Délmagyarország, 1996. augusztus (86. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-01 / 179. szám

CSÜTÖRTÖK, 1996. AUG. 1. RIPORT 11 Gyermekérdek - közérdek? A zt hiszem, sokan vagyunk, akik egy-egy döntést, tettet más szemszögből ítélünk meg (el), ha az gyermekeket érint. A felnőttek társadalmában - bár gyakran kényszerű megalkuvásból - esetleg elfogad­juk a logikus érvekkel nem megmagyarázható dolgo­kat, de a figyelmünkre, gondoskodásunkra szorulók esetében ez már nehezebben megy. Ezért is okozott megdöbbenést, hogy Ópusztaszeren kudarcra ítéltetett az iskolaigazgató-választás. Hiszen azzal, hogy a kér­désben nem sikerült egyezségre jutnia a tíztagú képvi­selő-testületnek, megkérdőjeleződik működőképessé­gük is. Nyilvánvaló ugyan, hogy a képviselők joga a döntés, de milyen győzelem az, amit öt ember, mini­mális, az ügyben érintettek legfeljebb egynegyedének támogatását élvezve elért? És főként milyen áldozatok árán! A következményekkel ugyanis számolni kell. Természetesen egyetlen kívülálló, így e sorok írója sem vállalhatja fel a döntőbíró szerepét, csupán elfo­gadhatja - a tényekre hagyatkozva - a logika törvé­nyeit. Ezért az említett néhány kivételtől eltekintve bárki számára nyilvánvaló: egy többdiplomás, öt évig elmarasztalások, fegyelmik nélkül tevékenykedő és egyetlenként pályázó igazgató talán a következő esz­tendőkben is képes lett volna ellátni vezetői teendőit. Különösen, hogy ezt így látták közvetlen munkatársai, beosztottjai is, hiszen titkos szavazás keretében támo­gatták eddigi igazgatójuk újbóli kinevezését. De hiába! A közösség érdekeit felvállaló (?) képvi­selők egy része - és ők is kívülállóként, mivel nem dol­goznak az iskolában, vagy az óvodában - figyelmen kívül hagyták véleményüket, mi több, későbbi írásbeli észrevételüket, kérésüket is. Ezek után joggal vetik fel a kérdést: milyen demokrácia az olyan, ahol keresztül­gázolhatnak az érintettek érdekein, félelmet, nyugta­lanságot keltve mindenkiben? Mert nem csak a volt igazgató mellett - a konyhai dolgozóktól a pedagógu­sok zöméig - kiállók vannak tele aggodalommal, ha­nem vélhetően a kisebbséghez tartozó ttz ember is. Ez pedig nem segíti elő a gyermekek nyugodt körülmé­nyek közötti oktatását. P edig talán ennek kellett volna döntő szempontként érvényre jutnia - és nem a hatalom fitogtatásának, netán a személyes „bosszúnak" -, amikor sokadjára is elutasították Szombathelyi Árpád pályázatát. Igaz, a pedagógusok ígérik: ezután is teljes odaadással tanít­ják a gyekmekeket, de tudjuk, hogy azok finom „ra­darként" érzékelik a felnőttek feszültségét, és ennek negatív következményei tagadhatatlanok lesznek. N. R. J. Közmeghallgatás Ópusztaszeren • Ópusztaszeri kórkép Amikor a hatalom diktál Igencsak feszültnek látszik a tantestület. És ez nem csak látszat. (Fotó: Miskolczi Róbert) • Munkatársunktól Ópusztaszer képviselőtes­tülete holnap, pénteken 18 órakor közmeghallgatással egybekötött testületi ülést tart a könyvtár klubhelyiségében. A képviselők az aktuális - a falu lakosságát élénken fog­lalkoztató - kérdések megvi­tatása mellett ez alkalommal döntenek az 1996. évi dísz­polgári cfm odaítéléséről is. A politika jól ismert hatalmából adódó és az igazi demokrácia elveit figyelmen kívül hagyó döntések negatív hatá­saival, sajnos, mindmáig igen gyakran találkoz­hatunk. Pedig az embe­rek többsége a rendszer­váltást kővetően lelkes bizakodással tekintett a jövő elé. Mára viszont keserú csalódás váltotta fel az egykori optimiz­must. Igy Ópusztaszeren is, ahol hosszú hetek óta tartja izgalomban az embereket az igazgató­választás körüli „hábo­rús" helyzet. A kifejezés nem túlzás, hiszen az is­kolában - két nappal az intézményt öt esztendeje vezető Szombathelyi Ár­pád igazgató mandátu­mának lejárta előtt, a fi­zetésosztás napján ­még a kívülálló is érzé­kelhette a két tábor tag­jai közötti feszültséget. Mint ugyanis arról koráb­ban hírt adtunk, a tíztagú képviselő-testület 5:5-ös sza­vazata miatt - többszöri pró­bálkozás után is - meghiú­sult az egyetlen pályázó, Szombathelyi Árpád kineve­zése. Történt ez mindannak ellenére, hogy az iskola és az óvoda dolgozói 32:10, míg a 9 tagú iskolaszék - egy hi­ányzó mellett - 6:2 arányban rá, az eddigi igazgatóra adta voksát, méghozzá titkos sza­vazással! Ez a körülmény természetesen az intézmény dolgozóinak megosztottságá­hoz vezetett. Míg a többség nyilvánosan is bátran kiáll ­és ez nem kis dolog a mai ál­lástalansággal terhelt vilá­gunkban - az igazgató mel­lett, addig a másik tábor, úgy tűnik, nemcsak a nyilvános­ságot kerüli, de a 32-vel való találkozás lehetőségét is. így ottjártunkkor csupán az érin­tettek egy részével sikerült szót váltanunk. A nevelői szobában, ahol összegyűltek - egymás lelkiállapotának erősítésére is - tagadhatatla­nul érződött a feszültség. Sőt: elhangzott az is, hogy véleménynyilvánításuk miatt esetleg ők is egy „tisztogatá­si" akció áldozataivá válhat­nak, de igazságérzetük mégis az áldemokrácia elleni küz­delemre ösztönzi őket. Első­ként Szabó Miklósné óvodai dajka, majd Faragó Ferenc­né és Szatmáry Éva tanár, Temesvári Gyuláné óvónő és Varga Józsefné, az iskola­szék elnöke foglalta össze a történteket, illetve az igazga­tó mellett állók véleményét. De valamennyien egyetértet­tek abban: ha a testület tagjai betartották volna a törvényes utat az igazgatóválasztásnál, és az etika szabályai szerint jártak volna el, akkor most nem lenne ilyen háborgás Ópusztaszeren. A képviselők egy része azonban - tapasztalatuk sze­rint - nem a törvényt nézi, hanem szimpátia alapján dönt. Ez pedig káros a falu szempontjából, hiszen jelen esetben sincs meggyőző ér­vük, bizonyítékuk arra, hogy az igazgató alkalmatlan len­ne az intézmény vezetésére. Amennyiben viszont nem tudják jogszerűen ellátni fel­adataikat, és felülemelkedni esetleges egyéni, vagy politi­kai érdekeiken, akkor felme­rülhet a kérdés: alkalmasak-e egyáltalán a község lakosai­nak bizalmára? Érthetetlen ugyanis, hogy demokráciát hangoztatva figyelmen kívül hagyják a négy diplomával rendelkező igazgató tevé­kenységét, vezetői stílusát és alkalmasságát legjobban megítélni tudó, közvetlen munkatársak többségének véleményét. Sőt: még az is­kolaszék támogató szavazata sem győzte meg az öt „nem"-mel szavazót, pedig e patthelyzetben ez indokolt lett volna. Mindezeknél is fontosabb érvként említették azonban, hogy a több mint 150 iskolás és 80 ovis gyer­mek szempontjából különö­sen gondolniuk kellett volna arra, hogy a testület ilyen megosztottságának kierősza­kolása, a pedagógusok szem­beállítása egymással, ront­hatja az eddigi kiegyensúlyo­zott légkör megőrzésének esélyét. Egy jól működő ne­velőtestületet tettek most ki a hosszadalmas, szabálytalan­ságokkal teletűzdelt igazga­tóválasztási procedúrának. Ráadásul sokak szerint poli­tikai okoktól indíttatva. A közvélemény ugyanis egyre inkább azt hangoztatja: Így kell fizetnie Szombathelyi Árpádnak azért, hogy tavaly támogatta a polgármester új­raválasztását. Az utólagos törvényességi ellenőrzési jogkörrel rendelkező köz­igazgatási hivatal ugyanis ér­demben nem intézkedhet, mivel az üggyel kapcsolatos testületi ülések jegyzőköny­vét - áprilistól napjainkig ­nem kapta meg. Az időhúzás pedig oda vezetett, hogy győzhetett a kisebbség aka­rata - legalábbis egyelőre -, és augusztus elsejével az igazgatóhelyettes látja majd el az intézményvezetői fel­adatokat. Inzulinsejt­átültetés cukorbaj ellen? • Washington (MTI) Tudósoknak első Ízben si­került inzulintermelő sejteket átültetni egerek hasnyálmiri­gyébe. - Szeretnénk hangsú­lyozni, hogy még csak kez­deti stádiumról van szó, és valami, ami működik egy mesterségesen előidézett cu­korbetegségben szenvedő rágcsálónál, nem biztos, hogy sikeres lesz emberek­ben - idézte a Reuter Dr. Henry Laut, a baltimore-i John Hopkins Medical Scho­ol sebészét. - Megtaláltuk azonban a kilökődésgátlás egyik új módját - tette hoz­zá. Az eddig elvégzett állat­kísérletek mind kudarcba fulladtak, mivel az egerek szervezete kilökte az átülte­tett szövetet. Most azonban a kutatók nemcsak az inzulin­termelő sejteket, hanem megváltoztatott izomsejteket is átültettek, s az utóbbiak felfogják azokat a „haláljel­zéseket", amelyeket a szer­vezet immunrendszere küld a számára idegen sejtek felé. Az izomsejtek tehát gyakor­latilag „testőrként" viselked­nek az irizulintermelő szige­tecskék iránt. Chris Stoeckert, Lau mun­katársa elmondta, hogy az át­ültetett sejtek 80 napig ter­meltek inzulint és az egerek vércukorszintje normális ma­radt. Bár 80 nap hosszú idő egy egér életében, egyelőre nem tudni, hogy az ilyen el­járás hogyan működhetne az emberi szervezetben, vagy esetleg rendszeres időközön­ként megismételt ambuláns eljárás lenne szükséges cu­korbetegeknél. A felfedezés lehetővé tehet más szerv- és szövetátültetéseket is. A cukorbetegeknél meg­szűnik az inzulintermelés a hasnyálmirigyben, s ennek következtében veszélyesen megnő a glukóz néven is­mert cukorfajta szintje a szervezetben. N. iit szeqed, stefánia io.. sajtóház itt feladhatja hirdetését. reqqel 7-tol este h0i délmaqyakokszAq két. • Egy szegedi Afrikában A Kilimandzsáró-járó kalandjai Fábián Tamás itthon, Afrika már csak térkép. (Fotó: Karnok Csaba) Fábián Tamást, a JATE természetföldrajzi tan­székének tudományos munkatársát egyáltalán nem lehet szobatudós­nak nevezni. Az elmélet­nél sokkalta jobban sze­reti a gyakorlatot - még ha veszélyesebb is. Idén megmászta már a Kili­mandzsárót, most pedig lázasan szervezi a követ­kező expedíciót - az An­dok csúcsait szeretné meghódítani. • Hogyan „szúrta ki" magának a Kilimandzsá­rót? - Egy baráti társasággal jártunk idén januárban Ke­nyában. A csoportban ornito­lógusok, rovar- és lepkegyűj­tők, valamint hegymászók voltak. Én hobbiszinten fog­lalkozom hegymászással és ásványgyűjtéssel, tanszéki szakterületem pedig a föld­felszín formakincséhez kötő­dik. A társaság az expedíció utolsó hetét az Indiai-óceán pariján töltötte, ekkor vettem az irányt a Kilimandzsáró fe­lé. Ma már igen jó körülmé­nyek várják a hegymászókat, a 800 méter magasan fekvő Moshi városból indulnak az 5-6 napos szervezett túrák. Itt meg lehet vásárolni mindent, befizetni a szállások és az ét­kezések árát, valamint hegyi vezetőt kell fogadni. Nem szabad megfeledkezni az al­kuról, hiszen nálam is 700 dolláról indult a szolgáltatá­sok ára, végül 370 dollárral megúsztam. Nem csatlakoz­tam egyetlen csoporthoz sem, így másnap a hegyivezetőm­mel együtt terepjáróval fel­vittek bennünket 1800 méter­re a nemzeti park bejáratá­hoz, a kapuhoz. Több út is vezet fel a Kilimandzsáróra, a hagyományosat választot­tam, amin Teleki Sámuel is feljutott 1887-ben. Ez a leg­hosszabb. de a legbiztonsá­gosabb útvonal. A kaputól a csúcsig mintegy 50 kilométer a táv légvonalban, a magas­ságkülönbség viszont 4000 méter, hiszen a fő csúcs, az Uhuru - szuahéli nyelven győzelmet jelent - 5895 mé­ter. A kapu után gyalog foly­tattuk utunkat, egy esőerdő után elértük a 2700 méter magasan lévő tábort. A kö­vetkező nap 3700 méteren, a Horombo táborban aludtunk, majd másnap első célunknál voltunk, 4700 méter maga­san, a Kibo házban, innen in­dulnak ugyanis a csúcstá­madásra. Én úgy tudtam, hogy éjjel egykor van ébresz­tő, egy kis meleg tea, reggeli, majd kettőkor indulás a csúcsra. A vezetőm azonban még korábban keltett, így ne­gyed egykor már kapaszkod­tunk. Viszonylag korán, 5 óra előtt húsz perccél majdnem fent voltunk a csúcson, mind­össze egy másfél kilométeres utat kellett megtennünk. Igen ám, de ez a kráter peremén vezetett végig, ráadásul még teljesen sötét volt. A napfel­keltét végül a csúcson tudtuk végignézni. • De ez ugye nem aktív vulkán? - A Kilimandzsárónak há­rom vulkáni krátere van, ez a Kibo a legfiatalabb közülük, de körülbelül Í00 ezer évvel ezelőtt befejezte a működést, mert egy parazita krátersor keletkezett. A másik két kür­tő, a Mawenzi és a Shira már korábban elcsendesedett. • Jelentkezett-e hegyi be­tegség a csúcson? - Ilyen magasságban már vigyázni kell az embernek, hiszen jöhet a fejfájás, a hányinger a rosszullét, de ne­kem szerencsére nem volt, előtte ugyanis megmásztam a Kenya-hegyet, ami szintén 5000 méter körüli. Ott akkli­matizálódtam, ez pedig fél évig megőrződik. 0 Most itthon van, de ha jól tudom, lélekben már messze jár... - Argentínában és Chilé­ben - mosolyodik el Fábián Tamás. - Jövőre indulunk Dél-Amerikába, először Mendoza környékén szeret­nénk magashegyi túrákat ten­ni akklimatizációs jelleggel, itt van egyébként a Föld leg­magasabb működő vulkánja. 6800 méteren a Tupungato. Végső célunk pedig a 6960 méteres Aconcaguanak a megmászása. Az egyetemről hárman mennénk, Unger Já­nos az éghajlattani tanszék­ről, Pál Molnár Elemér az ás­ványkőzettani geokémiai tan­székről. Mindannyian önálló szakmai progamot állítottunk fel, méréseket szeretnénk vé­gezni, valamint ásványt és kőzetet gyűjteni. Az expedí­ció után a tapasztalatokról egy könyvet adnánk ki. A csapat negyedik tagja Petro­vics Kálmán lenne operatőr­ként, őt a nagyközönség ka­jakosként jobban ismeri. A túra aprópóját az adta, hogy jövő január 14-én lesz 100 éve annak, hogy először meghódították az Aconcagu­anát. Maga a hegy nem tarto­zik nehezen mászható, ve­szélyes helyek közé, az igazi gondot a 100-120 kilométe­res szélbetörések jelentik, il­letve az ezeket követő hirte­len időjárásváltozások, hóvi­harok. Reméljük, azért meg­birkózunk a mostoha körül­ményekkel is. Takács Viktor

Next

/
Oldalképek
Tartalom