Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-01 / 77. szám

HÉTFŐ, 1996. ÁPR. 1. HANGSÚLY 5 Ami nélkül nem megy Talán nyugodtan ki lehet jelenteni: soha ilyen zakla­tott éve még nem volt a szegedi oktatásnak. Már tavaly szeptemberben úgy kezdődött az iskola, hogy hónapok óta csak bezárásokról, elvonásokról lehetett hallani, valamint arról, hogy az Országgyűlésben hamarosan módosítják a közoktatási törvényt és akkor a pedagógu­sok kötelező óraszámának emelése miatt lesz nagy a felfordulás. Ez utóbbi - sokak szerint a művelődési tár­ca élén történt Fodor-Magyar váltás miatt - nem követ­kezett be, az önkormányzat pedig törvénymódosítás nél­kül is olyan lépésekre szánta el magát, amelyek először vették igazán komolyan igénybe a városi vezetés tekin­télyét. Januárban 4 százalékos elvonást róttak ki az ok­tatásra, a februárra pedig jól emlékszünk: a kapkodás, a fejetlenség és a fűnyíró hónapja volt. Mindez idő alatt a városházi koalícióból csak na­gyon kevesen firtatták azt, hogy mit is művelnek valójá­ban költségvetési takarékosság címszó alatt a szegedi oktatás színvonalával. Az „iskoladúlás" alatt összemo­sódott még az is, hogy milyen területeken lett volna jo­gos az önkormányzat takarékossági akciója, és milyen területeken kerültek az intézmények működési kataszt­rófa közeli állapotba. így történt, hogy a hirtelen be­kapcsolt fűnyíró okozta kapkodásban olyan szolgáltatá­sok finanszírozása is veszélybe került, amelyeket amúgy az érvényben lévő törvény ír elő. Vagyis a diffe­renciálás nem sikerült és kiderült, hogy a februárihoz hasonló kommiszár-módszerek sehová nem vezetnek: komoly szakmai egyeztetésre van szükség ahhoz, hogy a városi iskolarendszerben tartós béke legyen. Panak József > Még egy csomag az önkormányzatnak is megártana Lesz-e béke az iskolákban? • A munkaügyi központ ajánlata Átképzötanfolyam Az elbocsátott peda­gógusoknak kevés esé­lyük van az eredeti hi­vatásukban való elhe­lyezkedésre. A felméré­sek alapján úgy tűnik, inkább a szolgáltatás­ban és a kereskedelem­ben tudnak majd állást találni. A munkaügyi központ ezért nyelvi, számítógépes és számvi­teli átképző tanfolyamo­kat indít a hozzájuk for­duló állás nélkül maradt pedagógusoknak. A közalkalmazotti szférá­ban várható nagyarányú le­építésekről értesülve a mun­kaügyi központ felkészült a pedagógusok fogadásra. In­formációik szerint februári hatállyal 360 pedagógust bo­csátottak el. Hetvenen közü­lük nyugdíjba vonulhatnak, az ő sorsuk tehát megoldott. A többieknek a munkaügyi központ biztosítja az aktív és passzív foglalkoztatáspoliti­kai eszközöket. Az aktív eszközök közül a pedagógusok számára az átképzés tűnik a legmegfele­lőbbnek, mivel kicsi az esé­lye az eredeti hivatásban va­ló újraelhelyezésnek. Szege­den jelenleg ugyanis 96 munkanélküli pedagógusra csak 11 állásajánlatot tarta­nak nyilván. A munkaerőpi­aci prognózisok alapján a szolgáltatásban - idegenfor­galomban, vendéglátásban ­és a kereskedelemben a leg­jobbak az elhelyezkedési esélyek. A munkaügyi köz­pont ezért pályázatot hirde­tett közép- és felsőfokú nyelvvizsgára felkészítő, alap- és középfokú számító­gépes és mérlegképes köny­velői tanfolyamokra. A beérkező pályázatokat folyamatosan bírálják el, így, amint az állás nélkül maradt pedagógusok regiszt­ráltatják magukat a munka­ügyi központban, nincs aka­dálya annak, hogy egyéni és csoportos átképző tanfolya­mokat indítsanak a felsőfokú végzettséggel rendelkezők­nek. Amennyiben az elbocsá­tott pedagógusok vállalkozó­ként kívánnak tevékenyked­ni a jövőben, a munkaügyi központ egyszeri pénzügyi segítséggel, illetve hathavi munkanélküli járadékkal tá­mogathatja a vállalkozóvá válást. Járható út lehet az el­helyezésre a közhasznú munkavégzés; a helyhatósá­gok gyakran tartanak igényt könyvtárosokra, szociális gondozókra, művelődésiház­vezetőkre, a különféle ala­pítványok, nonprofit szerve­zetek pedig adminisztráto­rokra, ügyintézőkre. Ahhoz, hogy az állás nélkül maradt pedagógusok munkanélküli ellátásban részesüljenek, re­gisztráltatniuk kell magukat a Csongrád Megyei Munka­ügyi Központban. K. G. Pedig nincs minek örülni: a törvény által még megengedett maximum lesz a szegedi első osztályok minimális létszáma szeptembertál. (Fotó: Révész Róbert) A szegedi oktatás fáj­dalmas februárja után jmmár nyilvánvaló: az intézményekre eresztett fűnyíró es a kapkodva kiszámolt és végrehaj­tott költségvetési elvo­nások komoly felfordu­lást okoztak a város is­kolarendszerében. E fel­fordulás nyomán szüle­tett meg az a tervezet, amely szeptembertől ­az országban egyedülál­lóan - az oktatási tör­vény sokszor beharan­gozott változtatásának elébe menve helyi nor­matív szabályozást al­kotna a városban. A szabályozás elgondolá­sa azon alapszik, hogy egy­egy iskolában már az elsős beiratások döntsék el az ellá­tandó feladat mennyiségét és a pedagóguslétszámot is. Vagyis ahol nem jelentkezik elég gyerek első osztály in­dításához, ott kevesebb lesz az ellátandó óraszám, így automatikusan kevesebb ok­tatóra lesz szükség, ha pedig éveken keresztül tart a csök­kenés, akkor az önkormány­zati tervezet szándéka sze­rint „az iskolát nem fogja váratlanul érni az átszerve­zés". A tervezet szerint minden oktatási intézmény annyi el­ső osztályt indíthat, ahány­szor 25 jelentkező van az ál­talános iskolában és ahány­szor 30 jelentkező a középis­kolákban. Kivételt képezné­nek a körtöltésen kívüli is­kolák, amelyek esetében egy-egy első osztályt akkor lehetne beindítani, ha leg­alább 15 gyerek jelentkezik. (Ha ennél kisebb a jelentke­zés, akkor az önkormányzat csak az alsó tagozat finan­szírozását biztosítaná az adott helyen.) A körtöltésen kívüli iskoláknál ugyanak­kor a normatívák megállapí­tásakor a tanulólétszámot 1.2-es szorzóval nagyobbíta­nák. A tervezet valószínűleg alapos befolyással lesz a szegedi iskolák kínálatára is. Korábban szinte valamennyi iskola valamilyen tagozattal vagy oktatási profillal jelölte meg magát az érdeklődő szülők felé, ami a gyereklét­szám csökkenése miatt már nemcsak a kínálat bővítésé­nek, hanem sokszor szabá­lyos konkurenciaharcnak is számított. Emiatt a városban olyan oktatási kínálat jött létre, mint sehol másutt az országban, ám meglehet a kínálat megmaradásának ha­tárt szab a normatív szabá­lyozás. A határ az lehet, hogy szeptembertől várható­an csak a különböző cso­portbontásokra, felzárkózta­tó foglalkozásokra, szak-, il­letve sportkörökre adott „plusz" óraszámból kell a ta­gozatok külön óraigényét is biztosítani. Vagyis ha vala­hol tagozatot tartanak fenn, nem biztos, hogy az önkor­mányzattól kapott óraszám szakkörre vagy sportkörre foglalkozásra is elég lesz. Aminek viszont az lehet a következménye, hogy a szakkörök (több gimnázium­ban itt folyik a felvételire való felkészítés) finanszíro­zása a szülőkre hárul. A szakmai fórumokon legtöbbször a szabályozás­nak azt az elvét kérdőjelez­ték meg a pedagógusok, hogy minél több gyerek jár egy iskola adott évfolyamá­ra, annál kedvezőbb lesz an­nak az intézménynek a fi­nanszírozása. Ez azt jelenti majd, hogy az iskoláknak „a föld alól is" elő kell teremte­niük az önkormányzat által előírt osztálylétszámokat, ha több fizetett órához akarnak hozzájutni. A tervezet szerint az osz­tálylétszámok minimuma a közoktatási törvényben me­gengedett maximum kell le­gyen ahhoz, hogy a városi iskolákat gond nélkül finan­szírozni tudják, kivéve a gimnáziumokat, ahol nem 40, hanem „csak" 35 fő lesz az osztályindítás alsó feltéte­le. Bár a legtöbb szülő erre panaszkodik a legtöbbet, változatlan - pontosabban a februárban megnyirbált mér­tékű - marad a napközis szolgáltatás, vagyis az ön­kormányzat az óratervi órák 20 százalékáig biztosít a napközis foglalkozás céljára órákat, az azonban az iskola szabadsága maradhat, hogy a napközi vagy a csoport­bontások révén „nyert" plusz órákat hogyan használja fel az intézményen belül. Kivé­telt ez alól csak a fogyatéko­sok képzése, az alternatív képzés és a zeneiskola kép­zés lehet, amelyeket külön szabályoznának szeptembe­rig­P. J. fókusz A létszám • Munkatársunktól A helyi normatív szabá­lyozás tervezete szerint egy szegedi osztály után akkor jár majd csoportbontásra (nyelvoktatás!), felzárkózta­tásra vagy speciális tagozat­ra szánható finanszírozott plusz óra, ha az osztály lét­száma a törvény által előírt maximumhoz igazodik. En­nél kisebb létszám esetén a finanszírozás is gyengébben csordogál majd, mondván, hogy kevesebb gyerekre ke­vesebb plusz órát kell szán­ni! A csökkentést várhatóan arányosítva vezetik majd be, a mindenkori gyermek­létszám függvényében. Iskolai helyek • Munkatársunktól A szegedi középiskolák idei beiskolázásában a gim­náziumok 644 helyére 669­en jelentkeztek, a szakkö­zépiskolák 1238 helyére pedig 1252 tanuló adta be jelentkezési lapját. Míg mindkét intézménytípusba többen jelentkeztek, a szak­munkásképzők 1285 helyén csak 806-an, a szakiskolák 130 helyén pedig csak 35-en keresik továbbtanulásukat. Állást vésztők • Munkatársunktól Egyelőre csak becslés van arról, hogy az idei évben hány pedagógus veszítette el Szegeden az állását. Míg a január 25-i közgyű­lésen elhatározott elvonások miatt sokan már a felmondá­si idejüket töltik, a városi költségvetési lefaragás kö­vetkeztében kirótt bérelvo­nás miatt az elbocsátások csak a költségvetési rendelet megjelenése után (márc. 8.) kezdődtek el. Mindent összevetve a szegedi oktatást ismerők egyetértenek abban, hogy helyes volt előzetesen 550-600-ra becsülni az állá­sukat vesztő pedagógusok számát. Végzősök füzete • Munkatársunktól A Csongrád Megyei Pedagógiai és Közműve­lődési Szolgáltató Intézet idén is kiadta továbbtanu­lási tájékoztatóját a közép­fokú iskolát végzők számára. Az 1996/97-es tanévre szóló füzet tartalmazza a megye összes középfokon oktató intézményének adata­it, azokat a hasznos informá­ciókat (képzési elfoglaltság, induló osztályok, kollégiumi elhelyezés lehetősége, a je­lentkezés módja, nyelvokta­tás, a felvétel feltétele, stb.), melyeket az adott iskoláról tudni érdemes. Demográfiai hullámverés Iskolát kezdeni, legyen az alsó- vagy középfokú, min­dig izgalmas dolog egy gyermek életében. A beil­leszkedést lehetne elemezni pszicho- és szociológiailag, mi azonban most másra vál­takoztunk. Megnéztük, ho­gyan változott tíz tanév alatt Szegeden, illetve a megyé­ben az általános iskola, illet­ve a középfokú tanintézmé­nyek - gimnáziumok, szak­középiskolák, szakmunkás­képzők, szakiskolák, speciá­lis szakiskolák - első évfo­lyamába beiratkozok létszá­ma. A középfokú iskoláknál csak azokkal számoltunk. Csongrád megye Csongrád megye Szeged (általános Szeged (közép­Év (általános iskola) (középf. iskola) iskola) fokú iskolák) 1986: 6188 6026 2542 3538 1987: 5388 6337 2145 3774 1988: 5186 7018 2078 4300 1989: 5092 8132 2025 4997 1990: 4828 7839 1888 4821 1991; 4916 7605 2033 4558 1992: 5307 7385 2132 4449 1993; 5143 7211 2050 4350 1994: 5106 6980 . 2079 4167 1995: 5028 6257 1937 3717 (Forrás: Pedagógiai Intézet és KSH) akik nappali tagozaton kezd-tűnik, hogy míg az általános folyamain az 1989/90-es ta tek, illetve első képzésben iskolák első osztályaiban az névben jutott csúcsra a de vettek részt. Összeállítá-1986/87-es tanévben, addig mográfiai hullám. sunkból egyebek mellett ki-a középfokú iskolák első év-Sx. C. Sx Hátrányos helyzetben Növekedett ugyan a közoktatási normatív támogatás fejkvótája, de az önkormányzatok számára juttatott lako­sonkénti központi költ­ségvetési visszatérítés összege csökkent. Ennek következtében a megye városainak közgyűléséi sincsenek a szegedinél kedvezőbb helyzetben az iskolfinanszírozást illetően. Ugyan az óvodák és isko­lák fejkvótáit emelte a köz­ponti költségvetés, ám ugyanakkor azt a rossz vic­cet is elkövette, hogy tavaly, a települések lakói után járó, fejenkénti 3400 forintot az idén 1400 forintra csökken­tette. Vásárhely idei, borot­vaélen egyensúlyozó költ­ségvetése még képes ezt a veszteséget ellensúlyozni, igaz, az nem világos, hogy a negyedik negyedévi - ár­emelés utáni - közüzemi számlákat miből, hogyan tudják kifizetni. A városkör­nyéki településekre ugyan­ilyen, ha nem nagyobb terhet rakott a fejkvóta csökkenté­se, hiszen ott lassanként már nincs min spórolni. Az isko­lákon és az óvodákon meg pláne nincs. Vásárhelyen még tavaly átszerveztek minden olyan, a város egé­szét érintő intézményt, ame­lyet csak lehetett, hogy mű­ködésük a korábbinál keve­sebbe kerüljön. Igaz, az inf­lációnak csak a kormányzat tudna gátat vetni. A telepü­lésüzemeltetési normatív tá­mogatás csökkentése a Ma­kó környéki települések zö­mét tragikusan érinti, mert ­bár a térség települései kö­zött csupán néhány akad, melyeknek költségvetése ed­dig nem volt forráshiányos -, e települések mégsem tar­toznak a hátrányos helyzetű­ként kezelt községek közé. Itt ugyanis magas a föld aranykorona-értéke, és ez a tényező a hátrányos helyzetű települések körének megál­lapításakor fontos „szorzóté­nyező"... A tizenhat Makó-térségi község között legalább hét településen az év közepén nagyon komoly problémák várhatók: sor kerülhet isko­labezárásokra is, ám erről egyetlen település polgár­mestere vagy jegyzője sem beszélt, amikor kérdeztük. Ennek pedig az az oka, hogy - bár a kormány nem nyilvá­nítja ki fehéren-feketén, mi­re nem akar tovább pénzt ad­ni - a normatívák szűkítésé­vel olyannyira behatárolja működésüket, hogy maguk kényszerülnek rá a legvégső döntések meghozatalára is. Előbb-utóbb tehát e kistele­pülések mondják ki az ítéle­tet saját intézményeik fölött; a kormány renoméja nem lesz rosszabb, legföljebb az önkormányzaté. Az önkor­mányzatok ezért az utolsó pillanatig fogják halasztani a tragikus döntések kihirdeté­sét. - A normatív támogatás Győrben és Ambrózfalván egyforma; csakhogy ott lehet számítani a turizmus bevéte­leire is, míg mi semmivel sem pótolhatjuk a hiányt ­mondja Kovács Józsefné, Ambrózfalva és Csanádal­berti körjegyzője. B. A.- IC.A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom