Délmagyarország, 1996. augusztus (86. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-01 / 179. szám

10 KAPCSOLATOK CSÜTÖRTÖK, 1996. AUG. 1. olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Az itt közölt irások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE. SZEGED, SAJTÓHÁZ. PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Szabálytalan parkolás? M

ár a leváltott rendszerben is gyakran mondogatták a nyugdíj kurtítói, hogy az nem kegy, adomány, hanem megszolgált járandóság. Most látjuk, hogy a félszázalékos emeléssel bizony nem járandóság, de olyan megalázás, melyet csak a hajdani szocialiumus továbbfejlesztői képesek nyújtani. A nyugdíjasok szomorú kálváriáján járunk, tűrve az IMF konkvisztádorainak és hazai kiszolgálóinak megalázását. Közben a kevés ügyesek egyre inkább és szemérmetlenül sajátítják ki az évtizedek izzadmányából létrejött nemzeti vagyont. A pénzügyminiszter szégyelli magát. Nos, ez épületes! Jut eszembe a pesti vursli kikiáltója: „akinek nincsen három koronája, az menjen az anyja... valahol várja". A kormány költségvetési főösszege több, mint két ezer milliárd. Ebből ad az átlagnyugdfjasnak egy kiló kenyér árát. Akárha koldusok lennénk! Nincsen pénz! - harsogják, miközben elsinkófálták a társadalombiztosítási alapok vagyonjuttatásait, sőt 500 milliárddal tartoznak az állami vállalatok, intézmények a TB-alapoknak. Ehhez azután nagy szakértelem kell. Mindezt olyan Mi a nyugdíj? magabiztossággal teszik, mintha az ország csupa szellemi fogyatékosokból állna. Persze lesz ez még rosszabb is! A készülő nyugdíjreform nem sok jót (gér, mivel a pénz nem lesz több. De jó lehetőség lesz az egyre bizalmatlanabb fiatal generáció megkopasztására, hiszen a befizetett önkéntes összegekre az állam nem ad garanciát. Ha az ismert brókercég még a HMet és a MAV-ot is megkopasztotta, (ítélet mai napig nincs!) mit várhat a polgár. Mi lesz azokkal, akik ma a rablókapitalisták zsebéből kapják bérük nagyobb részét, ha majd nyugdíjba mennek? A mezőgazdaságot kivéve ma az igen alacsony nyugdíjakat a mára hangossá lett hajdani vándormadarak, KMK-sok adják. Az állam tízezrével küldi nyugdíjba a leépített pedagógusokat, eü-dolgozókat és másokat. Szerte az országban számos bizottság dolgozik és küldi talán emberségből az emberek százait, ezreit „nyugdíjba" elegendő szolgálati év nélkül. Akik pedig akár négy évtizednél is többet dolgoztak nem kapják meg a beosztásuknak, keresetüknek megfelelő nyugdijat. Gonduljuk meg, mfg egy menedzser nem mérhető teljesítményért, akár százszorosát keresi egy szakmunkás fizetésének, - ez valódi USA aránynak megfelelő! - a nyugdíjas szórása alig haladja meg a négyszerest, persze az államveszejtő elnökök, miniszterek és mások kiemelkedő nyugdiját nem számítva. Nálunk nemcsak demokrácia, hanem jogállam is létezik. Azt mondja a miniszter: sajnálja, de ez van a törvényben (az előző év nettó keresetnövekedése), több nem jár. Arról már nem szól, miszerint a tövényben az is benne van, hogy az infláció ebben az évben nem haladja meg a húsz százalékot. Sajátos logika! Más kérdés, hogy elfogadható-e a KSH kimutatott adata. Honnan is tudná, amikor a statisztikát a rablókapitalizmus úgy erőszakolja meg, ahogyan akarja. A váltás utáni két kormány a KSH-t sóhivatallá fokozta le és ma azt sem lehet tudni, legfeljebb megbecsülni, hogy mennyi az ország GDP-je. Némely független közgazda tudja, hogy az igen alacsony szám politikai maszlag és jó hivatkozási alap. Ezzel soha be nem lehet jutni az EU-ba! Azt már láttuk a valóságban, hogy a szocialiumushoz vezető út milyen volt és egyre távolabb kerültünk a céltól. Azt is tudni kell, hogy a kapitalizmus újraélesztése nem megy másként, mint a rablás, eltulajdonítás és - ne feledjük! - a kizsákmányolás révén. Majd konszolidálódik a rendszer, de addig sem szabad az emberségről (humán relations) megfeledkezni. Miért kell nekünk újra megélni őseink dickensi sorsát, melyről könyvtárnyi irodalom szól? Miért nem lehet a nemzetet felnőttként kezelni, hiszen az információ korában minden hazugságot fél órán belül le lehet leplezni. A kormány olybá lett nevetséges ezzel a fél százalékkal, mint hajdanán Leibnizt, a maga, „lehetséges legjobbik világával". És ne feledjük, milyen nevetségessé tette őt Voltaire, mondván écrasez l'imfame! És a konokság, az önteltség vezetett a francia forradalomhoz. Lehet, hogy csak én látom tgy? Különben minden rendben van! Marosi János nyugdíjas Gregor József és a morál Nagy örömmel fogadtam, amikor bevezették a jelenlegi parkolási rendszert Szeged belvárosában, sőt pár évvel ezelőtt azt is, amikor a belvárosi forgalmat úgy szabályozták, hogy az átmenő forgalom lehetőleg kerülje el, és hogy csak az autózzon a Belvárosban, akinek feltétlenül szükséges. Belvárosi lakos lévén, aki azonban az autóját nem ott tartja, azonnal kiváltottam a lakásom elé érvényes parkolási bérletel, hogy azon kivételes alkalmakkor, amikor az autóm a lakásom előtt áll, szabályosan hagyhassam ott. Sarokházban lakom (Tömörkény és Révai utca sarka). Legutóbb a Tömörkény utca tele volt autókkal, ezért az autómat a lakásom ablaka alatt, a sarok Révai utcai oldalán, de a Tömörkény u. 2/C számú ház mellett hagytam. 1200 forintra büntettek, ám a felszólító cédulára csak a Révai utcát Írták fel, a házszámot nem, hiszen a házszám Tömörkény u. 2/C lett volna, és a bérletemen is Tömörkény u. van feltüntetve. Úgy gondolom, hogy ha valaki sarokházban lakik, az előtt a ház előtt parkolhatna, akármelyik utcára is szól a kettő közül az engedélye. Ez nem jelentene „kiskaput". ReklamáciMegjelent a Magyarországi Szlovákok népi kultúrájának atlasza a mai ismeretek és gyakorlat alapján. Az atlasz a Szlovák Kutatóintézet (Békéscsaba) és a Szlovák Tudományos Akadémia Etnológiai Intézete (Bratislava) közös munkájának eredménye. Főszerkesztő dr. Gyivicsán Anna felelős szerkesztők dr. Benza Mojmir és dr. Krupa András. E tanulmány a magyarországi szlovákok népi kulturáját, illetve e kultúrában végbement változásokat vizsgálja, megpróbálja végig járni azt a fejlődési utat, amelyet ez a kultura a 17-18 század fordulójától egészen napjainkig bejárt. E Ez százszorosan igaz volt 1996. június 9-ére. A történet úgy kezdődött, hogy a Szeged és Térsége Diabetes Egyesület vezetősége, tagjai és nem utolsó sorban orvosai és szponzorai számára egy kellemesen eltöltendő kirándulást szervezett Ópusztaszerre. Két buszt rendeltünk telefonon, amit előtte levő szerdán előre ki is fizettük a BUSZSPED Bt-nél. Vasárnap, reggel 7 órakor, az indulásig I busz jött meg. 8-ig vártuk a másikat. Telefonáltunk volna, de még a sofőr nevét sem adták meg. 8 órakor úgy döntöttünk, hogy felpréselődünk arra az egy buszra, mert fél 9-re Opusztaszerre kell érnünk. A várakozás ideje alatt néhány gondolat fordult meg a feómra ugyanis az SZKT illetékese felvilágosított, hogy csak a Városi Közgyűlés határozatát hajtották végre és nem lehet kiskapukat hagyni. Vajon milyen érdekem fűződhetett ahhoz, hogy szabálytalanul parkoljak? Engedély nélkül azért szoktak parkolni, hogy megtakarítsák a parkolási dijat, vagy esetleg mert nincs éppen kéznél parkolási cédula. Az autómon jól látszott a Tömörkény utcára szóló parkolási bérlet. Vajon miért hagytam az autót két méterre a Tömörkény utca vonalától, ha nem kényszerttett erre a forgalmi helyzet? Kinek az érdekét sértettem azzal, hogy a háznak a Révai utcai oldalán áltam meg, ahol volt hely, és ahol többnyire egyébként is kevesebb az autó? Konklúzió: méltánytalannak tartom magát a büntetést, nem is beszélve annak az összegéről, ami néhány órás szabálytalannak minősttett parkolásért majdnem annyi, mint az egyéves bérlet. Nyolc napos határidőt szabni, és utána háromszorosára emelni a büntetés díját, elképesztő. Jó, hogy nincs pallosjoguk! Dr. Ormos Jené 6720 Szeged, Tömörkény u. 2/C fejlődés huszadik századi szakasza néprajzi atlasz tükrében is végig kísérhető. A vizsgált telepesek száma 23, ezeket 430 oldalon lévő térképeken mutatják be. Többek közt Szarvas 17. kutatópont. Mátrainé Górján Mária. Békéscsaba 19. Farkas Lajosné, Uhrin Erzsébet, Andó György, Tótkomlós 21. Koppány János és Pitvaros 22. kutatópontokon gyűjtést végeztek. A néprajzi atlasz 8193 oldalain szlovákul, 94-106 oldalakon magyarul röviden tartalmazza a 23 kutatott települések rövid történetét és ad választ a térképeken megjelölt kétnyelvű adatokra. Komoly Pál jemben: vajon a sofőr nem húzta föl a csörgőóráját? Elfelejtette este bevenni a Cavintonját? Nem tudta, hogy cukorbeteg emberekről van szó, akik a szó igazi értelmében betegek, főleg egy ilyen, 30-33 C fokos hőségben, ami még az egészséges embernek is „emberpróbáló". Egy idős úr meg is jegyezte és igaza volt. hogy kirándulásra, kikapcsolódásra, szórakozásra fizettek be mindazok, akik vállalták a korai kelést, hogy 7-re odaérjenek tízórai, uzsonna készítéssel együtt. Ők ott is voltak. Ezúton is elnézést kérünk attól az idős házaspártól, aki feiGregor Józsefhez hasonlóan, magam is megdöbbenten olvastam a Délmagyarországban a Szegedi Szabadtéri Játékok Interoprea gálaestjéről szóló tudósítást, amelyből megtudtam, hogy Gregor József lemondta a fellépést szentendrei szereplése miatt. A döbbenet első pillanataiban tudomásul is vettem a cikkben leírtakat - melyért ezúton kérek elnézést a Művész Úrtól -, de összevetve a tudósítás tartalmát és Gregor József munkásságát, nyilatkozatait és közismert Szeged-szeretetét, meggyőződésemmé vált, hogy a cikkben közöltek nem az igazságot tartalmazzák. Úgy gondolSzeretnék a magam és a július 13-i előadás többi nézőjének nevében egy szép, nagy, kerek és koromfekete pontot adni a Szegedi Szabadtéri Játékok hangtechnikusainak. Az Állami Népi Együttes amúgy kevés kritikával illehető műsorának körülbelül felét agyoncsapta a rossz hangosítás. Én nem tudom, kik ültek a keverő mögött de nem hiszem, hogy ők nem hallották a hibáikat. A zenekar hangzása időnként igenadta a várakozás megpróbáltatásait és egy ilyen stresszhelyzet után inkább hazament. Talán a szívbeteg bácsinak tgy lett jobb, csak az a baj, hogy szegényebbek lettek egy csodálatos élménnyel, amelyet a Fesztykörkép megtekintése nyújtott. Vajon milyen volt a lelkiismerete a sofőrnek, az őt irányító szállításszervezőnek? Mert mindenkinek kell, hogy legyen lelkiismerete, csak sajnos nem egyformán működik. Kis csúszással megérkeztünk a találkozóra orvosainkkal, a szentesi cukorbetetam, hogy egy profi művész nem engedheti meg magának egy fellépésre vonatkozó szerződés felmondását napokkal az előadás előtt, hiszen ezzel óriási anyagi és erkölcsi vfeszteséget okoz magának nem csak saját hazájában, hanem világjáró énekes lévén minden olyan országban, ahol ismerik és elismerik művészetét. Arra is gondoltam, és ezzel nem akarom lebecsülni a szentendrei fesztivált, hogy az az Ember, aki nagy nyilvánosság előtt többször is megható módon fejezte ki szeretetét és ragaszkodását Szeged városa és szegedi közönsége iránt, nem mondhatta le a csak torz volt, például a klarinét szinte fűrészelte a fejet, vagy a bőgő basszusa agyonnyomta az egészet, volt, hogy a zenészek lekeverve maradtak, mikor már játszottak, és néhány gerjedés is fűszerezte a hangzást. A kórus, amely amúgy is a műsor gyenge pontja volt. gek egyesületéből öt fővel és a hódmezővásárhelyi egyesületéből 12 fővel, akik velünk együtt utaztak a buszon. Megvettük a 100 darab belépőt a körképre fél 2 és 2 órai kezdéssel. Azt, hogy kedvezményessen vehettünk részt, itt köszönjül meg Szolcsányi Gábor vezetőségi tagunknak, aki ezt, a főzési lehetőséget és az előadásokat biztosította számunkra, illetve gondoskodott a szódás ballonokról is. A 20 C fokos, légkondicionált emeleti teremben lehetett volna megtartani dr. Szabó Mátyás főorvos úrnak A szfv és a cukorbeteglegnagyobb szegedi rendezvényen való részvételét a szentendrei miatt. Arra kellett gondolnom, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatásán valaki felelőtlenül, hanyagul és teljesen amatőr módon szervezte az Interopera gálaestet és ennek eredménye az lett, hogy Gregor József nem tudott részt venni az előadáson, ezáltal sok száz embert fosztott meg művészetének élvezetétől. E helyről üzenem a vétkes illetékesnek, tudomásul kell vennie, hogy egy Gregor József kvalitású művész - és vele együtt sok-sok kiváló énekes - felkérésre lépnek sokszor alig volt hallható, csak láttuk, hogy énekelnek, de nem hallottuk, mit. És még egy apró kritika: a műsor elején bejelentették, hogy a tömegközlekedési eszközök megvárják a népzőket, de azt nem közölték, hogy melyikek és hol. Gondolom, nem várakozott minség, és dr. Kertész István adjunktus úrnak Agyi érbetegségek és a cukorbaj című előadását, ha a sors vagy a technika „ördöge" meg nem tréfál bennünket másodjára is, mert nem működött a diavetítő. 1 óra halasztás, találkozás újra ugyanitt. Addig elsétáltunk a vadászházakhoz, ahol a többi vezetőségi tag a két főszakáccsal, Bánfi Tiborral és Tölgyesi Alberttel az élen két bográcsban főzte a finom marhapörköltet. Ebéd után a Feszty-körkép, panoptikum, tájházak, csipkeverő, fafaragó, fényképész, régi posta, fatempfel egy-egy előadáson és a felkérés elfogadása után a feltételeket szerződésben rögzítik. A megállapodás természetesen szóban is történhet, de csak akkor, ha mindkét fél erkölcsileg és morálisan azonos szintet képvisel. Szabá György Olvasónk minden bizonnyal azt az írásunkat olvasta, amely a szabadtéri illetékeseinek iformációi alapján készült; később Gregor József jelentkezett szerkesztőségünkben, s amit elmondott, az nagyjából megfelel olvasónk feltételezéseinek. denütt busz, hogy Dorozsmára, Gyálarétre hazavigyen minket. (Én összesen egy villamost láttam, ami az Aradi vértanúk terén állt.) Ennek ellenére pozitív az előadás mérlege számomra, s az is igaz, hogy a hanghibákat az előadás folyamán korrigálták, így mindkét rész vége tökéletesen élvezhető volt. Egy néző (Név és cfm a szerkesztőségben) lom, skanzen volt a program. Kellemesen elfáradva és kimelegedve érkeztünk a kijárathoz, mert 4-re jött értünk a busz. A cukorbetegeket dicséri, hogy még ilyen rendkívüli körülmények közt sem lett senki rosszul, nem szorult elsősegély-nyújtásra, így orvosaink, dr. Hódi Miklós tanár úr és dr. Holczinger Gábor adjunktus úr is kikapcsolódásként, pihenésként vehetett részt ezen a vasárnapi kiránduláson. Reméljük, hogy ez a nap emlékeivel, eseményeivel együtt csodálatos élményt jelentett a szép természeti környezetben orvosnak, betegnek és hozzátartozóknak egyaránt. Császárné Fehér Márta Egy szem gyógyszer Férjem súlyos betegsége miatt állandó művesekezelt. Július 30-án éjjel rosszul lett, mert nem vette be a számára írt Betoloc nevű gyógyszert. Mivel nem volt gyógyszerünk, éjjel kettőkor elrohantam az ügyeletes Ktgyó patikába, hogy recept hiányában csak egy szem gyógyszerrel segítsenek ki reggelig. Az álmából felriasztott középkorú hölgy nem túl kedvesen közölte, hogy egyetlen szem gyógyszerrel sem tud kisegíteni, mivel nincs - ami számomra hihetetlen - s azt ajánlotta, hogy egyszerűbb lett volna ha a házban a lakóktól próbálok gyógyszert szerezni - éjjel 2-kor - mert biztosan van olyan lakó, aki a kért gyógyszerrel rendelkezik. Kicsit meglepett a hölgy tanácsa, annál is inkább, mivel közöltem vele, hogy nem vagyok szegedi lakos. De ettől még nem tudtam férjemnek gyógyszert szerezni. Sírva rohantam tovább tanácstalanul az éjszakában, félig szegedi, illetve kecskeméti lakosként. Sajnos édesapám is Szegeden halt meg, s ilyen ismeretségem révén rohantam az I. sz. Belgyógyászati Klinikára segítségért, ahol is két „fiatal" ápolónő készsége és kedvessége oldotta meg komoly problémámat. Nevüket nem tudván, ezúton is köszönöm jóságukat, valamint azét a taxisét is, aki segítségemre volt. Végül: szabadságunkat töltjük Szegeden évek óta féljem betegsége miatt, és hogy milyen élményekkel megyek haza a Htrös városba Kecskemétre, az-az egy biztos, hogy a Kígyó patika jó hírnevét, sem pedig segítő készségét nem fogom nagydobra verni. Egy kecskeméti állampolgár. Ambrus Józsefné 55 éves találkozó Amikor kiléptünk 1941ben az iskolánk kapuján, titkon gondoltunk az 50. éves találkozónkra. Két végzett osztály jött össze 1991-ben, hogy visszapillantva számot adhasson küzdelmes életéről. Itt határoztuk el 55 éves találkozónkat, mely a sebesen átalakuló éveinkben észrevétlenül gyorsan beköszöntött. Dr. Biczók Ferenc c. egyetemi tanár, volt osztályfőnökünk, beköszöntő szavai után dr. Lajkó Lajos, az iskola igazgatója mondott meleg hangú ünnepi beszédet. Ezek után következett az osztálytársak eseménybeszámolója. Döbbenetes, hogy az egészségünk volt a legfontosabb téma. De különösen dicséretesen kell említenem dr. Biczók tanár úr betegség könnyítésére, megelőzésére tett javaslatait. Megemlékeztünk elhunyt, beteg osztálytársainkról. Meg kell említenem Csöke József filmrendező, Takács Tibor író és költő, Keresztes József autóversenyző osztálytársainkat, akik öregbítették hazánk hírnevét határainkon túl is, akik országon belül legjobb tudásukat adták a magyar népnek. A meghitt találkozó késő estig tartott az otthonról hozott sütemények, a kiskertekből leszűrt borok mellett az iskolánk ebédlőjében. Köszönet a szervezőknek fáradságot nem ismerő munkájukért! Török Szilveszter Magyarországi Szlovákok atlasza Minden jó, ha a vége jó Fekete pont a Szabadtérinek