Délmagyarország, 1996. szeptember (86. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-20 / 220. szám

PÉNTEK, 1996. SZEPT. 20. SZEGED 5 Egy esztendeje hunyt el Baka István jkjekünk egy év, neki már csak az örökkévalóság. 1Y Hosszá és konok telünk volt az idén, aligzöld, semmi tavaszunk, érthetetlenül bolond nyarunk, es most, amikor e kedvenincs néhány sort fogalmazom, novemberi hideg hepciáskodik a szeptemberi gyümöl­csös tálban. Nincs kedvem ehhez az íráshoz. Legszí­veseben hozzá se kezdtem volna, mert féltem a tola­kodásra máris kész közhelyektől, féltem az önismét­léstől és a sekélyességtől, féltem a gyász manlrjától. Ennek az egy évnek nem akadt napja, hogy ne gon­doltam volna rá, így hát személyes gyászomból kell most közügyet, publikusságra is hajlamos napi cikket fabrikálnom. Fényképe ott az asztalomon azóta is, karácsonyi giccsangyalka hegedül neki. Bocsáttassák meg ez a kéretlen személyesség, közel áll hozzám. Nincs kedvem ehhez az íráshoz, mert félek, hogy ő is „csak" téma lesz végül, kötelező penzum, megoldan­dó feladat. Az élet pedig megoldhatatlan, mert pon­tatlan, a halálról meg nem tudunk semmit. Azért ez elmúlt egy év alatt Baka csinált egy újabb irodalomtörténeti bravúrt is. Gyors egymás utánban három folyóirat is elbúcsúztatta, három irodalmi pe­riodika szentelt neki külön számot. Megannyi tanul­mányt és memoárt, verselemzést és tárcát, kritikát és naplójegyzetet, interjút és monográfiarészietet közöl­tek róla és neki, hozzá és vele kapcsolatban. Más la­pok kritikáiról és tanulmányairól most nem is szólva. Ezt a zavarbaejtően bőséges és műfajilag is gazdag ' anyagot aligha „kapná" meg irodalmár kortársunk, ha - Isten ne adj - váratlanul elhalálozna. Cinikus ki­jelentés, de talán igaz. A kecskeméti Forrás szerető személyességével, a szegedi Tiszatáj gondosságával és alaposságával, a szekszárdi Dunatáj jóindulatú di­lettantizmusával idézte meg és emlékezett rá. Olykor persze ugyanazon szerzőket közölve, hanem azért a névsorolvasásból az is kitetszik, hogy Bakát ezekben a megemlékező folyóiratokban olyan írók és irodal­márok tették figyelmük és szeretetük tárgyává, akik ­szelíden fogalmazva - különböző szekértáborokhoz tartoznak, más és más ízlést akceptálnak, egymásról jó véleménnyel aligha vannak, ám ez az alkalom mégis könnyedén és magától értetődően terelte őket ugyanazon lapokra és oldalakra. Miért e jótékony ki­egyenlítő erő? Miért e műfaji bőség? Honnan a ko­mor kedv, Pistánkoz, aki..., hogy is mondjam csak..., igazából soha sem tartozott semelyik kondérhoz, tá­bortűzhöz, mert talán csak magához tartozott, gyere­kes zsörtölődéseihez és slendriánságához, a hangle­mezjátszójához, naivitásával párosuló éleslátásához, szabadságvágyához, idealizmusához és depresszióra hajlamos lelkéhez? A lehető legegyszerűbben mon­dom. Nagyon lehetett szeretni. M ásfelől viszont az ő szeretete fölöttébb kétséges dolog volt, amivel nem azt akarnám nyöszörög­ni, hogy képtelen lett volna a szeretetet viszonozni, hogy az érzelmeit ne tudta volna kimutatni és átadni, hanem inkább azt, hogy nála, vele és általa valami­képpen az első oldal lett a fontos. Legtöbb ismerősé­nek elég volt az, hogy szerethette. Vannak az életben nagy, kizárólagos adományok. Baka két ilyen ado­mánnyal bírt. Nagy költő volt és meg tudta szerettetni magát. És ezen most már az idő sem változathat. Darvasi László Kiállítás és versmondó verseny iijxüuq • Munkatársunktól / „Lapozz föl engem és le­szek" címmel a tavaly ős­szel elhunyt költőnek, Baka Istvánnak állít emléket a szeptember 23-án, hétfőn délután 4 órakor a Fekete­házban (Somogyi u. 13.) megnyíló kiállítás. A kiállí­tást dr. Fűzi László iroda­lomtörténész, a Forrás szer­kesztője ajánlja az érdeklő­dők figyelmébe. A Juhász Gyula Művelő­dési Központ Szimpla Szín­pada hagyományteremtő Primőr Zöldség-gyümölcs Bolt (Tisza Lajos krt. 44.) AJÁNLATA: Sophianae: 110 Ft. étolaj: 172-185 Ft cukor: 109 Ft Széles választék, olcsó árak! szándékkal december 12­14-e között városi Baka Ist­ván versmondó versenyt rendez 16-26 év közötti fia­taloknak. (Hivatásos elő­adók nem indulhatnak.) Je­lentkezni a művelődési köz­pont címén - 6720 Szeged, Vörösmarty u. 5.; telefon: 62/312-248 - lehet október 15-ig. A jelentkezőnek re­pertoárjába az alább felso­rolt öt vers közül hármat kell kiválasztania, és ezek mellé további két szabadon választott Baka István ver­set. A választható kötelező versek: Hurok (szonett), Farkasok órája, Liszt Ferenc éjszakája a Hal téri házban, Ballada, Miért hallgatsz, ta­vaszi erdő. A versmondó verseny dí­jazása: I. díj: 10 ezer forint, n. díj: 8000 forint, III. díj: 5000 forint. • Mikor adjuk bérbe az iskolát? Szektáknak és csoda­doktoroknak zárva! Illatszer, háztartási tisztítóanyagok, ruhá­zat, gyógypaplan: min­dezekkel a termékekkel idóról időre a szegedi is­kolák tantermeiben is találkozni lehet. De a termékbemutatókon kí­vül tanulhatunk autóve­zetést és járhatunk test­ártanfolyamra is, hogy csak néhány példát em­lítsünk. Az oktatási in­tézmények igyekeznek minden lehetőséget ki­használni, hogy bevétel­hez jussanak. A tantermek és a tornater­mek kiadásával, esetleg ön­álló gazdálkodással az okta­tási intézmények évről évre megpróbálnak némi plusz bevételhez jutni. Előnyben az van, akinek jó nagy a tor­naterme, az épületének kivá­lóak az adottságai, és termé­szetesen előnyben vannak azok a szakközépiskolák, ahol a termelésből is bevé­telhez lehet jutni. A Deák gimnázium az az iskola, amelyik a városban valószí­nűleg legtöbbet keres a te­remkiadásból: csak a torna­csarnok és a színházterem együttesen 2,5 millió forint körül hoz évente. A kisebb (és régebbi építésű) iskolák számára a gimnázium irigy­lésre méltó helyzetben van, hiszen a legtöbb lakótelepi intézmény a tornaterem mel­lett csak kisebb tantermeit adhatja ki. Jönnek hát a ter­mékbemutatók, (általában egy-egy hónap kifutással, hogy egyik ne rontsa a má­sik üzletét), amelykere 30­40 látogató érkezik, miután a környék postaládáit teledug­dossák meghívóval. Illat­szer, háztartási termék, ruhá­zat, gyógypaplan - sok min­den megfordul a szegedi is­kolákban, de miután az ügy­nökök visszatérő ügyfelek, általában nincs rossz tapasz­talat velük kapcsolatban. Rendesen fizetnek és semmi olyan zűr nem történik körü­löttük, ami miatt meg kellene A szakközépiskolák a szerencsésebbek közé tartoznak, hiszen nekik termelési bevételeik is vannak (Fotó: Miskolczi Róbert) gondolni a terem kiadását. A megkérdezett iskolák kö­zül valamennyiben nagyon szigorúnak mutatkoztak vi­szont abban a tekintetben, hogy kit engednek be az épületbe: szekták,vezoterikus igehirdetők és csodadokto­rok számára a szegedi isko­lák zárva vannak! Bérbeadásra vállalkozni természetesen csak akkor ér­demes, ha az iskola nyer is valamennyit az üzleten. A te­rembérek 500 és 1000 forint körül változnak, és ebből, miután az energiaszámlákat, takarítást, stb. kifizették, fej­lesztésre nem sok marad. Ez az összeg beépül az intéz­mény költségvetésébe, az ál­talános iskolák esetében előbb visszakerül az önkor­mányzathoz, a középiskolák pedig önálló gazdálkodói bankszámlával rendelkez­nek, ám a pénzük felhaszná­lását közgyűlési határozat szabályozza. Az iskoláknak mindig az előző évi bevéte­leik jelentik az idei „tervet"; s a pluszra csak akkor van esélyük, ha ezt „túlteljesí­tik". Igaz, ekkor a következő év lenne reménytelen, így minden intézmény a saját túlélési startégiáihoz folya­modik és vigyáznak rá, hogy az új tanév ne legyen eleve reménytelen. Miután több­ször hallani egy „központo­sított városi kincstár" tervé­ről, a középiskolák attól tar­tanak, hogy akkor minden eszközvásárlásért előbb a kincstár hivatalnokához kell majd folyamodni, annak kell jóváhagynia, majd jóvá kell hagyatni a kifizetést is. Ugyanezzel a kincstárral kapcsolatban a szakközépis­kolák szerint az a gond, hogy elriasztja a szakképzést támogató cégeket, mivel semmi biztosíték arra, hogy az összeg visszajut az isko­lához, s nem tűnik el a kincstár feneketlen gyomrá­ban. A központi „pedellusos" visszaosztás sem vált ki osz­tatlan örömöt az intézmé­nyekben. Az egyik iskolában klasszikus esetként mesélték el azt, amikor az énekkar 100 ezres utazási támogatást nyert egy pályázaton, a nyert összeget leadták az önkor­mányzathoz, ám onnan azt benzin- és gázolaj-támoga­tásként utalták ki - egy má­sik intézménynek, amelyik­ről tudták, hogy busszal ren­delkezik... Panak József a Lopott autók vándorútja Márkában fizették a sofőröket A „nemzetközi dalár­da" három nemzet fiait és lányait tömörítette. A karmester pálcája ma­gyarokat, szerbeket és bolgárokat irányított. A dirigens - vélhetően ­egy bizonyos Boro nevű szerb férfi lehetett, aki összehangolta a lopott kocsik külföldre juttatá­sának akcióit, amelyek 17, többnyire huszoné­ves embert ültettek a vádlottak padjára. Valóban gyerekjáték egy autó kinyitása kulcs nélkül. Ezt minap tapasztalhattam, amikor bezártam a kulcsot a kocsiba, a szerelő megmu­tatta, miként lehet egy-két percen belül sértetlenül ki­nyitni az ajtót. Innentől fog­va ugyancsak egy perc lehet, amíg hasonló trükkel bein­dítja a kocsit a szakképzett tolvaj és elegánsan távozik. A lopott járműveken túl is kell adni, ehhez viszont már profi értékesítő rendszer szükségeltetik: hamis okmá­nyokkal, lefizetett határőrök­kel és még sokan mások­kal... A szerb D. Banjo és ma­gyar élletársa, Sz. Melinda Budapesten vásárolta fel a nyilvánvalóan nem a Mer­kur-telep végkiárusításából származó autókat. A lopott járművek kicsempészéséhez H. Tibor - ő az ügy első szá­mú vádlottja -, H. Zsombor és B. Szabolcs toborozta a sofőröket, akik Budapesten megkapták a slusszkulcsot, a hamis forgalmi engedélyt és a pontos címet, ahová vinni­ük kellett az autót. A kocsi­kat jobbára Szegeden „pi­hentették", szállodák és la­kótelepek parkolójában, esetleg garázsban, vagy egy városkörnyéki tanyán. A következő láncszemet a röszkei átkelőn szolgáló ha­tárőrök némelyikének be­szervezése biztosította. Job­bára ők jelezték, mikor tiszta a levegő, vagyis mikor vihe­tik a lopott kocsikat. A ha­mis okmányokat többnyire az autót vezető személy ne­vére állították ki. Amennyi­ben menet közben változás történt, akkor a jogos birtok­lás igazolására adásvételi, il­letve kölcsönszerződést kö­töttek, így nem volt akadálya a röszkei átjutásnak. D. Banjo és Sz. Melinda minden alkalommal Röszké­ig kísérte az „árut", amikor az autó már jugoszláv terüle­ten volt, akkor fizették ki a sofőröket és a beszervezett határőröket: Ö. Lászlót, Sz. Györgyöt és Sz. Attilát. Az akciókat minden alkalommal éjszaka hajtották végre. A sofőrök 200 és 700 német márka közötti összeget vág­hattak zsebre kocsinként. A határőrökkel különféle alkut kötöttek. Nyolc autó átsegí­téséért Ö. 8 ezer márkát ka­pott. Két kollégái keveseb­bel is beérték, mindössze 100 ezer forinttal lettek gaz­dagabbak, amiért öt autót át­engedtek. Az elsőrendű vádlott, H. Tibor Szeged egyik báljában ismerkedett meg '93 végén a jugoszláv állampolgárságú, Boro nevű személlyel, aki felcsillantotta előtte, miként lehet könnyű munkával sok pénzt keresni. Még azon az estén egymás kezébe csap­tak. H-t azonnal bedobták a „mély vízbe", egy lopott Passatot kellett átvinnie Röszkénél. Simán ment min­den, a honoráriumot márká­ban kapta meg, 400 DM ütötte a markát. Ezt követő­en H. Tibor szervezte be az ismerőseit a csapatba. Az üzlet főleg '94-ben vi­rágzott. Összesen mintegy 50 millió forint értékű jár­művet csemészett át a banda a határon. A sofőrök mellet az ügy mellékszereplője pél­dául olyan személy is, aki megengedte, hogy a tanyá­ján addig tárolják, pihentes­sék a lopott járművet, amíg az neki nem vág a kellő pil­lanatban a határnak. A „bér­leti" díj 5000 forint volt au­tónként. A 17 vádlottas ügyet a szegedi bíróság tárgyalja ha­marosan. V. Fakete Sándor „Adjon egy fát Szegednek!" Vasárnap, a takarítás világnapjának alkalmá­ból a Szegedi Környe­zetgazdálkodási Kht. és lapunk, a Délmagyaror­szág szervezésében kör­nyezet- és egészségvé­delmi program indul, amelynek célja az, hogy a kővetkező hetekben minél több fát ültesse­nek el a városban. A fá­sításhoz szükséges pénzt támogatók segít­ségével lehetne össze­gyűjteni. Az akció címe: „Adjon egy fát Szeged­nek!" Szeptember 21-én faülte­tési program kezdődik Sze­geden. Szervezői és fő támo­gatói: a Szegedi Környzet­gazdálkodási Közhasznú Társaság, valamint lapunk, a Délmagyarország. Azt sze­retnénk, hogy a város lakói szebb, egészségesebb kör­nyezetben élhessenek. Ezért arra hívjuk föl a szegedi pol­gárokat, intézményeket, gaz­dálkodó szervezeket, hogy „adjanak egy fát Szeged­nek", azaz: pénzadománya­ikkal járuljanak hozzá a fásí­tási program sikeréhez. Amint az köztudott, Sze­geden kiemelkedően magas az asztmás betegek aránya ­a gyermekek különösen veszélyeztetettek. Sok műlik a levegő tisztaságán, ame­lyen fák ültetésével sokat le­hetne javítani. A szegedi önkormányzat fásításra fordított pénze egy­re kevesebb. Ezt a feladatot azonban nem csak a torony alatt ülők segítségével lehet megoldani: minden szegedi polgárnak érdeke, hogy kör­nyezetünk egészségesebbé váljék. Talán kevesen tudják, hogy egyetlen fa kiültetése 5-20 ezer forintba kerül (a növény fajtájától függően). A magas ár azonban ne ri­assza el az áldozatkész tá­mogatókat: egy iskolázott fát már 5-6 ezer forintért is meg lehet vásárolni. A környezetgazdálkodási kht. külön számlát nyit az adományok gyűjtésére. A fá­kat a kht. szakemberei ülte­tik majd el: megfelelő fafaj­tát a megfelelő helyre (a jó hely- és fajtaválasztás na­gyon fontos, hiszen pl. elekt­romos vezetékek közelébe csak alacsony lombkoronájú fákat szabad ültetni). A Délmagyarország és a Szegedi Környezetgazdálko­dási Kht. a város központjá­ban fából készült táblát állít­tat, amelyre rézlapocskák kerülnek: rajtuk a faültetési program támogatóinak nevé­vel, cégjelzésével. Szegeden most 25-30 ezer utcai sorfa és parkfa hiány­zik. Mindannyiunkon múlik, hogy pótoljuk ezt a hiányt. Ny. P. Forgalom­korlátozás a rakparton • Munkatársunktól A II. Samsung futófeszti­vál miatt a tömegközleke­désben a Széchenyi tér-Ká­rász utca-Dugonics tér-Ara­di vértanúk tere-Tisza Lajos körút-Alsó rakpart-Felső Tisza-part-Hajós utca útvo­nalon szombaton délelőtt 11­12 óra között átmeneti for­galomkorlátozás lesz. A ren­dezők az utazóközönség megértését kérik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom