Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-31 / 126. szám

PÉNTEK, 1996. MÁJ. 31. i HANGSÚLY 5 Kapcsolatok A

' (meneti időszakot élünk Magyarországon, de a nehézségek ellenére a világ közgazdászai elismerik eredményeinket. Mint az Európai Unió társult tagja, Magyarország is a teljes tagság elérésére törekszik, amely szándékában Franciaország is aktívan támogatja. A két ország üzleti körei 1991-ben hozták létre a Magyar-Francia Kereskedelmi és Iparkamarát, a Francia Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége és a Magyar Gazdasági Kamara támogatásával. A vegyes kamara nonprofit társadalmi szervezet formájában működik - ma már közel 200 taggal, melyek magyar, francia vagy vegyes vállalatok. Rövid fennállásunk során elértük, hogy munkánk egyre jelentősebb a két ország közötti gazdasági, üzleti kapcsolatok fejlesztésében. Szerepünk kettős: üzletemberklubként és elismert szolgáltató központként is dolgozunk. Az üzletemberklub-tevékenységünk keretében célunk a magyar és a francia üzletemberek közötti kapcsolatok fejlesztésének elősegítése. A politikai-gazdasági élet jeles személyiségei tájékoztatják rendszeresen Kamaránk tagjait a gazdaság változásairól és azok várható következményeiről. Negyedévenként francia nyelvű hírlevelet is megjelentetünk, amelyben a magyar és a francia gazdaság eseményeinek elemzését, valamint a kamarai élet híreit tesszük közzé. Klubunk nélkülözhetetlen, ugyanakkor vendégváró és baráti környezet a személyes kapcsolatok kiépítésére. Szolgáltató központként a Kamara a magyar és a francia cégek számára egyaránt kínálja szolgáltatásait gyakorlott, kétnyelvű munkatársai segítségével. A

magyar és a francia gazdaság kamarai rendszerének találkozási pontjaként ismereteinken, kapcsolatrendszerünkön keresztül közvetlen és hiteles információáramlást tudunk biztosítani. Madarász László elnök • Minden, ami vezeték, ami elzárható Démász-archív. (Fotó: Somogyi Károlyné) Szeminárium Gall befolyás a megyében i a Déltáv-központ. Nagyok közül az elsők. (Fotó: Nagy László) • Munkatársunktól A Magyar-Francia Kereskedelmi és Iparkamara ma, pénteken délelőtt 11 órai kezdettel szakmai szemináriumot rendez Szegeden, a városházán. Annak jegyében, hogy az 1991-ben alapított kamarának, mint nonprofit szervezetnek, elsődleges célja a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztése a francia befektető cégek és a francia piac iránt érdeklődő magyar vállalatok között. A szemináriumot ma, fél tízkor Madarász László, a Magyar Francia Kereskedelmi és Iparkamara elnöke nyitja meg. Majd Csobánczy Péter, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára tart előadást az adórendszer tervezett változásairól, a befektetési lehetőségekről. Ezt követően dr. Géczi József országgyűlési képviselő tart tájékoztatót A nemzetközi befektetések szerepe a hazai vállalkozások és a polgárosodás kibontakozásában, valamint a román-szerb-magyar együttműködésben. A továbbiakban dr. Major István, az IKM helyettes államtitkára a magyar-francia gazdasági kapcsolatok alakulásáról, az 1995-ös befekm tetésekről, M. Paul Hunsinger francia kereskedelmi tanácsos a francia vállalatok szerepéről, Magyarország regionális fejlesztéséről, dr. Szeri István, a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a régió gazdaságszervezésében vállalt kamarai feladatokról tart előadást. A délután folyamán kerekasztal-beszélgetésekre kerül sor, vezetői: dr. Horváth Lajos, a CSMKIK ügyvezető igazgatója, Boros István, az MFKI elnökhelyettese, a CEGOS Kft. vezérigazgatója, dr. Géczi József országgyűlési képviselő és Lednitzky Péter, a Déltáv Rt. marketingigazgatója. Ami Szegeden vezetékes, kikapcsolható vagy elzárható, az francia érdekeltségű. Sokan a francia befolyás politikai hatásaitól féltik a Tiszaparti várost. És a tényeket tekintve úgy tűnik: egyfajta „újragyarmatositásnak" lehet szemtanúja Szeged lakossága. A francia tőkebeáramlás két esztendeje kezdődött, amikor a Compagnie Generale des Eaux (CGE) a Szeged és Szentes primer körzetek helyi, közcélú távközlési szolgáltatójának címéért folyó koncessziós versenyben igen előnyös helyzetbe került. A Matávtól csak egyéves tárgyalássorozatot követően vehette át a 3,5 milliárd forintos vagyont, és a hosszas huzavona alatt gyakorlatilag állt a telefonhálózat bővítése. A lemaradás miatti elégedetlenséget most azzal próbálja csökkenteni a francia cég, hogy 75 millió dolláros saját tőkéje mellé sikerült hasonló összegű EBRD-hitelt szerezniük Csongrád megye telefonhálózatának fejlesztésére. Ebből, valamint a 60 millió dollárnyi belépési díjakból és az üzemeltetésből származó bevételből ez év végéig 30 ezer új állomást adnak át, jövőre pedig viszonylagos túlkínálatot ígérnek a franciák. Tények, érvek Nem kísérte ekkora pozitív várakozás a CGE megjelenését a vfz- és csatornaszolgáltatás területén. Bár az üzemeltetésre létrehozott Szegedi Vízmű Kft.-ben az önkormányzat megtartotta 50 százalékos többségét, s a közös cég bérleti díjat fizet a városnak, mégis a kezdetektől eluralkodott a félelem Szegeden a várható díjemelések miatt. A közgyűlések állandó témája volt, több képviselő szerint az anyagiakkal is érdekeltté tett francia lobbi hosszabb távra előnytelen szerződést erőltetett a városra. Végül a támogatók érvei győztek: a CGE 147 millió forintot tett Szeged épületekben, gépekben és berendezésekben megtestesült apportja mellé, s ebből jelentősen tudták fejleszteni a vízművet. A kft. vezérigazgatója, Stehpane Ebelard pedig több alkalommal is kijelentette megnyugtatásul: a víz- és csatornadíjakat a várossal kötött üzemeltetési szerződés szabályozza, minden évben pontos számítások szerint számláznak, s ezt a tényt bárki ellenőrizheti. A francia tőke mind erőteljesebb szegedi jelenlétére a vezérigazgató szerint az a magyarázat, hogy hazájában a szolgáltatások területén dinamikus vállalkozások vannak, és ezek az óriáscégek szívesen áldoznak infrastrukturális beruházásokra. Hogy épp Szegeden nagyobb az érdeklődésük, az csupán a véletlenek egybeesése. Az pedig Szegednek és a CGE-nek is jó, ha a közös gazdálkodás anyagi haszonnal is jár. A nagykövet Hasonló szellemben nyilatkozott a nemrégiben Szegeden járt francia nagykövet is. Bár Francois Nicoullaud a francia nyelv és kultúra helyi tradícióit hangsúlyózta, az avatottak tudni vélték: nem véletlenül volt kíséretében a gazdasági és kereskedelmi attasé. Egy sajtóbeszélgetésen persze kiderült, hogy a követség ugyan nem utasíthatja az anyaország cégeit, de jó ajánlatokkal és információkkal segítheti magyarországi ténykedésüket. Ezeknek a vállalkozásoknak nem célja, hogy gyorsan meggazdagodjanak és teli zsebbel elhagyják a térséget, inkább modernizálni fogják azokat a hálózatokat, melyekbe a pénzüket fektetik. A közszolgálat területén tapasztalható francia expanzió célja az, hogy részt vegyenek a szegedi jövőkép kialakításában, s emögött semmilyen globális üzleti stratégia nincs. Ez utóbbi kijelentést kérdőjelezte meg a város gazdasági alpolgármestere. Básthy Gábor szerint az a tény, hogy az ide települő gall vállalkozások tulajdonosa döntő részben a francia állam, alkalmas lehet bizonyos fajta politikai nyomásgyakorlásra. A Démász Rt. több mint százéves szakmai hagyományokkal rendelkezik Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megye területén. A régió 260 településén napjainkban mintegy 700 ezer háztartásnak és ipari üzemnek szolgáltat elektromos energiát. A kétezer embernek munkát adó társaság tavaly 21,4 milliárd forintos forgalmat ért el, alaptőkéje meghaladja a 37 milliárd forintot. S hogy ki is a vevő? Az Electricite de Francé 1946-ban alapított közszolgáltató társaság, amely a világ egyik legnagyobb villamosenergia-termelője 427 milliárd kWh összteljesítménnyel, eladási forgalma pedig eléri a 183 milliárd francia frank-t. Franciaország területének 95 százalékát látja el villamosenergiával. A tendert tulajdonképpen az Electricite de Francé International SA cég nyerte meg, de ennek 90 százalékban az Electricite de Francé a tulajdonosa. A Démász Rt. új résztulajdonosa 1.600 milliárd frank alaptőkével és 2,9 milliárd frank saját tőkével rendelkezik. Ez a világcég is Szegedet tartotta alkalmasnak nemzetközi jelenlétének bővítésére. Gázárak A legfrissebb francia „tőkebetörés": a három dél-alföldi megye (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád) 185 településének ellátásáért felelős Dégáz tulajdonának 50 százaléka a Gaz de Francé (GDF) kezébe került. A fennmaradó részből 40 százalék az önkormányzatoké, melyeknek képviselői a februári sajtótájékoztatón arra is kíváncsiak voltak, hogy megveszik-e tőlük részvényeiket. A találkozón jelen lévő Michel Bayle, a GDF nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatóhelyettese úgy válaszolt a kérdésre, hogy egyelőre gyűjtik az önkormányzatok tulajdoni részeinek felajánlásait, vételi szándékuk és az általuk kínált összeg az összesítés eredményétől függ majd. E fórumon is elhangzott az áremelés mértékét firtató kérdés. A válasz egyértelmű volt: a jelenlegi ár közületi fogyasztók esetén már értékarányos, magánszemélyeknél viszont elkerülhetetlen az emelés. A GDF képviselője ugyanakkor örömét fejezte ki, hogy a Dégáz archívumában talált régi iratok tanúsága szerint egy francia cég már a századfordulón érdekelt volt a közvilágításban. A Gaz de Francé fő részvényese egyébként szintén a francia állam, és a világ egyik legnagyobb gázszolgáltató cége. Éves forgalma 1.500 milliárd forint. 26 ezer embert tudhat munkatársának. A Dégázon kívül ugyancsak 50 százalék részesedést szerzett a győri központú Égázban, a kettőért összesen 168 millió dollárt fizetett. Ez az összeg a cég legnagyobb külföldi beruházásának számít. Mind a hat magyar gázszolgáltató privatizációjára nyújtottak be pályázatot, annak tudatában persze, hogy a hazai törvények szerint maximum kettőben szerezhetnek számottevő részesedést. Az áttekintett privatizációk a legnagyobb francia közszolgálati cégek Csongrád megyei előretörését próbálták bemutatni. Az ezt ellenzők monopolisztikus helyzetről beszélnek, annak minden hátrányával fenyegetve a lakosságot. Ugyanakkor elvitathatatlan egy tény: 900 millió dolláros részvételével Franciaország harmadik helyen áll a magyarországi tőkebefektetők rangsorában. Eleddig pont az okozta a gondot, hogy a külföldi tőke általában megállt a Dunánál, a legagilisabb németek se igen lépték át ezt a határt. A franciák pedig készülvén a Balkánra - Szegedet tekintik „hídfőállásuknak". Csongrád megye a déli háborút követően várhatóan jelentős fejlődés előtt áll, s a francia cégeknek nem érdekük, hogy az európai „autópálya" csak Kiskunfélegyházáig tartson - haladjon az tovább Temesvárra és Szabadkára. Francois Nicoullaud úgy fogalmazott: Európa gazdasági jövője ebben a régióban fog lezajlani, és a francia vállalkozások itt szeretnének lenni, amikor ez az idő eljön. V. I. P. Francia jelenlét Alábbi összeállításunkban arról kérdeztük a város polgárait, előnyősnek tartják-e a francia befektetők meghatározó jelenlétét a helyi szolgáltató cégekben. (Fotó: Somogyi Károlyné) Szarvas Vilmosné (nyugdíjas pedagógus): - Ha pénzt hoznak ezek a befektetők, akkor előnyös a jelenlétük, de ha elviszik a hasznot, akkor nem. A díjakat meg a magyar és a külföldi egyformán emeli. A befektetőkkel kötött szerződéseket kell úgy megkötni, hogy ne lehessen irreálisan árat emelni. Szabó Pál (termelési munkatárs. MOL): - Olyan szempontból jó, hogy külföldiek vették meg a szolgáltatókat, hogy ezek a szakemberek idehozzák majd a nyugati tapasztalatokat. Abból a szempontból viszont kedvezőtlen, hogy biztosan még jobban fel fogják emelni a már így is elviselhetetlen díjakat. Bognár Sándor (nyugdíjas lakatos mester): - Én biztosan nem adtam volna el a külföldieknek ezeket a cégeket. Ebben az országban már semmi nem magyar, minden a nyugatiak kezén van. Akik azután azt csinálnak velünk, amit akarnak. A Kádár-rendszerben legalább építettek metrót, új városrészeket, most meg csak veszik fel a kölcsönöket. " I Szarvas Katalin (egyetemi hallgató): - Helyeslem, hogy a külföldiek jelen vannak a szolgáltatásban, mert úgy gondolom, ők gazdaságosabban tudják üzemeltetni ezeket a cégeket. Az viszont nem szerencsés, hogy a legfontosabb helyi szolgáltatókat mind francia cégek vették meg, mert így könnyen kialakulhatnak monopóliumok.