Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-06 / 82. szám

SZOMBAT, 1996. ÁPR. 6. HÚSVÉT III. Zsidó-keresztény ünnepek Schönberger András rabbi (Fotá: Nagy László) Hován Ágoston ferences szerzetes (Fotá: Gyenes Kálmán) Szinte mindenki tudja, húsvét van, kevesen, hogy Pészách is. Bőséges az ismeret a húsvéti sonkáról, meg a locsolkodásról, szerény az ünnepkör lényegéről. A többség tud a zsidók XX. századi tragédiájáról, alig ünnepeikről. Közelítsünk hát zsidókeresztény kultúrkörünkhöz legalább egy érintés erejéig, eme jeles napok alkalmából! előbb az Ó-, majd az Újszövetségből fakadó ünnepi vallási szertartások egy-egy villanófénnyi bemutatásával. Kalauzaink: Schönberger András rabbi, és Hován Ágoston ferences szerzetes. Ószövetség A Pészách a zsidók egyik főünnepe, az egyiptomi rabságból való kiszabadulásé, a fizikai szabadság elnyeréséé, de a természet megújulásáé is. A Pészách ünnepe nyolc napig tart, kezdete a zsidó liturgikus naptár első, a kalászérés hónapjának 14. napja, ami általában március vége és április közepe tájára esik, hasonlóan a keresztény húsvéthoz. A nyolc napból az első kettő és az utolsó kettő teljes ünnep, az előbbiek a Széder - a Rend - estjei, ősi szertartásrend szerint megülve. Az első Széder est napja az idén április 3-ára esett. Schönberger András szegedi rabbit kértük meg, vezessen bennünket közelebb Pészách eredetéhez, megértéséhez, s az ünneplés megismeréséhez. - „Peszach" héber szó, azt jelenti: elkerülni. Elkerülni az egyiptomiakra mért tizedik csapást, az elsőszülöttek halálát. A tórái leírás szerint mielőtt ez bekövetkezett volna, a Teremtő tudatta Mózessel: az utolsó csapás után elengedi népét. A kivonulás előtti estét együtt töltötték a zsidó családok. Szerezni kellett valahányuknak egy-egy bárányt, s ennek vérével kenték be a kapufélfákat - így kerülte el a halál angyala a zsidók házait. Ennek az emlékére találhatók ma is a zsidó lakások ajtófélfáin kis tokba rejtett pergamentekercsek, rajtuk a Tórából vett részlettel. • Hogyan ünnepelnek a vallásos zsidók, s milyen körben: családban, vagy közösségben? - Az első és második nap a Széder est. Izraelben, s valaha, katasztrófánk előtt, nálunk is a család egyik legmeghittebb, legbensőségesebb ünnepe volt. Általában a legkisebb gyermek kérdésére a családfő elbeszéli a csodálatos szabadulás történetét. Közben pászkát, kovásztalan kenyeret fogyasztanak, főtt tojást, retket, keserűgyökeret (tormát) esznek, imádkoznak, zsoltárokat énekelnek. Az első nap kivételével - amikor arra emlékeznek, hogy már nincs áldozatbemutatás, (gy nincs áldozati sülthús sem - persze sülthúsokat is esznek, szárnyast, marhát egyaránt. S legalább négy pohár bort megisznak. Annyira családi volt ez az ünnep, hogy a szegényeket, magányosakat, elesetteket ilyenkor a tehetősebbek meghívták magukhoz - Izraelben most is így van -, hogy ők se legyenek egyedül ezen az ünnepen A tragédia következtében nálunk alig maradtak ép családok, nem jöttek vissza férfiaink, idős asszonyaink maradtak többségben, így hagyományos családi Szédert igen kevesen tudnak csak tartani. Közösségekben ünnepelünk leginkább. Általában aki a Szédert adja, az beszéli el a múltat a többieknek, s válaszol kérdéseikre. • Mennyiben változott az ünnep hagyománya az idők folyamán? - Alig. Ami pedig az alapokat illeti, semmit. Ami változott: miután 70-ben Titusz lerombolta a jeruzsálemi szentélyt, azóta nincs áldozatbemutatás, semminemű. Egyébként pedig a Széder lefolyása is olyan, mint ahogy azt a mózesi öt könyv leírja. Ettől még persze fejlődik a tanítás, sőt előírás is, hogy minden egyes kor a maga fizikai rabságából is hozzáfűzzön valamit. • A nem vallásos zsidók megünneplik valamilyen formában a Peszáhot? - Talán elmennek egy közösségi Széder-estre. • Többféle étel neve is elhangzott az imént. Gondolom, valamennyinek van szimbolikus jelentése is. Beavatna néhány megfejtésbe? - Például a kovásztalan kenyér - a vallásos zsidók nemcsak hogy nem vehetnek magukhoz kovászos ételt, de még a birtokukban sem tarthatnak ilyenkor. A Tóra szerint az ősöknek hirtelen kellett menekülniük, tehát nem volt idejük a kenyér kelesztésére. Ennek emlékére készülnek ma is a kovásztalan ételek. A keserű gyökér, a torma a rabszolgaság keserűségére emlékeztet, a tojás a sors állandó változását, az élet és halál forgandóságát hordozza magában, a retek meg frissítő. Ezek a Széder esti lakomák egyébként, legalábbis külsőségeit tekintve, nagyban hasonlítanak a római lakomákhoz. • Apropó, lakoma. A keresztények is jegyeznek egy különleges lakomát, az utolsó vacsorát... - Igen. Pészahra érkezett a Názáreti, akkor Jeruzsálembe. Az utolsó vacsorán Jézus Széder estet töltött együtt tanítványaival, amikor is különös hangsúlyt adva a pászkának meg a bornak, azt mondta, hogy azok azok ő teste és vére. Részemről ennyi. * Újszövetség Az egész Krisztus-misztérium középpontja és összfoglalata az ő áldozatos szeretetből vállalt szenvedése, halála és feltámadása a megdicsőüléssel. Ez húsvét szent titka, a keresztény reménységnek, az örökkévalóságba belétekintő bizakodásnak az ünnepe. Egy esemény három napja, melyeket az ősi számlálás szerint, az Ószövetség szokásának szellemében estétől estéig számttjuk. Nagycsütörtök estétől nagypéntek délutánig az Úr szent vacsorájának emlékezetét és szenvedésének kezdetét tartjuk a legnagyobb gyász és a legszigorúbb böjt ideje; nagypéntek estétől nagyszombat estéig Jézus kínszenvedése és halála, a sírban nyugvás az emlékező ünneplés tárgya; nagyszombat estétől húsvétvasárnap estéig van az ünneplés tetőfoka, Krisztus feltámadása, s vele az emberiség megváltásának napja. A szent három nap megünneplésének lényege ha nem is nagyon változott az idők folyamán, annak formája, dramaturgiája bizony időnként módosult, hol gazdagodott, hol meg éppen szegényedett némiképp. Hogy hogyan? - erről is beszél nekünk Hován Ágoston ferences testvér. - Az ószövetségi Pészách Jézussal egy másik jelentést is kapott: az egyiptomi fogságból való kiszabadulás mellé a bűn rabságából való szabadulás, a kivonuláshoz Krisztussal a másik világba, az örök Jeruzsálembe való átvonulás társul, a Stnai hegyen megkötött Ószövetség után pedig Jézus az utolsó vacsorán megköti az Újszövetséget. Veletek maradok minden nap a világ végezetéig - mondotta. • Mikor lehetett az első keresztény húsvét emlékező-ünneplő eseménye? - Azonnal. Például a mostani szertartásoknak is egyik csúcspontja, a kereszt, a megváltás jele előtti hódolat igen korán megtalálható: Jeruzsálem keresztényei az eredeti kereszt elé járultak, megcsókolva azt. Vagyis, kezdettől fogva megünnepelték a húsvétot. A vasárnapokon kívül egyébként sokáig ez volt az egyetlen keresztény ünnep. Az V. században már Jézus jeruzsálemi bevonulását, a nagyhetet bevezető virágvasárnapot vagy pálma vasárnapot is megünnepelték, dramatizálták, körmenetet tartottak; s már szerepelt a Máté passió is, melynek mai, többszereplős formái később alakultak ki. A nagyszombati szertartás, a tűzszentelés, vízszentelés, a feltámadási jövendölések olvasása az Exsultettel, a húsvéti öröménekkel, s az új hitjelöltek megkeresztelésével már a VII. században megtalálható. A nagyböjt, a húsvét előtti 40 nap később alakult ki, mint maga a vigília ünnepi szertartása. • Mely kor tudta a húsvéti drámát a leglátványosabban megjeleníteni? - Egyértelműen a barokk. Ez a kor volt a nagy passiójátékok meg iskoladrámák születésének ideje. A híres Csíksomlyói passió is e korba nyúlik vissza. A középkorban egyébként is sokkal díszesebben ünnepelték húsvétot, mint mondjuk manapság. A régi szertartásokban például nagy hangsúlyt kapott a vezeklők visszafogadása. A nagyböjti időszak nemcsak a keresztségre való felkészülést jelentette, hanem - gyónás akkor még nem volt - a bűnbánók nyilvános vezeklési idejét is. A közösség közben mindvégig értük imádkozott, hogy ne fáradjanak nagyon bele a kemény próbába, s megerősödve, megújulva jöjjenek elő nagycsütörtökön, amikor Krisztus kegyelme kiáaradt mindenkire, a bűnösökre is. Az egyház gyönyörű szertartás keretében ünnepélyesen visszafogadta és feloldozta őket. Ugyanilyen szép lehetett a középkorban a kereszt behozatalának ünnepélyes megjelenítése is, három szakaszban, meg-megállva a templomban, a behozatali éneket. Krisztus panaszszavát ismételve: „Óh, én népem! Te ellened, mit vétettem? Avagy miben szomorítottalak meg? Felelj nékem!" Ez az egyház nagy lelkiismeret-furdalása... Aztán már jön is a válasz, a ministránsok és a nép hódolata, a megváltó dicsőítése görögül, latinul és magyarul: „Szent az Isten! Szent és erősséges! Szent és halhatatlan, irgalmazz nekünk!" • Mennyire szorosan kötődtek e hagyományok a templomhoz? - Nem feltétlenül. Gondoljunk csak például a Krisztus-keresés szokására, mely még e század közepe táján is elevenen élt egyes vidékeinken. A szent sírhoz menő kenetvivő asszonyokat megszemélyesítve, jámbor asszonyok összefogva felkeresték a határban található kereszteket, templomokat, imádkoztak, virrasztottak. Sokszor csak a húsvéti feltámadási misztériumjátékkal ért véget a Krisztus-keresés, húsvét vasárnap reggelén. A virrasztás nagycsütörtökről amikor az utolsó vacsora után, az Olajfák hegyén, Jézus felpanaszolta a tanítványoknak, hogy még egy órát sem tudtok velem virrasztani - átterjedt nagypéntekre, nagyszombatra is, a hívek felváltva őrizték a szent sírt egészen a feltámadásig. „Ne keressétek az élőt a holtak között. Nincs itt, feltámadt!" • Mintha a hagyományokból egyre több kezdene ismét életre kelni... - Valóban, mi itt az alsóvárosi ferences templomban is pálmaágakkal vonultunk virágvasárnap, nagycsütörtökön ha csak egy órára is, a szertartások után virrasztunk, van ünnepélyes keresztbehozatal is; a szombat késő esti feltámadási körmenet után pedig, úgy 11 óra tájban, Agapéra, szeretetlakomára várjuk a híveket - a sonkát, tojást - meg egy kis pálinkát - már beszereztük. Gyertek el ti is... Örfi Ferenc A húsvét jelképei „Isten báránya, Te elveszed a világ bűneit..." (Fotó: Gyenes Kálmán) A hagyományok szerint a húsvétnak is, mint minden ünnepnek, sajátos jelképei vannak. Ezen, részben a természeti kultuszokkal, részben vallási eredettel összefüggő szimbólumokról az utóbbi évtizedekben viszonylag ritkán esett szó. Pedig müveltségmérö értékűek. Barka Virágvasárnapról került a húsvéti jelképek közé. Annak emlékére, hogy a Húsvétot megelőző vasárnapon Jézus, mintegy utolsó kísérletként, bevonult Jeruzsálembe, pálmaágakat terítettek a lába elé. A pálmás vasárnapra később emlékezők azokon a területeken, ahol pálmaág nem volt, a tavasszal bimbózó ágakkal helyettesítették (őrizvén a természet megújulásának ősi szimbolikáját is). Virágvasámapon nálunk barkát szokás szenteltetni, s az tartozik szertartásosan a húsvéti ünnephez. Azt tartották, tartják, a szentelt barka, a pimpó védelmet nyújt. - Régen a szegedi tájon lenyeltek egy-egy szentelt barkaszemet, vélvén, hogy ezzel a hidegleléstől megmenekedhetnek. A húsvéti növényszimbolikához tartozott régen, hogy a tápai asszonyok a szentsírt a múlhatatlan szeretet virágával, rozmaringgal ékesítették. Bárány A húsvéti bárány Jézust jelképezi. Előképe az a bárány volt, amelyet a zsidók Egyiptomból való kiköltözésük alkalmával ettek. Az ősi emberáldozatot (Ábrahám tettét) felváltó bárányáldozat során régen a szegedi, rókusi birkavágók (a cincárok) a leölt bárány vérével bekenték az ajtófélfát, hogy elsőszülötteiknek baja ne essék. A magyar hagyományokban talán azért is erősödött fel húsvétkor a bárány fogyasztása, mert a jószágszaporulat természetes rendje a kicsi barikat szinte kínálta ünnepi étekként. Jeles néprajztudósunk, Bálint Sándor úgy örökítette meg ezt a hagyományt, hogy „Ha lehetséges, húsvét napján bárány kerül asztalra". Gyertya A katolikus szokások szerint régen szinte óriási (60100 fontos) gyertyát szenteltek nagyszombaton, s ezt, a feltámadott Krisztust jelentő gyertyát az oltár evangéliumi oldalán tartották áldozócsütörtökig. Rajta öt tömjéndarab jelezte Krisztus öt sebét. Aki e gyertya vételére először fizetett a papnak, az a szegedi táji hiedelem szerint szerencsés lehetett. Kalács Krisztus feltámadásának eseményére emlékeztet a húsvéti kalács fogyasztása. Nevezetesen arra a mozzanatra, mikor megjelent tanítványainak, s megáldá a kenyeret. Az áldott kenyér „helyettesítője", a mindennapi betevő falat finomabb, ünnepibb változata a húsvéti asztalra kerülő foszlós kalács. A szegediek a böjt múltával a sonkához fontoskalácsot kínáltak. Nyúl A húsvéti jelképek közé kerülésének eredetére többféle magyarázat van, de valójában nem lehet tudni, mint kapcsolódott ehhez az ünnephez. Az ajándékba tojást hozó nyúlról az első feljegyzések a XVII. századból származnak. A kerti fészekben elrejtett hímes tojások később német földön váltak szokássá húsvéti ajándékként. Állítólag a lutheri reformációval összefüggésben lett a nyuszi festett tyúktojáshozó szimbólum. Locsolás Ősi, termékenység- és bőségvarázsláshoz kapcsolódó hiedelmek és szokások, valamint keresztény hagyományok keverednek a húsvéti locsolkodásban. Az a hiedelem például, hogy a jég olvadtával felbukkanó, tiszta vízzel történő mosakodás katartikus, egészségvédelmet és termékenységet ad. Tetten érhető ennek nyoma a régi szegedi hagyományban, melynek során a múlt század közepéig nagypéntek hajnalán a Tiszára jártak mosakodni, szépséget és egészséget vélvén ezzel biztosítani. A húsvéthétfői, kútnál való locsolkodásoknak is ugyanez volt a célja egyes magyarázatok szerint. A vízbevetés, a húsvéthétfői locsolás szokása másfelől a keresztelésre utal. Ismét más magyarázata szerint arra emlékeztet, hogy a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat. Tojás A legrégibb húsvéti étkek közé tartozó tojás az élet újjászületésének jelképe, az egyház tanításának megfelelően pedig a sírjából feltámadó Krisztus szimbóluma. A kokonnya, a megszentelt keménytojás a szegedi népnek is magát a feltámadó Krisztust, a Megváltót jelentette. Az új élet kezdetét szimbolizálta, ugyanakkor a tavasz, a termékenység jelképének tekintették, s bajelháritó varázserőt is tulajdonítottak neki. A szegedi tájon élők a szentelt tojás héjjával „varázsoltak", beásták a szőlőföld sarkaiba, rászórták a kerti veteményre termékenységsegítő, bajelhárító praktikaként. Szabó Magdolna