárol, mindössze húsz fillérért. A lúgot merőkanálba önti, három szem kockacukorral édesíti. És hunyt szemekkel megissza. Nem éli túl. Öngyilkosoknak ott mérgező lúgkőoldat, aztán a Tiszahíd, esetleg a vértói ingovány, természetesen tradicionális eszköz a kötél, előkelőbb uraknak a Browning, s újabban már nem csak vasúti szerelvény, de vadul rohanó villamos elé is oda lehet lépni. Z itten pedig a Széchenyi tér. Itten, kérem, a blazlrtság kizárva. Nyári délutánokon a bérszékeken úri közönség társalog emelkedetten, a másik oldal egyszerűbb padjain a szegényebb néposztály bámul ide vágyakozva, tölti a drága időt. Napközben gyümölcsárusok kínálják a portékát. Este héttől kilenc óráig rendesen a hivatalnokok grasszálnak a Kárászon a téri platánokig. Jó ismerősünk a himlőhelyes arcú rikkancsfiú, valósággal szaval, és dzsingtáncol a hírlapok árulása közben. Rendesen Délmagyarországot veszünk tőle, esetleg Szeged és Vidékét. Kíváncsiak vagyunk, mi lesz a Molnár Ferenc-Szécsi affér kimenetele, melynek kiváltó oka természetesen a Nő. Párbaj? Vagy mégiscsak kibékülés? A diszkréten sétáló ifjú leányokat gardedámok és leánypatronaensek felügyelik. Arszlánok és aszfaltbetyárok, hírhedt lumpok és apacsok kezdeményeznek vad szemflörtöket. Ilyenkor izgatottan csattognak a pátentos ridikülök és a leányka szívek. Néha egy Juhász Gyula nevű kellemetlen arcú, harminc év körüli hírlapíró és költő sétál végig a nagy ívlámpák előtti terraszon. A kor legnagyobb szélhámos-kalandorai Starssnov, Voigt és Dumitreszku. A város leghíresebb csavargói és betörői pediglen a következők: Gersli, Cicke Nagy József, Pikolini, Szabó Marcsa, Nachmann Maca és Szőke Panni. Meglehetősen sok panasz érkezik a kórházbrúderekre, kik gátlástalanul végigzabálják a helygondokkal küszködő ispotályokat, holott ezeknek a szemteleneknek testi bajuk egy csöpp sincsen. Aki a városban koldul, szigorúan kitoloncoltatik. Tipikus bűn még az angyalcsinálás, a kalapés kabáttolvajlás, a testi sértés, a kocsmai bicskázás, illetve a szabálytalan pálinkamérés. Igen nagy látványosság Miss Heliot, a tetovált nő. Negyven fillérért lehet megtekinteni, habár nagy a kétség, megér-e annyit. Szegedi Róza a vasmellű nő. Huszonnyolc esztendős, de negyvennek tetszik. Hogy a vasmell idő előtt elöreglt? Akárhogyan is, de Róza a tizenhat milliméteres vaspálcát könnyedén meggörbíti az állkapcsával. Ilonka pedig a Hunyadi tér sátrai között működik és gondolatolvasó. Egyszer egy Kugelmacher nevű, igen pattanásos képű diák fizetett be nála, s az elpiruló Ilonka azonmód kitalálta ennek fiatal, de már velejéig romlott Kugelmachernak a gondolatát. Jegyezzük meg csendesen, nem volt nehéz dolga. A napokban Magyarország football csapata kettő goalt kap Zürich városában Teli Vilmos úr népének leszármazottjaitól, de nem viszonozza eggyel sem. Borzalmas szégyen. A vereség után Minder Frigyes szövetségi kapitány lemondását benyújtja. Helyesen teszi. A csapat taktikai irányítását Herczog Ede úr veszi át, s néhány hónap múlva, az októberi visszavágón kilenc adott és nulla kapott goallal veszünk elégtételt. A kilencből a csodálatos görbe lábú Schlosser csak maga hatot abszolvál. Nálunk, a városban különben még előszereltei játszik az ifjúság jéghockeyt, illetve tennisz sportot is. Sokan tagjai az athletikai klubnak is. Kellemes időtöltésre vannak körök, mozik, egyletek és tánctanfolyamok is. A

nagy Világégés esztendeiben Signer és Wolfner már a hetedik alkalommal adja ki Clair Vilmos úr Párbaj-codexét, melyet Swarcz Jenő Kárász utcai könyvkereskedő - mellesleg az alföld legnagyobb antiquáriusa - is tekintélyes haszonnal árul. Clair Vilmos úr előszót is illeszt gondos tanulmánya elé. Az előszó rövidke mottója a következő: „Tisztelet a fegyvereknek. "