Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-10 / 84. szám

SZERDA, 1996. ÁPR. 10. UNIVERSITAS 9 • Megméretik az egyetemi ember Tudós, fanór, kutató Kísértet a JATE Biokémia Tanszékén. A sikeres felsőoktatáshoz szellemi pezsgés is kell... (Fotó: Révész Róbert) • Munkatársunktól 1937. október 28-án, csütörtökön, a késő esti órákban érkezett meg a szűkszavú hír Szegedre, hogy Stockholmban megtörtént a döntés az idei orvosi Nobel-díj ügyében. A bizottság a Nobel-díjat dr. SzentGyörgyi Albertnek, a szegedi egyetem világhírű tanárának ítélte oda. Néhány nappal a hír előtt közöllék a jelenlések, hogy Szenl-Györgyi professzor is jelöllje a kiíünlelésnek, és bár a beavatottak számítollak arra, hogy a fiatal tudós megkapja a világraszóló kitüntetést, a hír mégis szenzáció volt. Csütörtökön este Szigethy József, a világhírű hegedűművész tartotta nagy érdeklődéssel várt hangversenyét a Tisza-szálló nagytermében; ennek szünetében terjedt el a hír, hogy SzentGyörgyi Albert megkapta a Nobel-díjat. Óriási izgalom támadt a hangversenyteremben, mindenki a szenzációról beszélt és az izgalom csak akkor csillapodott le, amikor hosszú szünet után a művész ismét megjelent a dobogón és folytatta hangversenyét. Pedig a közönség csak annyit tudott az izgatottan továbbadott hírből, hogy a szegedi egyetem tudós professzorát rendkívüli kitüntetés érte, s hogy magyar tudós még soha nem kapta meg a Nobel-dijat. A városban úgy tudták, hogy a fiatal tudós nem tartózkodik Szegeden. A Délmagyarország munkatársa érdeklődött Szent-Györgyi professzor lakásán és a telefonhívásra maga a professzor jelentkezett. - Már tudom az újságot — mondotta a telefonba. Stockholmból kaptam róla telefonértesítést. Jelenleg Stockholmban tartózkodik egy magyar kollégám, Beznák Aladár professzor, aki tanulmányúton van. Ő hivott fel az imént és elmondotta, hogy részt vett a bizottság ülésén, és amint értesült a döntésről, azonnal felhívott, hogy közölje velem a jó hírt. Mondanom sem kell, hogy nagyon boldog vagyok. Eletemnek talán a legboldogabb pillanatához érkeztem el, mert jól tudom, hogy egy kutatót életében csak egyszer érhet ilyen-öröm. (...) Hogy mi a tervem, a jövő programom? Továbbdolgozni. Ki az egyetemi ember? Korábban azt mondták: oktat, kutat, társadalmi munkát végez. Ez utóbbi alatt gyakran azt értették: politizál. Az egyetemi oktatók hivatalos megítélésének eme szempontjai kétségtelenül kontraszelekcióhoz is vezettek. Ma viszont elég nagy bajban van, akinek nem sikerül a nemzetközi tudományossághoz kapcsolódni, ráadásul egyre kevesebb hallgató látogatja az óráit. Hogy résztvesz, vagy sem az úgynevezett közéletben - immár egész más lapra tartozik. Két kiváló tudós és oktató véleményét kérdeztük: mi kell manapság a felsőoktatásban a sikerhez? Jó esetben az egyetemi oktató sikeres a tudományában és jó előadásokat tart; ez azonban nem elég - mondja dr. Szabó Gábor egyetemi tanár, a József Attila Tudományegyetem Optikai és Kvantumelektronikai Tanszékének, a magyar lézerkutatások nemzetközi elismertségű műhelyének kutatója. - Az egyetemi oktatónak elérhetőnek is kell lennie. Legalábbis a felsőbb éves hallgatók számára, akik már belekóstolnak a kutatásba. Szükségük van a személyes konzultációkra. - Csakhogy a magára adó oktató éppen arról ismerszik, hogy nem tölti összes aktív évét ugyanazon a helyen: utazik, résztvesz a nemzetközi tudományos fórumokon, vendégoktató más egyetemeken. - Meg kell találni a távollét és a jelenlét helyes arányát. Magyarországon sajnos ma is roppant alacsony a mobilitás. Nálunk az oktatók jó része ugyanazon az egyetemen megy nyugdíjba, ahol a diplomáját szerezte. Nyugat-Európában, de főleg az USA-ban ez elképzelhetetlen. Az ebből szükségképSzent-Györgyi Albert negyvennégy éves korában kapta meg az orvostudományi Nobel-dijat a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéseiért, különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis vonatkozásában. SzentGyörgyi Albert típusa volt a modern tudósnak - írta a korabeli Délmagyarország. Ha kilépett laboratóriuma ajtaján, magánemberré változott. Szent-Györgyi Albert lelkes hódolója volt a sportnak, különösen szeretett teniszezni, kitűnő autóvezető hírében állt, s ami talán egy tudósnál a legszokatlanabb kitűnő táncos volt. Abban az időben sokan gyönyörködve nézték Szegeden a rokonszenves professzort, amint a kávéház parkettjén jókedvűen tangózott a feleségével vagy a leányával. Szent-Györgyi Albertet rajongva szerették. Nem tett különbséget munkatársai között; számára nem voltak elsők és másodikok. A propen adódó belterjesség egy idő után elfojtja azt a szellemi pezsgést, ami a tudományos élet számára alapvető. Mit lehet tenni? Az oktatóknak kellő időt szükséges eltölteni más tudományos műhelyekben - ez a természettudósoknak csaknem kivétel nélkül külföldet jelent -, de a saját tanszékükön is. Ezt a legjobb szándékok mellett is roppant nehéz megoldani. Dr. Dékány Imre professzor, a JATE egy másik rangos intézetének, a Kolloidkémiai Tanszéknek a vezetője azt tartja, a legjobb egyetemi oktatók - mindenféle központi előírás nélkül, a hétköznapi valóság kényszereinek hatására - gyorsan megtanulták a rendszerváltás óta: jó menedzsernek is kell lenniük. - A kutatási források csökkenésébe egyszerűen nem lehet belenyugodni. Miért? A kutatások visszaesése, esetleg leállása igen rövid időn belül visszahat az oktatásra. Az az egyetemi oktató, fesszorból valami megmagyarázhatatlan szuggesztív eró áradt - nyilatkozta annak idején a Délmagyarországnak egyik tanársegéde. A aki a saját területén nem érzékeli a nemzetközi kutatási főirányokat, nem tart előadásokat külföldön, nem vesz részt nemzetközi kooperációban, elmarad a tudományos élvonaltól - a hallgatóival nem tudja közölni a legújabb eredményeket. Főleg a kísérletes tudományokban képtelen lesz a megfelelő körülményeket biztosítani ahhoz, hogy korszerű szakdolgozatok, diplomamunkák készülhessenek. Következmény: a hallgatók érdektelensége, a létszámcsökkenés. A normatív finanszírozás bevezetésével ez életveszélyessé válhat, az oktatók elbocsátását, egyes szakterületek visszaszorulását, vagy teljes megszűnését jelentheti. Igen rövid idő alatt bekövetkezhetnek olyan károk, amelyeket évtizedek munkájával lehet csak kijavítani. Vagyis: pályázni muszáj! - És hova nyújtják be a pályázatokat? Hol van itt az a fejlett ipari háttér, amely Nyugat-Európában és az közvetlen modorú és örökké vidám tudós tiszta családi légkört teremtett maga körül. Lelket és hitet öntött munkatársaiba', akikkel nemUSA-ban finanszírozza a kutatási és a képzési programokat? - A tudós soha nem adja fel. Lassan majd itt is lesz tőkeerős gazdaság. Addig is: külföldre pályázunk. Adnak támogatást, mert Magyarországon olcsó a munkaerő, a szellemi is, ugyanakkor eléri a nyugati színvonalat. Sokan azt tartják, a kiváló oktatás az elsődleges és önmagában elégséges feltétele az igényes egyetemi munkának. Ha nem is a'kutató-, de a tanárképzésben mindenképpen. Dr. Szabó Gábor azt mondja, sok érve lenne annak bizonyítására, miért kell a tanároknak is feltétlenül testközelben találkozniuk az igazi tudománnyal; egy kevéssé közismertet említ: - Az emberek összeomló hite által hagyott űrbe benyomulva a parajelenségek, UFO-k és más áltudományok művelői hihetetlen károkat okoznak. A középiskola az a hely, ahol még talán ki lehetne alakítani az ellenállást. Ha olyan tanárok tanítanának, akik nemcsak az ostobaság ellen képesek fellépni, hanem hitelesen tudják bemutatni a tudományt. Ez személyes élmények nélkül aligha lehetséges. Mégis kételkedem: nem hiszem, hogy mindegyik egyetemi oktató képes azonos jó színvonalon kutatni és oktatni. (Azt is hittük egyszer, hogy mindenkiből lehet kisvállalkozó - aztán mennyi élet csődjét tapasztaltuk...) - Nem azt mondom, hogy feltétlenül személyekre kell alkalmazni a szóbanforgó követelményeket; de a szakterületenkénti oktatási egység, mondjuk egy tanszék szintjén mindenképpen érvényesülniük kell - mondja dr. Szabó Gábor. - Egy egészségesen működő tanszéken elképzelhető gyümölcsöző munkamegosztás úgy, hogy egyesek a tudományban, mások elsősorban az oktatásban jeleskednek. Sulyok Erzsébet csak a laboratóriumokban élt együtt, de az életben is. Az orvosi vegytani intézetben ahová ha belépett az ember, az az érzése támadt, mintha valami előkelő és igen családias jellegű hotelbe vagy szanatóriumba érkezett volna - Szent-Györgyi idejében például minden délután öt órakor megállt az élet. A professzor és munkatársai összegyűltek a teasarokban és teázás közben politikáról, irodalomról, művészetről beszélgettek. A délutáni teázások alkalmával egyről nem eshetett szó: a tudományról, a laboratóriumokban folyó munkáról. Arról tilos volt beszélni. Szent-Györgyi egyik fó elve az volt, hogy mindenkinek honorálni kell a munkáját. Gavallérosan honorálta is. A fiatal tudós törődött munkatársai magánviszonyaival, és bőkezűen támogatta azokat, akik rá voltak szorulva a segítségére. Anekdotázó típus volt, aki a legkomolyabb kísérletek hangulatát is fel tudta deríteni egy-egy vidám, tréfás megjegyzésével. Sz. C. Sz. | of Philosophy Az 1993. szeptember 1től hatályos felsőoktatási törvény a korábbitól eltérően szabályozta a doktori képzést és fokozatszerzést. Míg azelőtt három tudományos fokozat - egyetemi doktor („dr.univ.), a tudomány(ok) kandidátusa, a tudomány(ok) doktora - létezett, ma egyetlen tudományos fokozat, a „Doctor of Philosophy" (rövidítve: PhD) szerezhető meg - egyetemi szervezett képzésben való részvétel keretében, illetve egyéni felkészülés alapján. Az egyetem doktori képzésre és doktori (PhD) fokozat odaítélésére azon a tudományterületen, illetőleg tudományágban jogosult, amelyben arra való alkalmasságát az országos Akkreditációs Bizottság állásfoglalásában elismerte. A doktori képzés szervezésére és a fokozat odaítélésére az egyetém doktori tanácsot hoz létre. A fokozat feltételei A Doctor of Philosophy fokozat megszerzéséhez az alábbi feltételeknek kell eleget tenni: 1. az egyetemi doktori szabályzat alapján előírt kötelezettségek teljesítése, továbbá a doktori vizsgák (szigorlatok) eredményes letétele; 2. az önálló tudományos munkásság - cikkekkel, tanulmányokkal vagy más módon történő - bemutatása; 3. két idegen nyelv - a tudományterület műveléséhez szükséges - ismeretének igazolása; 4. a fokozat követelményeihez mért tudományos feladat önálló megoldása; értekezés, alkotás bemutatása; az eredmények megvédése nyilvános vitában. A PhD képzés és a fokozat odaítélésének részletes szabályait az egyetem doktori szabályzata állapítja meg. A doktori (PhD) fokozattal rendelkező személyek nevük mellett, címként a „doktor(PhD)" vagy a „Dr." rövidítést használhatják. Átmeneti szabályok Az átmeneti szabályok szerint az 1984. szeptember 1-je előtt doktori cselekmények alapján szerzett egyetemi doktori cím továbbra is viselhető; az a személy, aki 1984.szeptember 1-je után egyetemi tudományos fokozatot (doctor universitatis) szerzett, továbbra is használhatja a „dr.univ." megjelölést. A doktori cím, valamint az egyetemi doktori fokozat birtokosának az adományozó egyetem kérelemre és egyedi elbírálás alapján, az általa meghatározott feltételek teljesítése esetén doktori (PhD) fokozatot ítélhet oda, illetőleg megállapíthatja a PhD fokozattal való egyenértékűséget. A tudományfok) kandidátusa fokozattal rendelkezők a „doktori (PhD) fokozat" megjelölést használhatják. Az egyházi felsőoktatás esetében jelenleg is folynak kísérletek arra, hogy az eddig szokásos licenciátusi és doktorátusi rendszert a vi| lágihoz igazítsák. A különállás Végül, de nem utolsósorban az oktatónak feltétlenül részt kell vennie az egyetem és - horribile dictu a város életében is. így fejezte be nyilatkozatát az egyetemi oktató. Horribile dictu - még kimondani is szörnyű. Árulkodó szavak. Miért? Mármint miért kéne résztvennie a város életében? És ha mégis, akkor hogyan? - kérdezi sok kollégája. Számtalanszor tapasztaltam, hogy a legnagyobb tudósok igenis szeretnének tenni valamit azért a helyért, ahol élnek és dolgoznak. Nemcsak amúgy spirituálisán, hogy - úgymond - viszik a város hírét. (Bár ez is több, mint gondolnánk.) Hanem például úgy, hogy a város jelenét és jövőjét eldöntő elhatározások elé letennék azokat a szakszerű előtanulmányokat, amelyek segítenének közhaszonnal járó politikai döntéseket hozni Nem gondolják, hogy mindenféle döntést lehet ilyesfajta alapossággal előkészíteni, de azt igen, hogy néhányat. Talán a legfontosabbakat. Vagy azokat, amelyek előkészítéséhez itt van a szellemi kapacitás, csak a vak nem látja. Egyáltalán nem holmi gesztusokról van szó. Amelyeket az elkülönültségére egyáltalán nem büszke, hanem azt kényszerűen tűrő tudós társadalom igényelne a város közösségétől és megbízott vezetőitől Hanem mondjuk üzieti szerződésről, amelyben a város a megrendelő, a szellemi ember a szolgáltató. Habár... Az a gesztus is megérné a pénzt, hogy - például - az orvosprofesszorok parkolóbérletet kapnának. Ha már muszáj, jobb, ha egy megbecsültségét érzékelő, kiegyensúlyozott ember operál, mint mondjuk egy parkolási megpróbáltatástól ideges! Nemde? S. E. Az első magyar Nobel-díj híre NWl.nK.oU.9. omoRszflfi .„ . , UH tttelM 743. M. A iriíjííjlialQiJioíüi BDJllUMtle NOBEL-DÍJAT NYERT SZENTGYÖRGYI ALBERT, NOBEL-DÍJAT NYERT SZENTGYÖRGYI ALBERT, MrtW». n * .... k o. „1„» ll •• „ | A u«s*<U carctem fiatal tanéra aa ttt& Kobot-dHu magyar tudói Az első magyar Nobel-díj híre a Délmagyarország címlapján 1937. okt. 29-én A C-vitamin és a tangó Szent-Györgyi Albert 1973-ban. (Fotó: Enyedi Zoltán)