Délmagyarország, 1996. augusztus (86. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-01 / 179. szám

10 KAPCSOLATOK CSÜTÖRTÖK, 1996. AUG. 1. olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Az itt közölt irások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE. SZEGED, SAJTÓHÁZ. PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Szabálytalan parkolás? M ár a leváltott rendszer­ben is gyakran mon­dogatták a nyugdíj kurtítói, hogy az nem kegy, ado­mány, hanem megszolgált járandóság. Most látjuk, hogy a félszázalékos eme­léssel bizony nem járandó­ság, de olyan megalázás, melyet csak a hajdani szoci­aliumus továbbfejlesztői ké­pesek nyújtani. A nyugdíja­sok szomorú kálváriáján já­runk, tűrve az IMF konk­visztádorainak és hazai ki­szolgálóinak megalázását. Közben a kevés ügyesek egyre inkább és szemérmet­lenül sajátítják ki az évtize­dek izzadmányából létrejött nemzeti vagyont. A pénzügyminiszter szé­gyelli magát. Nos, ez épüle­tes! Jut eszembe a pesti vursli kikiáltója: „akinek nincsen három koronája, az menjen az anyja... valahol várja". A kormány költség­vetési főösszege több, mint két ezer milliárd. Ebből ad az átlagnyugdfjasnak egy kiló kenyér árát. Akárha koldusok lennénk! Nincsen pénz! - harsog­ják, miközben elsinkófálták a társadalombiztosítási ala­pok vagyonjuttatásait, sőt 500 milliárddal tartoznak az állami vállalatok, intézmé­nyek a TB-alapoknak. Eh­hez azután nagy szakérte­lem kell. Mindezt olyan Mi a nyugdíj? magabiztossággal teszik, mintha az ország csupa szellemi fogyatékosokból állna. Persze lesz ez még rosszabb is! A készülő nyugdíjreform nem sok jót (gér, mivel a pénz nem lesz több. De jó lehetőség lesz az egyre bizalmatlanabb fia­tal generáció megkopasztá­sára, hiszen a befizetett ön­kéntes összegekre az állam nem ad garanciát. Ha az is­mert brókercég még a HM­et és a MAV-ot is megko­pasztotta, (ítélet mai napig nincs!) mit várhat a polgár. Mi lesz azokkal, akik ma a rablókapitalisták zsebéből kapják bérük nagyobb ré­szét, ha majd nyugdíjba mennek? A mezőgazdasá­got kivéve ma az igen ala­csony nyugdíjakat a mára hangossá lett hajdani ván­dormadarak, KMK-sok ad­ják. Az állam tízezrével küldi nyugdíjba a leépített pedagógusokat, eü-dolgo­zókat és másokat. Szerte az országban számos bizottság dolgozik és küldi talán em­berségből az emberek szá­zait, ezreit „nyugdíjba" ele­gendő szolgálati év nélkül. Akik pedig akár négy évti­zednél is többet dolgoztak nem kapják meg a beosztá­suknak, keresetüknek meg­felelő nyugdijat. Gonduljuk meg, mfg egy menedzser nem mérhető teljesítmé­nyért, akár százszorosát ke­resi egy szakmunkás fizeté­sének, - ez valódi USA aránynak megfelelő! - a nyugdíjas szórása alig ha­ladja meg a négyszerest, persze az államveszejtő el­nökök, miniszterek és má­sok kiemelkedő nyugdiját nem számítva. Nálunk nemcsak demok­rácia, hanem jogállam is lé­tezik. Azt mondja a minisz­ter: sajnálja, de ez van a törvényben (az előző év nettó keresetnövekedése), több nem jár. Arról már nem szól, miszerint a tö­vényben az is benne van, hogy az infláció ebben az évben nem haladja meg a húsz százalékot. Sajátos lo­gika! Más kérdés, hogy el­fogadható-e a KSH kimuta­tott adata. Honnan is tudná, amikor a statisztikát a rab­lókapitalizmus úgy erősza­kolja meg, ahogyan akarja. A váltás utáni két kormány a KSH-t sóhivatallá fokozta le és ma azt sem lehet tud­ni, legfeljebb megbecsülni, hogy mennyi az ország GDP-je. Némely független közgazda tudja, hogy az igen alacsony szám politi­kai maszlag és jó hivatko­zási alap. Ezzel soha be nem lehet jutni az EU-ba! Azt már láttuk a valóság­ban, hogy a szocialiumus­hoz vezető út milyen volt és egyre távolabb kerültünk a céltól. Azt is tudni kell, hogy a kapitalizmus újraé­lesztése nem megy más­ként, mint a rablás, eltulaj­donítás és - ne feledjük! - a kizsákmányolás révén. Majd konszolidálódik a rendszer, de addig sem sza­bad az emberségről (humán relations) megfeledkezni. Miért kell nekünk újra megélni őseink dickensi sorsát, melyről könyvtárnyi irodalom szól? Miért nem lehet a nemzetet felnőttként kezelni, hiszen az informá­ció korában minden hazug­ságot fél órán belül le lehet leplezni. A kormány olybá lett ne­vetséges ezzel a fél száza­lékkal, mint hajdanán Leib­nizt, a maga, „lehetséges legjobbik világával". És ne feledjük, milyen nevetsé­gessé tette őt Voltaire, mondván écrasez l'imfame! És a konokság, az önteltség vezetett a francia forrada­lomhoz. Lehet, hogy csak én lá­tom tgy? Különben minden rendben van! Marosi János nyugdíjas Gregor József és a morál Nagy örömmel fogadtam, amikor bevezették a jelenlegi parkolási rendszert Szeged belvárosában, sőt pár évvel ezelőtt azt is, amikor a bel­városi forgalmat úgy szabá­lyozták, hogy az átmenő for­galom lehetőleg kerülje el, és hogy csak az autózzon a Bel­városban, akinek feltétlenül szükséges. Belvárosi lakos lévén, aki azonban az autóját nem ott tartja, azonnal kivál­tottam a lakásom elé érvé­nyes parkolási bérletel, hogy azon kivételes alkalmakkor, amikor az autóm a lakásom előtt áll, szabályosan hagy­hassam ott. Sarokházban la­kom (Tömörkény és Révai utca sarka). Legutóbb a Tö­mörkény utca tele volt au­tókkal, ezért az autómat a la­kásom ablaka alatt, a sarok Révai utcai oldalán, de a Tö­mörkény u. 2/C számú ház mellett hagytam. 1200 forint­ra büntettek, ám a felszólító cédulára csak a Révai utcát Írták fel, a házszámot nem, hiszen a házszám Tömör­kény u. 2/C lett volna, és a bérletemen is Tömörkény u. van feltüntetve. Úgy gondo­lom, hogy ha valaki sarok­házban lakik, az előtt a ház előtt parkolhatna, akármelyik utcára is szól a kettő közül az engedélye. Ez nem jelen­tene „kiskaput". Reklamáci­Megjelent a Magyarorszá­gi Szlovákok népi kultúrájá­nak atlasza a mai ismeretek és gyakorlat alapján. Az at­lasz a Szlovák Kutatóintézet (Békéscsaba) és a Szlovák Tudományos Akadémia Et­nológiai Intézete (Bratislava) közös munkájának eredmé­nye. Főszerkesztő dr. Gyivi­csán Anna felelős szerkesz­tők dr. Benza Mojmir és dr. Krupa András. E tanulmány a magyarországi szlovákok népi kulturáját, illetve e kul­túrában végbement változá­sokat vizsgálja, megpróbálja végig járni azt a fejlődési utat, amelyet ez a kultura a 17-18 század fordulójától egészen napjainkig bejárt. E Ez százszorosan igaz volt 1996. június 9-ére. A törté­net úgy kezdődött, hogy a Szeged és Térsége Diabetes Egyesület vezetősége, tagjai és nem utolsó sorban orvosai és szponzorai számára egy kellemesen eltöltendő kirán­dulást szervezett Ópuszta­szerre. Két buszt rendeltünk telefonon, amit előtte levő szerdán előre ki is fizettük a BUSZSPED Bt-nél. Vasár­nap, reggel 7 órakor, az in­dulásig I busz jött meg. 8-ig vártuk a másikat. Telefonál­tunk volna, de még a sofőr nevét sem adták meg. 8 óra­kor úgy döntöttünk, hogy felpréselődünk arra az egy buszra, mert fél 9-re Opusz­taszerre kell érnünk. A vára­kozás ideje alatt néhány gondolat fordult meg a fe­ómra ugyanis az SZKT ille­tékese felvilágosított, hogy csak a Városi Közgyűlés ha­tározatát hajtották végre és nem lehet kiskapukat hagyni. Vajon milyen érdekem fű­ződhetett ahhoz, hogy sza­bálytalanul parkoljak? En­gedély nélkül azért szoktak parkolni, hogy megtakarítsák a parkolási dijat, vagy eset­leg mert nincs éppen kéznél parkolási cédula. Az autó­mon jól látszott a Tömör­kény utcára szóló parkolási bérlet. Vajon miért hagytam az autót két méterre a Tö­mörkény utca vonalától, ha nem kényszerttett erre a for­galmi helyzet? Kinek az ér­dekét sértettem azzal, hogy a háznak a Révai utcai oldalán áltam meg, ahol volt hely, és ahol többnyire egyébként is kevesebb az autó? Konklúzió: méltánytalan­nak tartom magát a bünte­tést, nem is beszélve annak az összegéről, ami néhány órás szabálytalannak minőst­tett parkolásért majdnem annyi, mint az egyéves bér­let. Nyolc napos határidőt szabni, és utána háromszoro­sára emelni a büntetés díját, elképesztő. Jó, hogy nincs pallosjoguk! Dr. Ormos Jené 6720 Szeged, Tömörkény u. 2/C fejlődés huszadik századi szakasza néprajzi atlasz tük­rében is végig kísérhető. A vizsgált telepesek száma 23, ezeket 430 oldalon lévő tér­képeken mutatják be. Többek közt Szarvas 17. kutatópont. Mátrainé Górján Mária. Bé­késcsaba 19. Farkas Lajos­né, Uhrin Erzsébet, Andó György, Tótkomlós 21. Kop­pány János és Pitvaros 22. kutatópontokon gyűjtést vé­geztek. A néprajzi atlasz 81­93 oldalain szlovákul, 94-106 oldalakon magyarul röviden tartalmazza a 23 kutatott tele­pülések rövid történetét és ad választ a térképeken megje­lölt kétnyelvű adatokra. Komoly Pál jemben: vajon a sofőr nem húzta föl a csörgőóráját? El­felejtette este bevenni a Ca­vintonját? Nem tudta, hogy cukorbeteg emberekről van szó, akik a szó igazi értelmé­ben betegek, főleg egy ilyen, 30-33 C fokos hőségben, ami még az egészséges em­bernek is „emberpróbáló". Egy idős úr meg is jegyezte és igaza volt. hogy kirándu­lásra, kikapcsolódásra, szó­rakozásra fizettek be mind­azok, akik vállalták a korai kelést, hogy 7-re odaérjenek tízórai, uzsonna készítéssel együtt. Ők ott is voltak. Ez­úton is elnézést kérünk attól az idős házaspártól, aki fei­Gregor Józsefhez hason­lóan, magam is megdöbben­ten olvastam a Délmagyaror­szágban a Szegedi Szabadté­ri Játékok Interoprea gálaest­jéről szóló tudósítást, amely­ből megtudtam, hogy Gregor József lemondta a fellépést szentendrei szereplése miatt. A döbbenet első pillanata­iban tudomásul is vettem a cikkben leírtakat - melyért ezúton kérek elnézést a Mű­vész Úrtól -, de összevetve a tudósítás tartalmát és Gregor József munkásságát, nyilat­kozatait és közismert Sze­ged-szeretetét, meggyőződé­semmé vált, hogy a cikkben közöltek nem az igazságot tartalmazzák. Úgy gondol­Szeretnék a magam és a július 13-i előadás többi né­zőjének nevében egy szép, nagy, kerek és koromfekete pontot adni a Szegedi Sza­badtéri Játékok hangtechni­kusainak. Az Állami Népi Együttes amúgy kevés kritikával ille­hető műsorának körülbelül felét agyoncsapta a rossz hangosítás. Én nem tudom, kik ültek a keverő mögött de nem hiszem, hogy ők nem hallották a hibáikat. A zene­kar hangzása időnként igen­adta a várakozás megpróbál­tatásait és egy ilyen stressz­helyzet után inkább haza­ment. Talán a szívbeteg bá­csinak tgy lett jobb, csak az a baj, hogy szegényebbek lettek egy csodálatos él­ménnyel, amelyet a Feszty­körkép megtekintése nyúj­tott. Vajon milyen volt a lelki­ismerete a sofőrnek, az őt irányító szállításszervező­nek? Mert mindenkinek kell, hogy legyen lelkiismerete, csak sajnos nem egyformán működik. Kis csúszással megérkez­tünk a találkozóra orvosa­inkkal, a szentesi cukorbete­tam, hogy egy profi művész nem engedheti meg magá­nak egy fellépésre vonatko­zó szerződés felmondását napokkal az előadás előtt, hiszen ezzel óriási anyagi és erkölcsi vfeszteséget okoz magának nem csak saját ha­zájában, hanem világjáró énekes lévén minden olyan országban, ahol ismerik és elismerik művészetét. Arra is gondoltam, és ezzel nem akarom lebecsülni a szen­tendrei fesztivált, hogy az az Ember, aki nagy nyilvános­ság előtt többször is megha­tó módon fejezte ki szerete­tét és ragaszkodását Szeged városa és szegedi közönsége iránt, nem mondhatta le a csak torz volt, például a kla­rinét szinte fűrészelte a fejet, vagy a bőgő basszusa agyonnyomta az egészet, volt, hogy a zenészek leke­verve maradtak, mikor már játszottak, és néhány gerje­dés is fűszerezte a hangzást. A kórus, amely amúgy is a műsor gyenge pontja volt. gek egyesületéből öt fővel és a hódmezővásárhelyi egye­sületéből 12 fővel, akik ve­lünk együtt utaztak a bu­szon. Megvettük a 100 darab belépőt a körképre fél 2 és 2 órai kezdéssel. Azt, hogy kedvezményessen vehettünk részt, itt köszönjül meg Szolcsányi Gábor vezetőségi tagunknak, aki ezt, a főzési lehetőséget és az előadáso­kat biztosította számunkra, illetve gondoskodott a szó­dás ballonokról is. A 20 C fokos, légkondi­cionált emeleti teremben le­hetett volna megtartani dr. Szabó Mátyás főorvos úr­nak A szfv és a cukorbeteg­legnagyobb szegedi rendez­vényen való részvételét a szentendrei miatt. Arra kellett gondolnom, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatásán valaki felelőtlenül, hanyagul és tel­jesen amatőr módon szer­vezte az Interopera gálaestet és ennek eredménye az lett, hogy Gregor József nem tu­dott részt venni az előadá­son, ezáltal sok száz embert fosztott meg művészetének élvezetétől. E helyről üzenem a vétkes illetékesnek, tudomásul kell vennie, hogy egy Gregor Jó­zsef kvalitású művész - és vele együtt sok-sok kiváló énekes - felkérésre lépnek sokszor alig volt hallható, csak láttuk, hogy énekelnek, de nem hallottuk, mit. És még egy apró kritika: a műsor elején bejelentették, hogy a tömegközlekedési eszközök megvárják a nép­zőket, de azt nem közölték, hogy melyikek és hol. Gon­dolom, nem várakozott min­ség, és dr. Kertész István adjunktus úrnak Agyi érbe­tegségek és a cukorbaj című előadását, ha a sors vagy a technika „ördöge" meg nem tréfál bennünket másodjára is, mert nem működött a diavetítő. 1 óra halasztás, találkozás újra ugyanitt. Ad­dig elsétáltunk a vadászhá­zakhoz, ahol a többi vezető­ségi tag a két főszakáccsal, Bánfi Tiborral és Tölgyesi Alberttel az élen két bog­rácsban főzte a finom mar­hapörköltet. Ebéd után a Feszty-kör­kép, panoptikum, tájházak, csipkeverő, fafaragó, fény­képész, régi posta, fatemp­fel egy-egy előadáson és a felkérés elfogadása után a feltételeket szerződésben rögzítik. A megállapodás természetesen szóban is tör­ténhet, de csak akkor, ha mindkét fél erkölcsileg és morálisan azonos szintet képvisel. Szabá György Olvasónk minden bi­zonnyal azt az írásunkat ol­vasta, amely a szabadtéri il­letékeseinek iformációi alapján készült; később Gregor József jelentkezett szerkesztőségünkben, s amit elmondott, az nagyjából megfelel olvasónk feltétele­zéseinek. denütt busz, hogy Dorozs­mára, Gyálarétre hazavigyen minket. (Én összesen egy villamost láttam, ami az Aradi vértanúk terén állt.) Ennek ellenére pozitív az előadás mérlege számomra, s az is igaz, hogy a hanghi­bákat az előadás folyamán korrigálták, így mindkét rész vége tökéletesen élvezhető volt. Egy néző (Név és cfm a szerkesztőségben) lom, skanzen volt a prog­ram. Kellemesen elfáradva és kimelegedve érkeztünk a kijárathoz, mert 4-re jött ér­tünk a busz. A cukorbetege­ket dicséri, hogy még ilyen rendkívüli körülmények közt sem lett senki rosszul, nem szorult elsősegély-nyújtásra, így orvosaink, dr. Hódi Mik­lós tanár úr és dr. Holczinger Gábor adjunktus úr is kikap­csolódásként, pihenésként vehetett részt ezen a vasár­napi kiránduláson. Reméljük, hogy ez a nap emlékeivel, eseményeivel együtt csodálatos élményt jelentett a szép természeti környezetben orvosnak, be­tegnek és hozzátartozóknak egyaránt. Császárné Fehér Márta Egy szem gyógyszer Férjem súlyos betegsége miatt állandó művesekezelt. Július 30-án éjjel rosszul lett, mert nem vette be a számára írt Betoloc nevű gyógyszert. Mivel nem volt gyógysze­rünk, éjjel kettőkor elrohan­tam az ügyeletes Ktgyó pati­kába, hogy recept hiányában csak egy szem gyógyszerrel segítsenek ki reggelig. Az ál­mából felriasztott középkorú hölgy nem túl kedvesen kö­zölte, hogy egyetlen szem gyógyszerrel sem tud kisegí­teni, mivel nincs - ami szá­momra hihetetlen - s azt ajánlotta, hogy egyszerűbb lett volna ha a házban a la­kóktól próbálok gyógyszert szerezni - éjjel 2-kor - mert biztosan van olyan lakó, aki a kért gyógyszerrel rendelke­zik. Kicsit meglepett a hölgy tanácsa, annál is inkább, mi­vel közöltem vele, hogy nem vagyok szegedi lakos. De et­től még nem tudtam férjem­nek gyógyszert szerezni. Sír­va rohantam tovább tanácsta­lanul az éjszakában, félig szegedi, illetve kecskeméti lakosként. Sajnos édesapám is Szegeden halt meg, s ilyen ismeretségem révén rohan­tam az I. sz. Belgyógyászati Klinikára segítségért, ahol is két „fiatal" ápolónő készsége és kedvessége oldotta meg komoly problémámat. Nevü­ket nem tudván, ezúton is köszönöm jóságukat, vala­mint azét a taxisét is, aki se­gítségemre volt. Végül: sza­badságunkat töltjük Szege­den évek óta féljem betegsé­ge miatt, és hogy milyen él­ményekkel megyek haza a Htrös városba Kecskemétre, az-az egy biztos, hogy a Kí­gyó patika jó hírnevét, sem pedig segítő készségét nem fogom nagydobra verni. Egy kecskeméti állampol­gár. Ambrus Józsefné 55 éves találkozó Amikor kiléptünk 1941­ben az iskolánk kapuján, tit­kon gondoltunk az 50. éves találkozónkra. Két végzett osztály jött össze 1991-ben, hogy visszapillantva számot adhasson küzdelmes életéről. Itt határoztuk el 55 éves ta­lálkozónkat, mely a sebesen átalakuló éveinkben észre­vétlenül gyorsan beköszön­tött. Dr. Biczók Ferenc c. egyetemi tanár, volt osztály­főnökünk, beköszöntő szavai után dr. Lajkó Lajos, az isko­la igazgatója mondott meleg hangú ünnepi beszédet. Ezek után következett az osztály­társak eseménybeszámolója. Döbbenetes, hogy az egész­ségünk volt a legfontosabb téma. De különösen dicsére­tesen kell említenem dr. Bi­czók tanár úr betegség könnyítésére, megelőzésére tett javaslatait. Megemlékez­tünk elhunyt, beteg osztály­társainkról. Meg kell említe­nem Csöke József filmrende­ző, Takács Tibor író és költő, Keresztes József autóver­senyző osztálytársainkat, akik öregbítették hazánk hír­nevét határainkon túl is, akik országon belül legjobb tudá­sukat adták a magyar nép­nek. A meghitt találkozó ké­ső estig tartott az otthonról hozott sütemények, a kisker­tekből leszűrt borok mellett az iskolánk ebédlőjében. Köszönet a szervezőknek fáradságot nem ismerő mun­kájukért! Török Szilveszter Magyarországi Szlovákok atlasza Minden jó, ha a vége jó Fekete pont a Szabadtérinek

Next

/
Oldalképek
Tartalom